Tavaly, a Nap, szélmalom, zabpehelykeksz... című monstre bejegyzésbe nagyjából beleveszett a zabpelyhes keksz receptje, ami családi kedvencnek számít. Nem túl édes, viszont nagyon ropogós, ugyanakkor omlós is.
A karácsonyi sütik között megtalálható minden évben és persze egyébként is csinálok, ha a szükség úgy hozza, mivel gyorsan készül, nem macerás, nem romlékony és garantáltan szeretik a népek.
Misikollégám szerint egy baja van. Nem lehet a lakásban jövés-menés közben csak úgy ropogtatni, mert lehullik róla a zabpehely. Igaz, már kitalálta, hogy amikor a felesége, Erika legközelebb megcsinálja, nem mártja majd zabpehelybe a kész kekszeket. A ropogósságát feláldozza a szabadon evés kedvéért.
Tényleg jól jöhet a nyáriszünet idején otthon lévőknek a kekszes dobozban, a kirándulni menőknek, az ajándékozóknak, a vendégségbe menőknek, a vendégeket váróknak, egyszóval mindenkinek.
Hozzávalók 1 adag kekszmasszához:
"Nedves" anyagok:
- 22 dkg vaj
- 2 db tojás
- 1 bögre lágy barnacukor
- 1 zacskó vaníliás cukor
- 1,5 bögre liszt (ha csokoládésra csinálom, akkor ennek kb. az egyharmada kakaópor)
- 2,5 bögre zabpehely (én az apróbb fajtát szeretem)
- 1 csomag (12 g) sütőport
- 1-2 bögrényi olyan "cucc", amit szeretünk: apróra vagdalt dió, mogyoró; kókuszreszelék; mazsola; csokoládé darabok; reszelt citrom-, vagy narancshéj, mézeskalács fűszer, őrölt fahéj, őrölt kardamom, gyömbérpor, (bármi és bármilyen variációban, amit az ízlésünk kíván)
Elkészítés:
Először a nedves anyagokat keverem össze. Kézi habverővel szoktam alaposan
elkeverni, nem szükséges túl habosra.
Egy másik tálban a száraz anyagokat keverem össze a kezeimmel (a sütőpor miatt). Miután alaposan elegyedett, hozzáteszem az 1-2 bögrényi
olyan cuccot, amit szeretünk, azt is alaposan közé
vegyítem.
Ezután egybe öntöm a két részt, és egy nagyobb fakanállal összekeverem.
Ha kész, vizes kézzel diónyi gombócokat formázok, ellapítom, belemártom
zabpehelybe és jó távol rakom egymástól (egy nagyméretű gáztepsibe
4X4-es pontháló, vagyhogyhívják), mivel sülés közben alaposan
szétterülnek.
Hőlégkeverésben 180-190 fokon sütöm 10-12 percig.
Az én praktikáim:
Lágymelaszos barnacukrot használok többnyire az íze miatt, de teljesen jó cukorral, mézzel, bármivel, amivel szeretünk édesíteni.
Vajjal a legízesebb és a legropogósabb, de tejmentes margarinnal is tökéletes, ha valaki nem vajjal akarja készíteni.
Én nagyon szeretem a LIDL-ben kapható kakaóport használni, mert nagyon szép, sötét színe van, karakteresek lesznek a kekszek.
Két adag kekszmasszát szoktam készíteni, hogy jó sok legyen. Az egyik világos, a másik csokoládés. Az arányok miatt is így szeretem, mert ha a kész masszához adunk plusz kakaóport, más lesz az anyag texturája, sokkal masszívabb, ezáltal inkább kemény, és nem ropogós.
Először a kakaópor mentes adagot készítem el, aminek két oka is van:
- Megúszunk egy mosogatást, hiszen így nem baj, ha nem tiszta edényben készül a második adag, nem lesz "márványos" a massza, befogja a kakaó
- A világos kekszen látni, hogy elkészült: rózsaszínűvé válik az alja. Így kitapasztalható az aktuálisan optimális sütési idő, és a csokoládés kekszeknél már csak az órát kell nézni, mert ugye az aljukat hiába is néznénk. :))
Ha megsültek, először hagyom pár percig a tepsiben hűlni, amíg teljesen
megkeményednek a kekszek (amikor elkészül, még nem egészen szilárd a
felső oldala), aztán átrakom rácsra, utána egy nagy tálcára. Végül, ha
teljesen kihűltek, sütőpapírral bélelt nagy fémdobozba kerülnek, ahol
hetekig elállnának, ha nem fogynának el mind egy szemig, legkésőbb
másnap.
Akinek lelkiismeretfurdalása támad az édességfogyasztás miatt, könnyen feloldozást nyerhet, ha végiggondolja a zabpehely nagyon kedvező élettani hatásait. (Változatlanul lusta vagyok ide leírni.) :))
A bejegyzés nagy részét a tavalyiból másoltam, de ezek a képek az idén készültek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése