Kendermagos, csicseriborsólisztes "laposkeksz"

Azt mondta az uram, süssek lapos kekszet. Nem tudtam elgondolni, hogy a kekszformázási képességeimet latolgatta magában és arra jutott, hogy nyomatékosítania kell a formát, vagy egyszerűen ezzel a jelzős szerkezettel azonosítja, mit is szeretne... Szóval, sütöttem lapos kekszet... Vegán is, CM is, GM is, de a legfontosabb, hogy baromira finom.

Hozzávalók:

• ⅓ bögre kendermag

• ⅓ bögre szezámmag

• ⅓ bögre lenmag

• 2 evőkanál sörélesztőpehely

• 1 teáskanál szárított szurokfű (oregánó)

½ teáskanál fokhagyma por

• ½ teáskanál chili pehely (ebben nem volt)

• ½ teáskanál só

• ⅔ bögre csicseriborsóliszt

• 2 evőkanál olívaolaj

• ⅓ bögre melegvíz (nem forró)

A sütőt 175 fokra (hőlégkeverés) előmelegítem.

A száraz hozzávalókat egy tálban összekeverem, hozzáadom az olajat, azt is elkeverem benne, végül a melegvízzel kézzel összegyúrom. 5-10 percig állni hagyom.

A masszát két sütőpapír között nagyon vékonyra nyújtom (ragacsos, csak így lehet), minél vékonyabb, annál ropogósabbra sül majd. Miután kész a nyújtás, a felső papírt lehúzom, az alsó papírral együtt átemelem a masszát egy tepsibe és egy pizzavágóval tetszőleges formákra darabolom, de az sem baj, ha nem vágjuk át teljesen, mert miután kihűlt, könnyen eltörik a bevágások mentén.
10-12 percre teszem be a sütőbe (függ a vastagságtól), és ha azután még nem elég színes és ropogós, akkor kicsit tovább hagyom, de óvatosnak kell lenni, mert a magvak viszonylag könnyen túlsülnek. A finom, fűszeres illat jól kalauzol.

Sós tallérok

Úgy néznek ki, mintha sajtos tallérok lennének, de ez csak a látszat. Azt viszont elmondhatom, hogy legalább annyira finom mintha az lenne, csak más. A másságával együtt, illetve attól függetlenül is nagyon finom.
Elöljáróban még annyit, hogy amikor először csináltam, nem tettem bele sörélesztőpelyhet és úgy is nagyon jó volt, de a sörélesztőpehely miatt - az "ezerféle" jótékony hatása mellett - még egy kis sajtos íze is lesz.
A tejtermékeket a korábban már leírt napraforgókrém helyettesíti. Aki tudja, hogy milyen finom a pirított napraforgómag, az bizony el tudja képzelni, hogy ezeknek a tallérokna milyen jó íze lesz tőle.

Egy elektromos ostyasütőt használok, de holnap fogom kipróbálni a tepsiben sütést, és frissítem majd a bejegyzést, leírom az eredményt.

Tehát:

• 2 evőkanálnyi őrölt lenmag  (ezt 2 db tojás helyett használom)
• 15 dkg csicseriborsóliszt
• 20 dkg barnarizsliszt 
• 1 tk. sütőpor
• 1 tk. só
• 10 dkg margarin
• 3 ek. (kb. 5 dkg) sörélesztőpehely
• 20 dkg napraforgókrém 
• 1-1,5 tk. őrölt kömény
  
  

Azzal kezdem, hogy az őrölt lenmagot beáztatom 6 evőkanál vízbe.

Az összes hozzávalót kimérem és beleteszem egy robotgépbe (természetesen gyúrható is, csak én lusta vagyok és kényelmes), ráöntöm a lenmagzselét és összeforgatom. Nagyon hamar elegyedik.
Ezt követően laza mozdulatokkal átgyúrom.

A tésztából kb. 2,5 cm átmérőjű gombócokat formálok (102 db lett) és 3 darabonként megsütöm az ostyasütőben.

Azt gondolom, azok részére, akik nem esznek sem tejtermékeket, sem tojást, ezek a tallérok nagyon jó alter alternatívát jelentenek. 

A csicseriliszttől és a barnarizsliszttől nem kell félni. Ezek együtt - mint hüvelyes és gabona - teljesértékű fehérjévé komplettálódnak, a sörélesztőpehely és a lenmag  pedig nagyon sok értékes tulajdonsággal járulnak az egészségünkhöz. Nem csak vegán étkezés során, és cukormentes diétában érdemes használni ezeket, mivel mindenki szervezetére nagyon jó hatással vannak.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolódó gondolataidat a bejegyzés alá, a megjegyzésekbe, és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet. Az a mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez: az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak (és szépek is).

Sós zabkeksz

Ennek a zabkeksznek az alapreceptjét az Élj harmóniában blog írója osztotta meg egy FB csoportban, már több éve, azóta dédelgettem magamban... Miért is? Nem tudom. Annyira egyszerű, hogy naponta többször is meg lehetne csinálni és annyira finom, hogy nem lehetne ráunni.
A hétvégi családi összejövetelünkön ez volt az, ami elsőként elfogyott. Aztán másnap reggel sütöttem még egy adagot, amit már fényképeztem is.
Természetesen, a bőrömből továbbra sem tudok kibújni, így a magunk képére formáltam a receptet.

Hozzávalók:

• 280 g őrölt zabpehely (vagy zabpehelyliszt)
• 4 evőkanálnyi sörélesztőpehely (ez elmaradhat, az eredeti recept sem tartalmazza, de sajtos érzetet kelt, pluszban nagyon egészséges)
• 1 kk. sütőpor
• 1 kk só
• 1 kk gyros fűszerkeverék (más fűszerekkel helyettesítheted)
• 100 g vaj helyett én margarint használtam, mivel vegán formula készült (hosszú idő óta Eleplantot használok)
• 3-5 ek tejföl (szójatejfölt használtam, de úgy gondolom, bármilyen növényi tejfölhelyettesítő alkalmas)

Az első adaghoz durvábbra, a másodikhoz finomabbra (de nem finomra) őröltem a zabpelyhet, annyi különbséget láttam, hogy az első esetben egyáltalán nem lehetett érzékelni, hogy cakkos a széle. A második adgnál sem túlságosan, ezért, ha szép cakkosra szeretném (ami kizárt az én esetemben), akkor teljesen finomra őrlöm majd a zabpelyhet).

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a keksz típusú cuccokat is nagyon lustán és kényelmesen csinálom. Aprítógépbe teszem a szárazanyagokat és a vajat, így nagyon gyors, és jól keveredik. Természetesen mindez kézzel is elvégezhető, vannak esetek, amikor még jól is esik a tészta "összesimogatása"

Tehát:

180-200 fokos (hőlégkeverés) sütőben sült, ha az összaállítás után azonnal sütöd, a sütő bekapcsolásával kezdd!

A szárazanyagokat összekevertem, majd elmorzsoltam benne a zsiradékot. Ezt követően kiborítottam az aprítógépből, a kupac közepébe csináltam egy kürtőt és 3 evőkanálnyi tejfölt tettem bele. Elkezdtem összegyúrni, és tettem még hozzá tejfölt, hogy könnyen gyúrható legyen. 
Az első esetben azonnal, a második esetben kb. 8 óra múlva (közen hűtőszekrényben tartottam) nyújtottam vékonyra. Az az igazság, hogy lényeges különbség nem volt . Mivel én nem akartam a nyújtáshoz plusz lisztet használni, ezért 2 réteg sütőpapír közé téve tettem ezt. (Ezeket a papírokat később a sütés során felhasználtam.) Ha úgy gondolod, hogy egyszerűbb a nyújtás, akkor érdemes két részletben csinálni.

Miután kinyújtottam, elővettem egy derelyemetszőt, és "rajzoltam" vele egy nagy négyzetetet, amelyeket kis négyzetekre bontottam, végül átlókat rajzoltam bele, így sok kis háromszöget kaptam, amelyeket eligazgattam a sütőpapíron és 10-12 perc alatt (legyen szép rózsaszínű az alja) megsütöttem, ezután rácson hűtöttem ki.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Svéd ropogós kenyér

Megszokhattátok, hogy többnyire saját recepteket írok, persze, azért vannak olyan ételek, amelyeket valahol találok, megtetszik és bekerül a "reperoárba". Ilyen pl. ez a magos keksz is.
Évek óta sütjük a Mókuslekvár.hu-ról, de valahogy a kapcsolódó blogbejegyzés eddig elmaradt. Talán a szokásos lustaságom okozhatta, talán az, hogy maga a cucc nem túl fotogén... Mindegy is, most pótolom. És jó szívvel ajánlom mindenkinek.

ez egy 2019-es kép, nappali fényviszonyok között

Az eredeti receptet másolom ide, megtisztelve ezzel a Kocsis családot - akiknek egyébként a zabpelyhes zsömléink receptjét is köszönhetjük.

Tehát:

Hozzávalók

• 2 dl teljes kiőrlésű rozsliszt (125 g)
• 1,5 dl teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt (100 g)
• 1 dl teljes kiőrlésű zabpehely (45 g)
• 1 dl lenmag
• 1 dl napraforgómag
• 1 dl szezámmag (magok összesen: 200 g)
• 1,5 kk. só
• 1 tk. sütőpor
• 1 dl olaj
• 2 dl víz

Leírás

"Előkészítés:

1. A szárazanyagokat egy műanyag tálba mérjük, alaposan elkeverjük.
2. Hozzáadjuk az olajat és a vizet. Alaposan elkeverjük. 30 percet pihentetjük.

Elkészítés:

1. A sütőt 170 fokra előmelegítjük.
2. A tésztát két részre osztjuk, az első adagot két sütőpapír között vékonyra nyújtjuk. Ha készen vagyunk a nyújtással, a felső sütőpapírt félretesszük, ezt fogjuk használni a második adagnál is. Kb. 25 x 35 cm téglalap nagyságúra nyújtottam, majd 5 x 5 cm négyzetekre szeleteltem. Egy nagy késsel kell felvágni, de nem húzni kell a kést a tésztán, csak belenyomni, hogy ne “húzódjon össze” a tészta.
3. A felszeletelt tésztát az alatta lévő sütőpapírral együtt áttettem a tepsire.
4. A másik adag tésztával is így jártam el, csak azt nagyobbakra hagytam, kb. 5 x 11,5 cm-es kenyérlapkákat vágtam belőle.
5. Előmelegített sütőben 170 fokon, a két tepsivel egyszerre sütöttem, félidőben megcseréltem őket, így 30 perc alatt sültek meg.
6. Tepsin hagyjuk kihűlni, majd egy jól záródó műanyag dobozba tesszük."

Megjegyzés

Igazán nem bonyolult, tényleges munka kb. 20 perc van vele: kimérni, összekeverni, elnyújtani, szeletelni. A többi már csak a várakozási és sütési idő.
És persze az sem egy utolsó szempont, hogy viszonylag nagy mennyiség kerekedik belőle, amit lehet szendvicsalap (nagyobb lapokban sütve), de így apró kekszként tökéletes ropogtatnivaló, vagy gyümölccsel és/vagy joghurttal kisétkezés alapja is lehet.

ez tegnap esti, lámpafénynél készült kép

 

Két kiegészítést teszek még a leíráshoz: 

1. A 170 fok hőlégkeverésre vonatkozik, így, ha alsó-felső sütést használsz, több idő szükséges, legjobb, ha figyeled, mikor válik pirulttá az alja, illetve a pirult magok illta is jó iránymutató.

2. Én mániákus műanyag-elhagyó vagyok, ezért fém-, vagy üvegdobozban szoktam tárolni. Persze, ez nem jelenti azt, hogy mindenképp így kell, az én "műanyagelhagyó módszerem" nagyon-nagyon régóta az, hogy ha valamiért ki kell tenni a szelektív hulladékgyűjtőbe egy műanyag eszközt, ahelyett már üveg, vagy fém kerül a háztartásba.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Jövőre is lesz karácsony, avagy citromos linzer lekvárral töltve

Írtam a minap, hogy az ünnepek előtt és alatt nem szeretek fényképezni, mert először nem érek rá, utána meg a családommal szemben nem tartom ízlésesnek, hogy várakoztassam őket, ezért ilyenkor fényképezek inkább...

Azt is írtam, hogy ahhoz, hogy mindnyájan ehessünk a sütikből amiket csinálok, két dolgom van mostanában:  a vegánosítás, meg olyan hozzávalók összeválogatása, amelyek nagy része lassú felszívódású szénhidrátot tartalmaz. Ezt átgondoltam és cizelláltam kicsit, mert több feltételnek is kell teljesülnie:

• legyen finom és
  
• legyen omlós, puha, vagy ropogós, amilyenre a jellege alapján számít, aki beleharap
• ne legyen túl macerás
• legyen cukormentes és ezzel együtt
• lassú felszívódású szénhidrátokat tartalmazzon, pluszban
• legyen vegán.

Nos, ez a linzer puha, kellemesen savanykás, egyszóval, nagyon finom (nem fontos hitetlenkednie a teljes kiőrlésű cuccoktól félőknek, meg kell kóstolni. Számomra a vajas íz hiánya az egyetlen probléma, de épp próbálom felderíteni, hogy kiskereskedelemben hozzájut-e az egyszerű háziasszony egy flakon vajaromához, ha igen, akkor ez a probléma is megszűnik.

Igazából ezt a kekszet itt már megmutattam egyszer, de akkor még csak a vegánság teljesült, most viszont mindnyájan ehet(t)ünk belőle.

Tehát, a hozzávalók:

• 30 dkg liszt (30% finomliszt, 70% teljes kiőrlésű, én összekeverve tárolom egy nagy üvegedényben),
• 20 dkg tisztán növényi margarin 
• 10 dkg cukornak megfelelő mennyiségű édesítő, amit szeretsz használni (én 4 dkg eritrit és 1,5 dkg "negyedannyi" keverékét használtam)
• 1 nagyobb citrom leve és lereszelt héja (persze, kezeletlen héjú)

A lisztet, zsiradékot, cukrot és a citromhéjat összemorzsoltam, majd a citromlével jól nyújthatóra gyúrtam a tésztát (ha nem elég a citrom leve, egy pici vizet tegyél hozzá).

Vékonyra nyújtottam (3-4 mm), korongokat szaggattam belőle (a felét csillag alakú kiszúróval kilyuggattam és 175 fokon (hőlégkeverés) 7 perc alatt megsütöttem. Nem kell túlsütni, csak szép rózsaszínű legyen az alja.

Miután kihűltek, kettót-kettőt lekvárral összeragasztgattam, a lyukakat egy kicsit meg is "púpoztam", porrá őrölt eritrittel szórtam meg.

abbahagyhatatlan, de muszáj mértéket tartani :D

Aki legörget az aljára, azt megjutalmazom a lekvár leírásával is.
A nyáron a kertből összegyűjtögetett és lefagyasztgatott szederhez vettünk málnát és áfonyát. 
1 kg gyümölcshöz 6 dkg cukornak megfelelő édesítőszert tettünk ("negyedannyi") és 3 dkg pektint, a gyümölcsöt felforraltuk, hozzáadtuk az édesítőszerrel elkevert pektint, adtunk hozzá citromlevet, ezekkel főzzük még 5-10 percig. 

Jövőre is lesz karácsony, avagy fahéjas keksz szilvalekvárral töltve

 Az ünnepek előtt és alatt nem szeretek fényképezni, mert először nem érek rá, utána meg a családommal szemben nem tartom ízlésesnek, hogy várakoztassam őket, ezért ilyenkor fényképezek inkább...

Ahhoz, hogy mindnyájan ehessünk a sütikből amiket csinálok, két dolgom van mostanában:  a vegánosítás, meg olyan hozzávalók összeválogatása, amelyek nagy része lassú felszívódású szénhidrátot tartalmaz. Ennél a sütinél a szilvalekvár gyors felszívódású, de a tészta része tökéletes (így, akiknek erre oda kell figyelniük, kisétkezésekhez  ehetik). Azt csak mellékesen említem meg, hogy baromira finom és PECSÉTELHETŐ!

A recept a kekszpecséthez mellékelt használati útmutatóról való (meggyőződésem, hogy olyan fordítókat alkalmaznak a cégek, akik nem tudnak főzni, hacsak nem a google-fordítóra kattintanak...), persze átalakítottam.

A magamfajta lusta és kényelmes háziasszonyoknak kifejezetten ajánlom!

Hozzávalók:

• 25 dkg liszt (tartok egy nagy üvegedényben 30/70%-os arányban bekevert finom/TK lisztet, így egyszerűbb a dolgom)
• 12 dkg  porcukor mennyiségének megfelelő édesítőszer (6 dkg eritritet és 1,5 dkg "negyedannyit" használtam, kávédarálóban őröltük meg)
• 12-13 dkg vegán margarin (eredetileg 10 dkg vaj, de a TK liszt több zsiradékot igényel)
• 1 db tojás helyett 1 evőkanál porrá őrölt aranylenmag (tojás helyett ezt szeretem használni, mert nem lesz tőle barna pöttyös a tészta), 3 evőkanálnyi vízben megáztatva
• 1 dkg őrölt fahéj
• a kekszek összeragasztásához valamilyen cukormentes lekvár, a fahéjhoz a szilva illik a legjobban

A hozzávalókat összegyúrtam, kb. 2 órán keresztül hűtöttem, majd kb. 3 mm vastagságúra nyújtottam, kiszúrtam és 160 fokon, 10-12 perc alatt megsütöttem. Nem szükséges távolra rakni egymástól a kekszeket, hiszen nincs benne térfogatnövelő.

Pecsételésre fel! 

Keksz párhuzamok

Ez egy, pontosabban két vegán keksz. Sem tej, sem tojás nincs benne. Az esetleges hitetlenek higgyék el, hogy így is tökéletesek. (Persze, ha nem vagy vegán, használj nyugodtan vajat. Ha vegán vagy, de borsódzik a hátad a margarin szó olvastán/hallatán, használj kókuszolajat, vagy bármit, amit szeretsz használni.) Ami a lehfontosabb, pár perc alatt elkészülsz a gyúrással és a sütés is gyorsan készen van.

Legelőször citromlekvárt főztem, de az majd egy másik történet lesz, mondjuk holnap este megírom.

A lekvárfőzést követő napon megsütöttem a kekszeket.

A citromos keksz hozzávalói:

• 30 dkg liszt
• 15 dkg tisztán növényi margarin
• 10 dkg eritrit/cukor, vagy ennek megfelelő mennyiségű édesítő, amit szeretsz használni
• 1 nagyobb citrom leve és lereszelt héja (persze, kezeletlen héjú)

A lisztet, zsiradékot, cukrot és a citromhéjat összemorzsoltam, majd a citromlével jól nyújthatóra gyúrtam a tésztát (ha nem elég a citrom leve, egy pici vizet tegyél hozzá).

Vékonyra nyújtottam (3-4 mm), korongokat szaggattam bebőle és 175 fokon (hőlégkeverés) 7 perc alatt megsütöttem. Nem kell túlsütni, csak szép rózsaszínű legyen az alja.

Miután kihűltek, kettót-kettőt citromlekvárral összeragasztgattunk.

A csokis-narancsos kekszek hasonlóan készültek, de zabpehelylisztből és így kicsit több zsiradékot igényelnek.

A csokis-narancsos keksz hozzávalói:

• 25 dkg zabpehelyliszt
• 5 dkg kakaó
• 1 evőkanál mézeskalács fűszer
• 20 dkg tisztán növényi margarin
• 10 dkg eritrit/cukor, vagy ennek megfelelő mennyiségű édesítő, amit szeretsz használn
• 1 narancs leve és lereszelt héja (persze, kezeletlen héjú)
• a tetejére 5 dkg főzőcsokoládé és 2 evőkanálnyi margarin

Épp úgy morzsoltam, gyúrtam, szaggattam, sütöttem, mint az előzőt. Amikor kihűltek a kekszek, olvasztott csokoládéba (a margarint kicsit kisütöttem, és összekevertem az olvasztott csokoládéval). Egy sütőpapírra raktam és miután megszáradtak, bedobozoltam.