Vörösborban, kéksajttal sült fokhagymás csirkecombok

Előrebocsátom, ez egy csapongó bejegyzés lesz, egy fázisfotóval a legelején.

alaposan borsozott, vajban elősütött, vörösborral meglocsolt csirkecombok

Az ételt 4 évvel ezelőtt csináltam először, egy kedves ismerősöm, Gáspár Zsuzsa elmesélése alapján. Azt tudni kell, hogy Zsuzsa nem olyan botcsinálta ételleíró, mint én. Ő gyönyörű ételeket tud gyönyörűen mesélni, ha ide kattintotok, el is olvashatjátok az ARNOLFINI KANTIN lenyűgöző írásai között.

Amikor 4 éve megfőztem az ételt és Zsuzsa megengedte, hogy megemlítsem őt a blogbejegyzésemben -remélem, azóta nem gondolta meg magát -, talán a lustaságom miatt, elmaradt a blogbejegyzés. Azóta időnként eszembe jutott, de valamiért mindig halogattam, annak ellenére, hogy túlzás nélkül mondhatom, ez az egyik legfinomabb csirkeétel, amit ezidáig ettem.

Felmerülhet a kérdés, miért pont most... Elmondom.
Bátran állítom, hogy a családom  környezettudatos életet él. Igyekszünk minél kevesebb hulladékot termelni, tudatosan vásárolni, környezetbarát termékeket venni, a tárgyainkat a legvégsőkig "kizsákmányolni", egyszóval azon vagyunk, hogy a háztartásaink haladjanak a fenntarthatóság felé.
Ebben az ügyben a helyi vásárlás terén elmaradásunk volt. Amíg dolgoztam - a munkavégzésem idejének iszonyú mértékű hektikussága miatt - általában ott vásároltunk, ahol éppen sikerült (nem röhög, volt, hogy az uram Aszódon kezdett el vásárolni, amíg rám várakozott, nem egyszer Budán vásároltunk, de jól ismerjük a Budapest déli végein fekvő élelmiszeráruházakat is). Mivel az életemnek ez a szakasza lezárult, ennek véget tudtunk vetni és - mint ahogyan azt korábban többször hírül adtam, rendszeres vásárlója tudok lenni a helyi csomagolásmentes boltnak, és szombatonként tudunk vásárolni a helyi piacon. Feltett szándékom, hogy az ott árusító ős- és kistermelőkről hírt adok a bejegyzéseimben, illetve megemlítem őket azokban a facebook csoportokban, ahol annak helye van (pl.: Fóti hulladékcsökkentők, Fóti Termelői Közösség, Fóti Városi Piac stb.).
Ezen a szombaton Szarka Lajos úrtól - aki fóti őstermelő - vásároltunk, aki zöldségeket és tojást árult, és a Tolbán Sajtmanufaktúrától vettünk füstölt parenyica falatkákat, meg egy szép nagy darab Tolbán Kéksajtot, kettévágva. Ez utóbbi azért lényeges, mert vásárolhatunk tőlük csomagolóanyagmentesen a saját edényünkbe, és a mi üvegtálkánkba csak kettévágva fért bele.

sörélesztópehely, csicseriborsólisz és zabpehely a Czifra Cekkerből, petrezselymzöld Szarka Lajos őstermelőtől és sajtok a Tolbán Sajtmanufaktúrától

"Nadehogyszavamatnefelejcsem", amikor megláttam a sajtos pulton a gyönyőrű, érett kéksajtot, azonnal tudtam, hogy nem sült csirkecomb, hanem vörösboros, sajtos, fokhagymás csirkecomb lesz a család húsevő szekciójának a vasárnapi ebédje, és friss fényképekkel megcsinálom végre blogbejegyzést is..

Az étel leírása, ahogy Zsuzsa eredetileg elmondta (leírta) nekem:

Rokfortos csirke. 

"Olcsónak nem nevezném, mert a csirkéhez, kvázi fűszerként társul az alapanyagok között tejszín, vörösbor és rokfort. De időnként azért el lehet készíteni, nálunk a lányom nagy kedvence. Van lusta változat, és van a buzgó -- az utóbbit mondom el, a lusta szinte következik belőle. Alapanyagok, kb. mert az isten megmondhatója, attól függ, hányan vagyunk: mondjuk 8 egész csirkecomb, 30 dkg jó, érett rokfort, 3-4 dl tejszín, minimum 8-10 gerezd fokhagyma, bors, 2-3 dl. jó minőségű vörösbor. Speciel só, az nem kell hozzá, mert a rokfort elég sós. A húsdarabokat beborsozzuk -- nagyon! Kétszer annyi bors megy rá, mint amennyit jónak látsz -- nem lesz csípős. A beborsozott húsdarabokat forró olajban (vagy amilyen zsiradék van ott, én speciel libazsírral főzök, ha egy mód van rá, de ennél a receptnél igazán mindegy) körbesütöm, átteszem szépen elrendezve a tepsibe. A serpenyőt, amiben a hús pirult egy-két dl vörösborral "kiöblítem", ráöntöm a tepsiben lévő húsra. Utána egy lábasban melegíteni kezdem a tejszínt, belemorzsolom a rokfortot, belenyomom a fokhagyma gerezdeket, mikor a rokfort kb. felolvadt, ráöntöm a már vörösboros húsra. Ilyenkor lehet, hogy öntök rá még egy dl. vörösbort, azt úgy valahogy látja az ember. Úsznia kell a lében, de nem lepi el teljesen. Be a sütőbe, közepesen melegbe. És ott sül-fő ... hát, nem tudom, meddig, másfél órát biztosan, de inkább kettőt. Közben időnként megfordítom a húsdarabokat, mert az benne a pláne (az egyik pláne), hogy a húsdarabok alja a szaftban van, a bőre meg kiáll, és megpirul. Egy darabig elég elképesztő szag uralkodik a konyhában... de hamar kellemesre vált. Érezni fogod, mikor van kész. A hús leomlik a csontról, a bőr megpirul, a szaft egységessé válik.

A lusta verzió abban különbözik, hogy nyista elősütés: húsdarabok be a tepsibe, rá mindaz, amit elsoroltam -- a többi azonos. Nem nagy a különbség..."

Én felsőcombokat használtam és vajban sütöttem elő, a többi megegyezik a Zsuzsa által leírtakkal, és a buzgó verziót alkalmaztam.

A fázisfotók:

az alapanyagok

a tejszín, a sajt és a fokhagyma összeforralása

már a bejegyzés elején mutattam, a borsozott, vajban mepirított csirkecombok, vörösborral leöntve

mint az előző, csak már meglocsoltam az összeforralt tejszínes, sajtos, fokhagymás kutyulékkal

a kész étel, zöldséges rizzsel (a répáknak fura színe lett a képen, talán az ellenfény miatt, de én úgy szeretek fényképezni, ahogy eszünk, nem csinálok "műtermet" az étkezőasztalból), és salátalevelekkel, amit a sült szószával locsoltam meg és a kéksajtból szórtam rá

A 2019-es képek

ekkor karfiolpürével és spenótos gabonákkal ettük