Translate

2014. február 6., csütörtök

Vajas keksz rozmaringgal, vagy anélkül

Tényleg  nem tudom, mi a fenétől függ, hogy írok, vagy nem írok. Van egy csomó kép a számítógépen, mert sokat fényképezek, épp azért, ami az eredeti motivációja volt a blog írásának, de a bejegyzésig nem mindig jutok el. Aztán szép lassan feledésbe merül, hogy mit tettem bele, hogyan csináltam, így ott vagyunk, ahol a part szakad...

Szerencsére ennek a rozmaringos keksznek a receptjét elő tudtam bányászni a Főzőverseny Dicsekvőfal faceboook csoportból, ahová Balogh Erika "karácsonyi kekszgyárából" került.

Kivételesen nem változtattam a recepten semmit (eddig), épp ezért jobb gomb másolás, jobb gomb beillesztés útján került ide a recept a csoportbeszélgetésből.


11,5 dkg sózatlan vaj, 15 dkg porcukor, 1 közepes tojás, 12,5 dkg teljes kiőrlésű liszt, 10 dkg simaliszt, 2 teáskanál finomra vágott friss rozmaring, fél teáskanál sütőpor. Gyakorlatilag ezeket összedolgozzuk, két hengert formázunk és folpackban legalább 1 órát fagyasztjuk. Közben előmelegítjük a sütőt 180 fokon, majd a rudakat mint a szalámit felszeleteljük (2-3mm vastag szeletekre) és a tésztakorongokat sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, nem teljesen szorosan egymás mellé, mert nőnek és híznak még a sütőben. Kb. 10 perc alatt aranyszínűre sül ...Van sós verziója: akkor a porcukor helyett 60 g parmezánt teszünk bele, no meg 2 teáskanál cukrot és fél teáskanál paprikát.

Ez a süti volt az elmúlt karácsony süteményei között a legnépszerűbb. Nagyon jól illik bele a rozmaring. Persze, vannak, akik idegenkednek esetleg tőle, azok is nyugodtan süssék meg. "Csak" vajas kekszként is nagyon finom!





Azért  a zárójelbe tett "eddig", mert már felállt a fejemben a zabkeksz, amit ennek az analógján sütök majd az Anti szülinapjára zabpehelyből és tönkölylisztből, mivel ezeket az ő gluténérzékenysége elviseli.

Nincsenek megjegyzések: