Dhal

 

Én zöldségeset szoktam főzni, de nagyon megtetszett a Xsarakonyha blog Vöröslencse dhal recptje. 

Ebben az ételben nagyon finom a letisztult lencseíz, amit erősít a paradicsom és a kókusztej. Ajánlom mindenkinek. Higgyétek el, az egyik legjobb dolog, amikor curry illat terjeng a házban.

Egészen kicsit lett más az enyém, mint a kiindulási recept.

Hozzávalók:

• 40 dkg vöröslencse
• 2 ek olaj
• 2 fej vöröshagyma
• 1 kávéskanál római kömény
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 kávéskanál őrölt gyömbér
• 1,5 ek garam masala fűszerkeverék
• 1 kk. kurkuma
• 1 tk fűszerpaprika
• kevés őröltbors
• 1 ek só
• kb. 1,5-2 liter víz
• 2-3 ek paradicsompüré
• 2 dl kókusztej
• chili

Az egyik vöröshagymát apróra kockáztam, az olajon elkezdtem párolni a római köménnyel, majd hozzáadtam a gyömbért és a fokhagymát, beleszórtam a többi fűszert. Kb. 1 perc után beletettem a lencsét is, átpirítottam, majd felöntöttem a 1,5 liter vízzel, és beleszórtam a másik apróra kockázott hagymát is. 25-30 perc főzés kellet neki, a vizet folyamatosan pótoltam. A végén hozzá adtam a paradicsompürét és a kókusztejet, kicsit főztem, majd lekapcsoltam a tűzhelyet.
Evés előtt újra felforraltam.

Jól mutatnak a sült hagymakarikák a  tetején,és finomak is együtt, de úgy is jó, hogy kókusztejet teszünk rá evés előtt.

Szigorúan csak 18 éven felülieknek!

A 26. Blogkóstoló nagy fejtörést okozott számomra. Nagy örömmmel olvastam, hogy a teller-cake blogról kóstolok ezúttal, de abban a szent pillanatban iszonyúan kétségbe is estem. Nézzétek meg ezt, vagy ezt a bejegyzést... Nagyon örülnének a fiaim egy R2D2 tortának, vagy egy Yoda mester tortának, de praktikus közhellyel élve: ezekhez újra kellene születnem.

Aztán, a legnagyobb örömömre megtaláltam ezt a receptet, ami az olyan született kétbalkezeseknek való, mint én vagyok.

Találtam a kamrában fél liter vodkát, gyorsan átszámoltam a mennyiségeket erre vonatkoztatva (nagy izgalomban, mert hát néha még mindig előfordul, hogy matematikaérettségizem (rém)álmomban), és máris kevertem, főztem, meg aztán üvegeket kerestettem az urammal, hogy legyen miben tárolni az elkészült likőrt.

Azt már most látjuk, hogy az üvegek nem sokáig lesznek foglaltak, mert ez a kókuszlikőr nagyon finom, és tényleg nagyon ízlik mindenkinek. Azt is megkockáztatom, hogy holnap reggel még a kávénkba is kerül belőle.  

Az egyszerűség kedvéért (meg azért, mert elszórtam valahová a számolós cetlimet) a Zsuzsa által leírt mennyiségeket írom ide, ami kisebb adag, mint amit én csináltam.

A kókuszlikőr hozzávalói:

• 20dkg kókuszreszelék
• 1liter tej
• 25dkg cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 3dl alkohol (nálam vodka)

Pont úgy is csináltam, mint ahogyan Zsuzsa:

Az alkohol kivételével mindent egy edénybe mértem és 20 percig, lassú tűzön főztem. Miután kihűlt, egy napra hűtőszekrénybe tettem a keveréket. Ezután üvegbe szűrtem úgy, hogy jól kinyomkodtam a kókuszt. Hozzáadtam az alkoholt, összeráztam és még egy napig hagytam, hogy az ízek összeérjenek.

Picit azért részletesebben: mivel a kamrában nyitott ablak mellett jó hideg volt, én ott tartottam a cuccot egy fazékban 1 napon át.

A szűrés úgy történt, hogy egy sűrű szövésű fémszűrőbe tettem egy konyhai műveletekre használt pelenkát, és azon keresztül nyomkodtuk ki, leginkább az uram, mert neki jó erős keze van. 

Miután leszűrtük, üvegekbe töltöttem, és beraktuk a hűtőszekrénybe. A szűréskor megijedtem, mert hígnak tűnt, de amikor tegnap megkóstoltuk (ez kb. 3 napnyi állást követően volt), megállapítottuk, hogy olyan krémes az állaga, amilyenre vágytunk. Némi kókuszzsír (és gondolom tejzsír) kiült a tetejére, de leküzdöttük a problémát, mert egy kannába átöntöttük az egészet, és egy botmixerrel alaposan átdolgoztuk. (Nem, nem fejedelmi többest használtam, én voltam az ötletelő, az uram meg a kivitelező, ezért közös munkaként tartom számon.)

Ebben a pillanatban olyan színű, ízű, állagú likőr, amilyet jövő karácsonykor jó szívvel ajándékozunk bárkinek.

Vaníliás-citromos főtt köles és nyers nektarinpuding

Forróságban is muszáj ebéd után egy kis édességet enni, ugye? Ráadásul ez nem is túl édes.
(Persze, itt jön a szokásos: NYUGODTAN CSINÁLD FEHÉRCUKORRAL ÉS TEHÉNTEJJEL, VAGY TEJSZÍNNEL, ha az kedvedrevalóbb, vagy számodra könnyebben elérhető!)

Hozzávalók (7-8 adaghoz):

• 20 dkg (1 bögre) köles
• só 
• vanília
• 1 citrom héja és leve
• 4-5 evőkanál cukor mennyiségének megfelelő édesítőszer
• 2 dl-nyi kókusztej
• 6-7 db nektarin
• 3 lapos evőkanál útifűmaghéj

A kölest háromszoros mennyiségű vízben megfőztem egy darabka vaníliával és egy pici sóval. Amikor felszívta az összes vizet, hozzákevertem a citrom lereszelt héját, 3 evőkanálnyi édesítőszert és kb. 1 dl kókusztejet. Ha nagyon krémesre szeretnéd, akkor tehetsz többet is, de én most azt szerettem volna, hogy "kásás" maradjon. Alaposan elkevertem, és poharakba adagoltam.

Amíg hűlt a köles, megcsináltam a nyersnektarinpudingot.

4 db nektarint héjastól felszeleteltem, és betettem az aprítógépbe. Kicsit összezúztam, hozzáöntöttem a maradék kókusztejet, a citrom levét, 2 evőkanál édesítőszert, és az útifűmaghéjat. Tovább aprítottam a géppel, addig, amíg teljesen pépes lett.

A pudingot rátettem a kölesre: egy kanállal osztottam szét a kölesespoharakba úgy, hogy még egy kis hely maradjon a tetején. Eebédig betettem a hűtőszekrénybe.

Evés előtt a maradék nektarint kicsi darabokra vágtam, és ráhalmoztam a puding tetejére.

Ez így nem túl édes, nagyon jól érezni a köles és a nektarin ízét, amit a citrom, a vanília,  íze tökéletesen kiegészít. Nekünk pont jó így, de ha valaki édesebben szereti, akkor persze édesebbre is csinálhatja.
Lehet kapni tejszínes karamella arpmát, jól illik bele az íze, ha még "finomabbra" szeretnéd.