Nyári csalamádé

Aki figyelemmel kíséri az ételkészítési szokásainkat, tudhatja, hogy - kövérségem ellenére - nem vagyunk nagy cukorfogyasztók - fehér ecetet meg szinte csak takarításra használunk -, és azt is, hogy a konyhavezetésem sem igazán hagyomány alapú. Pontosabban, vannak hagyományos ételeink, de azok már az én fogalmaim szerinti ételek, ami bizony sokaknak nem nagyon tetszetős. 

A "nyolcvanas" és "kilencvenes" években, amikor még nem volt szokványos (sajnos most sem az) a barnarizs, a zabpehely is ritkaságszámba ment, a zsázsacsíráról nem is beszélve (és még sok mindent sorolhatnék, amit mi használtunk), bizony volt, aki nem szívesen ette a főztömet. Úgy tartotta, hogy egy normális ételt sem tudok főzni, és a gyerekeimet sem etetem rendesen. Szerencsére az "élet" ebben a tekintetben (is) engem igazolt, mindenki szép és okos felnőtté vált. Na, de mielőtt elkezd szorítani a glória, elárulom, hogy azért nekünk is vannak kilengéseink. Ilyen pl. ez a nyári savanyúság, ami a "hagyományos" cukros-ecetes salátalével készül. UPDATE: NÉHÁNY ÉVE ÉDESÍTŐSZERREL CSINÁLOM, HA ÉN IS ESZEM BELŐLE. ERITRITET HASZNÁLOK, NAGYJÁBÓL ÚGY ARÁNYÍTOM, MINT KORÁBBAN A CUKROT.

Különösebb receptje nincs, azaz hogy természetesen van, de nem lényegesek az arányok. Mindig azt teszünk bele, ami épp van itthon. Ebben pl. káposzta, uborka és hagyma van, de máskor kerül bele paprika és esetleg sárgarépa is. Mindezeket vékonyra reszeljük (ezúttal az én hősöm tette, kivételesen a körmei is épek maradtak, szerelmesszívszmájli), összekeverjük sóval (nem tudok arányt mondani, meg kell kóstolni). Kis idő múlva kinyomkodjuk, és leöntjük salátalével, amihez egy 2,5 dl-es bögrébe beleteszünk 1 evőkanálnyi cukrot, annyi 20%-os fehér ecetet öntünk rá, ami éppen ellepi, és hagyjuk feloldódni, megkeverjük időnként. Ebből a léből akkora mennyiséget készítünk, ami teljesen ellepi a zöldségeket, és alaposan összekeverjük. Azonnal ehetjük, de kb. másfél hétig (lehet, hogy tovább is, de nálunk ennyi idő alatt biztosan elfogy) tárolhatjuk a hűtőszekrényben is.

Töltött káposzta, nyári különkiadás

Így kezdődik. Meleg időben, 3-4 nappal a tervezett ebéd előtt:

Kovászolt káposztát készítek, ugyanúgy, mintha uborkát csinálnék (mint látható, azt is csináltam most is). 

Hozzávalók egy ötliteres üveghez:

• 3 friss káposztafej
• kb. 2 l víz
• 3 dkg só/1 l víz
• 3-4 gerezd fokhagyma
• 2 csokor kapor
• 2 szelet pirított kenyér

Muszáj leforrázni a káposztát, hogy ne törjenek a levelek. A káposztafejet mindössze addig tartom a forró vízben, amíg annyi levelet leszedek , amire szükség lesz a töltelékhez, utána kiveszem a vízből a többi részét, és felszeletelem "aprókáposztának". Amikor kész a szeletelés,  berakom üvegbe így, ahogy itt látható a képen, a leveleket összebungyurgatva, mintha töltelékek lennének. Így könnyen lehet majd vele dolgozni a csomagolás során.

Az üveg aljára teszek egy csokor kaprot. Ráteszem a felszeletelt káposzta felét, belerakosgatom az összebungyurgatott képosztaleveleket, és a fokhagymagerezdeket, majd rákerül az aprókáposzta másik fele. Erre a maradék kapor, majd a megpirított kenyerek.

Közben a vizet felforralom, feloldom benne a sót, és óvatosan belecsurgatom az üvegbe. Nem biztos, hogy sikerül egyszerre, mivel a káposztalevelek között elég sok a "beszorult" levegő. Óvatosan szoktam rázogatni, mozgatni az üveget, és utántöltöm. Lefedem egy kistányérral a tetejét, és kiteszem a napra. Kicsit később még mindig muszáj ránézni, és ha szükséges, feltölteni vízzel, amit olyankor újra felforralok.

Ez az étel számomra az átmenet a paradicsomos, szabolcsi jellegű töltött káposzta és a karácsonyi-húsvéti kolozsvári töltöttkáposzta között. Ez már nem az az elegáns, könnyed tavaszi zöldséges étel, de nem is az a nehezebb, fűszeres téli, annak ellenére, hogy vannak benne  -Bálint szavaival élve- izgis dolgok, mint felszeletelt csontos malaccsülök és füstölt csülökhús darabok is.

Na, de nem a húsos változattal töltöm ezt a bejegyzést, mert

                      itt megnézhető a szabolcsi töltött káposzta,

ahogy én készítem. A mostani  mindössze annyiban különbözik attól, hogy  kb. 1:4 arányban vízzel felhígított paradicsomlével öntöm fel, és a töltelékek közé húsdarabok kerülnek. 

Violám vegetáriánus töltött káposztáját írom le részletesen. Ha egyáltalán nem eszünk hozzá tejfölt, akkor vegánnak is nevezhetjük, de mivel tejföllel fényképeztem, nem írom annak)

Hozzávalók (2-3 adagnyi)

• 2-3 marék kovászolt aprókáposzta
• 8 kicsi kovászolt káposztalevél
• kb. 1,5 dl paradicsomlé
• 6 dl-nyi víz
• 10 dkg hajdina
• 10 dkg köles
• 3 szelet előre elkészített szejtán (el is maradhat, akkor a magokból kell kicsit többet használni)
• 2 kicsi fej hagyma
• 3 cikk fokhagyma
• só
• őrölt bors
• fűszerpaprika
• olívaolaj (más olaj)

A  hagymákat felszeletelem, olajon sóval megpárolom, őrölök rá borsot, megszórom fűszerpaprikával, és ráteszem az előzőleg felaprított búzahúst. Alaposan összepirítom, és leveszem a tűzről. Hozzáteszem a magokat, alaposan elkeverem, ha szükséges, még kicsit megsózom.

Egy edény aljára kevés olívaolajat teszek, elterítem a felszeletelt káposzta felét.

Minden káposztalevélbe becsomagolok egy adag tölteléket (kb. 1,5 evőkanálnyi jut), besorakoztatom a lábasba, rászórom a maradék káposztát, és felöntöm a vízzel hígított paradicsomlével. Lassú túzön, kb 1 órán át főzöm. Ez az idő épp elég arra, hogy a magok ne legyenek nyersek, de ne is váljon a töltelék kásaszerűvé, kicsit harapós maradjon.

 

Azt majdnem elfelejtettem, hogy salátaként is szoktunk enni kovászolt káposztát. Olyankor nem forrázom le a káposztát, és mindet felszeletelem.

...nyomokban áfonyát és almapálinkát tartalmaz, egy rasztaműhely kellős közepén.

Szeretem, amikor időnként a nappali rasztaműhellyé alakul. Ezeket a napokat sok zene, jó filmek, kellemes és tartalmas beszélgetések jellemzik. Javaslom, jöjjön el hozzánk ilyenkor mindenki, aki hitét vesztette a  "mai fiatalok"-ban.
Miközben ők rasztáznak és csicseregnek/dörmögnek, én főzök.

Ma zöldséglevest és -mivel újra rászántam magam a vezeklésre- magvakba és kukoricadarába panírozott csirkét csináltam, káposztasalátával és sült céklával. Mivel a céklát korábban itt leírtam, ma csak a külleme volt más (nem kevertem össze a joghurttal a borsot és a fokhagymát, hanem a tálba rétegeztem a felszeletelt céklával), mindössze egy képpel emlegetem fel, hogymegtudjuknézni később, ha az uram felemlegeti, olyat kellene csinálni, mint egyszer... :)

A káposztasalátához aprítógéppel széttrancsíroztam egy fej káposztát és három sárgarépát. Enyhén megsóztam és fehérborssal, citromlével elkevert kevés majonézt tettem rá öntetként, majd alaposan lehűtöttem.

A hűtést a természet szolgáltatta, a hátsó bejárati ajtó előtt a legfelső lépcsőfokon, miután az uram fél délelőttön át tartó munkával közlekedhetővé tette  a kertet, és a lépcsőt.

 

Morzsasütit terveztünk mára vaníliapudinggal és körtével. A hólapátolás és céklasütés hevében elmaradt. Azonban kedves barátnőm DC és sógórom jóvoltából  sikerült életünk legfinomabb desszertjét összeütnie az uramnak.
Az itthon lévő mindenféle gyümölcsből (alma, banán, kiwi, körte, narancs, mandarin) összevágott egy-egy adagot egy nagy üvegtálba. Egy evőkanál mézet és egy narancs levét tette rá öntetnek. Amikor kóstolgattuk, hogy elég ízes-e, megállapítottuk, hogy igen, viszont nagyon "sápadt".  Kellene bele valami piros is. Konstatáltuk, hogy nincs a kamrában semmi színezőelem.
Azazhogy, de! :)))
DC és férje egyszer hoztak nekünk ajándékba pálinkát, aminek Erdélyben szedett áfonya volt az ágya. Miután a pálinka lefogyott róla, de az áfonya még színereje teljében volt, felöntöttük a a sógoromék almapálinkájával (persze, a salátába belevagdalt alma is az ő  kezük munkáját dicséri), és ott várakozik a polcon. Nos, kiöntöttünk belőle egy kistálkába, az uram dúlva-fúlva, immel-ámmal leitta róla a pálinkát. :)) Az áfonyát pedig beleszórta a salátába.
Ez a tál is kikerült a többi közé a kertbe, majd mire behoztuk, életünk legfinomabb gyümölcssalátájává érett az áfonyába zárt és szép lassan kiáramló almapálinka hatására.