Palacsinta vacsora

 Az uram agyonszekált az elmúlt hétvégén...  Szerinte soha nem sütök neki palacsintát, és lássuk be, igaza van... Amióta édes kettesben leledzünk, csak akkor csinálok, ha hazajönnek a gyerekek és valaki kéri. Végül beadtam a derekam, de azért előtte jól bepanaszoltam őt a gyerekeknél a szekálás miatt.

Csak a massza felét sütöttem ki, a másik fele a hűtőszekrényben volt, most sütöttem ki (vagy meg?), sok éves tapasztalatom, hogy nagyon jót tesz neki a jó hosszú pihenőidő.
Én borsos-csípős túrókrémmel és salátával ettem, ő pedig dióval, de valamiért kakaópor is van a tányérján, ahogy elnézem... Most meg épp odasomfordált a konyhapulthoz és azt motyogja: nna, megeszem én még azt a kettőt... Azt mondja, lekvárt tesz bele. 

Hozzávalók:

• 30 dkg teljes kiőrlésű liszt (ha neked nem kell figyelni a szénhidrát bevitelre, akkor olyan, amilyet szeretsz használni)
• 3 db tojás
• 1 dl tejszín+2 dl víz (tej helyett, hogy lassú felszívódású legyen a palacsinta, de persze, akinek ez nem szükséges,  nyugodtan használjon olyan tejet, amilyet szokott)
• 3 dl szódavíz
• 1 evőkanálnyi olvasztott vaj (vagy olaj)
• plusz a sütéshez még egy nagyon kevés
  
  (A túrókrémet 8 dkg túróból, 2 evőkanálnyi tejfölből, sóval, örölt borssal és őrölt chipotle chilivel csináltam. Ezt 3 db palacsintába töltöttem bele.)

Mindezeket alaposan összekeverjük (botturmixszal a leggyorsabb, de nyilván mindenkinek megvan a saját módszere), hagyjuk egy kicsit (vagy nagyon sokat, lásd én most a massza felét 2 napig pihentettem) állni, majd kisütjük. 

Én arra szoktam rá az utóbbi időben, hogy egy szilikonspatula élét belemártom egy pici vajba és belekenem a palacsintasütőbe, de enélkül is jó, ha tapadásgátlós serpenyőben sütöd).

Nekem 19 db lett ebből a mennyiségből (20 cm átmérőjű palacsintasütőt használtam).

Születésnap, ünnepelt nélkül...

Majd minden évben ideteszek egy epres túrótortát a Lőrinc születésnapján. Ez az idén nem lett volna így, hiszen már jó ideje vegán, ezért vegán tortát kapott volna, ha találkozhatunk...

Mivel most más időket élünk, mi itthon ünnepeltünk az apukájával, ő meg otthon a barátnőjével, és messengeren "koccintottunk" tegnap este. Persze, elbőgtem magam, amikor beszéltünk.., ma meg csináltam egy szokásos tortát...

Nagyon sokat gondolkodtam tegnap arról, hogy tényleg minden relatív... 3 éve, mikor Viola volt 30 éves, vele szintén nem találkoztunk. Akkor nem bőgtem el magam, hanem tele voltam jó érzésekkel. Ugyanis ő és Anti éppen New Yorkban voltak, a Centrál Parkban futott aznap reggel, és egy kávézóban rendeltek neki egy egész klasszikus N.Y. cheesecaket, amit jól megettek a futás végén, posztolták a vidám képeiket a FB-on, mi meg nagyon örültünk az örömüknek...

Azt kell mondjam, most is tele vagyunk jó érzésekkel, a helyzettől függetlenül. Hiszen többször is beszéltünk telefonon tegnap, egyébként meg imádom azt, hogy megfontolt férfivé érett Lőrinc, jó érzéssel tölt el, hogy nagyon szereti Arankát, hogy szereti a munkáját, hogy nagyon jó szakember, hogy nagyon jó munkahelyi vezető, elismerik a vezetői, és a tanítványai is nagyon szokták szeretni... De persze, tele vagyunk kevésbé jó érzésekkel is, hiszen jó lett volna találkozni, együtt ünnepelni a valóságban is... Na, de "(nem lévén más választásom, most szeretek élni)", úgyhogy örülünk annak, hogy mindnyájan egészségesek vagyunk és várjuk, hogy végre találkozhassunk.

A torta hozzávalói (ez egy pici tortaformához való, ha rendes 24-26 cm átmérőjűt akarsz, duplázd az adagot):

• 10 dkg darált dió
• 5 dkg kakaópor
• 10 dkg liszt (én 7 dkg teljes kiőrlésűt, 3 dkg finomlisztet használtam)
• 10 dkg cukornak megfelelő édesítőszer (2,5 dkg "negyedannyit" használtam)
• 7 g sütőpor
• 2,5 dl tej (én úgynevezett "csillagtejet" használtam, ami 1 rész 30%-os habtejszín és 10 rész forralt víz, mert ez számomra kedvezőbb)
• 5 evőkanálnyi folyékony állagú zsiradék (lehet olaj, vagy kókuszzsír is, én vajat használtam.

Legelőször bekapcsoltam a sütőt 170 fokra (hőlégkeverés).

Azután megolvasztottam a vajat, nézzétek, milyen ügyes voltam...

Miután kitakarítottam a konyhát, összekevertem a szárazanyagokat egy tálban, majd beleöntöttem a tejet és az olvasztott vajat, azzal is összekevertem. Azután hagytam állni egy kis ideig (10-15 perc), hogy jól összeálljon a tészta, hiszen nincs benne tojás.

Kibéleltem a tortaformát sütőpapírral, beletettem a masszát és 30-35 percig sütöttem (tűpróba), majd kihűtöttem.

Közben megcsináltam a krémet, ami Lőrinc egyik régebbi, ehhez hasonló tortájában volt.

Hozzávalók:

• 25 dkg túró
• 25 dkg mascarpone
• 6 dkg cukor mennyiségének megfelelő édesítőszer (1,5 dkg "negyedannyit" használtam)
• 1 citrom lereszelt héja 
• vaníliaőrlemény (persze, aroma is jó)
• 2 dl tejszínből vert hab
• 1 evőkanálnyi útifűmaghéj, vagy egy kis zselatin, hogy stabilabb legyen a krém, de ezek nélkül is jó)

A töltelékhez és a tetejére:

• 50 dkg eper
• 2 kockányi cukormentes étcsokoládé

A tejszínhab kivételével mindent alaposan összekeverünk (én lusta és kényelmes vagyok, ezért egy aprítógéppel keverem össze, de persze kézzel is lehet), és a végén óvatosan belekeverjük a tejszínhabot is.

A tortalap tetejét vékonyan levágjuk, áttesszük egy tányérra és megkenjük egy kevés krémmel, hogy majd az eprek ne guruljanak le róla.

A tortalap alját is vékonyan megkenjük a krémmel, majd hosszában félbevágott epreket állítunk rá.

A többi krémet rárakjuk a tortalapra, vigyázva, hogy az epre ne essenek le, ha mégis megtörténne, visszarakjuk és belenyomkodjuk a krémbe.

Ha kész vagyunk, felrakjuk a torta tetejét és ráhalmozzuk a többi, elnegyedelt epret, majd ráreszeljük a csokoládét.

Betesszük a tortát kb. 1 órányi időre a hűtőszekrénybe, azután jól megesszük. Szomorúan, vagy jókedvűen...

Az ünnepelt ugyan még nem egyezett bele, de megmutatom az igazi tortáival körülkerítve.

Zöldséges túrókrémmel töltött zabpalacsinta

Elöljáróban azt mondom, hogy ez egy nagyon finom

• szendvicskrém
• tésztaszósz
• palacsintatöltelék
• salátaöntet
• bármi, aminek épp használni akarod az aktuális étkezésed során.

A palacsintával kapcsolatban annyit, hogy használj olyan lisztet, amilyet akarsz, és süsd úgy a palacsintát, ahogyan te szoktad, ha nem muszáj figyelned arra, mit eszel. Mi zabpehelylisztet használtunk, és tudnod kell, ha rászánod magad, ugyanúgy ízlik majd, mint a fehér. 

Hozzávalók:

a krémhez:

• 20 dkg túró
• 3 evőkanálnyi tejföl
• 1 db kisebb, felkockázott padlizsán 
• 1 db felkockázott kápia paprika
• 1 marék csíkokra vágott spenót
• kevés (olíva)olaj és egy kis vaj is, de elhagyható
• só
• bors
• 2-3 cikk zúzott fokhagyma

a palacsintához:

• 10 dkg zabpehelyliszt
• 1,5 dl (zab)tej
• 1,5 dl szódavíz + még egy kicsit kellett hozzá löttyintenem
• pici só

Egy kézi habverővel összekevertem a hozzávalókat és félretettem, hogy jól összeálljon a massza.

Kevés olajat forrósítottam egy tapadásgátlós serpenyőben, elkezdtem benne pirítani a padlizsánt, aztán hozzátettem a paprikát is. Amikor már "szépen" megpirult, kitettem egy tálba, hadd hűljön.

A serpenyőbe újabb olajat löttyintettem és egy pici vajat is tettem, rákerült a spenót, és megpároltam, majd ezt is félretettem.

Amíg hűltek a zöldségek, addig kisütöttem a palacsintákat. Van egy pici serpenyőnk, 11 cm az átmérője (az IKEA-ban a legkisebb), abban történt a dolog, de nem számoltam meg, hány db lett, úgy kb. 13-15. Mer'ugyanis pákosztosak voltunk - nem vagyunk egymásra jó hatással az urammal, ha kettesben vagyunk-, és ahogy sült, már eszegettünk belőle, közben szólt a jazz.

Aztán összeraktam a krémet: a túrót, a tejfölt és a sót összekevertem, közben őröltem bele borsot is. Aztán belekevertem a zöldségeket is. Amikor aztán kész lett, tovább folytattuk a palacsinták pusztítását, immáron a krémmel megkenve.

Végül - szerintem - gyönyörű kis tekercseket rittyentettem belőle, mivel ez lett az előétel a mai ebéd során.

Legvégül - de nem utolsósorban - köszönetet mondok Hemangi Stefán Helgának, a nagyszerű palacsintarecept miatt, amin én csak annyit változtattam, hogy nem került bele cukor és sütőpor. Az előbbi készakarva, az utóbbi véletlenül, de így is tökéletes lett.

Maradt egy kis krém, holnap reggel pirított kenyér tetejére kerül annak, aki ehet pirított kenyeret.

Van egy - eddig szokatlan - kérésem hozzád, Kedves Olvasó! Még zöldfülű blogger koromban engedtem, hogy egy receptmegosztó oldal használja a bejegyzéseimet. Egyszer csak rájöttem, hogy ez a helyzet az oldal kezelőjének igen nagy reklámbevételt hoz, ugyanis van olyan receptem, amit NEGYVENEZREN  néztek meg nála a Startlapon keresztül, és minden alkalommal, amikor megosztja a receptjeimet a Facebookon, több százan osztják tovább úgy, hogy a blogomról fogalmuk sincs... Szóval, kérlek, ha érdemesnek tartod rá, oszd meg a bejegyzésemet, hadd legyen a saját jogán is nézett a blog, ne csak a receptjeimet ismerjék a népek úgy, hogy rólam nem is tudnak... Nekem nincs ezzel kapcsolatos bevételem, mindössze jó lenne örülni annak, hogy az én receptjeim tetszenek, nem a  recept megosztó oldal neve alatt megjelent receptek.

Zelleres túrókrém

Nem tipikus félmaraton előtti reggeli, de Viola sem tipikus nőci. Nem probléma számára, hogy a tegnapi szénhidrát feltöltés után, ma a futás előtti reggelire fehérjét és olajos magvas kenyeret evett. Lazán lefutotta a Somlyó-félmaratont, a végén megmutatom az előtte-utána képeket, alig látszik különbség.

Tehát, a túrókrém:

• 0,5 kg túró
• 175 g tejföl
• 1 kávéskanálnyi só
• kevés őrölt bors (én frissen őrlöm)
• 2 szál (ez akár több is lehet) levelestől összevagdalt szárzeller

Mindezt összekevertem egy tálban, azután kenyérre kenve megettük.

előtte

féltávnál

a befutóban

utána

Születésnapi torta

Itt ülünk ketten.
Az uram olvas, zörög valami a tévében, én olvasgatok az interneten, most meg írok, de alapvetően csend van, és az utóbbi években hozzászoktunk ehhez, és szeretjük is. Félreértés ne essék, nem azt szeretjük, hogy nincsenek itthon a gyerekeink, hanem azt szeretjük, hogy nincsenek itthon a gyerekeink. Igen, nem véletlenül írtam le kétszer ugyanazt. Nincs magányosság érzetünk, hanem boldog szülők vagyunk, akiknek felnőttek a gyerekei és élik a maguk kiteljesedett (vagy beteljesedett) életét, aztán időnként lerohannak minket (ezt persze a szó legnemesebb értelmében kell érteni). Most is így volt. Igaz, rohamnak nevezni nem lehetett, szép lassan szállingóztak haza. Mind a hatan, az igaziak és a többi igazi. Mert mindhármuk társa olyan már, mintha mindig is hozzánk tartoztak volna.
Szóval, tegnap születésnap volt. A Lőrinc 28. születésnapj, az ő kedvéért gyülekeztünk össze. Családi üldögélés, főzögetés, sörözgetés, nevetés (nna, ebben főleg egyforma "mindhárom" fiúnk, egyformán szarkasztikus humorral áldotta/vertemegőketazisten) és evészet volt két napig.
Bográcsban főztünk, kettőben is, mert ugye van a vega,  meg a húsos szekció... Későn kezdtünk hozzá, így az ételekről a sötétben evéskor nem készült kép, de még délután, az éppen elkészült tortát lefényképeztem, és a mai ebéd közben a maradékát is. Kicsit slampos, másnaposan már nem annyira tetszetős, hiszen a nyers gyümölcsök tették a dolgukat a hűtőszekrényben, de még mindig finom, és elkészültekor szép is volt.  Nem elegáns - mert nem olyanra akartam, nem igazgattam, simítgattam és cifrítottam -, hanem rusztikus volt, és az volt tőle az érzetünk, hogy azonnal és jó alaposan bele kell kanalazni.
Persze, vegetáriánus torta, a túrókrém nem zselatintól vált szeletelhetővé, hanem szokás szerint útifűmaghéjtól, de aki zselatinpárti, csinálja azzal, ha kedvet kap hozzá.

Így készült: 

• az alja és a teteje: sütöttem kettő piskótalapot (3 tojás, 3 kanál cukor, 3 kanál liszt) egy 26 cm átmérőjű tortaformában
• a krém: 75 dkg mascarpone, 50 dkg túró és 3 - 4 dl görög joghurt, 3 evőkanál cukor (ennyivel nem mindenkinek elég édes, de mi így szeretjük), 2 db (kezeletlen héjú) citrom héja és leve, és 3-4 evőkanál útifűmaghéj, amiket egy gépi habverővel összekevertem és kb. 30 percre betettem a hűtőszekrénybe, ennyi idő alattjól összeáll az útifűmaghéjtól, később jól szeletelhető lesz
• a gyümölcs: kb. 80 dkg eper és (asszem) 5 kiwi
• a barnaság: gőz fölött megolvasztottam 20 dkg étcsokoládét

 Az egyik tortalapot betettem a tortaformába (aminek az oldalát kibéleltem egy sütőpapírral, hogy ne sérüljön a krém, amikor lehúzom a karikát), amiben sültek. 
A krém felét beletettem, elegyengettem, rászórtam a feldarabolt kiwi és eper felét, befedtem a krém másik felével, lenyomkodtam, rátettem a másik piskótalapot, kicsit lenyomtam, hogy összetapadjon, ráfolyattam az olvasztott csokoládét, és rászórtam a gyümölcs másik felét.

Ha már megsültek a piskótalapok és kihűltek, nagyon gyorsan elkészül. A krémet én nem szoktam túlságosan elkeverni, csak annyira, hogy éppen elvegyüljenek a hozzávalók, ne legyenek a túrógöröngyök külön-külön. Kb. 1,5-2 óra múlva teljesen jól szeletelhetővé válik ez a töltelék.

rögtön, amikor elkészült, itt még nincs megszilárdulva a csoki a tetején

egy falat, az uram tányérjáról

a maradék, másnap

és végül, az ünnepelt

 

Almás-túrós sütemény, szinte tészta nélkül

Tovább hangolódunk az őszre, csak ez most nem túl fotogén cucc.

Az uram már egy hete túrós süteményt akart enni. Hát, megcsinálta magának tegnap. Legalábbis szerinte. Ugyanis ma reggel, kávézás közben azt mondta Bálintnak angolul, hogy ő sütötte. Persze, résen voltam, ennyit még én is beszélek "idegen nyelvül", így gyorsan kijavítottam, magyarul. Már tudom, hogy minden hiába, mert ő tényleg azt hiszi, az ő műve ez a sütemény, mert amikor az előbb ideültem megírni a blogbejegyzést, akkor azt mondta: most pedig megkérdezed a cukrászt, hogyan készült? Azt hiszem, nehéz lesz eldönteni, hogy ki csinálta. Ígérem, ez a bejegyzés, mint egy dokumentarista fotó fogja bemutatni a történteket.

Szóval, először is visszatetettem vele az áruházban a túrót, mert mindig morog, hogy a fagyasztóból kellene használni az elfekvő készleteket (az az igazság, hogy túrómániás, szinte minden héten vesz, és nem mindig használjuk el, ezért van belőle a fagyasztóban még mindig...).

Azután elkezdtünk recepteket keresni. Én emlékeztem rá, hogy Bálint egyik gyerekkori szakácskönyvében van egy almás sütemény, amiről azt gondoltam, hogy majd átalakítjuk túróssá, és olyan hozzávalókkal csináljuk, amiket mi szeretnénk használni.  Aztán a könyvből, a felületességünk miatt egy másik almás süti receptjét választottuk ki, már el is kezdtük, mire rájöttem, hogy ennek a tölteléke az alma, nem a tésztában van, mint ahogyan szerettük volna. Ekkor már nem volt más választásunk, a kilakult helyzethez kellett igazodnunk, és igazítani a süteményt.

Mindeközben ő szorgalmasan pucolta az almákat, és kockázgatta is, de nem túl gondosan figyelt az 1cmx1cm-es nagyságra, ezért eléggé rusztikusra sikeredett később a töltelék. A citromlevet én facsartam a vízbe, amibe dobálta az almakockákat.

Aztán az is kiderült, hogy borzasztóan rendetlenek vagyunk. Mindketten úgy tudtuk, hogy van egy egész csomag eritrit a kamrában, ehhez képest 3 bontott dobozt találtunk, amikből alig bírtuk összeönteni a szükséges mennyiséget...

A diót ő darálta, és a kókuszt is ő vette elő a kamrából. Azon együtt vacakoltunk, hogy őrölt zabpehely, vagy szénhidrátcsökkentett liszt kerüljön bele, végül a liszt mellett döntöttünk, közösen.

Én pároltam meg az almát, én vittem ki hűlni a lépcső tetejére, de azután ő keverte bele a túrót, a citromhéjakat, az eritritet és a tejfölt, sőt a tepsibe is ő tette bele addig, amíg egyszerű volt. A tetejét én fejeztem be, a sütőt is én kapcsoltam be, és a tűpróbát is én végeztem. Na, jó, a tésztát is ő keverte ki, de én meg főztem közben, na. Ő pedig a zenét szolgáltatta. Csinibaba mániás, amióta megnézte a filmet az osztályával erkölcstan órán, így a filmzenét hallgattuk, még énekelt és táncolt is egy kicsit nekem, persze előtte ki kellett kapcsolnom Sinatrat, amit épp hallgattam, szerinte az altató zene. Most Django Reinhardt szól, az én kedvemre, ezzel nincs baja, úgy tűnik.
Végül a szeletelést is én csináltam, mert ahhoz meg nincs bátorsága csak vonalzóval.

És akkor, a sütemény, ami persze cukorral és normál liszttel is megcsinálható.

Hozzávalók

A töltelékhez:

• 50 dkg alma
• 1 evőkanál + kb. 2 evőkanál eritrit 
• 1+1 evőkanálnyi citromlé
• 50 dkg túró
• 2 evőkanálnyi tejföl
• 1 zacskó vaníliás pudingpor
• 1 citrom reszelt héja
• 10 dkg kandírozott citromhéj (akár mazsola is lehet, vagy vegyesen)

A tésztához:

• 2 tojás 
• 150 g eritrit (ha cukrot használsz és te sem szereted túl édesen, akkor 12 dkg is elég)
• 25 dkg vaj
• 18 dkg dió
• 10 dkg kókuszreszelék
• 22 dkg szénhidrátcsökkentett liszt
• 1 csomag (15,5 g sütőpor)
• 2 evőkanálnyi zsemlemorzsa (ez lehetett volna őrölt dió, vagy zabpehely)

 A meghámozott, 1x1 cm-es kockákra vágott (a kockákat citromos vízben gyűjtjük, hogy fehérek maradjanak) almát 1 evőkanálnyi vízzel és 1 evőkanál eritrittel megpároljuk és kihűtjük. Ezután összekeverjük a többi hozzávalóval.

A tésztához a tojásokat az eritrittel és a vajjal kikavarjuk. A diót, a kókuszreszeléket, a lisztet és a sütőport összekeverjük. Ezután a két keveréket elegyítjük. Egy viszonylag lágy tésztát kapunk.

Egy 32X19cm-es, sütőpapírral kibélelt tepsibe simítjuk a kezünkkel tészta kétharmadát, megszórjuk morzsával, és rásimítjuk a tölteléket.

Ezután a tészta maradék részét rátesszük. Mivel ez egy lágy massza, nyújtani nem lehet. Én úgy csináltam, hogy kis darabonként tettem a töltelékre, egymástól viszonylag egyforma távolságra, és egy villa segítségével elegyengettem. Így a rusztikus töltelékre rusztikus fedél került.

160 fokon (hőlégkeverés) 40 percig sült, ekkor már a kötőtű teljesen tisztán jött ki belőle.

Utólag azt mondom, egy kis durvára vágott dió még jó lett volna a tetejére, de így is tökéletes lett. Ha kibírjuk várni, hogy ne essünk neki forrón, akkor másnap reggel tökéletesen szeletelhető.

Azt még hozzáteszem, hogy a mi süteményeink nem túl édesek, ezért pl. a túrókrémet meg kell kóstolni és édesebbre csinálni, ha valaki úgy jobban szereti.

24 szál gyertya...

...volt a Bálint tortáján, ami szokásosan túró és gyümölcs, sütés nélküli, nem nagyon vacakolós.

Hozzávalók:

az alaphoz:

• 20 dkg zabkeksz
• 10 dkg vajas keksz (vagy összesen 30 dkg olyan kekszpor, ami épp van otthon)
• 7-8 dkg olvasztott vaj
• kevés citromhéj és fahéj

a túrókrémhez:

• 75 dkg túró
• 3 dl (görög)joghurt
• 10 dkg eritrit porrá őrölve (Cukor is lehet, és aki édesebben szereti, használjon többet mert ez nem túl édes, csak mi így szeretjük)
• reszelt citromhéj
• fél rúd vanília kikapart belseje
• 2 evőkanál útifűmaghéj (vagy szokásos zselatin)
• 3 dl habbá vert tejszín

a tetejére:

• gyümölcsök
• tortazselé por

Tegnap este megolvasztottam a vajat, és amíg kicsit visszahűlt, a kekszeket aprítógépben morzsásra őröltem. Aztán beleöntöttem a vajat, szórtam hozzá szárított citromhéjat (mindig lereszelem a biocitromok héját és megszárítva tárolom egy üvegcsében), kevés fahéjat, és visszakapcsoltam a gépet addig, amíg a vajjal teljesen elkeveredett a morzsa, láthatóan összeállt egy kicsit.

Az uram kibélelte a 24 cm átmérőjű kapcsos tortaforma alját sütőpapírral, majd az oldalára is tett, hogy majd ne sérüljön meg a torta oldala, amikor kivesszük belőle.

Beleöntöttem a tortaformába a vajas kekszmorzsát, elegyengettem, aztán először a kezemmel, utána egy befőttes üveggel jól ledöngöltem, hogy kellőképpen megszilárdulhasson a vaj jelenléte miatt a hűtőszekrényben. Ez így is lett, reggelre teljesen masszívan egyben volt.

Ma azzal kezdtük a napot - Bálint későnkelési szokására alapozva -, hogy az uram aktualizálta a szokásos születésnapi dekorációt,  és feldíszítette a nappalit, én meg megcsináltam a túrókrémet.

A túrót beleöntöttem az aprítógépbe, aztán pépesedésig forgattam. A tejszín kivételével a többi hozzávalót is beletettem a tartályba és teljesen elegyítettem.

Felvertem a tejszínhabot, és azt már egy tálban, kézi habverővel kevertem közé. Az elkészült túrókrémet pedig beletettem a tortaformába, és eligazgattam. Nem simítottam le a tetejét, hogy a gyümölcsök ne csúszkáljanak majd rajta.

Kb. 2 órányi időre visszatettem a hűtőszekrénybe, hogy a túrómassza is összeálljon.

A gyümölcsöket összevagdaltam, Bálint a kedve szerint rászórta a tetejére, és - mivel jó magas volt a gyümölcshalmaz - 2 zacskó színtelen tortazselével (amit a rajta lévő leírás szerint csináltunk meg) felöntöttük.
Amikor a zselé kicsit meghűlt, újra visszatettük a hűtőszekrénybe és ott várta meg az ebédet.

Nem mondom, hogy a világ legszebben kivitelezett tortája, de finom, és házi, ahogyan Bálint szereti.

Itt már erősen gondol valamire, és sikerült is egyszerre elfújnia, mind a 24 szál gyertyát

Az az igazság, hogy pár dkg-nyival több vajat hozzáadva nem morzsálódna cseppet sem, de nem akarjuk vajasabbra csinálni és teljesen masszív, csak a vágáskor hullik le egy kicsi.

Kávézol velem? Van hozzá túrós rácsossütemény!

A Kávéház és dumaklub FB-csoportban mutatott egy lekváros rácsossüteményt Majer Zoli, aminek elkértem a receptjét. Kivételesen majdnem úgy csináltam meg, ahogyan leírás szólt.  Több diót tettem hozzá, és - mivel a népek túrós-gyümölcsös süteményre vágytak-, nem lekvárral töltöttem meg, hanem túrókrémmel, arra pedig fagyasztott szedret szórtam.

Már tegnap este (éjszaka...) megdézsmáltuk, akkor ropogott, mára meg finom omlós lett.

Hozzávalók:

a tésztához:

• 50 dkg liszt
• 10 dkg darált dió
• 25 dkg vaj
• 20 dkg cukor
• 2 tojás
• 1 csomag sütőpor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 dl tej
• 1 citrom reszelt héja

 a töltelékhez:

• 15 dkg cukor
• 50 dkg túró
• vanília
• 4 tojás szétválasztva
• 1 citrom lereszelt héja
• 2 evőkanál búzadara
• 1 liternyi friss, esetleg fagyasztott szeder (de jó málnával is, vagy azzal, amivel épp meg tudjuk szórni)

A lisztet, a diót, a sütőport elkevertem a robotgépben. Rákockáztam a vajat, beletettem a többi hozzávalót is, és a késes betéttel összeállítottam. (Mindezt kézzel is lehet, ha esetleg ragad, elbír még egy kis lisztet, nem kell megijedni.) Betettem a hűtőszekrénybe félórára úgy, hogy az egyharmadát külön  csomagoltam, hogy ne puhuljon meg nagyon, mire a rácsozásra kerül a sor.

A túrókrémhez először tojáshabot vertem. Azután alaposan összehabverőztem a cukrot és a tojássárgákat, őröltem bele vaníliát, reszeltem bele citromhéjat, elkevertem a búzadarával, és lazán közéforgattam a tojáshabot.

A nagyobbik tésztát kinyújtottam a nagytepsi méretére (27X35 cm), rákentem a túrókrémet, kiraktam a szederrel. A maradék tésztából hengereket sodortam és berácsoztam vele.

180 fokra előmelegített hőlégkeverésben 30 perc alatt sült meg.

Nem lehet abbahagyni. Tényleg.

Újra vasárnap, újra kényelmes reggeli

Sokféle avokádókrémet szoktam csinálni. Mutogattam már itt is  ilyet, csináltam már ilyet, a mai pedig olyan lett, ami a képen középen van. Nem klasszikus guacamole. Nem szeretek ragaszkodni alapanyagokhoz és arányokhoz sem. Nem ís írok pontos mennyiségeket, csak azt, hogy mi került bele. Az a lényeg, hogy finom legyen, ez pedig kinek-kinek más arányokat jelenthet. Én is mindig másképp csinálom.

Most épp ezeket használtam:

• avokádó, villával szétnyomkodva
• citromlé
• vöröshagyma nagyon apróra kockázva
• fokhagyma szétzúzva
• kápia paprika nagyon apróra kockázva
• színes bors frissen őrölve
• só
• kis kanálka őrölt csípőspaprika

Mindezeket összekevertem, és betettem a hűtőszekrénybe addig, amíg reggelizni kezdtünk. 

A körözött is egy lágyabb, nem a klasszikusan kenhető, nem csak az általában használt alapanyagokat tartalmazó kence lett.

Amiket összekevertem:

• juhtúró
• tehéntúró
• vaj
• tejföl
• vöröshagyma
• összetört szecsuáni bors
• összetört koriandermag
• összetört köménymag
• őrölt füstölt paprika
• őrölt csípős paprika
• szárított metélőhagyma
• fagyasztott medvehagyma
• só

Persze, a fénykép szokásosan nem jó. Nagyon fénylik a körözött, de nem volt hajlandóságom ezt megoldani, mert közben felébredt az alvó népség, és gyorsan leültünk reggelizni.
(Ha van kedved, nézd meg ezt a bejegyzést, ahol elolvashatod, hogyan csináltam kölesből körözöttet és tökmagból pástétomot.)

Sütés nélküli és zselatinmentes gyümölcsös túrótorta

Emlékeztek még? Tavaly azt kérte Bálint, hogy a születésnapi tortája csokis is legyen, meg gyümölcsös is.

Az idén azt válaszolta a kérdésemre, hogy túrós is, meg gyümölcsös is. Nem csak ő öregedett azóta egy évet, hanem én is. Ez nálam azzal is jár, hogy egyre kényelmesebb vagyok, így sütés nélküli lett a torta, és persze zselatinmentes is, hiszen Viola vegetáriánus.

Hozzávalók (24 cm átmérőjű):

A kekszalaphoz:

• 40 dkg finomra darált háztartási keksz
• 8 dkg puha vaj
• 4 evőkanálnyi porcukor
• kevés tej (épp csak annyi, hogy összeálljon a kekszmassza, de ne ázzon el)

A túrókrémhez:

• 7 db nektarin
• 2 evőkanál méz

• 75 dkg túró
• 4 evőkanálnyi vaníliás porcukor
• 1 bio citrom lereszelt héja
• 3 dl tejszínhab
• 5-6 evőkanál útifűmaghéj

A tetejére:

• 1 fürt fehér szőló
• 1 fürt piros szőlő
• 10 dkg 60%-os étcsokoládé (nem raktam rá mindet, de egyrészt azt is lehetne, másrészt nálunk a visszadermedt maradék étcsokoládé is elfogy)

Legelőször mézkaramellás nektarinlekvárt főztem meg. A mézet egy lábasban karamellizáltam, 4 db gyümölcsöt felszeleteltem, rátettem a karamellára és felforraltam, majd egy krumplinyomóval összenyomtam, de csak annyira, hogy kissé darabos maradjon.

Amíg a lekvár az udvaron hűlt, elkészítettem a torta alapját és a túrókrémet.

Először a tortalaphoz valókat összegyúrtam és egy sütőpapírral kibélelt tortaformába nyomkodtam. Alaposan lelapogattam a tenyeremmel, hogy megfelelő tömörségű legyen, jól összeálljon. Mindez nem több 2 percnél.

A túrót aprítógépben összekevertem a porcukorral és a citromhéjjal, majd felvertem a tejszínhabot.

A túrókrémbe egy fakanállal belekevertem a lekvárt.

A felvert tejszínhabot egy habverővel belekevertem a krémbe, és hozzáadtam az útifűmaghéjat, majd a maradék 3 db felkockázott nyers nektarint. Mivel az útifűmaghéj gyorsan duzzad, hamar el tudtam kezdeni formázni.

Az urammal betetettem a tortaforma belső oldalára egy sütőpapírból készült csíkot, hogy majd amikor lebontjuk a formát, szét ne szakadjon a torta.

Beleöntöttem a masszát a tortaformába és a kezeimmel megformáztam úgy, hogy a tetején legyen egy mélyedés, amiben majd a szőlőszemek elférnek. (Ezt én nem precízkedtem túl, mert úgy gondoltam, majd a szőlő és a csokoládé elvonja a tekinteteket a szabálytalanságokról. Így is lett aztán.) Amikor kész lettem, betakartam egy frissentartó fóliával, és betettem a hűtőszekrénybe, ahol kb. 3,5 órát töltött.

Lebontottam a tortaformát, a papírokat és két spatulával akartam áttenni a tortatálra, de miután megemeltem, kézzel is sikerült, annyira masszív lett.

 

Az uram akkurátusan kettévagdalta a szőlőszemeket én meg beleszórtam az üregbe.

Amíg ő a szőlőket vagdosta, én megolvasztottam a csokoládét. Mivel csak a fele mennyiségű kockát olvasztottam meg a gőz fölött, a másik fele kavargatás közben olvadt bele, így rögtön betölthető lett egy zacskóba, aminek a sarkát kilyukasztva becsokirácsoztam a tortát és már ünnepelhettünk is.

Szülinapi előételként az ünnepelt fényt evett.

Azután megnéztük a torta belsejét is, és persze, jól megettük az egészet.

Ezek a képek még mindig telefonnal készültek. Függetlenül ettől úgy gondolom, hogy talán alkalmasak a a SAD 26. fordulójára, mert ez egyben egy szép őszi, szüreti torta is.

Túróval (is) töltött zsömle.

Volt itthon pár darab tegnapelőtti zsömle. Még tegnap kitaláltuk a heti bevásárláskor, hogy túróval töltött zsömle lesz belőlük, de azt csak közben gondoltam ki, hogy szeder is kerül bele a túró mellett, azt meg csak a végére, hogy szederöntet is kerül mellé.

Hozzávalók:

• 6 db nem teljesen friss zsömle
• 0,5 kg túró
• 2 dl joghurt
• 2 dl tejföl
• 3-4 db tojás
• 5-6 evőkanál kristálycukor
• 1 evőkanál vaníliás porcukor
• 4 dl-nyi tej
• őrölt vanília (vaníliás cukor)
• reszelt citromhéj
• citromfű (persze, nélküle is jó)
• 2 evőkanálnyi vaj
• 1 üveg szeder befőtt (bármilyen befőtt, vagy nyers gyümölcs)
• pár dkg vagdalt mandula

A zsömlék tetejét levágtam, a belét kikapartam, elmorzsoltam.

A túrót összetörtem, elkevertem az őrölt vaníliával, reszelt citromhéjjal, a kristálycukorral, tojásokkal, joghurttal, tejföllel, végül közé kevertem az elmorzsolt zsemle belsőt is, és az apróra vagdalt citromfüvet is.

Egy magas falú, a zsömléknél alig nagyobb átmérőjű tálban elkevertem a porcukrot és a tejet, majd belemártogattam a kivájt zsemléket. Épp, hogy csak megmerítettem a tejben, hogy túlságosan ne ázzon el.

Egy kivajazott tűzálló tepsibe szép sorban elrendezgettem a zsömléket, az üregekket félig megtöltöttem a túrós töltelékkel. 2 evőkanálnyi szedret ráhalmoztam, mejd befedtem a maradék töltelékkel. Ezután a "kalapokat" is belemártottam a tejbe, befedtem velük a zsömléket, kentem mindegyikre egy pici vajat, és megszórtam vagdalt mandulával.

180 fokon sütöttem kb. 30 percig, amíg ropogós lett a teteje. Ekkor leszedtem mindegyik kalapot egy tányérra és a tölteléket is megpirítottam pár perc alatt. Újra befedtem, és még picit visszadugtam a sütőbe, nehogy elmúljon a teteje ropogóssága.

Amíg sült,

• 2 dl joghurtot
• 2 dl tejfölt
• 5 evőkanál szederlekvár
• kevés kompótlé

keverékéből öntetet csináltam hozzá.

Ez már evés közbeni, tocsogós

Bodzapuding, zabos tönköly palacsinta, meg egy kis citromfüves-kardamomos túrókrém

Tegnap este beáztattam tejbe vagy 10 bodzavirágot, hogy ma bodzás banánturmixot igyunk reggelire.

Aztán persze mást találtam ki. Pudingot főztem, és hogy krémes palacsinta töltelék legyen belőle, hozzákevertem egy banánt.

Banános bodzakrém

Hozzávalók:

• 10 nagyobb bodzavirág
• 0,5 l tej
• 3 evőkanál étkezési keményítő
• 4 kanál nyírfacukor
• fél citrom lereszelt héja
• pár összeaprított citromfű és mentalevél
• fél mokkáskanál zöld kardamompor
• 1 mokkáskanál vanília őrlemény
• 1 banán
• 1 evőkanál natúr joghurt

Előző este beáztatjuk a tejbe a bodzavirágokat. Másnap leszűrjük. Én jól ki is nyomkodtam a kezeimmel.

A bodzás tejből, a cukorból és a keményítőből sűrű pudingot főzünk és kihűtjük.

Amikor már hideg, egy villa segítségével összekeverjük a fűszerekkel, a banánnal és a joghurttal, nem teljesen simára.

A palacsinta hozzávalói:

• 20 dkg lisztté őrölt zabpehely
• 10 dkg örölt lenmag
• 10 dkg őrölt hajdina
• 20 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
• 6 db tojás
• 3 dl tej
• 5 dl szénsavas  ásványvíz
• 1 mokkáskanál vanília őrlemény
•  fél citrom lereszelt héja
• 0,5 dl étolaj
• 5 leszárazott bodzavirág

A bodzavirág kivételével az összes hozzávalót palacsintamasszává keverjük.  Állni hagyjuk kb. 30 percet, hogy a lenmag tehesse a dolgát, megduzzadjon a masszában. Ezután belekeverjük a szárairól leszedegetett virágokat.

Nem túl nagy palacsintákat sütünk belőle.

Aki még csak fehérlisztből készült palacsintát evett, ne ugyanarra az ízvilágra számítson. Összehasonlítgatni sem érdemes, de kipróbálni mindenképp, hiszen sokkal értékesebb táplálék (nincs most kedvem írogatni az élettani hatásokról), és ha már bűnözünk, legalább ezzel tegyük! :)

Kevésnek bizonyult a bodzás krém, így gyorsan rittyentettem még egy kis túrókrémet is.

Gyerekkoromban imádtam a túrós palacsintát, anya vaníliásra csinálta, nagyi fahéjasra, mindketten nyers tojással készítették. Én ezt nem merem, valami mással szoktam a krémes állagot elérni. Ezúttal sovány tejfölt használtam.

Hozzávalók:

• 0,5 kg túró
• 2 evőkanál sovány tejföl
• 1 evőkanál méz
• 2 evőkanál nyírfacukor
• 1 kis csokor citromfű, felaprítva
• pár levél menta
• 1 kávéskanál zöld kardamom por
• 1 mokkáskanál őrölt vanília

Mindezeket egy villa segítségével összekeverjük. Aki édesen szereti a túrókrémet, növelje a hozzáadott méz vagy cukor mennyiségét, mert ez így nem túlságosan édes, de mi így szeretjük.