...nyomokban áfonyát és almapálinkát tartalmaz, egy rasztaműhely kellős közepén.

Szeretem, amikor időnként a nappali rasztaműhellyé alakul. Ezeket a napokat sok zene, jó filmek, kellemes és tartalmas beszélgetések jellemzik. Javaslom, jöjjön el hozzánk ilyenkor mindenki, aki hitét vesztette a  "mai fiatalok"-ban.
Miközben ők rasztáznak és csicseregnek/dörmögnek, én főzök.

Ma zöldséglevest és -mivel újra rászántam magam a vezeklésre- magvakba és kukoricadarába panírozott csirkét csináltam, káposztasalátával és sült céklával. Mivel a céklát korábban itt leírtam, ma csak a külleme volt más (nem kevertem össze a joghurttal a borsot és a fokhagymát, hanem a tálba rétegeztem a felszeletelt céklával), mindössze egy képpel emlegetem fel, hogymegtudjuknézni később, ha az uram felemlegeti, olyat kellene csinálni, mint egyszer... :)

A káposztasalátához aprítógéppel széttrancsíroztam egy fej káposztát és három sárgarépát. Enyhén megsóztam és fehérborssal, citromlével elkevert kevés majonézt tettem rá öntetként, majd alaposan lehűtöttem.

A hűtést a természet szolgáltatta, a hátsó bejárati ajtó előtt a legfelső lépcsőfokon, miután az uram fél délelőttön át tartó munkával közlekedhetővé tette  a kertet, és a lépcsőt.

 

Morzsasütit terveztünk mára vaníliapudinggal és körtével. A hólapátolás és céklasütés hevében elmaradt. Azonban kedves barátnőm DC és sógórom jóvoltából  sikerült életünk legfinomabb desszertjét összeütnie az uramnak.
Az itthon lévő mindenféle gyümölcsből (alma, banán, kiwi, körte, narancs, mandarin) összevágott egy-egy adagot egy nagy üvegtálba. Egy evőkanál mézet és egy narancs levét tette rá öntetnek. Amikor kóstolgattuk, hogy elég ízes-e, megállapítottuk, hogy igen, viszont nagyon "sápadt".  Kellene bele valami piros is. Konstatáltuk, hogy nincs a kamrában semmi színezőelem.
Azazhogy, de! :)))
DC és férje egyszer hoztak nekünk ajándékba pálinkát, aminek Erdélyben szedett áfonya volt az ágya. Miután a pálinka lefogyott róla, de az áfonya még színereje teljében volt, felöntöttük a a sógoromék almapálinkájával (persze, a salátába belevagdalt alma is az ő  kezük munkáját dicséri), és ott várakozik a polcon. Nos, kiöntöttünk belőle egy kistálkába, az uram dúlva-fúlva, immel-ámmal leitta róla a pálinkát. :)) Az áfonyát pedig beleszórta a salátába.
Ez a tál is kikerült a többi közé a kertbe, majd mire behoztuk, életünk legfinomabb gyümölcssalátájává érett az áfonyába zárt és szép lassan kiáramló almapálinka hatására.