Vörösborban, kéksajttal sült fokhagymás csirkecombok

Előrebocsátom, ez egy csapongó bejegyzés lesz, egy fázisfotóval a legelején.

alaposan borsozott, vajban elősütött, vörösborral meglocsolt csirkecombok

Az ételt 4 évvel ezelőtt csináltam először, egy kedves ismerősöm, Gáspár Zsuzsa elmesélése alapján. Azt tudni kell, hogy Zsuzsa nem olyan botcsinálta ételleíró, mint én. Ő gyönyörű ételeket tud gyönyörűen mesélni, ha ide kattintotok, el is olvashatjátok az ARNOLFINI KANTIN lenyűgöző írásai között.

Amikor 4 éve megfőztem az ételt és Zsuzsa megengedte, hogy megemlítsem őt a blogbejegyzésemben -remélem, azóta nem gondolta meg magát -, talán a lustaságom miatt, elmaradt a blogbejegyzés. Azóta időnként eszembe jutott, de valamiért mindig halogattam, annak ellenére, hogy túlzás nélkül mondhatom, ez az egyik legfinomabb csirkeétel, amit ezidáig ettem.

Felmerülhet a kérdés, miért pont most... Elmondom.
Bátran állítom, hogy a családom  környezettudatos életet él. Igyekszünk minél kevesebb hulladékot termelni, tudatosan vásárolni, környezetbarát termékeket venni, a tárgyainkat a legvégsőkig "kizsákmányolni", egyszóval azon vagyunk, hogy a háztartásaink haladjanak a fenntarthatóság felé.
Ebben az ügyben a helyi vásárlás terén elmaradásunk volt. Amíg dolgoztam - a munkavégzésem idejének iszonyú mértékű hektikussága miatt - általában ott vásároltunk, ahol éppen sikerült (nem röhög, volt, hogy az uram Aszódon kezdett el vásárolni, amíg rám várakozott, nem egyszer Budán vásároltunk, de jól ismerjük a Budapest déli végein fekvő élelmiszeráruházakat is). Mivel az életemnek ez a szakasza lezárult, ennek véget tudtunk vetni és - mint ahogyan azt korábban többször hírül adtam, rendszeres vásárlója tudok lenni a helyi csomagolásmentes boltnak, és szombatonként tudunk vásárolni a helyi piacon. Feltett szándékom, hogy az ott árusító ős- és kistermelőkről hírt adok a bejegyzéseimben, illetve megemlítem őket azokban a facebook csoportokban, ahol annak helye van (pl.: Fóti hulladékcsökkentők, Fóti Termelői Közösség, Fóti Városi Piac stb.).
Ezen a szombaton Szarka Lajos úrtól - aki fóti őstermelő - vásároltunk, aki zöldségeket és tojást árult, és a Tolbán Sajtmanufaktúrától vettünk füstölt parenyica falatkákat, meg egy szép nagy darab Tolbán Kéksajtot, kettévágva. Ez utóbbi azért lényeges, mert vásárolhatunk tőlük csomagolóanyagmentesen a saját edényünkbe, és a mi üvegtálkánkba csak kettévágva fért bele.

sörélesztópehely, csicseriborsólisz és zabpehely a Czifra Cekkerből, petrezselymzöld Szarka Lajos őstermelőtől és sajtok a Tolbán Sajtmanufaktúrától

"Nadehogyszavamatnefelejcsem", amikor megláttam a sajtos pulton a gyönyőrű, érett kéksajtot, azonnal tudtam, hogy nem sült csirkecomb, hanem vörösboros, sajtos, fokhagymás csirkecomb lesz a család húsevő szekciójának a vasárnapi ebédje, és friss fényképekkel megcsinálom végre blogbejegyzést is..

Az étel leírása, ahogy Zsuzsa eredetileg elmondta (leírta) nekem:

Rokfortos csirke. 

"Olcsónak nem nevezném, mert a csirkéhez, kvázi fűszerként társul az alapanyagok között tejszín, vörösbor és rokfort. De időnként azért el lehet készíteni, nálunk a lányom nagy kedvence. Van lusta változat, és van a buzgó -- az utóbbit mondom el, a lusta szinte következik belőle. Alapanyagok, kb. mert az isten megmondhatója, attól függ, hányan vagyunk: mondjuk 8 egész csirkecomb, 30 dkg jó, érett rokfort, 3-4 dl tejszín, minimum 8-10 gerezd fokhagyma, bors, 2-3 dl. jó minőségű vörösbor. Speciel só, az nem kell hozzá, mert a rokfort elég sós. A húsdarabokat beborsozzuk -- nagyon! Kétszer annyi bors megy rá, mint amennyit jónak látsz -- nem lesz csípős. A beborsozott húsdarabokat forró olajban (vagy amilyen zsiradék van ott, én speciel libazsírral főzök, ha egy mód van rá, de ennél a receptnél igazán mindegy) körbesütöm, átteszem szépen elrendezve a tepsibe. A serpenyőt, amiben a hús pirult egy-két dl vörösborral "kiöblítem", ráöntöm a tepsiben lévő húsra. Utána egy lábasban melegíteni kezdem a tejszínt, belemorzsolom a rokfortot, belenyomom a fokhagyma gerezdeket, mikor a rokfort kb. felolvadt, ráöntöm a már vörösboros húsra. Ilyenkor lehet, hogy öntök rá még egy dl. vörösbort, azt úgy valahogy látja az ember. Úsznia kell a lében, de nem lepi el teljesen. Be a sütőbe, közepesen melegbe. És ott sül-fő ... hát, nem tudom, meddig, másfél órát biztosan, de inkább kettőt. Közben időnként megfordítom a húsdarabokat, mert az benne a pláne (az egyik pláne), hogy a húsdarabok alja a szaftban van, a bőre meg kiáll, és megpirul. Egy darabig elég elképesztő szag uralkodik a konyhában... de hamar kellemesre vált. Érezni fogod, mikor van kész. A hús leomlik a csontról, a bőr megpirul, a szaft egységessé válik.

A lusta verzió abban különbözik, hogy nyista elősütés: húsdarabok be a tepsibe, rá mindaz, amit elsoroltam -- a többi azonos. Nem nagy a különbség..."

Én felsőcombokat használtam és vajban sütöttem elő, a többi megegyezik a Zsuzsa által leírtakkal, és a buzgó verziót alkalmaztam.

A fázisfotók:

az alapanyagok

a tejszín, a sajt és a fokhagyma összeforralása

már a bejegyzés elején mutattam, a borsozott, vajban mepirított csirkecombok, vörösborral leöntve

mint az előző, csak már meglocsoltam az összeforralt tejszínes, sajtos, fokhagymás kutyulékkal

a kész étel, zöldséges rizzsel (a répáknak fura színe lett a képen, talán az ellenfény miatt, de én úgy szeretek fényképezni, ahogy eszünk, nem csinálok "műtermet" az étkezőasztalból), és salátalevelekkel, amit a sült szószával locsoltam meg és a kéksajtból szórtam rá

A 2019-es képek

ekkor karfiolpürével és spenótos gabonákkal ettük

Spárga sonkával és csilis sajtmártással

Még tart a spárgaszezon. Nem mondom, hogy ebben az időszakban spárgát spárgával eszünk, de párszor szoktam főzni.
Vannak elegáns és slampos spárgaételeink - itt megnézheted azokat, amik felkerültek a blogra -, ez talán közelít az elegánshoz, az viszont biztos, hogy finom.

Hozzávalók:

• személyenként 5 db spárga 
• só
• szódabikarbóna
• személyenként 1 szelet serrano sonka (bármilyen más füstölt sonka, vagy császárszalonna is tökéletes)
• 15 dkg-nyi vörös cheddar (trappista is jó)
• kevés őrölt fehébors
• kevés reszelt szerecsendió
• 8 dkg vaj (6 dkg a mártáshoz, a többi a kenegetéshez)
• 3 evőkanálnyi liszt (ha figyelned kell a szénhidrát miatt, akkor barnarizsliszt, vagy bármilyen lassan felszívódó, pl. teljes kiőrlésű, zabpehely, stb.)
• 1 bögre húsleves (használj nyugodtan kockát, ha éppen nincs)
• 1 bögre tejhelyettesítő (magtej, tejszín, vizezett tejszín, stb.)
• csilipehely, vagy apróra vagdalt szárított csípőspaprika

A zöldspárgát úgy szoktam  előkészíteni, hogy megfogom a két végét (persze, az egyiknél a virág alatt), és elpattintom. Ahol magától eltörik, már nincsenek fás részek (a letörött fás részt meg szoktam hámozni és levesbe kerül).
Vizet forralok, megsózom, kevés szódabikarbónát is szórok bele (hogy megmaradjon a zöld színe), és beillesztem a párolóbetétet. Ráteszem a spárgákat. Egyszerre csak annyit, mennyi kényelmesen elfér, mert nem szeretném, hogy az alsók puhák legyenek, a felsők meg nyersek maradjanak. Lefedem és 5 percig párolom.

Közben bemelegítem a sütőt kb. 150 fokra, nem akarok majd sütni, csak melegíteni.

Azután ötösével sonkába tekerem, a kötegeket pedig egy kivajazott tálba fektetem. A tetejüket is megkenem egy pici vajjal, hogy ne száradjanak ki, amíg a sütőben összemelegszenek a sonkával. A melegedési idő alatt megcsinálom a sajtmártást.

 

A vajat megmelegítem, beleszórom a lisztet, ráreszelem a szerecsendiót és beleőrölöm a borsot, aztán csak annyi ideig kevergetem, amíg a liszt átforrósodik.
Beleöntöm a hideg tejet, elkeverem, beleöntöm a forró levest (nagyzolhatnék alaplével, de nem akarok...), sózom, aztán alaposan kiforralom úgy, hogy közben kevergetem.
Amikor megfőtt, szép sima a textúrája, akkor beleszórom a lereszelt sajtot és a csilipelyhet. Még egyet rottyan, és már kész is.

Párolt rizzsel (barna, vagy basmati) szoktuk enni. A sajtmártás tetejére szoktunk még pluszban egy kevés (vagy sok) paprikapelyhet szórni.

Sajtmártás

Ma cukkiniből készült a vegetáriánusok ebédje. Volt zabpelyhes ropogós és joghurtos tésztában sült is (majd ideteszem a linkeket, ha elkészültek a bejegyzések), párolt árpagyönggyel. Nincs mit tagadni, ezek színei külön-külön is nagyon, együttesen meg pláne nagyon unalmasak. Tegnap, amikor tervezgettem, hogyan is legyen ma, megakadt a szemem az áruházban egy darab chilivel ízesített vörös cheddaron.  Nos, ez hozott színt is a finomságba, na, meg egy kis nyári "csalamádé" (ennek a linkje is itt lesz később).

Hozzávalók (kb. 5-6 adag):

• 10 dkg vaj (nem margarin!)
• 5 evőkanál liszt
• szerecsendió reszelék
• őrölt fehérbors 
• fél gerezd fokhagyma
• 1 pohár fehérbor (kb. 2 dl)
• 1 bögre tej (kb. 2,5 dl)
• 3-4 dl zöldséglé (kockából is akár)
• só
• 20 dkg reszelt sajt (ez vörös cheddarból készült, de azt használj, ami számodra kedves)

A vajon világosra pirítom a lisztet, közékeverem a fűszereket, sózom, felöntöm a hideg folyadékokkal, kiforralom úgy, hogy közben folyamatosan keverem.

Amikor már szép sima állagú, akkor elzárom a tüzet alatta, beleszórom a reszelt sajtot és simára keverem.

Ugyanezt a mártást szoktuk használni pl. zellerszárhoz, mártogatóként. Most a sült cukkinik mellé párolt árpagyöngy is volt.