Felvirágoztuk a malaclapockát

Csak karácsonykor szoktunk édesburgonyát enni. Hiába szeretjük nagyon is, sajnálok rá pénzt költeni, mert annyira drága. A karácsonyi sült pulyka mellé azonban minden évben bekerül a tepsibe.
A szokásoshoz képest kb. feleáron tudtunk venni nemrég, azóta vártak a sorukra a hűtő alsó dobozában. Ígyhát, megcsaltuk a karácsonyt.

Kakukkfüves lapocka édesburgonyával és egyebekkel

Hozzávalók:

• bőrös malaclapocka
• gomba
• édesburgonya
• hagyma (többféle is akár)
• kakukkfű
• nagyszemű tengeri só
• olívaolaj

Azért nem írok mennyiségeket, mert mindegy. Vegyünk egy akkora darab húst, amekkora szükséges, és rakjuk körbe a többi hozzávalóval, ami az itt felsoroltakon kívül bármi lehet, amit szívesen eszünk összesütve.

Megmostam a lapockát, alaposan leitattam róla a nedvességet. Egy éles késsel bevagdostam a bőrét olyan távolságokban, amekkora szeletekre gondoltam felvágni az evéshez.
Minden vágatba szórtam  sót, és belefektettem 2-3 szál kakukkfüvet. Mindig vigyázok, ne kerüljön só a bőrére, hogy jó ropogósra sülhessen.
Persze, ha nincs otthon friss kakukkfű, akkor megteszi a "bótiszárított" is.

Ezután megágyaztam neki egy sütőedényben. Locsoltam a tepsi aljára olívaolajat, és beszórtam a durva szemcséjű sóval. Gombaszárakat hosszában kettévágtam (úgy éreztem, ehhez az ételhez illik  csak a gombaszár, a kalapokból tejszínes-gombás csirke lett), és sorban lerakosgattama hús eltervezett helyére.

A tetejére tettem a "felvirágozott" húst, körberaktam a nagy darabokra vagdosott hagymával és édeskrumplival, ezeket megszórtam a nagyszemű sóval.

Öntöttem alá kb. fél deciliternyi vizet, befedtem fóliával. 200 fokon először 1 órán át, majd fólia nélkül még addig sütöttem (kb. 30 perc), amíg ropogós lett a malachús bőre.

Sajnos a közepén a lilahagyma cikk olyan, mintha egy árnyékpaca lenne, de nem néztem meg időben a képet.

Bodzavirágszüret

Hagyományt teremtettünk. Két éve, csak praktikus szempontból szedtek az udvarunkban bodzavirágot barátaink, Renátáék és Nesi.

Persze, ha már jöttek, rittyentettem egy kis vacsorát is, de ez egy rövid lefolyású akció volt.

Tavaly, az előző évi kellemes este apropóján már az egész baráti társaság jött, egésznapos, jókedvű találka lett belőle. Akkor készültek a Napfényre vágytam bejegyzés képei.

Az idén újra összejöttünk.

Azt azért tudni kell, hogy mi nagyon gyakran összejövünk, mindig találunk valami indokot a locsogásra és az evésre. Azt beszélik, a számítógép, az internet világa elidegeníti az embereket. Mi vagyunk a szabályokat erősítő kivétel. Igazából abban bízom, nem is kivétel. Biztos vannak rajtunk kívül is társaságok, akiket az internet hozott össze, és off-line közös életet is élnek, úgy, mint mi.

Szóval, az idén újra összejöttünk. Ha találkozunk, eszünk is. Eszünk és locsogunk.

Nehezen találtam ki, mit főzzek. Olyat szerettem volna, ami kint fő az udvaron, nem túl nehéz étel, és nem is túl munkaigényes.

Klári kolléganőmmel beszélgettünk erről, ő elmondott egy általuk gyakra főzött, csülökből készülő ételt. Annyira megtetszett, hogy el is határoztam, azt csinálom, pulykából.

Hozzávalók:

• 4 kg krumpli, felkockázva
• 1,5 kg pulyka felsőcomb filé és medalion vegyesen, felkockázva
• 10 db nem túl nagy sárgarépa, kb, másfél cm-es darabokra vágva
• 1,5 l húsleves (én most kockából készítettem)
• kakukkfű
• rozmaring
• 4 cikk fokhagyma
• olívaolaj
• 2 dl száraz fehérbor
• só

A bográcsban felforrósítjuk az olívaolajat, beletesszük a húst, nagy láng felett kavargatjuk, amíg kérget kap. Ekkor felöntjük a borral, majd, ha az nagyjából elpárolgott, beleöntjük a bográcsba a répát, pár perc múlva a krumplit. Felöntjük a húslevessel, és gyakran megkevergetve főzzük. Amikor majdnem puha a krumpli, beleszórunk egy-egy kis csokor apróra vagdalt rozmaringot és kakukkfüvet (ezeket ott, akkor szedte az uram a kertben, de a szárított ugyanolyan jó lehet hozzá, legfeljebb többet kell használni belőle), belenyomjuk a fokhagymát, ha kell, utánasózzuk.

Káposztasalátát, tejfölös uborkasálátát, és vegyes zöldségsalátát készítettem hozzá, mindenki kedvére válogatott belőlük.

Azt mondják finom volt. Nem szoktunk az egymással való kommunikációban illendőségi elemeket elhelyezni, úgyhogy azt hiszem, tényleg az lehetett. Aztán, meg volt aki repetázott is! :)))

Ez az uram közkívánati gatyája. Locsogás és főzés idején szokta felvenni, kérésre. :)))