Translate

2017. augusztus 13., vasárnap

Csicseriborsó fasírt

Tegnap óta lamentálgatok. Valaki azt mondta, aki húsmentesen étkezik, ne akarjon húst pótolni, egyen autentikus vegetáriánus ételeket, és indiai ételekre gondolt. Aztán valaki elmondta, hogy a magyar konyhában is igen nagy részt foglalnak el a vegetáriánus ételek, hiszen az átlagember esetében nem volt divatja a régmúltban a húst hússal evésnek. Én - és még más is- meg azt mondom, mindenki egyen a saját pénztárcája, a saját ízlése és szükségletei, igényei szerint, és ne a mások szokásait kritizálja.


Úgy adódott, hogy a tegnapi főzőnapomon többnyire nem autentikus magyar ételek készültek (édeskrumpli-brokkoli curry, lencseszószos spagetti, pirított sonkás-sajtmártásos tészta, talán a fokhagymás - köményes sült tarja lett volna az, de tettem hozzá mustárt is...), ez a csicseriborsó fasírt sem az. Viszont finom, teljesértékűvé is vált a a fehérjekomplettálás (gabona és a hüvelyes együttese) által, és kevés vele a munka is, és nem látom jelentőségét annak, hogy magyaros, vagy sem, persze szempont azért a minél kisebb ökológiai lábnyom.
Egyedüli probléma a szezámmagba mártogatás, mert nem tapad tökéletesen, és belehullik az olajba sütés közben. Ha ennek a kiküszöbölésére ad valaki jótanácsot, azt megköszönöm!


Hozzávalók (16 db lett belőle):
  • 2 doboz (400 g-os) csicseriborsó konzerv (vagy kb. 0,5 kg főtt csicseriborsó
  • 1 bögrényi leforrázott zabpehely (annyi forróvizet öntök rá, amennyi éppen ellepi)
  • 1 evőkanálnyi csicseriborsó liszt
  • 1 evőkanányi telje kiőrlésű tönkölybúza liszt
  • 2 evőkanálnyi porrá őrölt pirított szezámmag (elmaradhat)
  • 2 cikk fokhagyma (helyette hinget használtam)
  • őrölt bors
  • 2 kávéskanálnyi garam masala (ettől érdekesebb az íze, de ha nincs, akkor még 2 cikk fokhagyma és plusz bors, úgy is tökéletes az ízvilág)
  • felaprított petrezselymzöld és korianderzöld (én szárítottat használtam, és el is hagyható)
  • pár dkg nyers szezámmag 
  • zsiradék a sütéshez, most épp étolaj)
Azzal kezdem, hogy leforrázom a zabpelyhet. Amíg ázik, a többi hozzávalót (a nyers szezámmag és a zöldek kivételével) beleteszem az aprítógépbe (ha nincs gép, akkor egy tálban krumplitörővel is összenyomkodható), előkészítem a serpenyőt, amiben sütni fogom, öntök bele egy ujjnyi étolajat, és ráteszem egy kistányérra a szezámmagot, és kibélelek egy edényt papírtörlővel, ami majd leitatja a fölösleges zsiradékot.

Ekkorra nagyjából felszívja a vizet a zabpehely. Ha esetleg még tocsog egy kicsit, akkor kinyomkodom belőle a vizet, és beleteszem az aprítógépbe a többi hozzávalóhoz. Bekapcsolom a gépet, de nem túl sokáig forgatom, csak annyi ideig, hogy éppen összekeverje a bennelévőket, mert akkor épen marad pár szem csicseriborsó, amire ráharapunk majd és így nem olyan "unalmas" a rágcsálás.

A masszát kiöntöm egy tálba, és belekeverem a zöldeket. Azért ilyenkor szoktam, mert ha hamarabb tenném bele, akkor az aprítógép megőrölné, és akkor halványzölddé válna a massza, így meg szépen látszanak a levéldarabkék). Ekkor bekapcsolom a gázégőt, épp felforrósodik az olaj, mire az első 4 fasírt elkészül, de persze előre is kigombócozható.

Gombócokat formálok a masszából, ellapogatom a kezeim között, és mindegyiket belemártom a szezámmagba, és beleteszem a fasírtokat a felforrósodott olajba. (Én négyesével szeretem csinálni, hogy a saját párája ne puhítsa a fasírtokat és könnyen forgatható legyen.) Leveszem takarékra, és mindkét oldalát 3 percig sütöm úgy, hogy a megfordítás után felveszem a lángot.

Ez így tökéletes szendvicsbe, ne adj' isten hamburgerpogácsaként is funkcionálhat, de főzelékre feltétnek, vagy csak úgy, a tálból kikapkodva eszegetni is nagyon jó. Az a fajta húsmentes étel, ami után a húsfanoknak sincs hiányérzetük.








Nincsenek megjegyzések: