Hangolódás karácsonyra

Na, ez nem azt jelenti, hogy már november 2-án eluralkodik rajtam a hangulat, vagy az őrület, ráadásul bízom abban, hogy az utóbbi meg sem jelenik majd, nemhogy leuraljon.
Egyszerűen az történt, hogy 2 hete ettünk Éva nagynénémnél egy sütit, amit azonnal vegánosítanom kellett (ne hagyd abba a recept olvasását, ez egy egyszerű, tojás nélküli kavart tészta, használhatsz olyan tejet, amilyen van, vagy amilyenhez hozzájutsz), majd amikor ettük, azt mondtuk, ez tök jó lenne karácsonykor is, aztán Hémangi Dévi Dasival erról beszélgettünk, tudok-e küldeni valami karácsonyi receptet a 108.hu magazinnak, és akkor tudtam, hogy ezt fel kell öltöztetnem karácsonyi ruhába.

Ilyen lett:

Tudom, hogy karácsonyt emlegetve nem illendő ilyen szavakat használni, de baromira finom. Talán már máskor is írtam, hogy mi nem csináljuk túl édesre a süteméneket, nem kell, hogy az édes íz domináljon, épp elég a desszert jelleg.

Hozzávalók (a tepsi mérete24,5x37 cm)

száraz anyagok:

• 30 dkg liszt (én 9 dkg fehéret, 2 dkg barna rizslisztet és 19 dkg teljes kiőrlésű tönköly lisztet használtam, de te használd nyugodtan a sajátodat)
• 10 dkg darált dió
• 25 dkg cukornak megfelelő mennyiségű édesítőszer (az enyém 1:4)
• 12 g sütőpor
• egy csipetnyi só
• 2 evőkanálnyi szemes mák
• 1 kezeletlen héjú citrom lereszelt héja
• 2 teáskanál fahéj

nedves anyagok:

• 4 dl tej (mandulatejet használtam)
• 90 ml olaj (repceolajat használtam)
• 3 evőkanálnyi citromlé

a krém:

• 8 evőkanálnyi barnarizsliszt (ez kb. 2 csomag pudingpornak felel meg, de használhatsz keményítőt is)
• 6 dl-nyi tej (mandulatejet használtam)
• 6 dkg cukornak megfelelő édesítőszer (1:4)
• vanília 
• 20 dkg vegán margarin (Eleplantot használtam)

a tészta és a krém közé 3 db alma

a tetejére: 2-3 dkg (pirított) dió összevagdalva és egy fél gránátalma magjai

Legelőször a sütőt (aló-felső sütés) kapcsoltam be 180 fokra), aztán a tepsit kibéleltem sütőpapírral.

Második lépésként kikevertem a tejet, a lisztet, az édesítőt és beletettem a vaníliát (2 kis rúddarabot széthasgatva, de persze jó az aroma is), sűrű péppé főztem, majd kitettem az udvarra hűlni.

Ezt követően megpucoltam, felszeleteltem az almát és kiraktam vele a tepsit. 

A sütihez a szárazanyagokat összekevertem egy tálban, beleöntötttem a nedves anyagokat és egy "kavarószerszámmal" (egy 3 ágú, nagyobb méretű tálalóvillát használtam, de egy fakanál is megteszi), majd a masszát beleöntöttem a tepsibe és elegyengettem. Kb. 20 perc alatt sütöttem meg (tűpróba), majd kihűtöttem.

Amikor kihűlt a lisztes massza, a margarint egy motoros habverővel kikevertem, aztán beletettem a tálba a pépet is, és alaposan elkevertem.

Ezután rákentem a tésztára, elegyengettem és a tetejére szórtam a diót, meg a magokat.

Aztán képesek voltunk este 9-kor enni belőle... Főleg én, aki egyébként is hatszázmázsa vagyok... 

A fázisfotók:

Almás és mákos és finom

Bárdos Deák Ágitól tanultam ma ezt a süteményt, amit persze valamennyire a magam képére formáltam. Kevesebb zsiradék került bele, és tettem hozzá mákot, na, meg nem cukorral csináltam, hanem édesítővel. Hihetetlenül jó lett.
(Mondanom sem kell, hogy ha nem diétázol, használj olyan lisztet, amilyet szoktál. Ha nincs kéznél vaj, akkor pedig margarin, vagy olaj is megteszi, és édesítőt is kedved szerint tegyél bele, bátran változtass a lehetőségeid, illetve a szükségeid szerint!)

Hozzávalók (kirészletezem a számolandó szénhidráttartalmakat arra az esetre, ha szükséged van rá):

• 50 dkg felkockázott alma (én nem hámoztam meg)

száraz anyagok:

• 21 dkg teljes kiőrlésű (tönköly)liszt (128,1 g CH)
• 7 dkg finomliszt (49,7 g CH)
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 10 dkg mák --- szemes, nem darált (8,6 g CH)
• 1 db kezeletlen citrom lereszelt héja
• 1 teáskanál őrölt fahéj

nedves anyagok:

• 4 db tojás
• 12 dkg vaj
• 7 dkg negyedannyi édesítőszer (28 dkg cukornak felel meg)

(A számolandó szénhidrátmennyiség 220,3 g, a végén 12 szeletre vágtam, így szeletenként 18,4 g-ot tartalmaz.)

Először a sütőt kapcsolom be 175 fokra (hőlégkeverés).

Felkockázom az almát. Mivel én lusta vagyok és kényelmes, van egy olyan "csodadobozom", amiben különböző betétekkel lehet reszelni, gyalulni, darabolni, így én ezzel nagyon gyorsan felkockázom az almákat. Ha ezt késsel csinálnám, akkor citromos vízben gyűjtögetném a kockákat, hogy ne barnuljanak meg.

A száraz anyagokat összekevertem egy tálban.

A nedves anyagokat egy motoros habverővel összekevertem.

Azután összeöntöttem a két keveréket, összekevertem, majd amikor masszává elegyedett, belekevertem az almakockákat. Nem kell megijedni, nem lesz egy folyékony massza, de fakanállal/spatulával jól elegyengethető a tepsiben.
Egy 17 cm x 30 cm-es, sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam bele.

Betettem az előmelegített sütőbe és 35-40 perc alatt megsütöttem (tűpróba).

Szóval, nagyon finom, bátran ajánlom mindenkinek.

Flódni

Évek óta nézegetem az egyik FB csoportban Kempfner Zsófia gyönyörű flódnijait, és minden decemberben elhatározom, hogy megcsinálom. Az idén végre tényleg meg is tettem. Zsófia nagyon kedves volt, felhívott engem és nagyon sokat segített, minden érdemes praktikát elmondott. Ezúton is köszönöm! :) Beszélgetésünkből az derült ki, ami az én szívemnek nagyon kedves: semmi nem szentírás, kedvünkre alakíthatjuk bizonyos kereteken belül a süteményt. Így a dió- és a máktöltelék végül Winter Viki bejglitölteléke nyomán készült, az almatöltelék a mi almáslepényünké (csak borral is ízesítettem), a szilvalekvár pedig a mi szilvalekvárunk. (Sajnos a linkeket nem tudom egyforma színűre állítani...)

A recept (ahogyan végül én csináltam):

Először a töltelékeket csináltam meg, hogy a főzötteknek legyen ideje kihűlni.

Máktöltelék:

• 20 dkg darált mák
• 12,5 dkg kristálycukor
• 0,5 kávéskanál őrölt fahéj
• fél citrom lereszelt héja (kezeletlen citrom)
• 2 evőkanál baracklekvár
• kb. 7- 8 cl bor

Diótöltelék:

• 20 dkg darált dió
• 12,5 dkg kristálycukor
• 0,5 kávéskanál őrölt fahéj
• fél citrom lereszelt héja (kezeletlen citrom)
• 2 evőkanálnyi baracklekvár
• kb. 7- 8 cl bor

Mindkét esetben beleöntöttem egy lábasba a cukrot, ráöntöttem a bort, és lassan összeforralta, vigyázva arra, hogy ne kezdjen el karamellizálódni. Amint elolvadt a cukor, lekapcsoltam alatta a lángot és belekevertem a hozzávalókat, a baracklekvár kivételével. Amikor meghűlt, annyi baracklekvárt kevertem bele, hogy kényelmesen kenhető, illetve elteríthető legyen majd a tésztalapokon.

Almatöltelék:

• 1 kg reszelt alma
• 2 evőkanálnyi cukor
• 2 kávéskanálnyi fahéj
• 1 dl-nyi bor

Mindezeket összekevertem egy tálban és addig állt, amíg a süteménykészítésnek abba a fázisába értem, amikor bele kellett tenni a tepsibe. 

Szilvalekvár:

• kb. 4-5 dl-nyi, kenhető állagú (ha nagyon kemény, langyos vízzel kenhetővé lehet tenni, vagy össze is lehet forralni)

A tészta hozzávalói:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg vaj
• 5 dkg porcukor
• annyi bor, hogy könnyen gyúrható, nyújtható tésztát kapjunk

A kenéshez:

• 1 db tojás, felverve

A hozzávalókat összegyúrjuk, 5 részre osztjuk, és egyenként kinyújtjuk (persze nem előre, mindig akkor, amikor az előző tölteléket elsimogattuk). Zsófia tanácsára az első lapot nagyobbra hagytam, így az követte a tepsi vonalát, és jól megtámasztotta alulról az egész cuccot. Ez egy kb. 32x19 cm-es tepsibe való adag, lényeges, hogy vékonyak legyenek a tésztalapok.

Amikor kész lettem a tészta 5 részre osztásával, megliszteztem a gyúrótáblát, és körberajzoltam a tepsi alját (mindig így szoktam, ha lapokat sütök, mert így megfelelően tudom kontrollálni a lapok méretét), és elkezdtem kinyújtani a lapokat.

A sütőpapírral bélelt tepsi aljára fektettem az első lapot, eligazgattam, hogy egy kicsi pereme is legyen, jól lenyomkodtam a tenyeremmel és nagyon alaposan eloszlattam rajta a máktölteléket. Jól le is lapogattam, hogy a lehető legegyenletesebb és legtömörebb legyen. Attól tartottam, ha nem így teszek, akkor esetleg a szeletelés során elcsúszik majd, hiszen nagy súllyal kell majd megbirkóznia.

Aztán jött a második lap, szintén körülrajzolva a lisztben a tepsi, aztán vékonyra nyújtva a tészta, jól lelapogatva, utána a diótöltelék, alaposan elegyengetve és óvatosan lelapogatva.

A harmadik lap ugyanúgy, mint az előzőek. Szétterítettem rajta az alaposan kifacsart almatölteléket (hozzá tartozik az igazsághoz, hogy egy keveset kihagytam belőle, a vélt szétcsúszásveszély miatt, de utólag úgy vélem, kár volt), jól elegyengetve, lelapogatva

A negyedik lapra került a szilvalekvár.

Az ötödik lappal befedtem, jó alaposan lenyomkodtam, majd bekentem tojással. Ezt követően nem mertem villával szurkálni, mert attól tartottam, ha nagyon belenyomom, szétszakad a tészta, ha meg nem szúrom mélyre, akkor... Szóval, hogy nézett volna ki életem első flódnija robbantva... Ezért fogtam egy őskövület fém harisnyakötőtűt (1983-ban vettem Szerencsen), és azzal szurkáltam meg. Hááát, mit mondjak, legközelebb hústűvel szurkálok inkább, hogy ne ilyen komoly (by Gáspár Zsuzsa :D ) lyukak legyenek.

140-150 fokon sütöttem, 2,5 órán át.

Úgy vélem, szép is lett, de az biztos, hogy nagyon-nagyon finom.

felülnézet, komoly lyukakkal

a nagy szélteszt :D soha nem teszek olyan süteményt az asztalra, aminek nem vágom le a szélét, azonban ezek a levágott darabok a legkedvesebb csemegéink

szeletelés közben

a végeredmény

Alul is, felül is és középen is alma

Az alma-dió-zabpehely-kókusz tengely mentén haladunk az őszbe.

Ha ezt a sütit megcsinálod és megkóstolod, számíts rá, hogy egy normál szelet méretének kb. a felét bírod megenni, pedig liszt nincs benne, és cukor is csak 10 dkg-nyi, és ezt is a nádmelasz íze miatt tettem bele az eritrit mellé.

Hozzávalók:

• az aljára 3-4 szem alma cikkekre vágva, és egy marék durvára vagdalt dió 
• a tetejére 3-4 szem alma cikkekre vágva

"középre" pedig:

• 30 dkg reszelt alma
• 10 dkg kókuszreszelék
• 10 dkg őrölt zabpehely
• 10 dkg darált dió  (vagy összesen 30 dkg liszt)
• 1 zacskó sütőpor (15,5 g)
• 4 db tojás
• 5 evőkanálnyi eritrit
• 5 evőkanálnyi nádmelaszos barnacukor (vagy összesen 20 dkg cukor)
• 2 kávéskanálnyi fahéj 

A kókuszreszeléket, a zabpehely őrleményt és a darált diót elkeverjük a sütőporral.

A tojásokat a cukorral és a fahéjjal habosra keverjük, majd beletesszük a reszelt almát, és egyenletes masszává kavargatjuk.

Egy kerek tortaformát sütőpapírral kibélelünk, rászórjuk az diót, kirakjuk az almacikkekkel, rátesszük a masszát, elegyengetjük, és a tetejét is kirakjuk almaszeletekkel.

Hőlégkeverésben, előmelegítés nélkül 30-40 percig sütjük (tűpróba).

A lakástextilt a Feeling-Méteráruban vásároltam, amit jószívvel ajánlok mindenkinek.

Almás-túrós sütemény, szinte tészta nélkül

Tovább hangolódunk az őszre, csak ez most nem túl fotogén cucc.

Az uram már egy hete túrós süteményt akart enni. Hát, megcsinálta magának tegnap. Legalábbis szerinte. Ugyanis ma reggel, kávézás közben azt mondta Bálintnak angolul, hogy ő sütötte. Persze, résen voltam, ennyit még én is beszélek "idegen nyelvül", így gyorsan kijavítottam, magyarul. Már tudom, hogy minden hiába, mert ő tényleg azt hiszi, az ő műve ez a sütemény, mert amikor az előbb ideültem megírni a blogbejegyzést, akkor azt mondta: most pedig megkérdezed a cukrászt, hogyan készült? Azt hiszem, nehéz lesz eldönteni, hogy ki csinálta. Ígérem, ez a bejegyzés, mint egy dokumentarista fotó fogja bemutatni a történteket.

Szóval, először is visszatetettem vele az áruházban a túrót, mert mindig morog, hogy a fagyasztóból kellene használni az elfekvő készleteket (az az igazság, hogy túrómániás, szinte minden héten vesz, és nem mindig használjuk el, ezért van belőle a fagyasztóban még mindig...).

Azután elkezdtünk recepteket keresni. Én emlékeztem rá, hogy Bálint egyik gyerekkori szakácskönyvében van egy almás sütemény, amiről azt gondoltam, hogy majd átalakítjuk túróssá, és olyan hozzávalókkal csináljuk, amiket mi szeretnénk használni.  Aztán a könyvből, a felületességünk miatt egy másik almás süti receptjét választottuk ki, már el is kezdtük, mire rájöttem, hogy ennek a tölteléke az alma, nem a tésztában van, mint ahogyan szerettük volna. Ekkor már nem volt más választásunk, a kilakult helyzethez kellett igazodnunk, és igazítani a süteményt.

Mindeközben ő szorgalmasan pucolta az almákat, és kockázgatta is, de nem túl gondosan figyelt az 1cmx1cm-es nagyságra, ezért eléggé rusztikusra sikeredett később a töltelék. A citromlevet én facsartam a vízbe, amibe dobálta az almakockákat.

Aztán az is kiderült, hogy borzasztóan rendetlenek vagyunk. Mindketten úgy tudtuk, hogy van egy egész csomag eritrit a kamrában, ehhez képest 3 bontott dobozt találtunk, amikből alig bírtuk összeönteni a szükséges mennyiséget...

A diót ő darálta, és a kókuszt is ő vette elő a kamrából. Azon együtt vacakoltunk, hogy őrölt zabpehely, vagy szénhidrátcsökkentett liszt kerüljön bele, végül a liszt mellett döntöttünk, közösen.

Én pároltam meg az almát, én vittem ki hűlni a lépcső tetejére, de azután ő keverte bele a túrót, a citromhéjakat, az eritritet és a tejfölt, sőt a tepsibe is ő tette bele addig, amíg egyszerű volt. A tetejét én fejeztem be, a sütőt is én kapcsoltam be, és a tűpróbát is én végeztem. Na, jó, a tésztát is ő keverte ki, de én meg főztem közben, na. Ő pedig a zenét szolgáltatta. Csinibaba mániás, amióta megnézte a filmet az osztályával erkölcstan órán, így a filmzenét hallgattuk, még énekelt és táncolt is egy kicsit nekem, persze előtte ki kellett kapcsolnom Sinatrat, amit épp hallgattam, szerinte az altató zene. Most Django Reinhardt szól, az én kedvemre, ezzel nincs baja, úgy tűnik.
Végül a szeletelést is én csináltam, mert ahhoz meg nincs bátorsága csak vonalzóval.

És akkor, a sütemény, ami persze cukorral és normál liszttel is megcsinálható.

Hozzávalók

A töltelékhez:

• 50 dkg alma
• 1 evőkanál + kb. 2 evőkanál eritrit 
• 1+1 evőkanálnyi citromlé
• 50 dkg túró
• 2 evőkanálnyi tejföl
• 1 zacskó vaníliás pudingpor
• 1 citrom reszelt héja
• 10 dkg kandírozott citromhéj (akár mazsola is lehet, vagy vegyesen)

A tésztához:

• 2 tojás 
• 150 g eritrit (ha cukrot használsz és te sem szereted túl édesen, akkor 12 dkg is elég)
• 25 dkg vaj
• 18 dkg dió
• 10 dkg kókuszreszelék
• 22 dkg szénhidrátcsökkentett liszt
• 1 csomag (15,5 g sütőpor)
• 2 evőkanálnyi zsemlemorzsa (ez lehetett volna őrölt dió, vagy zabpehely)

 A meghámozott, 1x1 cm-es kockákra vágott (a kockákat citromos vízben gyűjtjük, hogy fehérek maradjanak) almát 1 evőkanálnyi vízzel és 1 evőkanál eritrittel megpároljuk és kihűtjük. Ezután összekeverjük a többi hozzávalóval.

A tésztához a tojásokat az eritrittel és a vajjal kikavarjuk. A diót, a kókuszreszeléket, a lisztet és a sütőport összekeverjük. Ezután a két keveréket elegyítjük. Egy viszonylag lágy tésztát kapunk.

Egy 32X19cm-es, sütőpapírral kibélelt tepsibe simítjuk a kezünkkel tészta kétharmadát, megszórjuk morzsával, és rásimítjuk a tölteléket.

Ezután a tészta maradék részét rátesszük. Mivel ez egy lágy massza, nyújtani nem lehet. Én úgy csináltam, hogy kis darabonként tettem a töltelékre, egymástól viszonylag egyforma távolságra, és egy villa segítségével elegyengettem. Így a rusztikus töltelékre rusztikus fedél került.

160 fokon (hőlégkeverés) 40 percig sült, ekkor már a kötőtű teljesen tisztán jött ki belőle.

Utólag azt mondom, egy kis durvára vágott dió még jó lett volna a tetejére, de így is tökéletes lett. Ha kibírjuk várni, hogy ne essünk neki forrón, akkor másnap reggel tökéletesen szeletelhető.

Azt még hozzáteszem, hogy a mi süteményeink nem túl édesek, ezért pl. a túrókrémet meg kell kóstolni és édesebbre csinálni, ha valaki úgy jobban szereti.

Házi goffri, házi fagyi

Háááát, alig blogolok mostanában.... Annyira régen írtam, hogy nem az alapbeállított ariel betűcsalád jelenik meg, folyton állítgatnom kell az írás során... (Utólag azt is tapasztalom, hogy folyton elállítódik, hol kisebb, hol nagyobb betűk jelennek meg, a távolságok is random alakulnak ki, hiába állítgatom...)

Hetekkel ezelőtt ettük ezt a finom goffrit, és nem vagyok képes leírni, pedig nagy örömmel jelentkeztem a 29. Blogkóstolóra, és még nagyobb örömmel nézelődtem a nekem kisorsolt Főzni jó sütni még jobb blogon, mert nagyon odalettem az ott található ételekért.

Épp aznap, amikor sütöttem a goffrikat, a blog írója, Dóri, épp meg is osztotta FB-on a receptet, amit kiválasztottam. Gyorsan megmutattam neki a már elkészült sütik képét, aztán az írást csak halogattam, eddig.

Hozzávalók:

• 2 tojás 
• 2+1 ek cukor 
• 1 csomag vaníliás cukor 
• 1 ek olvasztott vaj 
• 250 g liszt 
• 0,5 csomag sütőpor 
• 1 db alma 
• 0,5 l tej

Elkészítés (az az igazság, hogy én csak a sütést csináltam, az összes többi az uram "munkája").

Elsőként a tojásokat választotta szét és a fehérjét 1 ek cukorral  kemény habbá verte.

A sárgáját  összekeverte 2 ek cukorral, vaníliás cukorral, olvasztott vajjal és a tejjel., majd beleszitálta a sütőporral elkevert lisztet. 

 

A megpucolt almát belereszelte a tésztába, és összekeverte.

Óvatosan hozzákeverte  a felvert tojásfehérjét is, vigyázva, hogy ne törjön össze a hab.

Mindez az általunk egyébként preferált goffrimasSzától hígabb volt, kicsit meg is ijedtem, hogy ki fog folyni a sütőből, de - bízva Dóriban- elkezdtem a sütést, és megállapítottam, hogy tökéletes a massza! Mindösszesen annyit változtattam, hogy vajjal kentem ki a goffrisütőt.
Amíg én sütögettem, az uram leszedte az első málnaszemeket a kertből. Azután elővette a tavaly lefagyasztott feketeribizli maradékát, és joghurttal "összeaprítógépezte", így házi fagyival és házi gyümölccsel ettük.

Kukoricaprósza

Ez az az édesség, amit az olyan lusták és kényelmesek, mint én vagyok, szívesen csinálnak. Beleborítunk mindent egy tálba, egy kanállal elkeverjük, beleöntjük a masszát egy tepsibe, megsütjük, és már esszük is.
Mondjuk, ez utóbbi eléggé elcsúfítja. Látszik a képeken, hogy forró volt, amikor szeleteltem. Van még egy kis maradék, annak már nagyon szép a vágási felülete (merthogy, megdézsmáltam az előbb...).

Ez egy hagyományos zalai étel, Winter Viki receptje alapján. Persze, szokásosan hozzátettem "magamat". Vajjal készült, és dió meg alma is került bele.

Hozzávalók:

• 60 dkg kukoricaliszt
• 9 dl kefir (aludtej, joghurt, ami épp kéznél van)
• 6 evőkanál tejföl
• 5 evőkanál cukor (barnacukrot tettem bele, de akár el is maradhat)
• 8 dkg-nyi olvasztott vaj + egy kevés a tepsi kikenéséhez
• 1 db citrom lereszelt héja
• 1 kávéskanálnyi szódabikarbóna
• só
• 3 db kimagozott, héjastól felkockázott alma
• egy maréknyi dióbél
• pár evőkanálnyi szilvalekvár

A sóval  bezárólag minden hozzávalót beletettem egy tálba, és egy evőkanállal összekevertem. Beleszórtam a masszába a felkockázott almákat, a durvára vagdalt diót, azokat is belekevertem, és az egészet beleöntöttem egy vajjal kikent tepsibe (25cmx32cm). Egy kanállal szilvalekvár darabokat raktam a tetejére, és 220 fokra előmelegített hőlégkeveréses sütőbe tettem, 5 perc után 180 fokra levettem a hőmérsékletet, és még kb. 25 percig (tűpróba) sütöttem.

Forrón is nagyon finom és hidegen is kitűnő.

Nevezzük kölespudingnak!

Ma reggel akadtam erre a blogbejegyzésre, és azt gondoltam, nagyon jó lesz gluténmentes desszertnek a már kitalált piskótatekercs mellé, hogy a lisztérzékeny szekció - amit Anti, és Bálint barátja, Ákos alkotott - se maradjon süti nélkül.

Persze, nem tudok kibújni önnön magamból, ezért csak nagyjából követtem a recept vonalát, így tökéletesen pontos mennyiségeket sem tudok megadni, ráadásul az ilyesfajta sütiknél már megtapasztaltam, hogy kóstolgatom, nézegetem, aztán egyszer csak azt gondolom, jó lesz ízre, állagra egyaránt. Most is ez történt, majd amikor Ákossal megkóstoltattam, ő azt mondta, jó lenne bele egy kis vanília is. Nagyon igaza volt.

Ha megnézitek az eredeti receptet, az láthatóan egy masszív, szeletelhető tortát eredményezett. Én kevesebb kölessel, és több tojással csináltam, így lazább, inkább pudinghoz hasonlító állagot kaptam. Eredetileg úgy terveztük, csinálunk hozzá barack fagyit, de végül az elmaradt, viszont így is nagyon jót ettünk.

Ne számítsatok arra, hogy az általam leírtak alapján egy kifejezetten édes sütit kaptok. Kellemes desszert, de ha nagyon édesre vágytok, akkor több cukrot (vagy amit szoktatok) használjatok, ha rászánjátok magatokat arra, hogy megcsináljátok, amit egyébként nem fogtok megbánni!

• háromszoros mennyiségű vízben megfőztem 1 bögre kölest egy kicsi sóval, majd kihűtöttem (végül nem használtam fel a teljes mennyiséget a sütihez)
• 2 tojást szétválasztottam, a fehérjéből habot vertem, a sárgákat kikevertem 3 evőkanál cukorral (manapság negyedannyi édesítőszert használok)
• a tojásmasszába belereszeltem 1 citrom héját, hozzátettem 3 evőkanál baracklekvárt (xilittel készült)
• a kihűlt kölesből 1 marékkal félretettem (zöldséges fasírt lett belőle), a többit elkevertem a tojásos, lekváros keverékkel, és kevertem közé még egy bögrényi túrót is
• belekevertem a tojáshabot
• 1 almát felkockáztam, azt is közé kevertem
• ezután került bele egy kis őrölt vanília
• pici vajjal kikentem 2 szilikon pástétom formát és egyenletesen eloszlattam benne a keveréket
• 180 fokon, kb. 1 órán át sütöttem

Igaza van Reninek, az Így is lehet... blog írójának, hogy hidegen lehet igazán jól szeletelni. Persze forrón is nagyon finom, így bizony mi az egyiket "beáldoztuk", és jól tettük.

Ami még fontos - a nálam szokásos fő szempont érvényesülése -, hogy ez egy kevés munkát igénylő süti.

Várakozás

Nem csak a karácsony eljövetelét várjuk, hanem a fényképezőgép hazaköltözését is. Holnap érkezik meg végre, a sok-sok heti szervizben tartózkodás után, így remélhetőleg az ünnepi készülődés már úgy maradhat meg az örökkévalónak, hogy a képek nézhetőek lesznek.

Ma két süti is sült. Az egyik egy fahéjas-szilvalekváros mézes keksz, a gyertyagyújtáshoz. Tényleg csak pár szem. Úgy gondolom, holnap majd elmondom a történetét, annak ellenére is, hogy a fénykép még az itteninél is rosszabbul sikerült.

Na, de az esti teázós sütit akarom itt mutogatni, úgyhogy át is térek rá gyorsan. Kb. 23 éve sütök rendszeresen egy indonéz banános kenyeret, a sokat emlegetett Húsz ország konyhája című szakácskönyvből. Nos, ma átköltöttem magyar almás-mákos kenyérré. Nagyon jó ötletnek bizonyult.

Hozzávalók:

• 10 dkg darált mák (nem teljesen finomra daráltam)
• 10 dkg finomliszt
• 10 dkg őrölt zabpehely (ez a rész is lehet ám finomliszt!)
• 2-3 teáskanál őrölt fahéj
• 3 teáskanál sütőpor
• 8 dkg olvasztott, langyos vaj
• 3 tojás
• 1 (bio) citrom lereszelt héja
• 4-5 közepes nagyságú, héjastól durvára reszelt alma
• 4 evőkanál cukor

A száraz anyagokat egy tálban alaposan elkevertem.  

Egy másik tálba belereszeltem az almát, ráütöttem a tojásokat, ráöntöttem a vajat, ráreszeltem a citromhéjat, és egy nagyméretű villával elkevertem.

Aztán a két keveréket összeborítottam és szintén alaposan elkevertem. Mindez cukor-, mák- és zabpehelydarálásostól nem tellet még talán 15 percbe sem.

A délutáni kekszsütésből maradt fahéj-cukor-aprított dió keverék, ezért 2 püspökkenyér formát kikentem vajjal, és -mintha liszteztem volna- beszórtam ezzel a keverékkel. Egy evőkanállal szétkanalaztam a két sütőedénvbe, eligazgattam, és 175 fokos (közepesen meleg) sütőben 35 perc alatt megsütöttem.

Tényleg nagyon jó lett.

Igazából ez a masszamennyiség egy püspökkenyérformába is elegendő, de én nem akartam most magas szeleteket.