Anya csalamádéjának evolúciója

Anya csalamádéja a legfinomabb a világon. Világos marad, és nagyon ropogós. Imádjuk, de persze, tőle már nem lehet elvárni, hogy ellássa a családot. A receptet pár éve lediktálta nekem, akkor nagy elánnal neki is álltam, és örültünk a végeredménynek. Majdnem olyan jó volt, mint az övé.
Azonban lássuk be, a csalamádékészítés a magamfajta lusta és kényelmes ember számára nem a legkedveltebb foglalatosság, így csak néhány évente veszem rá magam. Két év elteltével  csináltam most újra, és egy kicsit változtattam is rajta. A hagyma egy részét sárgarépával helyettesítettem. Jó lett, remélem, anyának is ízlik majd, ha megkóstolja.

Hozzávalók:

(ebből a mennyiségből 6 db 16 dl-es üveg lesz tele)

• 3 kg paprika (sárga, zöld, és piros, most csípőset is tettünk bele)
• 3 kg uborka
• 3 kg káposzta
• 1 kg hagyma
• 1 kg sárgarépa
• 2 teáskanál nátrium benzoát
• 2 teáskanál borkősav
• 2 teáskanál borkén
• 4 dl 20%-os ecet
• 1 kg cukor  UPDATE: ERITRITTEL IS TÖKÉLETESEN MŰKÖDIK!
• 20 dkg só

A zöldségeket lagyaluljuk, a többi hozzávalót rászórjuk/öntjük, és alaposan összekavarjuk. A kavarást többször megismételjük másnapig, amikor az állás során keletkezett lével együtt üvegekbe töltjük, befőzőfóliával és az üvegek fedelével lezárjuk. Aztán megpróbáljuk legalább a nyár végéig kibírni, hogy ne bontsuk fel.

Birsalmasajt

Méltatlan sors jutott a birsalmasajt készítésünk képeinek. Egyszerűen elfelejtettem a blogbebejegyzést elkészíteni.

Történt a héten, hogy az uram egyik este odajött és megkérdezte, eszünk-e egy kis birsalmasajtot. Szíven ütött a dolog, mert tudvalévő, hogy az ő befőzései birtoklási vágyból lesznek. A lelke mindig belepusztul egy kicsit, ha valamiből fogy. Mivel én meg túlanalizálok mindent, nagyon hamar kifundáltam, miért is került erre sor. Aznap volt a megismerkedésünk 29. évfordulója, ezért lehetett enyhébb  a szíve. Erről meg eszembe jutott, hogy 1984 őszén csináltam életem első birsalmasajtját,  így már az  első találkozásunk után már nem sokkal jól megetettem vele. Persze, nagyon ízlett neki, így tehát tekinthetünk magunkra akár úgy is, hogy kapcsolatunk   birsalmasajt alapokon nyugszik. Aztán meg, az azóta eltelt évek során nagyon sokszor csináltunk együtt, és nagyon sokszor ettünk együtt, majd  szép sorban jöttek a gyerekek, akik felmenő rendszerben bekapcsolódtak a birsalmasajtevésbe, azután meg a család közösen találta ki tavaly a bodzás birslimonádét, tehát tekinthetünk magunkra akár úgy is, hogy a mi családunk összetartó ereje a birsalmasajtban rejlik.

Szóval, amíg analizálgattam a helyzetet, és belsőmoziztam a régi történéseket, belém nyilallott, hogy nem írtam blogbejegzést a birsalmasajtról.

Most pótolom, de persze lustamód. Ugyanis jobb gomb - másolás - jobb gomb - belillesztés útján egyszerűen ideteszem (kicsit azért tagoltam, mert nagyon egyben volt) a Horváth Ilona könyv on-line változatából azt a receptet, amiből 1984 óta készítem. Igaz, beszkennelhettem volna az eredeti lapot is, mert a könyv már darabokban van, de annyira sárga már a papír (1982 óta használom), hogy esetleg nem lenne jól olvasható.

Természetesen, az idők során a szitán áttörést a botmixeres összetrutyizás váltotta fel, és sütőpapírban szárogatom, a nagyobb darabokat sütőzacskóban tartom, a kisebbeket celofánba csomagolom.

"Birsalmasajt

 Szép, érett birsalmákat negyedekbe vágunk, magházuktól meg-

tisztítjuk, héjával együtt forró vízben puhára főzzük.

Szűrőkanállal kiszedjük és szitán áttörjük. Most az áttört gyümöl-

csöt lemérjük és egy kg anyagra 80 dkg cukrot számítunk. Az

áttört gyümölcsöt széles lábasban addig főzzük, amíg olyan sű-

rű, hogy kavarás közben a lábas alját láthatjuk. 

 Most tetszés szerinti formába öntjük,ami lehet puding-, őzgerincforma, mély kistányér stb. A kiön-

téssel siessünk, mert gyorsan alvad. 

Kiöntéskor szórhatunk az

anyag közé vékonyra vágott, hámozott mandulát vagy tisztított

diót.

 Másnap pergamenpapírra kiborítjuk és száraz, langyos he-

lyen tartjuk 2 - 3 hétig, amíg a külseje egészen megszikkad.

Időnként forgatjuk. Celofánpapírba csomagolva száraz helyen tartjuk. 

Vékony szeletekre vágva, csemegének fogyasztjuk."

Megmosva

Feldarabolva

Turmixolás közben

Puttyogás közben

Fazékból kiszedve

Eszegetéshez készítve

Kérlek, oszd meg ezt a blogbejegyzést, ha érdemesnek találod!

Csípős ketchup, Semler Mátétól

Imádom. Na, nem a ketchupot, hanem Mátét. Hetedik éve része a családunknak. Nem tagja, de akár az is lehetne, mert Bálint és ő összetartoznak.

Most már a ketchupot is szeretem. Sikerült rávennem az uramat, hogy kibontsunk egyet (Szokásától eltérően nem rebegtek a szempillái. Úgy tűnik, nevelhető.), tettem belőle a pizzámra. Hihetetlenül finom és nagyon jó állagú.

Boltit nem szoktam enni, de ezt majd igen.  Már látom magam előtt az enyhén csípős babragut és még jó pár ételt, ami születik majd a ketchup közreműködésével.

Pár dolgot másképp csináltam, mint ahogyan Máté, de ez a dolog lényegén mit sem változtatott. Én nádmelaszos barnacukrot használtam és almaecetet, mert nagyon nehezen viselem az ecetszagot. A vége előtt egy kicsivel tettem hozzá egy kis paradicsom pürét, mert számomra kicsit édesebb volt, mint ahogy én szeretem (a kövérségem ellenére valahogy nem eszem édeseket, pl. a klasszikus paradicsomlevest is cukor nélkül szeretem), de ezek egyéni ízlésbeli dolgok, nem bírnak nagy jelentőséggel.

Csípős ketchup 

Hozzávalók:

2 kg húsos paradicsom

3 fej hagyma

6-8 gerezd fokhagyma

6 db pritamin/kápia paprika

csípős paprika 

1 dl ecet

15 dkg cukor

1 teáskanál bors

1 evőkanál só

1 teáskanál római kömény

kevés fűszerkömény

1 teáskanál koriandermag

0,5 teáskanál chili por/cayenne bors

2-3 evőkanálnyi olívaolaj

4 db paprikát félbevágva feketére sütöttem a sütőben, aztán beleraktam egy tálba, légmentesem lezártam (frissentartó fóliával), majd kb. 20 perc múlva leügyeskedtem a héját.

 

Amíg a paprikákra vártam, a paradicsomot cikkekre, a hagymát félkörökre, a fokhagymákra rácsaptam a kés pengéjével, aztán apróra vagdaltam, a nem megsütött kápia paprikákat és a csípőspaprikákat karikákra.

A hagymákat pároltam az olajon, majd hozzáadtam a paradicsomot és a nyers paprikákat.

Amíg párolódott, egy kávédarálóban megőröltem a fűszereket. Kb. negyedóra elteltével belekevertem a fűszerdarálékot, a csíkokra vágott sült paprikát, az ecetet és a cukrot.

 

Kb. másfél órán át főztem, majd paradicsom darálón átdaráltam, összesen háromszor. A keletkezett pürét visszaöntöttem a fazékba és botmixerrel teljesen homogénre kevertem.

Kb. 1 órányi további főzés után olyan sűrű lett, hogy a szűrőlapáttal készült rajzot le tudtam fényképezni.

Ekkor az uram üvegekbe szedte, lezárta fóliával, tett a fóliára kicsi tartósítót, rá a kupakokat és fejreállította, majd bebugyolálta, hogy a tökéletesnél is tökéletesebb legyen a csírátlanítás.

Én dupla adagot készítettem, azért lett ilyen sok. Sajnos el kell viselni, hogy az eredeti anyagmennyiség nagy része elfő,. Persze, így az ízek tökéletes koncentrációja jön létre, az állag tökéletességével párosulva.

Bálint és Kati éppen pizzáznak, az uram pedig szép csendesen tűri, hogy lassan elfogy az első üveggel.

Paradicsom télire

A paradicsomokat forró vízzel leöntöm, majd hideg vizet  folyatok rá mindaddig, amíg a kezem már bírja a melegét.
Ezután egy paradicsomkéssel kikanyaratom a paradicsomok kocsány körüli részét (nem jutott eszembe okosabb elnevezés), lehúzom a héjukat és felkockázom (a paradicsomot, persze), majd fazékba teszem.

Lekvár sűrűségűre főzöm, üvegekbe töltöm. Régen az uram mindegyik üvegre befőzőfóliát tett, annak a tetejére nátrium-benzoátot, majd rácsavarja a kupakot. Azóta már a lezár üvegeket pár percig fejreállítva tartjuk, azután a bebugyolálós módszerrel csírátlanítjuk (szárazdunszt, vagy mi a neve). Tökéletesen eláll, szükségtelen a tartósítószer.

A fázisok:

 

Azért szeretem így csinálni, mert ez híg is, sűrű is, darabos is, csak paradicsom ízű, egyszóval, nagyon sok arcot mutat, így kedvemre használhatom télvíz idején.