Translate

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: meggylekvár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: meggylekvár. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. június 29., vasárnap

Nyers meggypuding

Azaz, nem teljesen nyers és nem teljesen meggy. Van benne ananászbefőtt is. Ha friss ananász lenne, vagy bármilyen más friss gyümölcs, akkor teljesen nyers lenne és hozzáadott cukor sem lenne benne. Micsoda hülye hangzású mondat lett...

Amiből készült:
  • 1 doboz ananászkonzerv
  • 2 maréknyi meggy
  • 3 evőkanál útifűmaghéj
Mindezeket (kb. 7,5 dl volt a gyümölcsök és a kompótlé mennyisége) beletettem egy turmixgépbe és addig tartottam bekapcsolva, míg teljesen homogénné vált a massza.

Hűtőszekrénybe tettük, és kb. 3 óra alatt érte el a megszokott pudingállagot.

Utólag sajnálom, hogy nem előre eltervezetten készült és nem valami friss gyümölccsel tompítottuk a meggy "vadságát", de így is nagyon jó lett, és értékesebb, mint egy teljesen főtt édesség.


Közben eszembe jutott, hogy akár nyers meggylekvárnak is nevezhetnénk, de ha bekerül a fagyasztóba, akkor pedig nyers gyümölcsfagyivá avanzsálhat.

2013. július 18., csütörtök

A reggeli rozmaringos baracklekvár és a délutáni karamellás meggylekvár köré alkonyati palacsinta került

Van egy vendégkutyánk, Zack. Vele viaskodtunk tegnap délután, félő volt, hogy nem jut barack a lekvárba, olyan sebességgel ette. Aztán megmenekültünk. Megszerzett egy fél sárgadinnye héjat -amibe az uram a barackmagokat gyűjtötte, így az udvar tele lesz jövőre kis barackfákkal-, azután az jobban ízlett neki.
Miután maradt elegendő barackunk, aprítógépben megdaráltam. Ezúttal nem húztuk le a héját, úgy gondoltuk, kicsit sötétebb lesz a lekvár, de ízesebb, és a sűrűségének is jót tesz.
A barackpépet üvegtálakba rétegeztem kristálycukorral -1 kg barackhoz 25 dkg cukor került-, úgy, hogy a felső réteg mindkét edényben cukor volt, egyenletesen beterítve a pürét.
Ma délelőtt átöntöttem egy nagy fazékba, felforraltam. Ezután 20-25 percig szoktam főzni -megkavar, 6 perc netezés, megkavar-, de ezúttal tovább tartott, mert iszonyú habos volt és nem akartam úgy eltenni.

Miután elfőtt a habja -majd egy órába telt sajnos-, üvegekbe szedtük. Ez nálunk mindig kaláka az urammal. Én meregetem, töltöm az üvegekbe, ő fóliázza és rácsavarja a fedeleket, majd fejre állítja.
Ezután egy plédekkel kibélelt nagy lavórba  dugjuk a lezárt üvegeket, jól bebugyoláljuk, egy napig benne tartjuk. Így évekig eláll, tartósítószer nélkül is.



Kb. a fele mennyiség kiszedése után az időközben összeaprított rozmaringot beleszórtam a fazékba és tovább forraltam pár percig, majd azt is üvegekbe töltöttük.



A lekvárfőzés utáni fazékkinyalogatási fázisban Lőrinc azt mondta, egész jó lenne ez a lekvár, ha még egy kis palacsinta is kerülne köré. Hááát, a sok ridegtartás után, szabadság idején, ez már csak természetes.

Az egyhangúság elkerülése érdekében, a hűtőszekrényben lappangó meggyből is lekvár készült.

6 evőkanál cukrot karamellizáltam, rátettem a kimagozott 1 kg-nyi meggyet, ráreszeltem egy (kezeletlen) citrom héját, szórtam rá 2 kiskanál fahéjat, beletettem 1 vanília rudat, még 3 kanál cukrot és 3 kupaknyi mandula aromát. Addig főztem, amíg már csak alig volt leve, akkor egy pohárnyit kivettem belóle, pépesítettem, visszaöntöttem és még egy kicsit főztem.

A palacsinta ezúttal 1 rész graham-lisztből és 2 rész tönkölybúzalisztből készült.
60 dkg liszt, 6 tojás, 6 dl szénsavas ásványvíz, 6 dl tej, 1 kiskanál vaníliaőrlemény, 1 dl-nyi olvasztott vaj egyneműsítése és kb. 50 percnyi pihentetése után sütöttem ki, úgy, hogy pár csepp naprafogó olajat mindig tettem a sütőedénybe.


A vendég és baracktolvaj státuszbam itt lévő Zack épp a teknőcöket mustrálgatja:


Végül, kedves képtolvajok! Nem volt kedvem ennyi lekvárfőzés és palacsinatsütés után feliratozgatni a képeket Igazából kedvem máskor sincs, talán energiám akad több. Szóval: mindenki bátran használhatja ezeket, csak ne tegyen úgy, mintha az övé lenne. Én örülök, ha ötletet adok valakinek, örülök, ha finomat eszik-iszik, de annak nem, ha úgy tesz, mintha az én munkám az övé lenne. Ő úgyis tudja, hogy nem az. OK?