Flódni

Évek óta nézegetem az egyik FB csoportban Kempfner Zsófia gyönyörű flódnijait, és minden decemberben elhatározom, hogy megcsinálom. Az idén végre tényleg meg is tettem. Zsófia nagyon kedves volt, felhívott engem és nagyon sokat segített, minden érdemes praktikát elmondott. Ezúton is köszönöm! :) Beszélgetésünkből az derült ki, ami az én szívemnek nagyon kedves: semmi nem szentírás, kedvünkre alakíthatjuk bizonyos kereteken belül a süteményt. Így a dió- és a máktöltelék végül Winter Viki bejglitölteléke nyomán készült, az almatöltelék a mi almáslepényünké (csak borral is ízesítettem), a szilvalekvár pedig a mi szilvalekvárunk. (Sajnos a linkeket nem tudom egyforma színűre állítani...)

A recept (ahogyan végül én csináltam):

Először a töltelékeket csináltam meg, hogy a főzötteknek legyen ideje kihűlni.

Máktöltelék:

• 20 dkg darált mák
• 12,5 dkg kristálycukor
• 0,5 kávéskanál őrölt fahéj
• fél citrom lereszelt héja (kezeletlen citrom)
• 2 evőkanál baracklekvár
• kb. 7- 8 cl bor

Diótöltelék:

• 20 dkg darált dió
• 12,5 dkg kristálycukor
• 0,5 kávéskanál őrölt fahéj
• fél citrom lereszelt héja (kezeletlen citrom)
• 2 evőkanálnyi baracklekvár
• kb. 7- 8 cl bor

Mindkét esetben beleöntöttem egy lábasba a cukrot, ráöntöttem a bort, és lassan összeforralta, vigyázva arra, hogy ne kezdjen el karamellizálódni. Amint elolvadt a cukor, lekapcsoltam alatta a lángot és belekevertem a hozzávalókat, a baracklekvár kivételével. Amikor meghűlt, annyi baracklekvárt kevertem bele, hogy kényelmesen kenhető, illetve elteríthető legyen majd a tésztalapokon.

Almatöltelék:

• 1 kg reszelt alma
• 2 evőkanálnyi cukor
• 2 kávéskanálnyi fahéj
• 1 dl-nyi bor

Mindezeket összekevertem egy tálban és addig állt, amíg a süteménykészítésnek abba a fázisába értem, amikor bele kellett tenni a tepsibe. 

Szilvalekvár:

• kb. 4-5 dl-nyi, kenhető állagú (ha nagyon kemény, langyos vízzel kenhetővé lehet tenni, vagy össze is lehet forralni)

A tészta hozzávalói:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg vaj
• 5 dkg porcukor
• annyi bor, hogy könnyen gyúrható, nyújtható tésztát kapjunk

A kenéshez:

• 1 db tojás, felverve

A hozzávalókat összegyúrjuk, 5 részre osztjuk, és egyenként kinyújtjuk (persze nem előre, mindig akkor, amikor az előző tölteléket elsimogattuk). Zsófia tanácsára az első lapot nagyobbra hagytam, így az követte a tepsi vonalát, és jól megtámasztotta alulról az egész cuccot. Ez egy kb. 32x19 cm-es tepsibe való adag, lényeges, hogy vékonyak legyenek a tésztalapok.

Amikor kész lettem a tészta 5 részre osztásával, megliszteztem a gyúrótáblát, és körberajzoltam a tepsi alját (mindig így szoktam, ha lapokat sütök, mert így megfelelően tudom kontrollálni a lapok méretét), és elkezdtem kinyújtani a lapokat.

A sütőpapírral bélelt tepsi aljára fektettem az első lapot, eligazgattam, hogy egy kicsi pereme is legyen, jól lenyomkodtam a tenyeremmel és nagyon alaposan eloszlattam rajta a máktölteléket. Jól le is lapogattam, hogy a lehető legegyenletesebb és legtömörebb legyen. Attól tartottam, ha nem így teszek, akkor esetleg a szeletelés során elcsúszik majd, hiszen nagy súllyal kell majd megbirkóznia.

Aztán jött a második lap, szintén körülrajzolva a lisztben a tepsi, aztán vékonyra nyújtva a tészta, jól lelapogatva, utána a diótöltelék, alaposan elegyengetve és óvatosan lelapogatva.

A harmadik lap ugyanúgy, mint az előzőek. Szétterítettem rajta az alaposan kifacsart almatölteléket (hozzá tartozik az igazsághoz, hogy egy keveset kihagytam belőle, a vélt szétcsúszásveszély miatt, de utólag úgy vélem, kár volt), jól elegyengetve, lelapogatva

A negyedik lapra került a szilvalekvár.

Az ötödik lappal befedtem, jó alaposan lenyomkodtam, majd bekentem tojással. Ezt követően nem mertem villával szurkálni, mert attól tartottam, ha nagyon belenyomom, szétszakad a tészta, ha meg nem szúrom mélyre, akkor... Szóval, hogy nézett volna ki életem első flódnija robbantva... Ezért fogtam egy őskövület fém harisnyakötőtűt (1983-ban vettem Szerencsen), és azzal szurkáltam meg. Hááát, mit mondjak, legközelebb hústűvel szurkálok inkább, hogy ne ilyen komoly (by Gáspár Zsuzsa :D ) lyukak legyenek.

140-150 fokon sütöttem, 2,5 órán át.

Úgy vélem, szép is lett, de az biztos, hogy nagyon-nagyon finom.

felülnézet, komoly lyukakkal

a nagy szélteszt :D soha nem teszek olyan süteményt az asztalra, aminek nem vágom le a szélét, azonban ezek a levágott darabok a legkedvesebb csemegéink

szeletelés közben

a végeredmény

Mogyorós rudacskák

Két éve nem voltam képes ezt a bejegyzést megírni, pedig az uram kedvenc karácsonyi süteményéről van szó. Mindig találtam magamnak valami kifogást, legfőképp azt, hogy rondák a lámpafénynél készült fényképek, mivel éjszaka csináltam a süteményt.

Most az vitt rá az írásra, hogy a FB-on az egyik csoportban valaki épp ezt a receptet keresi. Azt gondoltam, hogy vagy most írom le, vagy már tényleg soha, mint a mappáimban heverő sok-sok képpel kapcsolatos el nem készült blogbejegyzést. 

A recept a Horváth Ilona szakácskönyvből való, ott Diós rudacskák néven található, a 384. oldalon. Én mindig dupla adagot csinálok, a könyvből viszont az eredeti mennyiségeket másolom be:

Hozzávalók (az "aljához"):

• 15 dkg darált mogyoró (dió)
• 15 dkg porcukor
• 1 egész tojás
• kevés citromhéj

Az anyagokat összeállítjuk, és morzsával meghintett deszkán 0,5 cm vékonyra kinyújtjuk, széleit egyenletesre vágjuk. (Manapság ez már egy darab sütőpapíron, vagy mint ahogyan a képen is látszik, egy műanyag gyúrólapon morzsa nélkül, nagyon egyszerűen kivitelezhető.)

Hozzávalók (a bevonathoz):

• 1 tojásfehérje
• 7 dkg nagyon finom porcukor
• pár csepp citromlé

Ezeket jó habosra kavarjuk (nem habbá verjük, csak jó habosra keverjük), és a "tészta" tetejét egyenletesen bekenjük vele.

Kb. 2x10 cm-es csíkokra vágjuk, és egy széles pengéjű kés segítségéval egy sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk. "Gyenge" tűznél (én 160 fokos sütőben, alsó-felső sütésen szoktam csinálni, kb. 20 perc, de ez függ a nedvességtartalomtól, amit a tojás nagysága befolyásol) inkább szárítjuk, mint sütjük.

Gyönyörű is, finom is, nem beszélve arról, hogy karácsony illatú, és fémdobozban hosszú hetekig elállna, ha nem fogyna el nagyon gyorsan.

Várakozás

Nem csak a karácsony eljövetelét várjuk, hanem a fényképezőgép hazaköltözését is. Holnap érkezik meg végre, a sok-sok heti szervizben tartózkodás után, így remélhetőleg az ünnepi készülődés már úgy maradhat meg az örökkévalónak, hogy a képek nézhetőek lesznek.

Ma két süti is sült. Az egyik egy fahéjas-szilvalekváros mézes keksz, a gyertyagyújtáshoz. Tényleg csak pár szem. Úgy gondolom, holnap majd elmondom a történetét, annak ellenére is, hogy a fénykép még az itteninél is rosszabbul sikerült.

Na, de az esti teázós sütit akarom itt mutogatni, úgyhogy át is térek rá gyorsan. Kb. 23 éve sütök rendszeresen egy indonéz banános kenyeret, a sokat emlegetett Húsz ország konyhája című szakácskönyvből. Nos, ma átköltöttem magyar almás-mákos kenyérré. Nagyon jó ötletnek bizonyult.

Hozzávalók:

• 10 dkg darált mák (nem teljesen finomra daráltam)
• 10 dkg finomliszt
• 10 dkg őrölt zabpehely (ez a rész is lehet ám finomliszt!)
• 2-3 teáskanál őrölt fahéj
• 3 teáskanál sütőpor
• 8 dkg olvasztott, langyos vaj
• 3 tojás
• 1 (bio) citrom lereszelt héja
• 4-5 közepes nagyságú, héjastól durvára reszelt alma
• 4 evőkanál cukor

A száraz anyagokat egy tálban alaposan elkevertem.  

Egy másik tálba belereszeltem az almát, ráütöttem a tojásokat, ráöntöttem a vajat, ráreszeltem a citromhéjat, és egy nagyméretű villával elkevertem.

Aztán a két keveréket összeborítottam és szintén alaposan elkevertem. Mindez cukor-, mák- és zabpehelydarálásostól nem tellet még talán 15 percbe sem.

A délutáni kekszsütésből maradt fahéj-cukor-aprított dió keverék, ezért 2 püspökkenyér formát kikentem vajjal, és -mintha liszteztem volna- beszórtam ezzel a keverékkel. Egy evőkanállal szétkanalaztam a két sütőedénvbe, eligazgattam, és 175 fokos (közepesen meleg) sütőben 35 perc alatt megsütöttem.

Tényleg nagyon jó lett.

Igazából ez a masszamennyiség egy püspökkenyérformába is elegendő, de én nem akartam most magas szeleteket.