Sárgarépás-póréhagymás zabpehelyfasírt

A kényelmességem azt diktálja, hogy mindenképp legyen valami közös alapja, összekötője a vegetáriánus és a nem vegetáriánus ételeknek, hiszen akkor kevesebbet kell vacakolnom a főzéssel. 

Azt is meg kell mondjam, hogy nehezen találom ki, mi(k) legyen(ek) a hétvégi menü(k), a népeim meg nem mondanak semmit, vagy legalábbis ritkán találkozom a "lepjél meg" kíséretű huncut mosolyon túli konkrétummal. Persze nem panaszkodhatom, hiszen rendkívül hálás közönség. Mindent megesznek, amit elébük pakolok, igaz, én meg figyelembe veszem azokat a kereteket, amin belül érdemes mozognom.

Legutóbb frissensültet csináltam a vegáknak - mert a többieknek is az volt a maguk módján-, a közös alap pedig zelleres krumplipüré (pontosabban krumplis zellerpüré) volt. 

Készült már máskor is ez a fajta fasírt, de az állagát most találtam el igazán, és így teljesen jól tudtam sütni annak ellenére, hogy tojás nem került bele, a zabpehely ebben a tekintetben eléggé önjáró, és tettem hozzá 2 evőkanálnyi útifűmaghéjat is. 

Javaslom annak, aki kipróbálná, de nem jut útifűmaghéjhoz, hogy vagy egy tojást, vagy egy kanál lisztet tegyen bele, akkor biztosan nem kell óvatoskodni az átfordításnál. Nekem útifűmaghéj és más külön kötőanyag nélkül is egyben szokott maradni, de persze én sok ilyesmit csinálok.

Hozzávalók (6-7 adagnyi lesz belőle):

• 25 dkg zabpehely
• 3 db reszelt sárgarépa
• 1 db finomra kockázott vöröshagyma 
• 1 kisebb, vékony karikákra vágott póréhagyma (helyette esetleg 1 db vöröshagyma)
• só
• bors
• 2 evőkanályi szójaszósz
• kb. 3,5 dl víz
• 1,5 dl-nyi joghurt (ha vegán vagy, akkor növényi)
• 2 evőkanálnyi útifűmaghéj (és/vagy liszt)

A sütéshez pár evőkanálnyi zsiradék (olaj vagy kókuszzsír).

Előző este, vagy  kora reggel keverem össze a masszát, hogy a zabpehely és az útifűmaghéj kedvére, pontosabban az én kedvemre megduzzadhasson.

Leöntöm a zabpelyhet langyos vízzel, és alaposan elkevergetem egy tálban. Ezután lereszelem a répát, felaprítom, karikázom a hagymákat, és még más konyhai munkákat is csinálok közben, hogy kb. 30 percig állhasson a zabpehely. 

Amikor eltelt a félórányi idő, minden más hozzávalót beleteszek a tálba, és alaposan összekeverem. Lefóliázom, és beteszem a hűtőszekrénybe legalább pár órára.

A sütéshez kevés zsiradékot zsiradékot felhevítek egy serpenyőben, közben vizes kézzel lapos korongokat formázok a masszából, amiket szép sárgára sütök, ez oldalanként kb. 4-5 percig tart. Papírtörlőn leitatom a felesleges zsiradékot.

Hidegen talán még finomabb, mint forrón.

Forrás: Ann Noel

Hááát, akkor éljen a purinszegénység, ha már így alakult

Történt egy alkalommal, hogy azt mondtam a népeimnek: ha új kedves kerül  látókörön belülre, akkor kötelező az előzetes interjúztatás, mert ide még egy táplálkozási irányzat be nem teszi a lábát.

Na, betette. Tegnap ebédkor megettem a búcsúsertéskarajomat, mától meg betartom, amit muszáj, mert mégsem szeretném, ha köszvényig fajulna a helyzetem... Így, tehát magamnak is külön főzök már. :)))

Mindennek a tetejébe ma esti vacsorám  kialakulása érdekes volt. Hazajöttem farkaséhesen, és szemüveg nélkül (még jó, hogy a multifokális szemüveg viselését nem lehet diétával kiváltani, főzhetnék amiatt is...) dobáltam be az aprítógépbe a cuccokat. Így történt, hogy petrezselyem helyett először egy evőkanálnyi spenót, majd ugyanannyi kapor került ki a fagyasztóból.

Gondoltam, sokat nem ronthat a helyzeten, hát úgy hagytam.

Csillagtök-padlizsán lepénykék

Hozzávalók: (szabadon variálhatók, a mennyiség is mindegy)

• 4 szelet csillagtök
• 4 szelet padlizsán
• 3 evőkanál zabpehelyliszt
• 1 evőkanál lenmagliszt
• 3 cikk fokhagyma
• 1 evőkanál párolt spenótlevél (friss is lehet szerintem)
• 1 evőkanál apróra vágott kapor
• só
• kakukkfű
• szurokfű
• őrölt bors
• 1 db tojás
• 2 evőkanál párolt árpagyöngy (tegnapról)
• a sütéshez kevés olívaolaj

Mindezeket pépesítettem az aprítógépben és lepénykéket sütöttem belőle. Fokhagymás ordával (holnap délutános leszek), csípős paprikával és paradicsommal ettem.
Finom volt, és holnap is az lesz.

A jelenleg meglévő irányzataink:

• hús is hússal
• lakto-ovo vegetáriánus
• gluténszegény
• szimplán válogatós
• á, nekem mindegy, én úgyis alig eszem
• purinszegény

Azt hiszem, a lakto-ovo vegetáriánus és a purinszegény koszt közelít majd egymáshoz.

Ma végre újra írok

Jó régen nem írtam. Persze főztem azóta, de vagy nem érdemes említésre, vagy lusta voltam, vagy nem volt itthon Legkisebb, hogy lefényképezze.
Ma is lusta vagyok, de Legkisebb fényképezett, ezért végre írok.
Húsleves volt az ebéd, és narancsos-mézes csirkeszárny, ami pocsék lett. Gondoltam, jó lesz bele a szokásos csípős szósz helyett Erős Pista, de iszonyú sóssá tette, ráadásul a tegnap, pácoláskor felbontott szójaszósz olyan vizes volt, hogy kár volt beletenni.
Amik viszont jók lettek: karfiolpörkölt galuskával , amihez pörköltalapra teszek karfiolt, lassan párolom, a végén teszek bele virslit (Legnagyobbéba szójavirslit tettem), és tejföllel, fokhagymával elkevert keményítőt. Ez nem is annyira érdekes, de a hozzá készített galuskát meg kell jegyezni: tönkölykorpát, hajdinapelyhet, lisztet, tojást, sót kevertem össze hozzá, meg persze vizet. Gondolom, sokak számára szokatlan a barna galuska, de érdemes kipróbálni, mert nagyon jó ízű.
Készült még töltött padlizsán, amihez egy padlizsánt ketté vágtam, kikapartam a belsejét, és összeaprítottam egy darab gabonakolbásszal, tojással, fokhagymával, borssal. Beletöltöttem a padlizsánba, és a tetejére fokhagymás-borsos-reszelt füstölt sajtos joghurtot tettem. Nagyon szép színűre sült.
Jövőheti étele még Legnagyobbnak egy boltban vásárolható zabfasírtporból sütött fasírt, amibe belekevertem párolt hagymát, répát, és főtt kelkáposztát. Tönkölykorpába mártottam, és nagyon minimális kókuszzsíron megsütöttem.