Zöldséges sárgaborsópüré és citromfüves-petrezselymes árpagyöngy fasírt

Már korábban is írtam, hogy ez egy laza szerkezetű, nem ragacsos sárgaborsópüré (nem "vakolat"). Most azzal egészítem ki, hogy ha nem szereted azokat a fűszereket, amit én használok, akkor nyugodtan fűszerezd magyarosra, tökéletes lesz mondjuk fokhagymával, borssal, kicsi fűszerpaprikával is.

Az árpagyöngy (felénk gersli, nagydara) fasírt finom, ropogós szélű, és azt most is fenntartom, ha nem vagy gyakorlott árpagyöngyfasírt sütő, tegyél bele egy kis lisztet, de sütheted sütőben is, és akkor tökéletesen egyben marad. Egyébként a titok: nedves (nem vizes, nedves) kézzel golyókat formálni, ellapítani, lisztbe (én őrölt zabpelyhet használtam) mártani, ellapogatni és nagyon forró olajba tenni.

A sárgaborsó, mint hüvelyes és az árpagyöngy, mint gabona, tökéletesen kiegészítik egymást, együtt komplett fehérjét alkotnak.

A sárgaborsópüré hozzávalói (4-6 személyre):

• 2 db sárgarépa
• 1 db petrezselyemgyökér
• 1 fej vöröshagyma Ez egyébként is szép, színes étel, úgyhogy én most lilahagymát használtam)
• 1 evőkanál növényi zsiradék (Elaplantot használtam)
• 1 eőkanál olaj (olíva és repce keverékét használtam)
• 1,5 teáskanál római kömény
• 1,5 teáskanál koriandermag
• 3 kávéskanál currypor
• 0,5 kg sárgaborsó
• aprított petrezselyemzöld (most korianderzöldet is szórtam bele
• aprított citromfű (ez most a kertünkből való, szárított, de amikor épp nem volt, használtam már bolti citromfűteát is)
• só

A felforrósított zsiradékba beleteszem a koriandermagot és a római köményt. Amíg pirulnak, felkockázom a hagymát, majd hozzáadom a fűszerekhez és picit megsózom. Beleteszem a felkarikázott zöldségeket, tovább pirítom, rászórom a curryt, alaposan átpirítom, hogy a gyönyörű sárga színe kiteljesedjen. Hozzáadom a megmosott sárgaborsót, kicsit kavargatom, majd felöntöm vízzel és szép lassan forralom. Időnként megkavarom, ha nem sikerült jól eltalálnom a víz mennyiségét, forró vizet szoktam hozzáöntögetni.

Ha már puha, egy krumplinyomóval kicsit magnyomkodom, nem főzöm péppé. Így a zöldségek is látszanak benne, nem lesz egynemű püré. Ekkor keverem bele a zöldfűszereket is.

Az árpagyöngy fasírt (ebből a mennyiségből 12 db, kb. 7 cm átnérőjű fasírt lett):

• 1 bögre árpagyöngy
• 3 bögre víz
• só
• 2 db finomra reszelt sárgrépa
• bors
• petrezselyemzöld
• citromfű
• kevés liszt (őrölt zabpehely)
• a sütéshez kevés olaj

Az  árpagyöngyöt sóval teljesen puhára főztem (én kuktát használok, mert úgy nagyon gyorsan megfő), aztán kihűtöttem (most kitettem a hóba), közben lereszeltem a répát.
Amikor meghűlt az árpagyöngy, a felét és a répa felét beletettem egy aprítógépbe és összezúztam (ha erre nincs módod, használ egy kis lisztet). Ez a pép jól összeragasztja a hozzávalókat, így ezzel kevertem össze a többi árpagyöngyöt, répát és a fűszereket.

Kicsit állni hagytam, majd nedves (nem vizes, mert attól szétáznak a fasírtok, tényleg csak nedves) kézzel golyókat formáztam, amiket ellapítottam és belemártottam a lisztbe.

Forró olajban (ne lepje el, csak az alja süljön) mindkét oldalát ropogósra sütöttem, Nem szabad sokat sütni egyszerre, mert akkor a keletkező pára miatt elázik és esetleg szétesik. Papírtörlőn alaposan leitattam mindegyiket.

Sárgaborsós zöldségkrémleves, ami egyáltalán nem sárgaborsó ízű

Az uram úgy állt fel az asztaltól, hogy azt mondta, azonnal meg kell írnom a blogbejegyzést, hogy el ne felejtsük, hogyan csináltam ezt a levest. Igaza volt, mert tényleg nagyon jó lett. Megkockáztatom azt is, az egyik legjobb leves. Nem csak azok közül, amiket eddig főztem, hanem azok közül is, amiket eddig ettem. Nem beszélve arról, hogy milyen egyszerűen készül. 

Az inspiráció a sokat emlegetett Húsz ország konyhája című könyvből egy indiai leves, a Milagu tannir. Magyarul  a borsleves nevet kapta, bár bors, az nincs benne. Mivel a leves egyébként egy csontleves, én átalakítottam a vegetáriánusok miatt, de az azon túli lényege majdnem megmaradt. Na jó, maradt belőle valami. Van benne hagyma, meg sárgarépa és sárgaborsó, és leves lett. A többit megváltoztattam. Mert én már csak én vagyok. ...és legközelebb a sárgaborsót sem őrölöm meg, hiszen úgyis összeturmixolom a levest, így fölösleges vacakolni vele.

Még valami: ebben kivételesen van leveskocka, mivel nem volt itthon elfekvőben 3 liter zöldségleves alap.

Hozzávalók:

• 3 db felkockázott vöröshagyma
• 2 evőkanál olívaolaj (vagy amit egyébként használsz)
• 3 db felkarikázott sárgarépa
• 1 db felkarikázott petrezselyemgyökér
• 1,5 evőkanál (madraszi) currypor
• 2 db zöldségleves kocka (vagy egy fűszerlabdába tett szemes bors, szerecsendió virág, fokhagyma, kömény, amiket szeretsz használni)
• 3 evőkanál őrölt sárgaborsó
• 1 citrom leve
• pár db kínai kel levele felcsíkozva
• só

A zsiradékon sóval üvegesre pároltam a hagymát, hozzáadtam a curryport, és azzal már picit pirítottam. Beletettem a zöldségeket is, majd amikor már azokat is bevonta a curry, felöntöttem vízzel, beletettem a kockákat, és szép lassan forraltam. 

Miután a zöldségek megpuhultak, simára turmixoltam a levest.

Egy kávédarálóban megőröltem a sárgaborsót, elkevertem a citromlével és beleöntöttem az elturmixolt levesbe. Újra felforraltam és kb. 10 percig főztem még, úgy, hogy közben beletettem a csíkokra vágott kínai kelt.

Nagyon jó volt. Sűrű és illatos, a kellevelektől pedig friss. A sárgaborsóelleneseknek mondom, hogy nem érezni az ízén egyáltalán.

Sárgaborsópüré-bár II.

A húsmentes változat a multikulturalizmus jegyében született. A borsó fűszerezése indiai, a feltét pedig etiópiai tojásos piros vat, ami nem más, mint egy pörköltféleség, csak nem az általunk megszokott módon.
Azt mondanom sem kell, hogy az indiaiság csak az ízvilágra vonatkozik, és szegény etiópiaiak is nyilván úgy tekintenének a tojásos piros vatjukra, mint ahogyan mi mosolygunk a hozzám hasonló kontárok által főzött, gulyásnak nevezett külföldi izéken.

DE: Violának nagyon ízlett, és ez volt a cél. A sárgaborsóval meg én egyébként is úgy vagyok, mint sok minden mással. Mindig az ízlik jobban, amelyikből éppen eszem.

Sárgaborsópüré (ami ebből ered, de már kicsit átalakult) hozzávalói, 2 adaghoz:

• 1 db sárgarépa
• 1 db petrezselyemgyökér
• 1 fej vöröshagyma
• 1 evőkanál vaj 
• 1 kávéskanál római kömény
• 1 kávéskanál koriandermag
• 2 kávéskanál currypor
• egy marék sárgaborsó
• aprított petrezselyemzöld
• só

A vajba beleteszem a koriandermagot és a római köményt. Amíg pirulnak, felkockázom a hagymát, majd hozzáadom a fűszerekhez és picit megsózom. Beleteszem a felkarikázott zöldségeket, tovább pirítom, rászórom a curryt, alaposan átpirítom, hogy a gyönyörű sárga színe kiteljesedjen. Hozzáadom a megmosott sárgaborsót, kicsit kavargatom, majd felöntöm vízzel és szép lassan forralom. Időnként megkavarom, ha nem sikerült jól eltalálnom a víz mennyiségét, forró vizet szoktam hozzáöntögetni.
Ha már puha, egy krumplinyomóval kicsit magnyomkodom, nem főzöm péppé. Így a zöldségek is látszanak benne, nem lesz egynemű püré. Keverek bele petrezselyemzöldet is.

Etióp tojáspörkölt (persze nem az eredeti tojásos piros vat, hanem ahogy én készítem) hozzávalói, 2 személyre:

• 6 db főtt tojás
• 2 kisebb lila- vagy vöröshagyma
• 2 kisebb vöröshagyma
• 2 db zöldpaprika
• 2 db paradicsom (én ebből használtam)
• 1 késhegynyi gyömbérpor
• 1 evőkanál vaj

A vajat megolvasztottam, üvegesre pároltam benne a hagymát, beletettem a paprikát, a paradicsomot, reszeltem bele szárított gyömbért. Alaposan átkavartam, majd felöntöttem vízzel és kb. 20 percig főztem. Ezután beletettem e nagyedelt tojásokat és még 15 percig pároltam.
Nem tévedés, nincs só a hozzávalókban. Feltehetően a kialakuló ízkavalkád miatt, vagy azért, mert az eredeti változat annyira csíp, hogy nincs is jelentősége. Persze, az is lehet, hogy a recept írója kifelejtette a listából. Én tettem bele egy kicsit.

Sárgaborsópüré-bár I.

Egyszer már írtam  itt sárgaborsópüréről, és akkor volt szó róla, hogy többféleképpen is szoktuk csinálni.

Ma kétféle is készült, de most csak a húsosat írom le, holnap jön a hústalan.

Igazából egyfélét szerettem volna, de mikor Bálint látta, mit kezdek főzni, kérte, olyanra csináljam, ahogy Katiék szokták. Persze, alaposan elmesélte, amit ki szokott érezni belőle, de ettől nem biztos, hogy úgy csináltam, ahogy ők szokták.

Bálint szerint finom lett, vitt belőle Katinak vacsorára, a ma esti közös vonatozásukhoz. Így holnap délelőttre megtudom, Katinak ízlett-e. Izgulok nagyon!

Hozzávalók, kb. 6 személyre:

• 60 dkg-nyi sárgaborsó
• 1 nagy fej vöröshagyma
•  só
• 1 darabka szalonnabőr
• 1 szál csípős lángolt kolbász
• 3 pár frankfurtivirsli
• 1 kisebb fej vöröshagyma
• 1 nagy evőkanál liszt 
• 1 cikk fokhagyma
• 1 kávéskanál köménymag
• egy picike csípős fűszerpaprika (talán, ha késhegynyi)
• 2 evőkanál szárított (vagy egy marék friss) petrezselyemzöld
• őrölt bors
• 3-4 evőkanál kacsazsír
• fél szál póréhagyma
• kevés liszt 

Nem szoktam áztatni a sárgaborsót, csak odateszem főni hidegvízben, sóval és  ezúttal egy darabka szalonnabőrrel, meg a felaprított hagymával. Nem egészen 1 óra alatt puhára fő, persze időnként meg kell kavarni.

Mikor már majdnem puha volt, beletettem a feldarabolt lángolt kolbászt.

Készítettem rántást. Apróra vagdalt hagymát és mozsárban összezúzott köményt kacsazsíron pirítottam, megszórtam liszttel, világosra (azt hiszem, erre mondják, hogy zsemle színű) pirítottam, őröltem rá borsot, beleszórtam az aprított fokhagymát, rászórtam a fűszerpaprikát, átkavartam és felöntöttem hidegvízzel, majd beleöntöttem a fővő borsóba. Beleszórtam a petrezselyemzöldet, és a kisebb darabokra vagdalt virslit, és összeforraltam.

Közben a póréhagymát kb. fél centiméteres szeletekre vágtam, szétszedtem karikákra és beszórtam liszttel.
Forró kacsazsíron 3 részletben sütöttem ropogós barnára, és egy papírtörlőn leitattam róla az olajat.

Ettünk hozzá csípős almapaprikát is.

Sárgaborsó "falafel"

Indiai fűszerillatra vágytam. 

Kitaláltam, hogy Viola túrázási elemózsiája sárgaborsó fasírt lesz. Úgy gondoltam, nem lehet rosszabb, mint a csicseriborsóból készülő, és mivel ecccerélünk, kipróbáltam. Mint kiderült, nemhiába.

Előző este fél kg sárgaborsót hidegvízbe áztattam.

Reggel egy csipetnyi tengerisót, egy-egy "szórás" koriandermagot, mustármagot, római köményt és fekete mustármagot addig pirítottam, amíg a vágyott illat megjelent a lakásban.

Miután kihűlt, az uram porrá őrölte a kávédarálóban.

Amíg készült a fűszerkeverék, én aprítógépbe tettem a leszűrt nyers sárgaborsót, összezúztam, amolyan rusztikusra, nem teljesen apróra. Maradt benne pár egész szem is.

Közben egy maréknyi zabpelyhet leöntöttem vízzel, 3 percre mikróba tettem, így egy kellemes pépes állígú kötőanyag és - mint gabona  a hüvelyeshez adva - kitűnó fehérjekomplettáló adalék lett belőle.

Összeöntöttem a két katymaszt, zúztam bele fokhagymát, őröltem rá borsot, beleöntöttem a fűszerkeveréket és szórtam rá kurkumát is bőséggel. (Ha esetleg túl sűrű a massza, kevés vízzel hígítható.)

Vizes kézzel lepénykéket formáztam belőle (golyókat, amiket ellapítottam, de persze maradhatnak golyó formájúak is) és forró olajban kisütöttem.

Hihetetlen mennyiségű fasírt keletkezett, így működésbe lépett másnap a maradékkommandó és lett jó sok szendvicskrémünk is, mert szeretjük is a változatosságot, meg #ételtkinemdobunk.

Melengető, színes sárgaborsó

Ma (éjfél után írom, de valamiért azt mondom, ma :) ) épp olyan hideg volt, amikor jólesik enni egy kis krémes, ugyanakkor rusztikus sárgaborsópürét. Ehelyett sült hurka, kolbász volt savanyúkáposztával, de a múltkori, langyos időben főzött pürét most legalább beírom, ha már eszembe jutott.

Sokan idegenkednek a szokásosan készített sárgaborsópürétől. Én szívesen eszem azt is, főleg, ha füstölt hús levében főtt, de igazán ezt szeretem, amit ide beírok. Régen találtam a neten (elnézést, nem emlékszem, kinek a receptje) a kombinációnak az alapját, levesként bemutatva. Persze, én variálgattam rajta. Nagyon szeretjük, püré, és krémleves képében egyaránt.

A megmosott borsószemeket koriandermagokkal, és felkarikázott petrezselyemgyökérrel sós vízben főzni kezdem.

Olívaolajban pirítok római köményt, amikor már finom illata van, ráteszek karikára vágott hagymát és sárgarépát, majd aranyszínűre pirítom ezeket. Eközben időnként pótolom a borsón a felszívódott vizet.

Amikor megpuhult a borsó, beleöntöm a megpirult hagyma-répa egyveleget, és egy krumplinyomóval rusztikus masszává dolgozom.

A húsos szekció sült virslit kapott hozzá, vegafronton pedig csicseriborsó lepénykékkel jött létre a fehérjekomplettálás (mivel abban gabona is volt). Végül multikulti ebéddé avanzsált a keleties ízű borsó, mert nagymamám-féle lilahagymás-olajos-borsos savanyúkáposzta salátát ettünk hozzá.

Ha levesként esszük, akkor a kedvenc sültgombám, és zöldséggaluska a betét benne.

Éjszaka nem tudtam feltölteni a képeket, szerencsére most sikerült, bár nem pont oda, ahová szerettem volna, de nem teszem át őket.

Amellett, hogy az uram kefirgyáros, pékként is működik. 4-5 éve ő süti a kenyereinket, de kiflit is gyárt időnként. Sajnos, ma nem, most épp mikulászacskókat gyárt a saját gyerekeinknek, aztán kicsit később ő lesz a Mikulás a munkahelyén.

Itt vannak a legutóbbi kiflik:

Egy kenyér, amelyet a kollégáinak sütött: