Sós zabkeksz

Ennek a zabkeksznek az alapreceptjét az Élj harmóniában blog írója osztotta meg egy FB csoportban, már több éve, azóta dédelgettem magamban... Miért is? Nem tudom. Annyira egyszerű, hogy naponta többször is meg lehetne csinálni és annyira finom, hogy nem lehetne ráunni.
A hétvégi családi összejövetelünkön ez volt az, ami elsőként elfogyott. Aztán másnap reggel sütöttem még egy adagot, amit már fényképeztem is.
Természetesen, a bőrömből továbbra sem tudok kibújni, így a magunk képére formáltam a receptet.

Hozzávalók:

• 280 g őrölt zabpehely (vagy zabpehelyliszt)
• 4 evőkanálnyi sörélesztőpehely (ez elmaradhat, az eredeti recept sem tartalmazza, de sajtos érzetet kelt, pluszban nagyon egészséges)
• 1 kk. sütőpor
• 1 kk só
• 1 kk gyros fűszerkeverék (más fűszerekkel helyettesítheted)
• 100 g vaj helyett én margarint használtam, mivel vegán formula készült (hosszú idő óta Eleplantot használok)
• 3-5 ek tejföl (szójatejfölt használtam, de úgy gondolom, bármilyen növényi tejfölhelyettesítő alkalmas)

Az első adaghoz durvábbra, a másodikhoz finomabbra (de nem finomra) őröltem a zabpelyhet, annyi különbséget láttam, hogy az első esetben egyáltalán nem lehetett érzékelni, hogy cakkos a széle. A második adgnál sem túlságosan, ezért, ha szép cakkosra szeretném (ami kizárt az én esetemben), akkor teljesen finomra őrlöm majd a zabpelyhet).

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a keksz típusú cuccokat is nagyon lustán és kényelmesen csinálom. Aprítógépbe teszem a szárazanyagokat és a vajat, így nagyon gyors, és jól keveredik. Természetesen mindez kézzel is elvégezhető, vannak esetek, amikor még jól is esik a tészta "összesimogatása"

Tehát:

180-200 fokos (hőlégkeverés) sütőben sült, ha az összaállítás után azonnal sütöd, a sütő bekapcsolásával kezdd!

A szárazanyagokat összekevertem, majd elmorzsoltam benne a zsiradékot. Ezt követően kiborítottam az aprítógépből, a kupac közepébe csináltam egy kürtőt és 3 evőkanálnyi tejfölt tettem bele. Elkezdtem összegyúrni, és tettem még hozzá tejfölt, hogy könnyen gyúrható legyen. 
Az első esetben azonnal, a második esetben kb. 8 óra múlva (közen hűtőszekrényben tartottam) nyújtottam vékonyra. Az az igazság, hogy lényeges különbség nem volt . Mivel én nem akartam a nyújtáshoz plusz lisztet használni, ezért 2 réteg sütőpapír közé téve tettem ezt. (Ezeket a papírokat később a sütés során felhasználtam.) Ha úgy gondolod, hogy egyszerűbb a nyújtás, akkor érdemes két részletben csinálni.

Miután kinyújtottam, elővettem egy derelyemetszőt, és "rajzoltam" vele egy nagy négyzetetet, amelyeket kis négyzetekre bontottam, végül átlókat rajzoltam bele, így sok kis háromszöget kaptam, amelyeket eligazgattam a sütőpapíron és 10-12 perc alatt (legyen szép rózsaszínű az alja) megsütöttem, ezután rácson hűtöttem ki.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Jövőre is lesz karácsony, avagy fahéjas keksz szilvalekvárral töltve

 Az ünnepek előtt és alatt nem szeretek fényképezni, mert először nem érek rá, utána meg a családommal szemben nem tartom ízlésesnek, hogy várakoztassam őket, ezért ilyenkor fényképezek inkább...

Ahhoz, hogy mindnyájan ehessünk a sütikből amiket csinálok, két dolgom van mostanában:  a vegánosítás, meg olyan hozzávalók összeválogatása, amelyek nagy része lassú felszívódású szénhidrátot tartalmaz. Ennél a sütinél a szilvalekvár gyors felszívódású, de a tészta része tökéletes (így, akiknek erre oda kell figyelniük, kisétkezésekhez  ehetik). Azt csak mellékesen említem meg, hogy baromira finom és PECSÉTELHETŐ!

A recept a kekszpecséthez mellékelt használati útmutatóról való (meggyőződésem, hogy olyan fordítókat alkalmaznak a cégek, akik nem tudnak főzni, hacsak nem a google-fordítóra kattintanak...), persze átalakítottam.

A magamfajta lusta és kényelmes háziasszonyoknak kifejezetten ajánlom!

Hozzávalók:

• 25 dkg liszt (tartok egy nagy üvegedényben 30/70%-os arányban bekevert finom/TK lisztet, így egyszerűbb a dolgom)
• 12 dkg  porcukor mennyiségének megfelelő édesítőszer (6 dkg eritritet és 1,5 dkg "negyedannyit" használtam, kávédarálóban őröltük meg)
• 12-13 dkg vegán margarin (eredetileg 10 dkg vaj, de a TK liszt több zsiradékot igényel)
• 1 db tojás helyett 1 evőkanál porrá őrölt aranylenmag (tojás helyett ezt szeretem használni, mert nem lesz tőle barna pöttyös a tészta), 3 evőkanálnyi vízben megáztatva
• 1 dkg őrölt fahéj
• a kekszek összeragasztásához valamilyen cukormentes lekvár, a fahéjhoz a szilva illik a legjobban

A hozzávalókat összegyúrtam, kb. 2 órán keresztül hűtöttem, majd kb. 3 mm vastagságúra nyújtottam, kiszúrtam és 160 fokon, 10-12 perc alatt megsütöttem. Nem szükséges távolra rakni egymástól a kekszeket, hiszen nincs benne térfogatnövelő.

Pecsételésre fel! 

Keksz párhuzamok

Ez egy, pontosabban két vegán keksz. Sem tej, sem tojás nincs benne. Az esetleges hitetlenek higgyék el, hogy így is tökéletesek. (Persze, ha nem vagy vegán, használj nyugodtan vajat. Ha vegán vagy, de borsódzik a hátad a margarin szó olvastán/hallatán, használj kókuszolajat, vagy bármit, amit szeretsz használni.) Ami a lehfontosabb, pár perc alatt elkészülsz a gyúrással és a sütés is gyorsan készen van.

Legelőször citromlekvárt főztem, de az majd egy másik történet lesz, mondjuk holnap este megírom.

A lekvárfőzést követő napon megsütöttem a kekszeket.

A citromos keksz hozzávalói:

• 30 dkg liszt
• 15 dkg tisztán növényi margarin
• 10 dkg eritrit/cukor, vagy ennek megfelelő mennyiségű édesítő, amit szeretsz használni
• 1 nagyobb citrom leve és lereszelt héja (persze, kezeletlen héjú)

A lisztet, zsiradékot, cukrot és a citromhéjat összemorzsoltam, majd a citromlével jól nyújthatóra gyúrtam a tésztát (ha nem elég a citrom leve, egy pici vizet tegyél hozzá).

Vékonyra nyújtottam (3-4 mm), korongokat szaggattam bebőle és 175 fokon (hőlégkeverés) 7 perc alatt megsütöttem. Nem kell túlsütni, csak szép rózsaszínű legyen az alja.

Miután kihűltek, kettót-kettőt citromlekvárral összeragasztgattunk.

A csokis-narancsos kekszek hasonlóan készültek, de zabpehelylisztből és így kicsit több zsiradékot igényelnek.

A csokis-narancsos keksz hozzávalói:

• 25 dkg zabpehelyliszt
• 5 dkg kakaó
• 1 evőkanál mézeskalács fűszer
• 20 dkg tisztán növényi margarin
• 10 dkg eritrit/cukor, vagy ennek megfelelő mennyiségű édesítő, amit szeretsz használn
• 1 narancs leve és lereszelt héja (persze, kezeletlen héjú)
• a tetejére 5 dkg főzőcsokoládé és 2 evőkanálnyi margarin

Épp úgy morzsoltam, gyúrtam, szaggattam, sütöttem, mint az előzőt. Amikor kihűltek a kekszek, olvasztott csokoládéba (a margarint kicsit kisütöttem, és összekevertem az olvasztott csokoládéval). Egy sütőpapírra raktam és miután megszáradtak, bedobozoltam.

 

Most jól megrémisztek mindenkit

Nem. Nem nyitok vitát, hogy ki mit ünnepel, ki miben hisz, vagy nem hisz... Azt viszont kijelentem, hogy az ember élete attól lesz színes, hogy teremt magának alkalmakat, amelyek egyik napot megkülönböztetik a másiktól. Fontosnak tartom, hogy éljük az életünket és az ne csak elmúljon szép csendesen (vagy kevésbé szépen és kevésbé csendesen...).
Egyébként a kekszeket az uram osztályának sütöttem, az iskolai halloween partira.

Szóval, mi örömmel esszük ezeket a kekszeket, amelyek most épp rémisztenek, máskor aranyos cicafejek,
 megint máskor meg a lányom esküvői vacsoráján csillogó-villogó, elegáns aprósütemény képében mutatkoznak, így:

Ha rákattintotok ott fenn, a cicafejes linkre, olvashatjátok a receptet, de persze ide is leírom.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 12 g sütőpor
• 20 dkg cukor
• 20 dkg vaj
• 2 tojás
• 1 zacskó vaníliás cukor
• mandula aroma
• csokoládé

A lisztet a sütőporral elkevertem, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. Kb. 0,3 cm vastagra nyújtottam, és kerek kekszeket szúrtam ki belőle. Minden másodikba 2-2 csokoládé pasztillát nyomtam, hogy nagy szemeik legyenek, majd, kb. 180 fokos sütőben, 8 perc alatt sültek meg.
A felébe mandulaaromát gyúrtam, mer' mégiscsakrémisztőbb úgy.

A szájuk olvasztott étcsokoládé lett, amit egy zacskóba töltöttem, aminek a csücskére vágtam egy pici lyukat, amin keresztül írókáztam. Persze, a szemeket is lehet írókázni, de nekünk most épp volt itthon pasztilla.

Juharszirupos keksz, ami igazán népmesei

Én  a Xsarakonyhán már vakon is eligazodom, hiszen sokadszor kóstolok róla a bloggerjátékon. Mindig örülök, amikor Anditól "kell" főznöm, mert csupa jó receptet lehet ott találni.

Ezúttal kifejezetten "népmesei" lett a vége. Ez a recept, , amit választottam, a játék egy korábbi fordulójából  származik, és már Andi is alakított rajta. Ő nem lisztezett felületen nyújtotta és nem kiszúróval formázta, hanem kis golyókat gyúrt, azokat lapogatta el. Én is így csináltam, mert aki lusta és kényelmes, az ritkán szánja rá magát plusz takarítanivalóra. Amit én hozzátettem a mi közös mesénkhez, az az, hogy a liszt nagy részét őrölt zabpehellyel helyettesítettem.

Egy icipici probléma van, azt be kell valljam. Elképzelhető, hogy nem egyforma nagyságú kávéskanalat használunk mi hárman, (vagy én túlpúpoztam) mert az enyémnek van egy nagyon minimális szódabikarbóna-bukéja, de szerencsére nem vészes, nagyon finom lett a végeredmény.

Azért még a népmeseiséghez 2 dolog is hozzátartozik, amit le kell írnom:

1. A juharszirup az Óperenciás-tenger  túlpartjáról származik. Bálint és Katica Torontóban nyaraltak 2 hetet, és onnan hozták nekünk.
2. A kekszek a Legkisebb Királykisasszonynak készültek, mert bizony, Adél 3 éves, óvodás nagylány lett, és a kekszeket az ő köszöntésére visszük ma délután.

Hozzávalók (64 db lett belőle):

• 10 dkg liszt
• 26 dkg őrölt zabpehely
• 1 kk szódabikarbóna
• 16 dkg vaj
• 10 dkg nádmelaszos barnacukor
• 8 ek juharszirup
• 2 egész tojás

Természetesen sima finomliszttel és fehércukorral is működik, ha csak az van otthon.

A liszteket a szódabikarbónával és a vajjal aprítógépben egybedolgoztam, aztán belekerült a cukor, a tojások és a juharszirup. (tényleg ennyi, ez a zabpehely megőrlésével együtt sem volt több 6-7 percnél).

Egy fóliával lefedve 1 órán át a hűtőszekrényben tartottam, ami közben a sütőt 180 fokra bemelegítettem.

Diónyinál kisebb golyókat formáltam (enyhén nedves kézzel), amiket belerakosgattam egy sütőpapírral bélelt tepsibe (5X5 db a nagy "gáztepsi" esetében), és egy villával lelapogatta.

10 perc alatt sültek meg. Tegnap este, friss állapotukban ropogtak, ma pedig már finom omlósak. Ki-ki eldöntheti, milyen állapotban szereti enni. Mi mindenhogyan.

Csokoládés, diós keksz

 Azzal kezdtem, hogy egy serpenyőben pirítottam egy marék diót. Miután kihűlt, a kis aprítógépben darabosra zúztam.
 
A keksz:

• 30 dkg liszt
• 2 evőkanál kakaópor
• 20 dkg vaj
• 1 tojás 
• 10 dkg darált dió

Ezeket beleraktam az aprítógépbe. és addig forgattam, amíg egy nagy gombóccá összeállt. Kicsit átgyúrtam (csak annyira, hogy egy gömböc legyen egy tányéron), és betettem a hűtőszekrénybe. A recept 30 perc hűtést írt, de nekem jóval később jutott eszembe, hogy egyébként épp kekszet sütök...

Kinyújtottam kb. 4-5 mm vastagra, négyszögletű lapocskákat szúrtam ki belőle és hőlégkeverésben 180 fokon kb. 8 percig sütöttem.

A kihűlt kekszeket bevontam olvasztott étcsokival (kevés kisütött vajat is tettem bele) úgy, hogy egy kávéskanállal kentem rá. Beszórtam dióval. Frissen is ettünk belőle, de persze a nagyja egy sütőpapíron hűlt ki.

 Ne felejtsük el, hogy a keksz hozzávalóin kívül szükséges a tetejére 

• kb. 5 dkg (ét)csokoládé
• egy pici vaj (elmaradhat)
• egy maréknyi megpirított, összevagdalt dió a szóráshoz

Sütinyalókák kerti mulatságra

Bizony, Adél egy éves lett, igazi nagylány, aki bulit tartott. Gyönyörű színes lufikkal, papírvirágokkal, színes szalagokkal, épp illett hozzá a színes sütnyalóka erdő.

Módszeresen utánanéztem a neten, hogyan, miből készül, mi a praktikája annak, hogy fennmaradjanak a golyók a pálcikákon, aztán persze a magam feje után mentem, abból a masszából készült, amit eredetileg elgondoltam. A sütés nélküli "sportszelet" receptjét használtam Gerecz Gergely házi süteményes könyvéből.

Kipróbáltam, amit írtak a gyakorlott készítők, miszerint mártsuk bele a fapálcikát csokiba, akkor biztosabban nem csúsznak le a gombócok, de kistatisztikáztam, hogy kb. olyan arányban potyognak le a csokizott pálcájúak, mint a nem csokizottak, a titok a golyó tömörségében rejlik.

Azt is kitapasztaltam, hogy ha 2-3 nappal hamarabb megcsinálom a golyókat és egy tálcán várakoznak a hűtőben, akkor a kekszmorzsa kellőképpen felpuhul, és könnyedebb lesz. Jól lehűtve mártva a nem forró olvasztott csokiba, az hamarabb megszilárdul rajta.

Tehát, a hozzávalók (nekem 40 db golyó lett belőle):

• 50 dkg finomra darált háztartási keksz
• 25 dkg vaj, vagy margarin
• 2 dl tej
• 4 evőkanál jó minőségű kakaópor
• pici rum (elpárolog, de aroma is lehet, vagy elmaradhat)

A díszítéshez:

• 20 db kettévágott, hegyét eltávolított grillpálcika
• 20 dkg fehércsoki
• 20 dkg étcsoki
• 2 evőkanál étolaj 
• színes cukrok, színezett kókuszreszelék (pár csepp piros, zöld és sárga ételfestékkel festettem be, villával kavargattam, majd megszárítottam)

A "tároláshoz":

• egy hungarocell tömb, amit nem dobtunk el korábban, amikor valami háztartási gépet vettünk, és azzal volt kibélelve a doboz
• két 30 db-os keménypapír tojástálca egymásba téve és egy csinos csomagolópapírral beburkolva

Egy lábasban összeolvasztjuk a vajat, a cukrot és a tejet, hozzáöntjük a kakaóporral alaposan elkevert kekszporhoz, jól összegyúrjuk, diónyi gombócokat formálunk belőle, hagyjuk kihűlni, azután egy fóliával letakarjuk és 2 napig pihentetjük a hűtőszekrényben. A gombócozáshoz fontos, hogy tömör gombócok legyenek, mert azt tapasztaltam, hogy az a 2-3, amelyik nem volt nagyon masszív, lecsúszott a pálcikáról, a többi pedig az autózást is nagyon jól bírta, pedig útépítés miatt igen viszontagságos a környékünkön a közlekedés.

Én a fehércsokival kezdtem. Arra számítson, aki belevág, hogy ebből a csokiból marad majd -hogy sajnálta az uram... :)-, de nem lehet kényelmesen dolgozni és szép eredményt elérni, ha nem "fürdik" a gombóc a csokiban. 

Kockákra törve, egy tálkában, gőz fölött félig felolvasztottam, azután a konyhapultra tettem, addig kavargattam, amíg teljesen felolvadt, majd hozzátettem egy evőkanál étolajat. Ez utóbbit másoktól olvastam, azt írták, nem jó vajjal (én egyébként azzal szoktam csinálni süti tetejére), olajjal simább lesz a máz. Mivel most biztosra akartam menni, nem kísérleteztem, de megpróbálom majd vajjal is természetesen).

Hagytam pár percet hűlni, át is töltöttem egy müzlis tálkába, hogy minél magasabb legyen a csokimassza, majd elkezdtem a mártogatást. Beleszúrtam a pálcikát a gombócba, körbeforgattam a csokiban, kiemeltem, párszor körbeforgattam a tálka fölött, hogy a felesleg lecsöpögjön, és beleszúrtam egy hungarocell darabba, egymástól akkora távolságra, hogy ne érjenek össze. A hungarocellt érdemes előre kilyuggatni, hogy a "nyalókák" minél kevésbé terhelődjenek.

Fontos, hogy ne leegyen túl forró a csoki, azért is nem olvasztottam meg teljesen a gőz fölött, és ugyanezért kell várni is pár percet, hogy ne olvassza meg a forró csoki a sütigombócokat.

Mikor kész lettem a 20 db gombóc becsokizásával, újra vártam pár percet, hogy már biztosan ne legyen meleg a bevonat, de még ragadjon.  Beleforgattam mindegyiket kis tálkákba töltött szórócukrokba, illetve a színezett kókuszreszelékbe, és a végleges helyére állítottam.

Az étcsokival ugyanígy tettem. Azt megállapítottam, hogy legközelebb csak fehércsoki bevonatost hempergetek színes kókuszba, mert az étcsokisba belevesztek a színek.

A végleges hely egy szép sárga csomagolópapírba becsomagolt, 2 db egymásba tett 30 db-os tojástartó tálcából álló talpazat lett, amit az uram a csúcsainál kilyukasztott úgy, hogy a kész sütinyalókák pálcikája könnyedén belecsússzon. Ez így elég masszív tartó, nem dőlt el benne egy sem.

Persze, akármilyen szépek lettek, az ünnepelt még nem evett belőle.

A sütiképeket ezúttal Katinak köszönhetjük! :)

Málna- és ribizlievés ideje van most

Nagyon szerény az idei termés. Miután belakmároztunk belőle, épp annyi maradt, hogy egy adag süti tetején jól mutathasson.
Épp vajas kekszet sütöttem (aki idegenkedik a rozmaringtól, nyugodtan hagyja ki belőle, de érdemes kipróbálni, mert nagyon finom), és amíg gyúrtam a tésztát, kigondoltam, hogy csinálok angol citromkrémet és a tészta egy részét megtöltöm vele, annak a tetejére kerül majd a gyümölcs. Így is lett, és nagyon jól tettem, hogy kitaláltam.

Leírom ide is a hozzávalókat, hogy ne kelljen lapozgatnia annak, akit esetleg érdekel. Persze, lustamód a régieket másolom.

Vajas rozmaringos keksz
Hozzávalók: (Az eredeti receptet írom ide, de én 12 dkg-ot mértem ott, ahol 11,5 dkg kell. Lusta vagyok vacakolni a mérleggel, meghát mégiscsak háziasszonykodás ez, nem patikusság.)

• 11,5 dkg sózatlan vaj
• 15 dkg porcukor
• 1 közepes tojás
• 12,5 dkg teljes kiőrlésű liszt
• 10 dkg simaliszt
• 2 teáskanál finomra vágott friss rozmaring
• fél teáskanál sütőpor

Mindezeket összegyúrjuk (én aprítógéppel kényelmeskedem), és minimum egy órára betesszük a hűtőszekrénybe. Ezután jóesetben kekszek lesznek belőle, mégjobb esetben kibélelünk vele egy sütőformát. Folytatás a citromkrém alatt. :)

Angol citromkrém + tojáshabbal

Hozzávalók:

• 3 db citrom leve
• 2 db kezeletlen citrom lereszelt héja
• 10 dkg cukor
• 4 db egész tojás
• 2 db tojássárgája
• 10 dkg vaj 
•  főzés után még 2 db tojásfehérjéből vert hab

Egy lábasba belereszeltem a citromok héját, beletettem a tojásokat, a cukrot, ráöntöttem a citromlevet és alaposan elkevertem.

Rátettem a gázlángra a hőelosztó lemezt, majd felforraltam a keveréket, és lassú tűzön addig kevergettem, míg a lábas alja egyszercsak láthatóvá vált. Ekkor a vajat kis adagocskákban hozzákevertem, mindog akkor jött a következő fakanálhagynyi, amikor már az előző teljesen elkeveredett benne. Ekkor már a tűz nem égett alatta, de rajta hagytam a lábast -aminek eleve jó vastag az alja- a lemezen és ez a meleg épp elegendő volt ahhoz, hogy teljesen homogénné váljon a massza.

 A végén a meleg krémbe belekevertem a tojáshabot is.

Ezután kinyújtottam a tésztát, kibéleltem vele egy peremes sütőedényt, majd 6 percig elősütöttem hőlégkeverésben 180 fokon.

Kivettem a sütőből, beleöntöttem a krémet, megszórtam a gyömölcsökkel, majd a széléről az előbb lehullott tésztát (ha nincs, az sem baj, én nem akakrtam kidobni azt a kis maradékot) összegyúrtam, kinyújtottam, csíkokra vágtam és a szélére tettem körbe.

Visszakerült a sütőbe, és addig sütöttem (kb. 30 perc), amíg megpirult.

Az esetleg kipróbálóknak jótanács: meg kell várni, amíg teljesen kihűl, és tortalapáttal kivenni a szeletet, mert a langyos sütemény felvágása után spatulával kiszedők csak ilyen nem szép szeletet tudnak produkálni, mint én.

Épp olyan, amilyenre terveztem. Frissen kívül ropogós, belül krémes. Később pedig finom puha a külseje is.

Kókuszos diókeksz

A zabkeksz készítésekor írtam, hogy vendégségben voltam, ott ettem hasonlót. Édességet is ettem akkor, dióból sütött "kekszet". Nagyon finom, puha, természetes ízű volt, dió, nyírfacukor és tojásfehérje keverékéből sütötte Marika.
Azóta már csináltam itthon, de nem volt idő lefényképezni, mert hamar megettük.

Gondoltam, ma csinálok másik adagot, de a pakolászás közben  kezembe akadt kókuszreszelék miatt másmilyen lett.

Amiből készült:

• 25 dkg dió
• 5 dkg kókuszreszelék
• 3 tojásfehérje
• 4 lapos evőkanál nyírfacukor (vagy bármilyen cukor és akár nagyobb mennyiség is)
• 1 egész tojás
• ízlés szerint fűszerek, amit egyébként diós sütihez használunk

Az egész tojás azért került a végére, mert azon kívül mindent beletettem az aprítógépbe, és csak addig forgattam, amíg éppen összeállt a massza, így a dió nagyjából darabos maradt benne.

Természetesen mindezt meg lehet csinálni úgy is, hogy késsel aprítju össze, vagy kézzel törjük meg a diót, valamelyik nap én is így csináltam. Ebben az esetben kicsit rusztikusabb lesz, mert nem egyenletesek a darabok. Én kényelmes vagyok, így most a nagyobb adag esetében időt spóroltam a géppel zúzásban.

Az aprítógépezés után kiöntöttem egy tálba, elkezdtem formázni, és úgy gondoltam, nem elég nedves, féltem, hogy nem áll majd össze, így belekevertem még egy egész tojást.

Ezt követően két kávéskanál segítségével kis kupacokat tettem a sütőpapírral kibélelt tepsire és 175 fokon kb. 10-12 perc alatt aranyszínűre és illatosra sütöttem. Ha jól számoltam 43 db lett belőle, úgy, hogy mindegyik egy púpozott kávéskanál masszából készült.

Evés közben két pártra szakadt a család. Van, aki azt gondolja, ez így jó, ahogy van, a maga természetes ízében (szinte alig édes), és van, aki szórt rá fahéjat és azt mondja, legközelebb citromhéjat is reszeljünk bele.
Szerintem így is jó és úgy is finom lesz. Ez a "keksz" tipikusan az a süti, amit mindenki a saját ízlése szerint formálhat. Én pl. legközelebb valószínűleg felhabosítom a tojásfehérjét és úgy keverem bele a többi hozzávalót.

Vajas keksz rozmaringgal, vagy anélkül

Tényleg  nem tudom, mi a fenétől függ, hogy írok, vagy nem írok. Van egy csomó kép a számítógépen, mert sokat fényképezek, épp azért, ami az eredeti motivációja volt a blog írásának, de a bejegyzésig nem mindig jutok el. Aztán szép lassan feledésbe merül, hogy mit tettem bele, hogyan csináltam, így ott vagyunk, ahol a part szakad...

Szerencsére ennek a rozmaringos keksznek a receptjét elő tudtam bányászni a Főzőverseny Dicsekvőfal faceboook csoportból, ahová Balogh Erika "karácsonyi kekszgyárából" került.

Kivételesen nem változtattam a recepten semmit (eddig), épp ezért jobb gomb másolás, jobb gomb beillesztés útján került ide a recept a csoportbeszélgetésből.

11,5 dkg sózatlan vaj, 15 dkg porcukor, 1 közepes tojás, 12,5 dkg teljes kiőrlésű liszt, 10 dkg simaliszt, 2 teáskanál finomra vágott friss rozmaring, fél teáskanál sütőpor. Gyakorlatilag ezeket összedolgozzuk, két hengert formázunk és folpackban legalább 1 órát fagyasztjuk. Közben előmelegítjük a sütőt 180 fokon, majd a rudakat mint a szalámit felszeleteljük (2-3mm vastag szeletekre) és a tésztakorongokat sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, nem teljesen szorosan egymás mellé, mert nőnek és híznak még a sütőben. Kb. 10 perc alatt aranyszínűre sül ...Van sós verziója: akkor a porcukor helyett 60 g parmezánt teszünk bele, no meg 2 teáskanál cukrot és fél teáskanál paprikát.

Ez a süti volt az elmúlt karácsony süteményei között a legnépszerűbb. Nagyon jól illik bele a rozmaring. Persze, vannak, akik idegenkednek esetleg tőle, azok is nyugodtan süssék meg. "Csak" vajas kekszként is nagyon finom!

Azért  a zárójelbe tett "eddig", mert már felállt a fejemben a zabkeksz, amit ennek az analógján sütök majd az Anti szülinapjára zabpehelyből és tönkölylisztből, mivel ezeket az ő gluténérzékenysége elviseli.

Betyárbecsület

Hááát, úgy alakult, ahogy gondoltam. Nem tudok én olyat csinálni, amihez fantázia és kézügyesség kell.
Betyárbecsületből elkészült a macskacsalád. A cicák csúnyácskák, a képek nem jók.
A keksz viszont finom. Legényfogó néven szerepel a Péter Jánosné gyűjtötte Süteményeskönyvben, ahonnan kb. 20 éve sütjük. Akkor a legfinomabb, ha a kekszek fele csokoládés és egy vaníliás egy csokissal alkot párt, lekvárral összeragasztva. Málnalekvárral szeretjük a legjobban.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 12 g sütőpor
• 20 dkg cukor
• 20 dkg vaj
• 2 tojás
• 1 zacskó vaníliás cukor

A lisztet a sütőporral elkeverem, majd a többi hozzávalóval összegyúrom. Kb. 0,5 cm vastagra nyújtom, kekszeket szúrok ki belőle, amiket cukorba mártva sütök ki, kb. 180 fokos sütőben, 8-10 perc alatt.
A csokoládás változatban a liszt egy részét kakaóporral szoktam helyettesíteni.

Könnyen, gyorsan elkészül, nem kényes tészta, nem utolsósoban pedig finom.

Kedves Macskanyelv, és 21. SAD! Játékosok! Elnézést kérek!  :)))