Sárgalencse palacsinta

Már egy ideje látok keringeni az interneten egy vöröslencse palacsintát, ami nagyon szimpatikus, mert csak vízből, lencséből és sóból áll. Mára spenótos-gombás sárgalencse lasagnét terveztem, de lusta voltam megcsinálni, inkább kipróbáltam ezt a palacsintát, csak sárgalencséből. Nagyon jól tettem, tök jót vacsoráztunk.

Mivel a lencse hüvelyes, tettem a töltelékül szolgáló raguba gabonát, ami ezúttal teljeskiőrlésű kuszkusz volt (persze, egyáltalán nem uralkodott el a kuszkusz), hogy telejesértékű fehérjét kapjak (ez az úgynevezett fehérjekomplettálás).

A palacsinta hozzávalói:

• 10 dkg sárgalencse
• 1 csipetnyi só
• a lencse térfogatához képest 2-szeres mennyiségű víz
• kevés olaj a sütéshez

A megmosott sárgalencsét beáztattam, és 3 órányi állás után az áztatóvízzel elturmixoltam. 

A ragu hozzávalói:

• 1 evőkanálnyi (olíva)olaj
• 20 dkg gomba
• 15 dkg spenót
• 2 cikk fokhagyma
• őrölt bors
• 15 dkg-nyi darabos paradicsomkonzerv
• 10 dkg kuszkusz
• só
• a tetejére növényi tejföl, én sóztam és borsoztam is.

Először a kuszkuszt egy kevés sóval és 2-szeres mennyiségű forróvízzel beáztattam.

A gombát a felforrósított zsiradékon kevés sóval pároltam, majd rátettem a fokhagymát, a spenótleveleket, őröltem rá borsot, és amikor a spenótlevelek egy kicsit összeestek, ráöntöttem a paradicsomkonzervet.
Jól összefőztem, majd a ragut összekevertem a kuszkusszal.

Amíg főtt a ragu, egy enyhén kiolajozott palacsintasütőben kisütöttem a lencsemasszát (minden palacsinta előtt kentem egy picit). 6 db, egyenként 14 cm átmérőjű palacsinta lett belőle. A sütésnél óvatosabbnak kell lenni, mint a lisztből készült palacsinták esetében, mert ezek merevebbek. Amikor elkészült, letakartam a palacsintakupacot egy másik tányérral, hogy biztosan puhák maradjanak.

A tányérjainkon a kiterített palacsintára tettünk a raguból, megtejfölöztük és jól megettük.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolódó gondolataidat a bejegyzés alá a megjegyzésekbe, és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet. Az a mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez: az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak (és szépek is).

Túrógaluska

Ez egy nagyon ízes, finom édesség, nagyon jó lustasági alternatívája az igazi túrógombócnak. Nincs benne cukor (persze, ha ehetsz, használj azt) és zabpehelyből való (de ha a búzadara számodra komfortosabb, akkor használj azt), így rostdús is. Szóval szép is és finom is, ráadásul pár perc alatt elkészül.
Olyan "kis rezgősre" csináltam, én tetszetősebbnek gondoltam a galuskát, de ha kicsit kevesebb vízzel csinálod, akkor masszívabb textúrájú lesz és jól gombócozható.

Használtam hozzá:

• 8 dkg zabpelyhet (mindegy, hogy apró, vagy nagy szemű)
• a zabpehely másfélszeres térfogatának megfelelő mennyiségű vizet
• 25 dkg túrót
• 4 dkg-nyi cukornak megfelelő édesítőszert (1 dkg "negyedannyi" volt)
• 1 citrom lereszelt héját (KEZELETLEN! a gombaölőszert nem lehet lemosni és mérgezi a szervezetünket)
• 1 tk. vaj és 1 tk. olaj keverékén megpirított
• 5 dkg (teljeskiőrlésű) morzsát

A zabpelyhet a vízben megfőztem. Ebbe a megfőtt zabpehelybe belekevertem a túrót, az édesítőszert és a citromhéjat.

Amíg hűlt, megpirítottam a morzsát.

Egy evőkanállal galuskákat vettem ki a túrós masszából és egyenként belehempergettem a morzsába, és - mivel ez most egy laza szerkezetű massza -, egy nagyobb lapos tálra tettem egymás mellé, hogy könnyű legyen átemelni a kistányérokra. Ha kevesebb vízzel csinálod, akkor persze egymásra is rakható, mint a normál gombócok.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolódó gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet. Az a mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez: az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Sós zabkeksz

Ennek a zabkeksznek az alapreceptjét az Élj harmóniában blog írója osztotta meg egy FB csoportban, már több éve, azóta dédelgettem magamban... Miért is? Nem tudom. Annyira egyszerű, hogy naponta többször is meg lehetne csinálni és annyira finom, hogy nem lehetne ráunni.
A hétvégi családi összejövetelünkön ez volt az, ami elsőként elfogyott. Aztán másnap reggel sütöttem még egy adagot, amit már fényképeztem is.
Természetesen, a bőrömből továbbra sem tudok kibújni, így a magunk képére formáltam a receptet.

Hozzávalók:

• 280 g őrölt zabpehely (vagy zabpehelyliszt)
• 4 evőkanálnyi sörélesztőpehely (ez elmaradhat, az eredeti recept sem tartalmazza, de sajtos érzetet kelt, pluszban nagyon egészséges)
• 1 kk. sütőpor
• 1 kk só
• 1 kk gyros fűszerkeverék (más fűszerekkel helyettesítheted)
• 100 g vaj helyett én margarint használtam, mivel vegán formula készült (hosszú idő óta Eleplantot használok)
• 3-5 ek tejföl (szójatejfölt használtam, de úgy gondolom, bármilyen növényi tejfölhelyettesítő alkalmas)

Az első adaghoz durvábbra, a másodikhoz finomabbra (de nem finomra) őröltem a zabpelyhet, annyi különbséget láttam, hogy az első esetben egyáltalán nem lehetett érzékelni, hogy cakkos a széle. A második adgnál sem túlságosan, ezért, ha szép cakkosra szeretném (ami kizárt az én esetemben), akkor teljesen finomra őrlöm majd a zabpelyhet).

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a keksz típusú cuccokat is nagyon lustán és kényelmesen csinálom. Aprítógépbe teszem a szárazanyagokat és a vajat, így nagyon gyors, és jól keveredik. Természetesen mindez kézzel is elvégezhető, vannak esetek, amikor még jól is esik a tészta "összesimogatása"

Tehát:

180-200 fokos (hőlégkeverés) sütőben sült, ha az összaállítás után azonnal sütöd, a sütő bekapcsolásával kezdd!

A szárazanyagokat összekevertem, majd elmorzsoltam benne a zsiradékot. Ezt követően kiborítottam az aprítógépből, a kupac közepébe csináltam egy kürtőt és 3 evőkanálnyi tejfölt tettem bele. Elkezdtem összegyúrni, és tettem még hozzá tejfölt, hogy könnyen gyúrható legyen. 
Az első esetben azonnal, a második esetben kb. 8 óra múlva (közen hűtőszekrényben tartottam) nyújtottam vékonyra. Az az igazság, hogy lényeges különbség nem volt . Mivel én nem akartam a nyújtáshoz plusz lisztet használni, ezért 2 réteg sütőpapír közé téve tettem ezt. (Ezeket a papírokat később a sütés során felhasználtam.) Ha úgy gondolod, hogy egyszerűbb a nyújtás, akkor érdemes két részletben csinálni.

Miután kinyújtottam, elővettem egy derelyemetszőt, és "rajzoltam" vele egy nagy négyzetetet, amelyeket kis négyzetekre bontottam, végül átlókat rajzoltam bele, így sok kis háromszöget kaptam, amelyeket eligazgattam a sütőpapíron és 10-12 perc alatt (legyen szép rózsaszínű az alja) megsütöttem, ezután rácson hűtöttem ki.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Diós kuglóf

Ezt a sütit "Hessen-i dióskalács" néven találtam a facebookon a Cukor nélkül - szénhidrátdiéta cukorbetegeknek, IR-eseknek (160g ch) nevű csoportban. Nagyon szimpatikus volt, de 2 nagyobb tojás, vaj és tejszín is volt a hozzávalók között, ezért kénytelen voltam veganizálni, hogy a családom tagjai közül mindenki ehessen belőle. 

Hozzávalók:

• 3 evőkanálnyi őrölt lenmag, 7 evőkanálnyi vízbe beáztatva (ezt 2 db tojás helyett használtam)
• 12,5 dkg puha margarin
• 15 dkg eritrit (Ha nem kell tartózkodnod a cukortól, 10 dkg-ot használj!)
• 1 tk vaníliaőrlemény
• 1 dl növényi tej (lehet picit több is, majd eldöntöd az állaga alapján, én még 2 evőkanálnyit tettem hozzá)
• 8,8 dkg tk tönkölyliszt
• 3,7 dkg finomliszt
• 3 dkg barna rizsliszt ( keményítő pótló, a legjobb!  ) 
• 1 tk sütőpor
• 10 dkg darált dió + 5 dkg a formába szóráshoz

Először a sütőt kapcsoltam be, 180 fokos hőlégkeverésre.

Aztán egy 18-20 cm átmérőjű kuglófformát kikentem a margarinnal majd a hozzávalók között lévő 5 dkg darált dióval "kiliszteztem". 

A margarint, az eritritet és a vanília őrleményt  gépi habverővel alaposan kikevertem, hozzáadtam az áztatott lenmagot és  tejet. 

A liszteket és a sütőport összekevertem és kicsi adagokban - már habverő nélkül, egy spatulával - belekevertem a masszába, majd azt követően a darált diót is. Amikor a diót elkezdtem beledolgozni ,éreztem, hogy túl sűrű, ezért még 2 evőkanálnyi tejet is belekevertem.

Ezután beletettem (nem folyik, egy kanállal pakolgattam át) a masszát a kuglófformába, eligazgattam (odakopogtattam a formát a konyhapulthoz, hogy a tartalom egyenletesen töltse ki), majd 40 percig sütöttem anélkül, hogy kinyitottam volna a sütőt. Ezt követően megnéztem (tűpróba) és még 5 percig bennhagytam.

Amikor kihűlt, egy minimális őrölt eritrittel megszórtam.

Fagyit ettünk hozzá, de azt  nem fényképeztem le.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Köleskrém, almával

 Még tegnap főztem ezt a köleskrémet, vaníliaőrleményt és édesítőszert tettem bele, ma délelőtti "kisevésre" épp jó lett a negyede, a rápakolt almával együtt pont 20 g szénhidrátot tartalmaz.

A mennyiségnek, amit most ide leírok, én - ahogy az előbb is írtam -, csak a negyedét ettem meg, de megfőzni nehéz lenne kevesebbet és a hűtőszekrényben napokig eláll, illetve úgyis van rá jelentkező, mert nagyon finom.

Hozzávalók:

• 10 dkg köles (fél bögre)
• négyszeres mennyiségű, azaz két bögre folyadék, ami csak víz is lehet, de a negyedeként
• ha vegán vagy, vagy tejérzékeny, használhatsz mandulatejet (más növényi tejet, amit szeretsz)
• ha "csak" szénhidrátdiétára van szükséged, akkor tehetsz bele habtejszínt
• édesítőszer, amilyet használsz, én 1 evőkanálnyi ereitrittel főztem meg
• 1 teáskanálnyi vaníliaőrlemény (illetve "vaníliázd" úgy, ahogyan te szoktad)

A jól átmosott kölest (ez fontos, mert a szaponintartalma miatt esetleg nem szeretetnéd az ízét, ha csak éppen átöblíted, így meg biztosan nagyon finom) leöntöttem a négyszeres mennyiségű folyadékkal, beletettem a többi hozzávalót, és a felforrást követően, fedő alatt - időnként átkeverve - puhára főztem.

Amikor kihűlt, betettem a hűtőszekrénybe.

Ma a negyedét (16,1 g szénhidrát) kiraktam egy tálkába, rátettem néhány szelet (3,5 g = 3,99 g szénhidrát) savanykás almát, és megettem.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Mákos nudli és narancsos sült almaszeletek

Bevallom, ma nem kellett volna főznöm, de tegnap este láttam mákos nudlit és derelyét is az egyik FB csoportban, az uram meg él-hal a mákos cuccokért, ezért elcsábultam. Meg is mondtam a bűnösöknek, hogy sose bocsátok meg nekik, amiért belesodortak ebbe a helyzetbe, de hozzá kell tenni, hogy az uram nagyon hálás... Annyira, hogy mindössze egy maréknyit hagyott, a többit megette...
Persze, ebben a szénhidrát-mizériában nem ehetek sem fehérlisztet, sem krumplit, ezért a klasszikus formáció szóba sem jöhet, azonban - őszintén mondom - a helyettesítő cucc számomra finomabb és mivel  egy könnyed tészta - már megmutattam a szilvásgombóc  leírásakor -, örömmel eszem, szívesen ajánlom bárkinek. Egyébként aki szereti a stíriai metéltet - azt hekkeltem meg - ezt is szeretni fogja, higgyétek le nekem.

Hozzávalók (kb. 5 adag lett volna, ha meg nem eszi):

• 45 dkg túró
• 15 dkg zabpehely (én párszor megforgattam az aprítógépben, de nem feltétlenül szükséges, mert felázik a masszában)
• 4 dkg liszt (1,2 dkg fehér és 2,8 dkg teljes kiőrlésű),
• 2 db tojás
• 3 dkg vaj
• 2 lapos evőkanálnyi tejföl
• egy csipet só

A főzés utáni "beleforgatáshoz":

• 15 dkg darált mák és annyi édesítőszer, amennyire édesen szeretjük (én kb. 3 evőkanálnyi porrá őrölt eritritet kevertem a mákhoz), erre figyelj, annyi mákot tegyél rá, ahogyan ti szeretitek, nálunk mindig brutálmákos

A hozzávalókat összekevertem és kb. 15-20 percig magára hagytam.

Addig megcsináltam a naracslével sült almaszeleteket.

Hozzávalók:

• 2 kisebbb alma kimagozva, cikkekre vágva
• 0,5 dl-nyi (frissen facsart) narancslé
• 1 mokkáskanálnyi vaj
• egy pici édesítőszer 

Azt tudni kell, hogy a szénhidrát-mizéria előtt imádtam a karamellás almát, de most muszáj másképp csinálni...
Tehát, egy felforrósított tapadásmentes serpenyőbe beleöntöttem a narancslét, rátettem az almaszeleteket és elkezdtem sütni. Mikor a narancslé "eltűnt", hozzátettem a vajat, és időnként átfordítottam a szeleteket, amíg szép pirossá váltak. A végén, mintha sóznám, kb. két csipetnyi "negyedannyi" édesítőszert rászórtam, és hagytam, hogy ráolvadjon/beszívódjon.

A nudli kifőzése.

Egy fazékban vizet forraltam, közben kisodortam a nudlikat.
Nem liszteztem, mert az plusz szénhidrát és nehéz is követni a mennyiséget, he neked erre nem kell figyelni, akkor csináld úgy, ahogyan a krumplist szoktad.
Én úgy csináltam, hogy megnedvesített kézzel kis darabokat csíptem ki a tésztából, és hosszúkásokra sodortam. Mindig csak akkor nedvesítettem (mostam) meg a kezem, amikor már nagyon tagadt. Néhány perc alatt lehet végezni ezzel a művelettel.
A forrásban lévő vízbe belepotyogtattam a nudlikat (egy darabbal csináltam próbafőzést, nem esett szét), amikor feljöttek a víz tetejére, kiszedtem. A szűrókanalankénti adagokat megszórtam a tálban az eritrites mákkal, aztán összeráztam és a maradék mákot még rászórtam.

Aztán leültünk enni, és ez a hálátlan kosztos majdnem mindet megette, pedig volt a hűtőszekrényben paprikáscsirke, amihez persze hozzá sem nyúlt...

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Lencse "tatár"

Van nekem ez a Viola nevű gyerekem, aki rászabadította a családra a húsmentességet, kreatívan főz, és most az egyéb előnyeit nem sorolom, akik ismerik tudják, hogy milyen szuper ember...
Szóval, ő csinált valamikor "tatárbifszteket" lencséből, és már nagyon vágytam, hogy megcsináljam. Mivel Viola azt mondta, hogy az interneten megnézte, mivel szokták fűszerezni az "igazit", és annak megfelelően csinálta, én is elkezdtem olvasgatni.
A tetszésemet a  a Street Kitchen magyaros tatárbifsztek receptje nyerte el leginkább, így azt választottam ki, annak megfelelően fűszereztem.

10 dkg nyersen mért lencsére (én vöröslencsét használtam, de szerintem bármilyen lencséből jó) annyi vizet öntöttem, amennyi jól ellepte, megsóztam és elkezdtem főzni. Úgy csináltam, mintha, mintha rizottót főznék, mindig pótoltam az elfőtt vizet, addig főztem, amíg a végén egy rusztikus masszát kaptam (utálom a kása kifejezést, de valami olyasmi), majd kihűtöttem és belekevertem az ízesítőket, aztán pár óra állás után ettük.

Az ízesítők: (kb., én nem mértem semmit, csak nyomtam, szórtam, őröltem):

• 1 ½ tk Worcester-szósz
• 1 tk pirospaprika
• 0.25 tk őrölt bors (nincs finomra állítva az őrlőm)
• 1 mk fűszerkömény
• 1 tk mustár (én cukormentest használtam)
• 1 ½ tk ketchup (én cukormentest használtam)
• 1 kisebb, nagyon finomra aprított hagyma

Sokféle lencsekrém van a repertoárunkon, az eddigieket is nagyon szerettük, de ez a mostani egy új, nagyon kellemes élményt adott. Mivel az ízesítők egyike sem nem főtt a lencsével, valahogy frisebb, könnyedebb, mint a korábbiak.

Jó szívvel ajánlom mindenkinek. ...és kérlek, oszd meg a blogbejegyzésemet, ha egy kicsit is érdemesnek találod rá... ha végig gondoljuk, hogy az agyonsózott, ki tudja, mit tartalmazó felvágottak árának töredékéből ki lehet hozni egy teljes értékű reggelit, illetve vacsorát (a gabonából készült kenyérre kent hüvelyes a szervezetünkben teljes értékű fehérjévé konplettálódik, így olyan, mintha húst ennénk), akkor bizony érdemes... főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy tegnap reggeliztünk belőle hárman, aztán ettük vacsorára is hárman, ma reggel 2 szendvicset kentem belőle (jó vastagon), és még mindig van egy kis adag.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Lencsefasírt

Nem fogok arányokat írni, mert nem is tudok, csak összeraktam az "alkatrészeket" és annyi lisztet tettem hozzá, hogy biztosan egyben maradjon. 

Egyszerre nagyobb mennyiségű lencsét szoktam megfőzni sós vízben, kisebb adagokban lefagyasztom, hogy aztán lehessen belőle fasírtot, kencét, spagettiszószt, bármit gyártani, akár hirtelen felindulásból is.

Tehát:

Főtt lencsét kiolvasztottam.

Kápia paprikát, hagymát, gombát, cukkinit felkockáztam, (nemextraszűz) olívaolajon megpirítottam, a végén fokhagymát is tettem hozzá, majd kihűtöttem.

A lencse egy részét és a zöldségek egy részét aprítógépben összezúztam, aztán összekevertem a nem összezúzottakal és egy kis liszttel, hogy biztosan egyben maradjon a sütés során. 

Kigombócoztam, ellapítottam, morzsába forgattam és forró olajban kisütöttem, de azt a részét nem fényképeztem le.

Ezeket , amik a képeken vannak, kisebbekre gombócoztam és air fryerben, zsiradék nélkül,  kb. 18 percig sütöttem, 200 fokon, időnként rázogattam, hogy egyenletesebben süljön.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Pirított gombás kocka

 Meghekkeltem a sonkás tésztát. A klasszikus Horváth Ilona recept alapján, sonka helyett pirított gombát tettem bele és mondhatom, szenzációs lett.

Hozzávalók (kb. 4 adagnyi):

• 1 evőkanálnyi vaj és 1 evőkanálnyi "nemextraszűz" olívaolaj
• 50 dkg gomba
• 3 cikk fokhagyma
• só
• 3 nagyob, szétválasztott tojás
• 4 evőkanálnyi tejföl
• őrölt bors
• 20 dkg nagykocka tészta (én most teljes kiőrlésű durumdarából  készültet használtam, ilyet más tésztákat is vehetsz csomagolás nélkül a Czifra Cekkerben)
• a forma kikenéséhez és a teteje megszórásához egy kevés vaj, és 2-3 dkg-nyi teljes kiőrlésű morzsa (ez utóbbi el is maradhat, ha a CH tartalmát el akarod spórolni)

Ahogyan készült:

A sütőt 200 fokra (hőlégkeverés) előmelegítettem.

A gombákat felszeleteltem és a zsiradékon szépen megpirítottam, miközben gyakran megkavartam. A vége felé tettem rá sót, őröltem rá borsot, rátettem 2 összezúzott fokhagymagerezdet, és már csak annyi időt hagytam nagy lángon, amíg a só által kivont nedvesség elpárolgott a gombáról.

Közben megfőztem a tésztát és leszűrtem. 

Amíg a tészta és a gomba egy picit hűlt, a tojássárgákat a tejföllel elkevertem, a tojásfehérjékből kemény habot vertem, amit óvatosan belekevertem még egy kis őrölt bors és a harmadik összezúzott fokhagymagerezd kíséretében.

Egy sütőedényt egy pici vajjal kikentem, megszórtam morzsával. 

Ezt követően a gombát és a tésztát is belekevertem, megszórtam a tetejét egy kevés morzsával, és 20 perc alatt megsütöttem.

Mindez még tegnap történt, egy szeletet ma melegítettem meg, az ilyen lett:

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

A mai maradékhasznosítás

Volt a hűtőszekrényben egy darab (talán fél kg-nyi) maradék karfiol, aminek a sorsát már napok óta próbáltam meghatározni, mindhiába... Aztán ma már muszáj volt főzni, így győzött a hirtelen felindulás, amiben néhány, szintén kallódó teljes kiőrlésű tortillalapnak nagy szerepe volt..  Na, de ennél rosszabb innen-onnan összeszedett izéééét soha ne együnk.

Tehát:

• kb. 50 dkg karfiol lereszelve, vagy aprítógéppel megdarálva 
• 1 db hagyma apróra vágva
• 3 cikk fokhagyma összezúzva
• szárított chili
• köménymag
• bors
• metélőhagyma (szárított)
• 3-4 dkg-nyi vaj, vagy bármilyen zsiradék
• fél kápia paprika felkockázva (valami zöld színű szebbé teszi az ételt, de most csak ez volt itthon)
• 1 doboz felkockázott paradicsom (konzerv)
• reszelhető sajt ízlés szerint
• tortilla lapok (teljes kiőrlésű)

A felkockázott hagymát vajon pároltam (ezt én úgy szoktam, hogy sóval párolom, felöntöm vízzel, hogy szétfőjön és utána elpárologtatom a nedvességet), hozzáadtam a fokhagymát a paprika kockákat és a fűszereket, majd a karfiolt, és jól átforrósítottam, majd felöntöttem a paradicsommal, és annyi vízzel, amennyivel kiöblítettem a konzervdobozt.

Amikor kész lett, megmelegítettem a tortillalapokat (tapadásmentes serpenyőben, amikor már meleg volt, megpakoltam sajttal, befedtem egy másik lappal és átfordítottam, azt az oldalát is megmelegítettem.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Cukkini, mindörökké

Ezer arca van, nem lehet megunni, télen és nyáron egyaránt szívesen és jóízúen eszi az, aki szereti. Én szeretem.
Holnap reggel gyönyörű, színes, ízes reggelink lesz. Hozzá kell tenni, nem csak az a jó benne, hogy szép és finom, hanem az is, hogy rendkívüé gyorsan elkészül, és alig kell hozzá valami.

Így néz ki, amikor kész van.

Az alapok pedig így.

Hozzávalók:

• 2 evőkanálnyi zsiradék (én most olívaolajat használtam)
• 2 cikk összezúzott fokhagyma
• 10 dkg felkockázott kápia paprika
• 15 dkg felkockázott (lukullusz) paradicsom (én le szoktam húzni a héját)
• 30 dkg reszelt cukkini
• kevés őrölt bors
• kevés só
• 1 kis csokor aprított bazsalikom (szárított is jó)

Lusta vagyok, és - mivel már a FB-on leírtam valakinek, ezért csak idemásolom, így kék lesz az alapja az írásnak).

Tehát:

Két evőkanálnyi olívaolajon, nagy lángon pirítottam a 2 cikk összezúzott fokhagymát, a felkockázott kápia paprikát, rátettem a reszelt cukkinit és a felkockázott lukullusz paradicsomokat, sóztam, borsoztam és csak addig hagytam a tűzön, amíg a leve elfőtt.
Kb. a felét kiszedtem a serpenyőből, aprítógépben kicsit összezúztam (ez akár el is maradhat), visszatettem a serpenyőbe, és egy kis csokor apróra vágott bazsalikommal összekevertem

Most a hűtószekrényben várja, hogy reggel beteljesedjen a sorsa, kenyérszeletekre halmozva.

Hozzáteszem, hogy főtt tésztával összekeverve is tökéletes.

(Forrás: Hemangi Dasi/ Vegavarázs)

Paradicsomleves, mi így is szeretjük

Kisebb perpatvar volt köztünk nemrégiben. Történt ugyanis, hogy kivételesen emlékezett az uram egy ételre (...), ami ízlett neki, és nemtetszését nyilvánította azért, mert még nem került fel a blogra. Attól tartott (sajnos jogosan), hogy hiába "találtam fel" ezt a finom paradicsomlevest, ha majd nem emlékszem rá, nem fogom tudni megfőzni, pedig szívesen enné rendszeresen.

Nos, azóta háromszor is megfőztem már, hogy lássa, kivételesen nem felejtettem e, hogyan csináltam valamit, amit nem szoktunk, ma pedig eljött a napja, hogy végre leírjam ide.

Ha szereted az indiai jellegű ételeket, bátran próbáld ki, ha meg még nem kóstoltad, bátran vágj bele.Hozzáteszem, ne ijedj meg a fekete mustármagtól, meg a lepkeszegmagtól, ha nem jutsz hozzá, ezek nélkül is nagyon finom, a többi fűszer pedig simán meg lehet venni mostanában az élelmiszerboltokba.

Először is megmutatom.

Aztán megmutatom, milyen az, amikor a telefon
beleesik fényképezés közben (ez még a múltkor történt, amikor ezt megelőzően főztem).




Most pedig elmondom, hogyan készül.

Hozzávalók (kb. 6 adagnyi):

• 2 doboz hámozott, egészes paradicsomkonzerv (jó lehet a darabolt is, csak akkor nem marad ennyire egyben a "betét"
• 1 teáskanálnyi fehér mustármag
• 1 teáskanálnyi fekete mustármag
• 1 teáskanálnyi koriandermag
• 1 teáskanálnyi lepkeszegmag
• 1 teáskanálnyi rómaikömény
• 2 evőkanálnyi (olíva) olaj
• kevés (frissen) őrölt bors
• 1 cikk zúzott fokhagyma
• 1 teáskanálnyi só
• 1 evőkanálnyi currypor (én madras curryt szoktam, mert szeretjük a csípőset)
• 0,5 evőkanálnyi kurkuma
• kevés füstölt paprika pehely (el is maradhat)
• koriander-, vagy petrezselyemlevél

Kibontom a konzerveket, kiveszem belőlük az egész paradicsomokat, melyeket hosszában kettévágok, és vastagabb darabokra szeletelek. 

A túzhelyre teszem a fazekat, felforrósítom és beleteszem az 5 teáskanálnyi fűszert, majd addig kavargatom, amíg szinte már mindegyik szem pattog. Ekkor ráteszem az olajat, és felöntöm a konzerves dobozokban maradt paradicsomléval.

Beleteszem a többi fűszert, felöntöm annyi vízzel, hogy elegendő legyen majd a leves 6 adagra, és lassan forralom.
Időnként megkóstolom, ha már nem "vízízű", beleteszem a paradicsomdarabokat és összeforralom.

Nagyon finom magában is, de ha vegán vagy, tehetsz rá a tányérodban vegán sajtot, ha meg nem vagy vegán, akkor parmezánt és/vagy füstölt sajtot, esetleg kaskavalt, ami finom sós.

Tojásfasírt

Gyerekkorom egyik kedvence a tojásfasírt.
Ritkán ettünk, mert a napi főzés a nagymama dolga volt, és ő hagyományos paraszti ételeket főzött. Anya esetenként főzött, szinte csak a nyári hétvégeken (cukorgyári munkás volt, és a répafeldolgozási szezonban folyamatosan dolgoztak, szombaton és vasárnap is), és nagyon szerettem a főztjét, mert teljesen más volt, mint a nagyié és általában az ottani falusi környezeté, különlegesnek gondoltam.

Tejszínes-kapros spenótot akartam ma főzni, úgy gondoltam, ahhoz nagyon jól illik ez a fasírt, az uram meg nem ellenkezett ellene, örül, ha neki nem kell gondolkodnia azon, mit főzzek, mindent szeret.

Hozzávalók:

• 1 kisebb vöröshagyma apróra vágva 
• 9 db tojás
• 3 szelet, hideg vízbe áztatott és jól kinyomkodott teljes kiőrlésű kenyér
• 1 cikk zúzott fokhagyma 
• (frissen) őrölt bors
• fűszerpaprika (én most füstölt chipotlet használtam, úgyhogy ez egy csípős fasírt lett)
• só
• 6 dkg teljes kiőrlésű zsemlemorzsa 

a sütéshez:

• zsiradék

Először megfőztem 4 db tojást. Amíg hűlt, a vajból, a sóból, a hagymából és 4 db tojásból rántottát csináltam.

Amíg a rántotta hűlt, megreszeltem a főtt tojásokat. Azután belepakoltam a egy tálba a zsemlemorzsa kivételével minden hozzávalót (a maradék 1 tojást nyersen) és jól összekevertem (a kezemmel). Mivel nem találtam elég masszívnak, szórtam bele egy kicsi zabkorpát, de ez lehet plusz zsemlemorzsa is, és persze az is lehet, hogy egyáltalán nem kell hozzá semmi.

A masszából 8 db pogácsát formáztam, morzsába forgattam és olajban kisütöttem, ahogyan a "normál" fasírtot szokás.

A spenót nagyon egyszerű: a leveleket kevés vajon sóval párolom, aztán szórok rá kaprot és felöntöm egy kevés tejszínnel.

Születésnap, ünnepelt nélkül...

Majd minden évben ideteszek egy epres túrótortát a Lőrinc születésnapján. Ez az idén nem lett volna így, hiszen már jó ideje vegán, ezért vegán tortát kapott volna, ha találkozhatunk...

Mivel most más időket élünk, mi itthon ünnepeltünk az apukájával, ő meg otthon a barátnőjével, és messengeren "koccintottunk" tegnap este. Persze, elbőgtem magam, amikor beszéltünk.., ma meg csináltam egy szokásos tortát...

Nagyon sokat gondolkodtam tegnap arról, hogy tényleg minden relatív... 3 éve, mikor Viola volt 30 éves, vele szintén nem találkoztunk. Akkor nem bőgtem el magam, hanem tele voltam jó érzésekkel. Ugyanis ő és Anti éppen New Yorkban voltak, a Centrál Parkban futott aznap reggel, és egy kávézóban rendeltek neki egy egész klasszikus N.Y. cheesecaket, amit jól megettek a futás végén, posztolták a vidám képeiket a FB-on, mi meg nagyon örültünk az örömüknek...

Azt kell mondjam, most is tele vagyunk jó érzésekkel, a helyzettől függetlenül. Hiszen többször is beszéltünk telefonon tegnap, egyébként meg imádom azt, hogy megfontolt férfivé érett Lőrinc, jó érzéssel tölt el, hogy nagyon szereti Arankát, hogy szereti a munkáját, hogy nagyon jó szakember, hogy nagyon jó munkahelyi vezető, elismerik a vezetői, és a tanítványai is nagyon szokták szeretni... De persze, tele vagyunk kevésbé jó érzésekkel is, hiszen jó lett volna találkozni, együtt ünnepelni a valóságban is... Na, de "(nem lévén más választásom, most szeretek élni)", úgyhogy örülünk annak, hogy mindnyájan egészségesek vagyunk és várjuk, hogy végre találkozhassunk.

A torta hozzávalói (ez egy pici tortaformához való, ha rendes 24-26 cm átmérőjűt akarsz, duplázd az adagot):

• 10 dkg darált dió
• 5 dkg kakaópor
• 10 dkg liszt (én 7 dkg teljes kiőrlésűt, 3 dkg finomlisztet használtam)
• 10 dkg cukornak megfelelő édesítőszer (2,5 dkg "negyedannyit" használtam)
• 7 g sütőpor
• 2,5 dl tej (én úgynevezett "csillagtejet" használtam, ami 1 rész 30%-os habtejszín és 10 rész forralt víz, mert ez számomra kedvezőbb)
• 5 evőkanálnyi folyékony állagú zsiradék (lehet olaj, vagy kókuszzsír is, én vajat használtam.

Legelőször bekapcsoltam a sütőt 170 fokra (hőlégkeverés).

Azután megolvasztottam a vajat, nézzétek, milyen ügyes voltam...

Miután kitakarítottam a konyhát, összekevertem a szárazanyagokat egy tálban, majd beleöntöttem a tejet és az olvasztott vajat, azzal is összekevertem. Azután hagytam állni egy kis ideig (10-15 perc), hogy jól összeálljon a tészta, hiszen nincs benne tojás.

Kibéleltem a tortaformát sütőpapírral, beletettem a masszát és 30-35 percig sütöttem (tűpróba), majd kihűtöttem.

Közben megcsináltam a krémet, ami Lőrinc egyik régebbi, ehhez hasonló tortájában volt.

Hozzávalók:

• 25 dkg túró
• 25 dkg mascarpone
• 6 dkg cukor mennyiségének megfelelő édesítőszer (1,5 dkg "negyedannyit" használtam)
• 1 citrom lereszelt héja 
• vaníliaőrlemény (persze, aroma is jó)
• 2 dl tejszínből vert hab
• 1 evőkanálnyi útifűmaghéj, vagy egy kis zselatin, hogy stabilabb legyen a krém, de ezek nélkül is jó)

A töltelékhez és a tetejére:

• 50 dkg eper
• 2 kockányi cukormentes étcsokoládé

A tejszínhab kivételével mindent alaposan összekeverünk (én lusta és kényelmes vagyok, ezért egy aprítógéppel keverem össze, de persze kézzel is lehet), és a végén óvatosan belekeverjük a tejszínhabot is.

A tortalap tetejét vékonyan levágjuk, áttesszük egy tányérra és megkenjük egy kevés krémmel, hogy majd az eprek ne guruljanak le róla.

A tortalap alját is vékonyan megkenjük a krémmel, majd hosszában félbevágott epreket állítunk rá.

A többi krémet rárakjuk a tortalapra, vigyázva, hogy az epre ne essenek le, ha mégis megtörténne, visszarakjuk és belenyomkodjuk a krémbe.

Ha kész vagyunk, felrakjuk a torta tetejét és ráhalmozzuk a többi, elnegyedelt epret, majd ráreszeljük a csokoládét.

Betesszük a tortát kb. 1 órányi időre a hűtőszekrénybe, azután jól megesszük. Szomorúan, vagy jókedvűen...

Az ünnepelt ugyan még nem egyezett bele, de megmutatom az igazi tortáival körülkerítve.

Brokkolis lepény pogácsatésztából

Tanulgatom ezt a szénhidrátmennyiség/minőség kalkulálást, nem akarom elkiabálni, de talán nem megy rosszul, mivel tökjók a reggeli eredményeim.

A mai ebédhez az ötletet Kempfner Zsófiától kaptam, akitől a flódni sütését is megtanultam. Nagyon tetszett a spenótos lepény, amit valamelyik nap megmutatott, aztán még jobban megtetszett, amikor rájöttem, hogy a tészta ugyanaz, amiből és a túrós pogácsát sütöm. Volt itthon brokkoli, így én azzal csináltam, persze a tésztát átalakítottam, úgy, hogy lassú felszívódású szénhidrátot tartalmazzon.

Tehát, a hozzávalók:
a tésztához, egy 24 cm átmérőjű sütőedényhez igazítva:
(ha te ehetsz fehérlisztet, csinálhatod azzal, 20 dkg kell belőle)

• 14 dkg durvára őrölt teljes kiőrlésű zabpehely, vagy zabpehelyliszt
• 3 dkg zabkorpa (bármilyen korpa, vagy helyette is zabpehely, vagy zabpehelyliszt)
• 3 dkg finomliszt
• 20 dkg túró
• 20 dkg zsiradék (én vajat használtam, de persze margarin is jó, esetleg kókuszzsír, ha azt használsz)
• 1 kávéskanál só

a töltelékhez:

• 30 dkg brokkoli (több is lehet akár)
• egy csipet szódabikarbóna
• 10 dkg túró
• 3 evőkanálnyi tejföl
• 2 db tojás
• só
• 1-2 cikk zúzott fokhagyma
• reszelt szerecsendió
• őrölt fehérbors

A tetejére: 

• 15-20 dkgnyi reszelt sajt.

A tészta elősütéséhez:

•  1 bögre szárazbab, vagy szárazborsó, vagy rizs. Én felezett sárgaborsót használtam.

Először a rózsáira szedett brokkolit sós víz fölött megpároltam, szórtam egy kis szódabikarbónát a párolóvízbe, hogy ne fakuljon meg a zöldség. Ha nem tudsz párolóbetétet használni, akkor dobd forróvízbe a rózsákat pár percre, majd szűrd le.

A tészta hozzávalóit beletettem az aprítógépbe, összekevertem vele. (Ha nincs aprítógéped, kézzel is összegyúrhatod.) Ezután kb. 20 percre betettem a hűtőszekrénybe, hogy a dermedtség miatt kezelhetőbb legyen.

Amíg hűlt a tészta, kibéleltem a tortaformát sütőpapírral, és előmelegítettem a sütőt 160 fokra (hőlégkeverés).

A tésztát hidegvizes kézzel belenyomkodtam a tortaformába, úgy, hogy legyen egy kis pereme is.

Ezt követően a tésztát lefedtem sütőpapírral, és ráöntöttem egy bögre sárgaborsót, majd 15 percig sütöttem a sütőben, melyet követően leszedtem róla a papírt és a borsót. Hagytam hűlni egy kicsit, hogy a forró tészta ne csapja majd ki a töltelékből a fehérjéket.

Amíg hűlt a tészta, megcsináltam a tölteléket: a brokkolin kívüli hozzávalókat összekevertem az aprítógépben, de ez csak gyorsít, kézzel is össze lehet keverni. A kissé visszahűlt tésztára ráöntöttem a keveréket és rápakoltam a brokkolidarabokat.

A végén megpakoltam reszelt sajttal.

Ezután betettem a sütőbe, aminek a hőfokát 180 fokra felemeltem. Kb. 35-40 percig sütöttem.

Miután szépen megpirult a tésztaperem és a teteje is, kivettem a sütőből, és hagytam kb. 15 percig a tortaformában - hogy biztosan elváljon az oldalától, nehogy széttörje a szétkapcsolás -, majd áttettem egy tálra.

Ezután jól megettük a felét, a másik felét eltettük egy másik alkalomra.