A huszonhatodik. Epres és csokoládés.

Eper, túró, sajt, tejszín, kevés cukor, pár darab keksz, bár ebbe majdnem belebuktam.

Láttam a FB-on egy tutorialt, amin tortakrémmel megkent kekszeket raktak egy tortaformába. Jó ötletnek tartottam, régen is csináltunk anyával pudingos krémmel összeragasztott kekszekből egy hosszú sort, amit aztán ferdén felszeleteltünk. Finom volt és mutatós is.
Egyfajta keksz volt az üzletben, ahol bevásároltunk, és nem akartam máshová menni. Nos, az ismeretlen keksz nem volt túl vajas, és ízetlen is, de a többi hozzávaló a végén kompenzálta ezt.
Ha esetleg valaki egy ilyesféle tortára adja a fejét, javaslom, süssön az aljára egy vékony piskóta lapocskát, mert ennek a tortának a stabilsága hagyott egy kis kivetnivalót maga után. Sok volt a krém, kevés a keksz -ami ugye egyébként előny, de pakolgathatóság szempontjából hátrány- így megdolgoztatott egy kicsit.

Aztán persze, szokásosan úgy készült, hogy nem volt eltervezve a kinézet. Nem tudok én előre eltervezett tortát csinálni. Az ünnepeltnek tetszett, ízlett is neki, úgyhogy jó volt végül olyannak, amilyenre sikeredett.

Hozzávalók:

•  20 dkg vajas kekszből annyi, amennyi a 24 cm átmérőjű tortaformába belefér

az epres krémhez:

• 80-100 dkg eper
• 0,5 kg krémsajt
• 30 dkg túró
• pár kanál cukor (nem szeretjük édesen, inkább az eper dominált és a lekvár is teltebbé tette az ízét)
• 2 dl-nyi eperlekvár
• 5 dl tejszín 
• 3-4 evőkanál útifűmaghéj, hogy a  krém stabil legyen (persze, aki zselatinnal szokta, bátran tegye, de a nálunk jelenlévő vegetáriánizmus miatt nem lehet)

a csokoládés  krémhez:

• 2 csomag csokoládés pudingpor
• 1 evőkanálnyi kakaópor
• 5 evőkanálnyi cukor (ettől nem édes ez a mennyiség, de mi így szeretjük)
• 6 dl tej
• 4-5 dkg vaj
• 3-4 dl tejszínből vert hab

a díszítéshez:

• 1 csomag csokoládégyöngy
• 30 dkg-nyi felezett eper
• 10 dkg étcsokoládé 

 Az epres krém hozzávalóit a tejszín kivételével  aprítógépben összezúztam, majd a keményre vert tejszínhabot közékevertem.

A tortaformát műanyag fóliával kibéleltük (pontosabban az uram), és a krémmel vastagon megkent kekszeket a rövidebb oldalukra állogattam benne körkörösen. A végén a maradék krémet közényomkodtam egy kés segítségével, és a tetejét is bekentem. Ez még tegnap este történt, hogy a kekszek megpuhulhassanak.

Reggel kiszedtem nagy nehezen a formából (átfordítottam egy kerek tálcára, az aljára tettem egy tortakartont, azzal került a tortatálra (úgy szoktam, hogy a torta és a puccos tortapapír közé teszek két darab sütőpapírt, amik egy kicsit fedik egymást, majd a végén ezeket kihúzom alóla, így a tortatálon nem marad semmi vállalhatatlan alkatrész).

Ma reggel a tejből, kakaóporból, pudingporból és cukorból megfőztem a külső krém alapját. Kihűtöttem, majd kihabosított vajjal elkevertem, azután tejszínhabbal tovább lazítottam.

Körbe bekentem vele a tortát, majd az oldalára felügyetlenkedtem a gyöngyöket.

Itt aztán "megállt a tudományom", nem tudtam, hogyan tovább. Végül csokit olvasztottam, kihűtöttem, belemártottam az eprek szár felőli végeit és körberaktam vele a torta szélét, a maradék csokit pedig lyukas sarkú zacskóból rácsurgattam.

Ilyen lett a végső "pompájában":

Az ünnepeltet is megmutatom.

A torta belsejét csak félve mutatom meg, mivel nem tudtam róla szép képet csinálni.

Sütés nélküli és zselatinmentes gyümölcsös túrótorta

Emlékeztek még? Tavaly azt kérte Bálint, hogy a születésnapi tortája csokis is legyen, meg gyümölcsös is.

Az idén azt válaszolta a kérdésemre, hogy túrós is, meg gyümölcsös is. Nem csak ő öregedett azóta egy évet, hanem én is. Ez nálam azzal is jár, hogy egyre kényelmesebb vagyok, így sütés nélküli lett a torta, és persze zselatinmentes is, hiszen Viola vegetáriánus.

Hozzávalók (24 cm átmérőjű):

A kekszalaphoz:

• 40 dkg finomra darált háztartási keksz
• 8 dkg puha vaj
• 4 evőkanálnyi porcukor
• kevés tej (épp csak annyi, hogy összeálljon a kekszmassza, de ne ázzon el)

A túrókrémhez:

• 7 db nektarin
• 2 evőkanál méz

• 75 dkg túró
• 4 evőkanálnyi vaníliás porcukor
• 1 bio citrom lereszelt héja
• 3 dl tejszínhab
• 5-6 evőkanál útifűmaghéj

A tetejére:

• 1 fürt fehér szőló
• 1 fürt piros szőlő
• 10 dkg 60%-os étcsokoládé (nem raktam rá mindet, de egyrészt azt is lehetne, másrészt nálunk a visszadermedt maradék étcsokoládé is elfogy)

Legelőször mézkaramellás nektarinlekvárt főztem meg. A mézet egy lábasban karamellizáltam, 4 db gyümölcsöt felszeleteltem, rátettem a karamellára és felforraltam, majd egy krumplinyomóval összenyomtam, de csak annyira, hogy kissé darabos maradjon.

Amíg a lekvár az udvaron hűlt, elkészítettem a torta alapját és a túrókrémet.

Először a tortalaphoz valókat összegyúrtam és egy sütőpapírral kibélelt tortaformába nyomkodtam. Alaposan lelapogattam a tenyeremmel, hogy megfelelő tömörségű legyen, jól összeálljon. Mindez nem több 2 percnél.

A túrót aprítógépben összekevertem a porcukorral és a citromhéjjal, majd felvertem a tejszínhabot.

A túrókrémbe egy fakanállal belekevertem a lekvárt.

A felvert tejszínhabot egy habverővel belekevertem a krémbe, és hozzáadtam az útifűmaghéjat, majd a maradék 3 db felkockázott nyers nektarint. Mivel az útifűmaghéj gyorsan duzzad, hamar el tudtam kezdeni formázni.

Az urammal betetettem a tortaforma belső oldalára egy sütőpapírból készült csíkot, hogy majd amikor lebontjuk a formát, szét ne szakadjon a torta.

Beleöntöttem a masszát a tortaformába és a kezeimmel megformáztam úgy, hogy a tetején legyen egy mélyedés, amiben majd a szőlőszemek elférnek. (Ezt én nem precízkedtem túl, mert úgy gondoltam, majd a szőlő és a csokoládé elvonja a tekinteteket a szabálytalanságokról. Így is lett aztán.) Amikor kész lettem, betakartam egy frissentartó fóliával, és betettem a hűtőszekrénybe, ahol kb. 3,5 órát töltött.

Lebontottam a tortaformát, a papírokat és két spatulával akartam áttenni a tortatálra, de miután megemeltem, kézzel is sikerült, annyira masszív lett.

 

Az uram akkurátusan kettévagdalta a szőlőszemeket én meg beleszórtam az üregbe.

Amíg ő a szőlőket vagdosta, én megolvasztottam a csokoládét. Mivel csak a fele mennyiségű kockát olvasztottam meg a gőz fölött, a másik fele kavargatás közben olvadt bele, így rögtön betölthető lett egy zacskóba, aminek a sarkát kilyukasztva becsokirácsoztam a tortát és már ünnepelhettünk is.

Szülinapi előételként az ünnepelt fényt evett.

Azután megnéztük a torta belsejét is, és persze, jól megettük az egészet.

Ezek a képek még mindig telefonnal készültek. Függetlenül ettől úgy gondolom, hogy talán alkalmasak a a SAD 26. fordulójára, mert ez egyben egy szép őszi, szüreti torta is.

Sütés nélküli és finom

Gyorsan elkészül, nem túl édes, csinos és finom. Kerti mulatságra falatkák készültek piskótatallérokból, ebéd utánra, vagy délutáni kávéhoz pedig villával eszegetős "szeletek"babapiskótából.

Újra Balogh Erika ötletét hasznosítottam.

Hozzávalók:

• babapiskóta vagy piskótatallér
• mascarpone
• mogyorókrém
• tej
• kókusz

Azért nem írtam mennyiségeket, mert én pl. nem használtam el egyszerre egy csomaggal egyik piskótából sem, mogyorókrém nagy üveggel van itthon, mascarponeból úgyis 25 dkg-os a legkisebb kiszerelés és nem feltétlenül fogy el, tejből és kókuszreszelékből pedig úgyis akkora mennyiségre van szükség, amiben kényelmesen lehet mártogatni és hempergetni. (Én a maradék tejet és kókuszt másnap zöldségcurryba használtam el, mert abban nem volt zavaró, hogy a piskóták édessége esetleg belecsempészte magát.)

Az elkészítés hihetetlenül egyszerű. Egy piskótát megkenünk mascarponeval, egyet mogyorókrémmel, összetapasztjuk őket, tejbe mártjuk, kókuszreszelékben megforgatjuk. A babapiskótákat épp csak egy pillanatra kell a tejbe mártani, a tallérok pár másodpercig fürdethetőek, mert azok szárazabbak, tömörebbek, mint a babapiskóta.

Miután elkészültek a sütemények, betesszük a hűtőszekrénybe. Kb. 30 perc után ehetjük is, de a mi tapasztalatunk az, hogy ha megéri a másnapot, akkor még finomabb.

Azt találtuk ki, hogy ünnepi alkalomra tojáslikőr, vagy tejszínlikőr fürdőt kapnak majd, ha gyerekek biztosan nem esznek belőle.

Sütinyalókák kerti mulatságra

Bizony, Adél egy éves lett, igazi nagylány, aki bulit tartott. Gyönyörű színes lufikkal, papírvirágokkal, színes szalagokkal, épp illett hozzá a színes sütnyalóka erdő.

Módszeresen utánanéztem a neten, hogyan, miből készül, mi a praktikája annak, hogy fennmaradjanak a golyók a pálcikákon, aztán persze a magam feje után mentem, abból a masszából készült, amit eredetileg elgondoltam. A sütés nélküli "sportszelet" receptjét használtam Gerecz Gergely házi süteményes könyvéből.

Kipróbáltam, amit írtak a gyakorlott készítők, miszerint mártsuk bele a fapálcikát csokiba, akkor biztosabban nem csúsznak le a gombócok, de kistatisztikáztam, hogy kb. olyan arányban potyognak le a csokizott pálcájúak, mint a nem csokizottak, a titok a golyó tömörségében rejlik.

Azt is kitapasztaltam, hogy ha 2-3 nappal hamarabb megcsinálom a golyókat és egy tálcán várakoznak a hűtőben, akkor a kekszmorzsa kellőképpen felpuhul, és könnyedebb lesz. Jól lehűtve mártva a nem forró olvasztott csokiba, az hamarabb megszilárdul rajta.

Tehát, a hozzávalók (nekem 40 db golyó lett belőle):

• 50 dkg finomra darált háztartási keksz
• 25 dkg vaj, vagy margarin
• 2 dl tej
• 4 evőkanál jó minőségű kakaópor
• pici rum (elpárolog, de aroma is lehet, vagy elmaradhat)

A díszítéshez:

• 20 db kettévágott, hegyét eltávolított grillpálcika
• 20 dkg fehércsoki
• 20 dkg étcsoki
• 2 evőkanál étolaj 
• színes cukrok, színezett kókuszreszelék (pár csepp piros, zöld és sárga ételfestékkel festettem be, villával kavargattam, majd megszárítottam)

A "tároláshoz":

• egy hungarocell tömb, amit nem dobtunk el korábban, amikor valami háztartási gépet vettünk, és azzal volt kibélelve a doboz
• két 30 db-os keménypapír tojástálca egymásba téve és egy csinos csomagolópapírral beburkolva

Egy lábasban összeolvasztjuk a vajat, a cukrot és a tejet, hozzáöntjük a kakaóporral alaposan elkevert kekszporhoz, jól összegyúrjuk, diónyi gombócokat formálunk belőle, hagyjuk kihűlni, azután egy fóliával letakarjuk és 2 napig pihentetjük a hűtőszekrényben. A gombócozáshoz fontos, hogy tömör gombócok legyenek, mert azt tapasztaltam, hogy az a 2-3, amelyik nem volt nagyon masszív, lecsúszott a pálcikáról, a többi pedig az autózást is nagyon jól bírta, pedig útépítés miatt igen viszontagságos a környékünkön a közlekedés.

Én a fehércsokival kezdtem. Arra számítson, aki belevág, hogy ebből a csokiból marad majd -hogy sajnálta az uram... :)-, de nem lehet kényelmesen dolgozni és szép eredményt elérni, ha nem "fürdik" a gombóc a csokiban. 

Kockákra törve, egy tálkában, gőz fölött félig felolvasztottam, azután a konyhapultra tettem, addig kavargattam, amíg teljesen felolvadt, majd hozzátettem egy evőkanál étolajat. Ez utóbbit másoktól olvastam, azt írták, nem jó vajjal (én egyébként azzal szoktam csinálni süti tetejére), olajjal simább lesz a máz. Mivel most biztosra akartam menni, nem kísérleteztem, de megpróbálom majd vajjal is természetesen).

Hagytam pár percet hűlni, át is töltöttem egy müzlis tálkába, hogy minél magasabb legyen a csokimassza, majd elkezdtem a mártogatást. Beleszúrtam a pálcikát a gombócba, körbeforgattam a csokiban, kiemeltem, párszor körbeforgattam a tálka fölött, hogy a felesleg lecsöpögjön, és beleszúrtam egy hungarocell darabba, egymástól akkora távolságra, hogy ne érjenek össze. A hungarocellt érdemes előre kilyuggatni, hogy a "nyalókák" minél kevésbé terhelődjenek.

Fontos, hogy ne leegyen túl forró a csoki, azért is nem olvasztottam meg teljesen a gőz fölött, és ugyanezért kell várni is pár percet, hogy ne olvassza meg a forró csoki a sütigombócokat.

Mikor kész lettem a 20 db gombóc becsokizásával, újra vártam pár percet, hogy már biztosan ne legyen meleg a bevonat, de még ragadjon.  Beleforgattam mindegyiket kis tálkákba töltött szórócukrokba, illetve a színezett kókuszreszelékbe, és a végleges helyére állítottam.

Az étcsokival ugyanígy tettem. Azt megállapítottam, hogy legközelebb csak fehércsoki bevonatost hempergetek színes kókuszba, mert az étcsokisba belevesztek a színek.

A végleges hely egy szép sárga csomagolópapírba becsomagolt, 2 db egymásba tett 30 db-os tojástartó tálcából álló talpazat lett, amit az uram a csúcsainál kilyukasztott úgy, hogy a kész sütinyalókák pálcikája könnyedén belecsússzon. Ez így elég masszív tartó, nem dőlt el benne egy sem.

Persze, akármilyen szépek lettek, az ünnepelt még nem evett belőle.

A sütiképeket ezúttal Katinak köszönhetjük! :)

Gyümölcskrémes keksztorta

Izgultam a torta miatt. Azt akartam, hogy ne legyen túl édes, viszont gyümölcsös legyen mindenképp. Valami zabpelyhes alapot képzeltem, de persze itthon vettem észre, hogy nem vettünk, a jelenlegi készlet pedig nem lett volna elég egy tortára. Rendes pasi az én uram, mert azonnal mondta, hogy megy és hoz, de inkább kitaláltam mást, és még sütni sem kellett. Végül annyira egyszerű lett a torta, hogy a szilva magozása a legkomplikáltabb és legidőigényesebb része, a többi tevékenység összességében még félórát sem vett igénybe.

Lássuk!

A külső réteget és a krémet még este megcsináltam.

Hozzávalók: (egy 24 cm átmérőjű tortaformához):

A külső réteg:

• 20 dkg vaj
• 6 evőkanál nádmelaszos barnacukor (bármilyen cukor)
• 5 evőkanál holland kakaópor
• 3 tojás
• 30 dkg kekszmorzsa
• 10 dkg kókuszreszelék
• 10 dkg darált dió
• 2 dl tej

A belseje:

• 15 szép nagy szem szilva kimagozva
• 1 db banán
• 1 citrom lereszelt héja és leve
• 6 dkg cukor (fehéret használtam, hogy ne sötétítse el a krémet)
• 4 db tojás
• 2 db tojás sárgája
• 10 dkg vaj 
• 1 kávéskanál kínai ötfűszer (fahéj, gyömbér, bármi megteszi, ami szilvához illik)
• 1 kiskanál rum aroma
• 0,5 kg mascarpone (higgye el mindenki, ha nincs kéznél sajt, tökéletesen megteszi 4-5 evőkanál étkezési keményítő és 6-7 dl tej vagy víz összefőzve)
• 3 evőkanál útifűmaghéj (ez csak a fóbiám miatt, hogy biztosan jól összeálljon a krém, lehet, egy zacskó habfixáló is megfelelően működne stabilizátorként)
• 1 nagy evőkanál szilvalekvár

A teteje:

• 3 dl-nyi tejszínből vert hab
• 60-70 dkg kimagozott elnyolcadolt szilva
• 1 kiskanálnyi kínai ötfűszer
• 2 evőkanál kókuszcukor (cukor)

A vajat, a cukrot és a kakaóport lassan összeolvasztottam, beleütöttem a tojásokat és folyamatosan kavargatva lassú tűzön  sűrűre főztem. Levettem a lángról, hozzákevertem a kekszet, a diót és a kókuszt, majd a 2 dl tejjel "tésztává" gyúrtam.

Műanyag fóliával kibélelt az uram egy kerek tortaformát amibe én beleegyengettem a kekszmasszát úgy, hogy kb. 1 cm vastag falú "medence" keletkezzen. Letakartam fóliával és betettem a hűtőszekrényeb, hogy reggelre megdermedjen és meg lehessen tölteni szilvakrémmel.

Az az igazság, hogy nagyon izgultam. Féltem, hogy ha meg is dermed, nem fogja bírni a krém súlyát és szétborul. Jelentem, nem így lett. Már amikor lebontottam róla reggel a tortaformát és a fóliát, tudtam, hogy rendben lesz.

Masszív, ugyanakkor villával teljesen kényelmesen ehető ez a "kondér"

Még este megfőztem a szilvakrémet is, amit az angol citromkrém után szabadon szilvából csináltam, hiszen az érik épp a kertben. Miután jó ideje banánnal édesítjük és krémesítjük a házilag készített fagyikat, úgy gondoltam,  spórolunk a cukorral és banánnal pótoljuk.

A sajt és az útifúmaghéj és a lekvár kivételével lassú tűz fölött  folyamatos kavargatás közben összefőztem a hozzávalókat úgy, hogy előtte a szilvákat és a banánt botmixerrel pépesítettem.
Amikor levettem a tűzről, belekevertem az útifűmaghéjat, kihűtöttem és lefedve betettem a hűtőszekrénybe.

Reggel kikevertem a sajtot és a szilvakrémet. A sajt tompított egy kicsit a krém ízén, nekem meg eszembe jutott, hogy a héten sült szilvalekvárból egy müzlistálkányi a hűtőszekrényben van, és egy jó nagy evőkanállal közékevertem. Bitang jó lett.
A kész krémet beletöltöttem a kekszvázba, és visszatettem a hűtőszekrénybe, hogy ne melegedjen fel.

Ebéd előtt a tetejére tejszínhabot halmoztam úgy, hogy a közepén kráter legyen, amit megtöltöttem az ötfűszerrel és a kókuszcukorral elkevert szilvával.

 Ne felejtsük el, hogy a képk egy olyan fényképezőgéppel készültek, ami fény hatására kikapcsol. Nehezen sikerült elérni, hogy legalább ilyen legyen.

A végeredmény egy stabil, jól szeletelhető, nem édes, annál inkább gyümölcsös finomság lett.