Imádom. Na, nem a ketchupot, hanem Mátét. Hetedik éve része a családunknak. Nem tagja, de akár az is lehetne, mert Bálint és ő összetartoznak.
Most már a ketchupot is szeretem. Sikerült rávennem az uramat, hogy kibontsunk egyet (Szokásától eltérően nem rebegtek a szempillái. Úgy tűnik, nevelhető.), tettem belőle a pizzámra. Hihetetlenül finom és nagyon jó állagú.
Boltit nem szoktam enni, de ezt majd igen. Már látom magam előtt az enyhén csípős babragut és még jó pár ételt, ami születik majd a ketchup közreműködésével.
Pár dolgot másképp csináltam, mint ahogyan Máté, de ez a dolog lényegén mit sem változtatott. Én nádmelaszos barnacukrot használtam és almaecetet, mert nagyon nehezen viselem az ecetszagot. A vége előtt egy kicsivel tettem hozzá egy kis paradicsom pürét, mert számomra kicsit édesebb volt, mint ahogy én szeretem (a kövérségem ellenére valahogy nem eszem édeseket, pl. a klasszikus paradicsomlevest is cukor nélkül szeretem), de ezek egyéni ízlésbeli dolgok, nem bírnak nagy jelentőséggel.
Csípős ketchup
Hozzávalók:
2 kg húsos paradicsom
3 fej hagyma
6-8 gerezd fokhagyma
6 db pritamin/kápia paprika
csípős paprika
1 dl ecet
15 dkg cukor
1 teáskanál bors
1 evőkanál só
1 teáskanál római kömény
kevés fűszerkömény
1 teáskanál koriandermag
0,5 teáskanál chili por/cayenne bors
2-3 evőkanálnyi olívaolaj
4 db paprikát félbevágva feketére sütöttem a sütőben, aztán beleraktam egy tálba, légmentesem lezártam (frissentartó fóliával), majd kb. 20 perc múlva leügyeskedtem a héját.
Amíg a paprikákra vártam, a paradicsomot
cikkekre, a hagymát félkörökre, a fokhagymákra rácsaptam a kés
pengéjével, aztán apróra vagdaltam, a nem megsütött kápia paprikákat és a
csípőspaprikákat karikákra.
Amíg párolódott, egy kávédarálóban megőröltem a fűszereket. Kb. negyedóra elteltével belekevertem a fűszerdarálékot, a csíkokra vágott sült paprikát, az ecetet és a cukrot.
Kb. másfél órán át főztem, majd paradicsom darálón átdaráltam, összesen háromszor. A keletkezett pürét visszaöntöttem a fazékba és botmixerrel teljesen homogénre kevertem.
Kb. 1 órányi további főzés után olyan sűrű lett, hogy a szűrőlapáttal készült rajzot le tudtam fényképezni.
Ekkor az uram üvegekbe szedte, lezárta fóliával, tett a fóliára kicsi tartósítót, rá a kupakokat és fejreállította, majd bebugyolálta, hogy a tökéletesnél is tökéletesebb legyen a csírátlanítás.
 |
| Én dupla adagot készítettem, azért lett ilyen sok. Sajnos el kell viselni, hogy az eredeti anyagmennyiség nagy része elfő,. Persze, így az ízek tökéletes koncentrációja jön létre, az állag tökéletességével párosulva. |
Bálint és Kati éppen pizzáznak, az uram pedig szép csendesen tűri, hogy lassan elfogy az első üveggel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése