Ropogós fasírt lencséből és csicseriborsóból

 A mai ebédünk egy része lencse-csicseriborsó-csicseriborsóliszt-teljes kiőrlésű kifli-magyaros fűszerek összetételű fasírt. A hüvelyes+gabona=fehérjekomplettálás, tehát a kifli (gabona) miatt komplett fehérje. Ha nincs csicseriborsó liszted, használhatsz búzalisztet is „kötőanyagként”.

Emellett előnye a hüvelyesekből készült ételeknek:

·         magas fehérjetartalom,

·         magas rosttartalom,

·         lassú szénhidrát-felszívódás,

·         kedvező ásványianyag tartalom (vas, magnézium, kálium, cink és folsav, a lencse különösen jó folsav- és vastartalmú),

·         alacsony a telítettzsír-tartalom, koleszterin nincs benne,

·         ééééés, még fenntarthatóbb is, mivel a hüvelyesek előállítása általában kisebb környezeti terheléssel jár, mint a húsé, így kedvezőbb lehet a víz- és földhasználat szempontjából is.

 

Hozzávalók (25 db fasírt lett belőle):

·         1 bögre lencse, puhára főzve, leszűrve

·         40 dkg főtt csicseriborsó (ez most konzerv volt, de szoktam azt csinálni, hogy nagyobb adag csicseriborsót beáztatok, kuktában megfőzöm, majd szétporciózva lefagyasztom)

·         1 db (teljes kiőrlésű kifli) vízbe áztatva, kifacsarva

·         2-3 evőkanálnyi csicseriborsóliszt (ha nincs, jó búzaliszt is)

·         só

·         1 tk. fűszerpaprika (én füstöltet használtam)

·         őrölt bors

·         3 cikk zúzott fokhagyma

·         a sütéshez egy nagyon kevés olaj

Mindezt (az olaj kivételével) egy krumplitörővel összetörhetjük, és alaposan összekeverhetjük, de én lusta és kényelmes vagyok, ezért csak a csicseriborsó felét törtem krumplitörővel, a többit egy késes aprítógépben összezúztam, azt követően kevertem össze az egészet. Így nem lesz teljesen pépes, sőt néhány csicseriborsószem egészben is marad.
A masszát vizes kézzel kigombócoztam, ellapítva berakosgattam egy tepsibe, lefújtam olajjal (repce-olíva keveréket használok), de ha nincs spriccelőd, akkor egy ecsettel kenjél mindkét oldalára egy kicsit.
Hőlégkeverésben 180 fokon (ez alsó-felső sütés esetében 200 fok) kb. 25 perc alatt piros, ropogósra sütöttem.

Csicseriborsó fasírt

Tegnap óta lamentálgatok. Valaki azt mondta, aki húsmentesen étkezik, ne akarjon húst pótolni, egyen autentikus vegetáriánus ételeket, és indiai ételekre gondolt. Aztán valaki elmondta, hogy a magyar konyhában is igen nagy részt foglalnak el a vegetáriánus ételek, hiszen az átlagember esetében nem volt divatja a régmúltban a húst hússal evésnek. Én - és még más is- meg azt mondom, mindenki egyen a saját pénztárcája, a saját ízlése és szükségletei, igényei szerint, és ne a mások szokásait kritizálja.

Úgy adódott, hogy a tegnapi főzőnapomon többnyire nem autentikus magyar ételek készültek (édeskrumpli-brokkoli curry, lencseszószos spagetti, pirított sonkás-sajtmártásos tészta, talán a fokhagymás - köményes sült tarja lett volna az, de tettem hozzá mustárt is...), ez a csicseriborsó fasírt sem az. Viszont finom, teljesértékűvé is vált a a fehérjekomplettálás (gabona és a hüvelyes együttese) által, és kevés vele a munka is, és nem látom jelentőségét annak, hogy magyaros, vagy sem, persze szempont azért a minél kisebb ökológiai lábnyom.
Egyedüli probléma a szezámmagba mártogatás, mert nem tapad tökéletesen, és belehullik az olajba sütés közben. Ha ennek a kiküszöbölésére ad valaki jótanácsot, azt megköszönöm!

Hozzávalók (16 db lett belőle):

• 2 doboz (400 g-os) csicseriborsó konzerv (vagy kb. 0,5 kg főtt csicseriborsó
• 1 bögrényi leforrázott zabpehely (annyi forróvizet öntök rá, amennyi éppen ellepi)
• 1 evőkanálnyi csicseriborsó liszt
• 1 evőkanányi teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt
• 2 evőkanálnyi porrá őrölt pirított szezámmag (elmaradhat)
• 2 cikk fokhagyma (helyette hinget használtam)
• őrölt bors
• só
• 2 kávéskanálnyi garam masala (ettől érdekesebb az íze, de ha nincs, akkor még 2 cikk fokhagyma és plusz bors, úgy is tökéletes az ízvilág)
• felaprított petrezselymzöld és korianderzöld (én szárítottat használtam, és el is hagyható)
• pár dkg nyers szezámmag 
• zsiradék a sütéshez, most épp étolaj)

Azzal kezdem, hogy leforrázom a zabpelyhet. Amíg ázik, a többi hozzávalót (a nyers szezámmag és a zöldek kivételével) beleteszem az aprítógépbe (ha nincs gép, akkor egy tálban krumplitörővel is összenyomkodható), előkészítem a serpenyőt, amiben sütni fogom, öntök bele egy ujjnyi étolajat, és ráteszem egy kistányérra a szezámmagot, és kibélelek egy edényt papírtörlővel, ami majd leitatja a fölösleges zsiradékot.

Ekkorra nagyjából felszívja a vizet a zabpehely. Ha esetleg még tocsog egy kicsit, akkor kinyomkodom belőle a vizet, és beleteszem az aprítógépbe a többi hozzávalóhoz. Bekapcsolom a gépet, de nem túl sokáig forgatom, csak annyi ideig, hogy éppen összekeverje a bennelévőket, mert akkor épen marad pár szem csicseriborsó, amire ráharapunk majd és így nem olyan "unalmas" a rágcsálás.

A masszát kiöntöm egy tálba, és belekeverem a zöldeket. Azért ilyenkor szoktam, mert ha hamarabb tenném bele, akkor az aprítógép megőrölné, és akkor halványzölddé válna a massza, így meg szépen látszanak a levéldarabkék). Ekkor bekapcsolom a gázégőt, épp felforrósodik az olaj, mire az első 4 fasírt elkészül, de persze előre is kigombócozható.

Gombócokat formálok a masszából, ellapogatom a kezeim között, és mindegyiket belemártom a szezámmagba, és beleteszem a fasírtokat a felforrósodott olajba. (Én négyesével szeretem csinálni, hogy a saját párája ne puhítsa a fasírtokat és könnyen forgatható legyen.) Leveszem takarékra, és mindkét oldalát 3 percig sütöm úgy, hogy a megfordítás után felveszem a lángot.

Ez így tökéletes szendvicsbe, ne adj' isten hamburgerpogácsaként is funkcionálhat, de főzelékre feltétnek, vagy csak úgy, a tálból kikapkodva eszegetni is nagyon jó. Az a fajta húsmentes étel, ami után a húsfanoknak sincs hiányérzetük.

Vegán vacsora

"Rákaptunk" a sült kelkáposztára. Akár wokban, nagy lángon pirítva, folyamatosan keverve, akár sütőben sütve nagyon ízes. Ma is ezt ettünk. Készült hozzá csicseriborső alapú fasírt, egyiptomi paradicsommártás és teljeskiőrlésű kuszkusz. Soha rosszabb vacsorát!

Előre szólok, hogy SOKKAL kevesebb macera, mint egy akkora adag rántotthússültkrumpli kombó, az ízek pedig leírhatatlanul jók.

Csicseriborsó fasírt:

Hozzávalók:

• 2 marék 3 napig áztatott csicseriborsó
• 3 evőkanál lenmag
• fél bögrényi szezámmag (aminek az egyharmadát majd a kelkáposztára szórom)
• 1 db vöröshagyma
• 5 cikk fokhagyma
• 1,5 kávéskanál só
• 2 evőkanálnyi római kömény
• 1 evőkanálnyi koriandermag
• 1 teáskanálnyi feketebors
• 1 szárított csípőspaprika magostól
• 1 teáskanálnyi kardamom (most zöldet használtam)
• 2 evőkanálnyi citromlé
• 1 csokor petrezselyem
• a sütéshez növényi olaj

Legelőször a szezámmagot pirítottam meg. Egy tapadásgátlóval bevont serpenyőbe szórtam egy kevés sót, megforrósítottam, beleöntöttem a szezámmagot és nem túl nagy lángon folyamatos kevergetés mellet aranyszínűre, illatosra pirítottam. Mivel a serpenyő aljának a melegétől tovább pirul, vagy át szoktam önteni egy tányérra, vagy kevergetem még egy darabig. Mindez összesen 3 percet sem vesz igénybe.

Mikor már nem volt forró a szezámmag, beleöntöttem az aprítógépbe a 2/3-át, hozzászórtam a lenmagot meg a fűszereket és megdaráltam. 

Amíg a gép darált, én felaprítottam a vöröshagymát és összezúztam a fokhagymát, azután a hagymák, a főtt csicseriborsó és a  citromlé is a darálékhoz került. Újra bekapcsoltam az aprítógépet  és összedaráltam, kevertem az egészet. Egy picike -talán 2 evőkanálnyi- vizet is kellett hozzá tennem, hogy megfelelően elkeveredjen. Amikor kész lett a massza, hozzákevertem a felaprított petrezselyemzöldet is, és lefedve betettem a hűtőszekrénybe, hogy a lenmag áldásos hatását kifejthesse és majd egyben maradjanak a fasírtok sütés közben.

Pirított kelkáposzta

Hozzávalók:

• 1 közepes fej kelkáposzta
• 2 kávéskanál római kömény
• 1 jó nagy csipet só
• 2 evőkanálnyi olívaolaj (bármilyen olaj)

A pirított kelkáposztához a kelkáposztát elnyolcadoltam és a cikkeket vékony szeletekre vágtam. Az olajat a wokban megforrósítottam, beledobtam a római köményt, és amikor pattogni kezdett, beletettem a káposztacsíkokat. Nagy lángon, gyakran kevergetve megpirítottam. A sót csak a végén szórtam rá, hogy ropogós maradjon. A végén a szezámmag maradékát is rászórtam.

Egyiptomi, szurokfüves paradicsomszósz (forrás: Horváth Boldizsárné Húsz ország konyhája)

Hozzávalók:

• 4 evőkanál olívaolaj
• 2 fej karikákra vágott hagyma
• 1 gerezd zúzott fokhagyma
• 4 db hámozott, felszeletelt paradicsom
• 1 dl-nyi paradicsompüré
• 2 teáskanál citromlé
• 2-3 ágacska szurokfű (1 kk. szárított)
• 1 késhegynyi őrölt csípőspaprika
• őrölt bors
• só

Az olajon megpároltam a hagymaszeleteket, rátettem a felszeletelt paradicsomot, a fűszereket, jól felforrósítottam, ráöntöttem a paradicsompürét és összefőztem.

Kuszkusz:

Hozzávalók:

• 1,5 bögre teljeskiőrlésű kuszkusz
• 2,5 bögre forróvíz
• só
• őrölt bors

Borsot őröltem egy magasfalú tál aljába, rátettem egy nagy csipet sót, a kuszkuszt, elkevertem, ráöntöttem a forróvizet, újra elkevertem, lefedtem és kb. 15 percig hagytam ázni, azután újra átkevertem.

Amíg a kuszkusz ázott, kisütöttem a fasírtokat.

Egy serpenyőben félujjnyi napraforgó olajat hevítettem, és a diónyira gömbörgetett, majd ellapított fasírtokat pirosra sütöttem mindkét oldalukon.