Az uram úgy állt fel az asztaltól, hogy azt mondta, azonnal meg kell írnom a blogbejegyzést, hogy el ne felejtsük, hogyan csináltam ezt a levest. Igaza volt, mert tényleg nagyon jó lett. Megkockáztatom azt is, az egyik legjobb leves. Nem csak azok közül, amiket eddig főztem, hanem azok közül is, amiket eddig ettem. Nem beszélve arról, hogy milyen egyszerűen készül.
Az inspiráció a sokat emlegetett Húsz ország konyhája című könyvből egy indiai leves, a Milagu tannir. Magyarul a borsleves nevet kapta, bár bors, az nincs benne. Mivel a leves egyébként egy csontleves, én átalakítottam a vegetáriánusok miatt, de az azon túli lényege majdnem megmaradt. Na jó, maradt belőle valami. Van benne hagyma, meg sárgarépa és sárgaborsó, és leves lett. A többit megváltoztattam. Mert én már csak én vagyok. ...és legközelebb a sárgaborsót sem őrölöm meg, hiszen úgyis összeturmixolom a levest, így fölösleges vacakolni vele.
Még valami: ebben kivételesen van leveskocka, mivel nem volt itthon elfekvőben 3 liter zöldségleves alap.
Hozzávalók:
- 3 db felkockázott vöröshagyma
- 2 evőkanál olívaolaj (vagy amit egyébként használsz)
- 3 db felkarikázott sárgarépa
- 1 db felkarikázott petrezselyemgyökér
- 1,5 evőkanál (madraszi) currypor
- 2 db zöldségleves kocka (vagy egy fűszerlabdába tett szemes bors, szerecsendió virág, fokhagyma, kömény, amiket szeretsz használni)
- 3 evőkanál őrölt sárgaborsó
- 1 citrom leve
- pár db kínai kel levele felcsíkozva
- só
A zsiradékon sóval üvegesre pároltam a hagymát, hozzáadtam a curryport, és azzal már picit pirítottam. Beletettem a zöldségeket is, majd amikor már azokat is bevonta a curry, felöntöttem vízzel, beletettem a kockákat, és szép lassan forraltam.
Miután a zöldségek megpuhultak, simára turmixoltam a levest.
Egy kávédarálóban megőröltem a sárgaborsót, elkevertem a citromlével és beleöntöttem az elturmixolt levesbe. Újra felforraltam és kb. 10 percig főztem még, úgy, hogy közben beletettem a csíkokra vágott kínai kelt.
Nagyon jó volt. Sűrű és illatos, a kellevelektől pedig friss. A sárgaborsóelleneseknek mondom, hogy nem érezni az ízén egyáltalán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése