Karácsonyig még elkészítheted - Gasztroajándék 4.

Gyerekkorom sütije. Örömmel törtem hozzá mindig a kekszet, mivel nagyon szerettem. Most is nagyon szeretem, csak persze nem ehetek belőle annyit, mint régen, mert hát így is... :)))

Csokis kekszrúd (amit gyerekkoromban keksztekercsnek hívtunk, de lássuk be, nem az)

Hozzávalók:

• 50 dkg apró darabokra tördelt háztartási keksz
• 10 dkg apróra vagdalt dió
• 25 dkg vaj
• 38 dkg kristálycukor (én barnát használok, szerintem xilittel is jó lehet)
• 1 dl tej
• 5 dkg kakaó
• 3 evőkanál rum

Az egészben egyetlen macera van, kicsi darabokra kell tördelni a kekszet. Én próbáltam már az úgynevezett sodrófás módszert, de részint porrá tört, részint túl nagy darabokban maradt. Számomra a kézzel tördelés az ideális. Most pl. zenét hallgattunk, beszélgettünk közben az urammal, na meg azt lestük, ki hagy több nem megfelelő darabot. Legalábbis én azt lestem, ő meg mindig megmutatta, hogy nekem is vannak akkorák, mint neki.

Jó hatással voltunk egymásra, mert nagyjából egyformák és megfelelő méretűek lettek a darabkák.

Ha kész a keksz tördelése, akkor félre tesszük egy kis időre.
A cukrot, a tejet, a rumot és a kakaót egy lábasban összeolvasztjuk. Levesszük a tűzről, belekeverjük a diót, majd visszatesszük és kis ideig főzzük.

Újra levesszük a tűzről, belekeverjük a vajat, majd újra főzzük egy kicsit.

Ezután ismét levesszük a tűzről, belekeverjük a kekszet, majd hengereket formálunk belőle.

Anyukám kettőt szokott, én viszont harmadolom. Sütőzacskókat szét szoktam vágni, abba tekerem bele, a két végét pedig elkötjük, vagy a sütőzacskó lezárójával összeszorítjuk. 2 napig szoktam a kamrában tartani, azután lebontom a fóliát. Van, hogy úgy hagyom a rudakat, de van, hogy kicsi vízzel megnedvesítem és kókuszba hengergetem. Mindig annyit vágok le belőle, amennyit épp tányérra teszek.

Mivel nagyon masszív, gasztroajándéknak is megfelel. Én "díszcsomagolni" is sütőzacskóba szoktam, nyers hánccsal, vagy valami színes csomagolószalaggal kötöm össze.

Nagyon-nagyon sokáig eláll. Tavaly az utolsó hengert karácsony után kb. 2 hónappal találtuk meg, és még mindig tökéletes volt.

Karácsonyig még elkészítheted - Gasztroajándék 3.

Ez egy nagyon egyszerűen elkészíthető, rendkívül finom, és sokoldalúan használható gasztroajándék.

Én tettem már tortába, palacsintatöltelékbe, hempergettem már bele túrógombócot,de nem zárom ki az üvegből kanállal kievés lehetőségét sem.

Szóval igen egyszerű, de annál finomabb ajándék a grillázs.

Ahogyan én készítem: egy tapadásgátlóval bevont serpenyőben szétterítek díógerezdeket, megszórom (ezúttal barna) kristálycukorral, és addig hevítem kavargatás nélkül, amíg a cukor megkaramellázódik. Ez az idő épp elég arra, hogy a dió is megpiruljon. Ha kész, egy sütőpapírral letakart vágódeszkán szétterítem és megvárom amíg kihűl. Akkor darabokra tördelem és mozsárban, vagy aprítógépben összezúzom. 

Darabokra tördelve

Üvegbe öltöztetve

Karácsonyig még elkészítheted - Gasztroajándék 2.

Ez egy 2013. évi bejegyzés, azóta sokszor, sokan ettünk ilyet és mindenkinek nagyon ízlik. :)

A legutóbbi blogkóstoló játékban Böbe konyhájából kóstoltam. Még akkor eldöntöttem, hogy a sütőtökös chutney-t is megkóstoljuk. Így is lett, és nemhiába, mert nagyon ízlett mindnyájunknak. Most bizakodva várom, hogy akik karácsonyi ajándékba kapják, ugyanígy vélekednek-e majd.

Hozzávalók:

• 1 kg megtisztított sütőtök
• 70 dkg alma
• egy diónyi friss gyömbér
• 1 db csilipaprika
• 1 evőkanál sárga mustármag
• 1 evőkanál fekete mustármag (ha nem jutsz hozzá, hagyd el, nincs különösebb jelentősége, inkább csak dizájnelem)
• 3 db vöröshagyma 
• 2 dl almaecet
• 20 dkg 3:1-ben befőzőcukor
• 2 teáskanál só
• 3 dl narancslé

Amíg a tököt és az almát tisztítottam és kb 1X1X1 cm-es kockákra vágtam, az uram kifacsarta a narancslevet. Mindezeket beletettem egy fazékba, hozzákerült a felkockázott hagyma, a csíkozott gyömbér, az összavagdalt csili, meg az összes többi hozzávaló.
Felforraltam és azután 15 percig főztem.

Üvegekbe raktuk, fejreállítottuk 10 percre és plédek közé csomagoltuk.

Egy müzlistálkányit meghagytunk, azt Kati és Bálint aznap este megették. Ma hazajött Viola, kibontott egy üveggel -pirítóson ette-, holnap az is elfogy. Szerintem hétfőn újabb adag készül.

Köszönöm, Böbe!

Karácsonyig még elkészítheted - Gasztroajándék 1.

A SAD 20-ra nagy örömmel készültem, aztán valahogy mindegyik hétvége másképp alakult, mint ahogy szerettem volna, és csak ma tudtam megcsinálni a narancsos gyömbérlekvárt, amit elterveztem. Ma meg a fényképezéshez nem éppen idilliek a fényviszonyok,  de ez a helyzet az én egyébként sem jó képeimen nem túl sokat ront.

Azt akartam, hogy nagyon gyömbéres legyen, felvállalva az ezzel együtt járó csípősséget is. Az lett. Nagyon gyömbéres, ettől csípős, de nagyon finom. A fazekat már jól kinyalakodtuk, ízlik mindnyájunknak, abban meg csak reménykedem, hogy az ajándékozási áldozatul esőknek is ízlik majd.

Amiből csináltam:

• 1 kg hámozott narancs kis kockákra vágva
• 20 dkg friss gyömbér vékony szeletekre vágva, majd egy része felcsíkozva, egy kicsi része pedig szinte pépesre vagdalva
• 1 db citrom kis kockákra vágva
• 1 narancs héja nagyon vékony csíkocskákra vágva
• 30 dkg barnacukor
• 1 zacskó 2:1-ben  lekvárzselésítő

A narancsokról a képen látható fehér részeket a felkockázás során alaposan leszedtem.

 
A cukor és a zselésítő kivételével mindent beraktam egy fazékba, sűrűre főztem (azért nem írok időt, mert ez a narancs lédússágától függ), majd beleöntöttem a zselésítővel elkevert cukrot és 5 percig főztem együtt.

Üvegekbe szedtem, rázártam a tetejüket, fejre állítva tartottam kb. 10 percig.

Gyorsan lefényképeztem, azután plédek közé tettük. Holnapig ott lesznek.

Birsalmasajt

Méltatlan sors jutott a birsalmasajt készítésünk képeinek. Egyszerűen elfelejtettem a blogbebejegyzést elkészíteni.

Történt a héten, hogy az uram egyik este odajött és megkérdezte, eszünk-e egy kis birsalmasajtot. Szíven ütött a dolog, mert tudvalévő, hogy az ő befőzései birtoklási vágyból lesznek. A lelke mindig belepusztul egy kicsit, ha valamiből fogy. Mivel én meg túlanalizálok mindent, nagyon hamar kifundáltam, miért is került erre sor. Aznap volt a megismerkedésünk 29. évfordulója, ezért lehetett enyhébb  a szíve. Erről meg eszembe jutott, hogy 1984 őszén csináltam életem első birsalmasajtját,  így már az  első találkozásunk után már nem sokkal jól megetettem vele. Persze, nagyon ízlett neki, így tehát tekinthetünk magunkra akár úgy is, hogy kapcsolatunk   birsalmasajt alapokon nyugszik. Aztán meg, az azóta eltelt évek során nagyon sokszor csináltunk együtt, és nagyon sokszor ettünk együtt, majd  szép sorban jöttek a gyerekek, akik felmenő rendszerben bekapcsolódtak a birsalmasajtevésbe, azután meg a család közösen találta ki tavaly a bodzás birslimonádét, tehát tekinthetünk magunkra akár úgy is, hogy a mi családunk összetartó ereje a birsalmasajtban rejlik.

Szóval, amíg analizálgattam a helyzetet, és belsőmoziztam a régi történéseket, belém nyilallott, hogy nem írtam blogbejegzést a birsalmasajtról.

Most pótolom, de persze lustamód. Ugyanis jobb gomb - másolás - jobb gomb - belillesztés útján egyszerűen ideteszem (kicsit azért tagoltam, mert nagyon egyben volt) a Horváth Ilona könyv on-line változatából azt a receptet, amiből 1984 óta készítem. Igaz, beszkennelhettem volna az eredeti lapot is, mert a könyv már darabokban van, de annyira sárga már a papír (1982 óta használom), hogy esetleg nem lenne jól olvasható.

Természetesen, az idők során a szitán áttörést a botmixeres összetrutyizás váltotta fel, és sütőpapírban szárogatom, a nagyobb darabokat sütőzacskóban tartom, a kisebbeket celofánba csomagolom.

"Birsalmasajt

 Szép, érett birsalmákat negyedekbe vágunk, magházuktól meg-

tisztítjuk, héjával együtt forró vízben puhára főzzük.

Szűrőkanállal kiszedjük és szitán áttörjük. Most az áttört gyümöl-

csöt lemérjük és egy kg anyagra 80 dkg cukrot számítunk. Az

áttört gyümölcsöt széles lábasban addig főzzük, amíg olyan sű-

rű, hogy kavarás közben a lábas alját láthatjuk. 

 Most tetszés szerinti formába öntjük,ami lehet puding-, őzgerincforma, mély kistányér stb. A kiön-

téssel siessünk, mert gyorsan alvad. 

Kiöntéskor szórhatunk az

anyag közé vékonyra vágott, hámozott mandulát vagy tisztított

diót.

 Másnap pergamenpapírra kiborítjuk és száraz, langyos he-

lyen tartjuk 2 - 3 hétig, amíg a külseje egészen megszikkad.

Időnként forgatjuk. Celofánpapírba csomagolva száraz helyen tartjuk. 

Vékony szeletekre vágva, csemegének fogyasztjuk."

Megmosva

Feldarabolva

Turmixolás közben

Puttyogás közben

Fazékból kiszedve

Eszegetéshez készítve

Kérlek, oszd meg ezt a blogbejegyzést, ha érdemesnek találod!

Ismétlés a tudás anyja

Tavaly, a Nap, szélmalom, zabpehelykeksz... című monstre bejegyzésbe nagyjából beleveszett a zabpelyhes keksz receptje, ami családi kedvencnek számít. Nem túl édes, viszont nagyon ropogós, ugyanakkor omlós is.

A karácsonyi sütik között megtalálható minden évben és persze egyébként is csinálok, ha a szükség úgy hozza, mivel gyorsan készül, nem macerás, nem romlékony és garantáltan szeretik a népek.

Misikollégám szerint egy baja van. Nem lehet a lakásban jövés-menés közben csak úgy ropogtatni, mert lehullik róla a zabpehely. Igaz, már kitalálta, hogy amikor a felesége, Erika legközelebb megcsinálja, nem mártja majd zabpehelybe a kész kekszeket. A ropogósságát feláldozza a szabadon evés kedvéért.

Tényleg jól jöhet a nyáriszünet idején otthon lévőknek a kekszes dobozban, a kirándulni menőknek, az ajándékozóknak, a vendégségbe menőknek, a vendégeket váróknak, egyszóval mindenkinek.

Hozzávalók 1 adag kekszmasszához:

"Nedves" anyagok:

• 22 dkg vaj
• 2 db tojás
• 1 bögre lágy barnacukor
• 1 zacskó vaníliás cukor

Száraz anyagok:

•  1,5 bögre liszt (ha csokoládésra csinálom, akkor ennek kb. az    egyharmada  kakaópor)
•  2,5 bögre zabpehely (én az apróbb fajtát szeretem)
•  1 csomag (12 g) sütőport
• 1-2 bögrényi olyan "cucc", amit szeretünk:  apróra vagdalt dió, mogyoró; kókuszreszelék; mazsola; csokoládé darabok; reszelt citrom-, vagy narancshéj, mézeskalács fűszer, őrölt fahéj, őrölt kardamom, gyömbérpor, (bármi és bármilyen variációban, amit az ízlésünk kíván)

Elkészítés:

Először a nedves anyagokat keverem össze. Kézi habverővel szoktam alaposan

elkeverni, nem szükséges túl habosra.

Egy másik tálban a száraz anyagokat keverem össze  a kezeimmel (a sütőpor miatt). Miután alaposan elegyedett, hozzáteszem az  1-2 bögrényi olyan cuccot, amit szeretünk, azt is alaposan közé vegyítem.

Ezután egybe öntöm a két részt, és egy nagyobb fakanállal összekeverem.

Ha kész, vizes kézzel diónyi gombócokat formázok, ellapítom, belemártom zabpehelybe és jó távol rakom egymástól (egy nagyméretű gáztepsibe 4X4-es pontháló, vagyhogyhívják), mivel sülés közben alaposan szétterülnek.

Hőlégkeverésben 180-190 fokon sütöm 10-12 percig.

Az én praktikáim: 

Lágymelaszos barnacukrot használok többnyire az íze miatt, de teljesen jó cukorral, mézzel, bármivel, amivel szeretünk édesíteni.

Vajjal a legízesebb és a legropogósabb, de tejmentes margarinnal is tökéletes, ha valaki nem vajjal akarja készíteni.

Én nagyon szeretem a LIDL-ben kapható kakaóport használni, mert nagyon szép, sötét színe van, karakteresek lesznek a kekszek.

Két adag kekszmasszát szoktam készíteni, hogy jó sok legyen. Az egyik világos, a másik csokoládés. Az arányok miatt is így szeretem, mert ha a kész masszához adunk plusz kakaóport, más lesz az anyag texturája, sokkal masszívabb, ezáltal inkább kemény, és nem ropogós.

Először a kakaópor mentes adagot készítem el, aminek két  oka is van:

• Megúszunk egy mosogatást, hiszen így nem baj, ha nem tiszta edényben készül a második adag, nem lesz "márványos" a massza, befogja a kakaó

• A világos kekszen látni, hogy elkészült: rózsaszínűvé válik az alja. Így kitapasztalható az aktuálisan optimális sütési idő, és a csokoládés kekszeknél már csak az órát kell nézni, mert ugye az aljukat hiába is néznénk. :))

Ha megsültek, először hagyom pár percig a tepsiben hűlni, amíg teljesen megkeményednek a kekszek (amikor elkészül, még nem egészen szilárd a felső oldala), aztán átrakom rácsra, utána egy nagy tálcára. Végül, ha teljesen kihűltek, sütőpapírral bélelt nagy fémdobozba kerülnek, ahol hetekig elállnának, ha nem fogynának el mind egy szemig, legkésőbb másnap.

Akinek lelkiismeretfurdalása támad az édességfogyasztás miatt, könnyen feloldozást nyerhet, ha végiggondolja a zabpehely nagyon kedvező élettani hatásait. (Változatlanul lusta vagyok ide leírni.) :))

A bejegyzés nagy részét a tavalyiból másoltam, de ezek a képek az idén készültek:

Az évszakok ütköztetése családi perpatvart idézett elő

A póréhagyma számomra évszakfüggetlen, azért tettem ide az elejére a képet. :))

Családi perpatvarunk  okozója a mai palacsintatöltelék. Azt mondta nekem az uram, amikor kiderült, hogy nektarint vettem így, télvíz idején (alma árban, finom, ízeset), hogy télen az ember savanyúkáposztát eszik és savanyúuborkát, meg savanyúpofát vág hozzá, nem vesz chilei nektarint. Igaza van, de azért csak megettük. Dohogva, de ő is tett egy kevest az egyik palacsintájába a vaníliapudingra. :)) 
 
Hogy a kedvébe járjak egy ilyen trauma kompenzálásaként, főztem lekvárt a szilvából és a dióból, ami a kertünkben termett. Ennél háztájibb háztáji nem létezik. Ő hízlalgatta a termést a szemeivel egész nyáron, majd  szedte, fagyasztotta, törte, pucolta.

Mókás, hogy évek telnek el grillázskészítés nélkül az életünkben, mostanában meg már harmadszor csinálok.
A szokásos, itt korábban leírt módon csináltam (egy maréknyi dió, épp csak annyi cukorral megszórva, ami ellepi, kevergetés nélkül hevítve). Mikor megpirult a dió, ráöntöttem 80 dkg kiolvasztott, lecsepegtetett szilvát, megszórtam fahéjjal, tettem rá 3 evőkanál cukrot, és alaposan összeforraltam, majd elturmixoltam. Kevés rum aromát is tettem hozzá. A kapott kence épp megfelelő lekvárállagú lett. Nem igazán édes, inkább savanykás a kevés hozzáadott  cukortól. Palacsintába épp jó. Persze, mindenki kedvére növelheti a cukoradagot, vagy helyettesítheti édesítőszerrel. Ha legközelebb csinálok, akkor reszelek bele citromhéjat is, azt hiszem, és igazi rummal főzöm. Hagyok benne ropogós grillázsdarabokat is.
Szép üvegbe téve gasztroajándéknak is megteszi.

"Gasztroajándék"

Ma nagyon sokat gondoltam az elmúlt nyárra. Eszembe jutott az a hétvége, amit barátainkkal töltöttünk el egy somogyi domb tetején a gyönyörű fehér faházukban,  ahol közösen tettünk egy lényeges megállapítást: az evés adott esetben fárasztóbb tevékenység, mint a szénbányászat. Egész hétvégén nevettünk, és ettünk, majd ettünk és nevettünk. (Úszni nem sikerült az igali fürdő úszómedencéjében, teli hassal képtelenség volt.) Utolsó nap már megszöktünk az ebéd elől, pedig a Zsótti (polgári neve Zsolt, de mi "csak" így hívjuk őt) vadpörköltjének nincs párja. Az pedig, ahogyan ő csak úgy mellékesen főz, egyenesen elkápráztatja az embert. Beszélgetünk, hallgatjuk a bölcsességeit, nevetünk, és észre sem vesszük, hogy előttünk az étel, amit közben varázsolt. Varázsolt, méghozzá azokból az alapanyagokból, amik szintén ő, vagy felesége, Mónika kétkezi munkája. 

Zsótti nagytudású autószerelő, de ha lehet,  még nagyobb tudású "konyhamester".

A szalonna a Zsótti saját pácolása, füstölése, a szalámi szintén saját készítésű. A zöldségeket Mónika termeli a kertben.

Híresek a rántottái, és végre a hétvége egyik reggelén ehettünk belőle. Volt benne a házi szalonnából, és sok-sok gombát is tett hozzá.

Amiért a bejegyzés a "gasztroajándék" címet kapta, az a pácolt feta, ott az asztalon a szalonna fölött látható. Ezt én vittem erre a hétvégére, és ma, amikor néztem a képeket, eszembe jutott, hogy aki még nem találta ki, mit adjon karácsonyra, mégis szívesen adna olyat, amit  ő készít, jó ötletnek találhatja. Kézügyesség sem kell hozzá.

Ahogy én készítem:

Kimagozok piros, szárított csípőspaprikát, és nagyon apróra összevágom. Szétterítem a vágódeszkán, szórok rá színes törött borsot, és a fűszerpolci üvegcsékből mindent, ami zöld, és apró (bazsalikom, rozmaring, kakukkfű, szurokfű, petrezselyem, tárkony). Fetát olyan táblakréta szerűekre darabolok (de jó kockákra vágva is), meghemperetem a fűszerkeverékben, belerakosgatom üvegedénybe. A "lyukakat' kirakom karikára vágott olajbogyóval, esetleg pici fokhagymát is dugdosok bele, és felöntöm extraszűz olívaolajjal (egyszer, véletlenül fonomított étolajat öntöttem rá, úgy is finom volt, ezért ha nincs otthon finomítatlan, használd azt az olajat, ami éppen van).
Nagyon szép, színes lesz. Pár napig (ha jól emlékszem, az eredeti recept 2 hetet ír) illene érlelni, hogy a szárított fűszerek alaposan felázzanak, de mi hamarabb rá szoktuk kenni pirítósra.

Nem tudtam eldönteni, melyik képet tegyem be a kettő közül, ezért mindkettőt itt hagyom. :)))

Akit esetleg riaszt a feta ára, annak szólok, hogy tökéletes a feta jellegű sajtokból (úgynevezett krémfehérsajt) is! Gyakrabban csinálom abból, mint sem!

Moncsikám, az illatos fűszernövényei, és én ( A ki kettőnk közül a kövérebb versenyben egyelőre én vezetek. Reménytelen, hogy utolérjen.)

Zsótti domesztikált gyíkja.