Szilvásgombóc, ami nagyon könnyed

Ennyi még gombócból sem sok. Tényleg. (Márhogy, próbáljak egy kicsit "szellemeskedni"...)

Klasszikus stíriai metélt tészta lenne, ha nem  zabpehelyből készült volna, eritrittel. Persze, ha neked nem kell vigyáznod a szénhidrátokkal, akkor használj nyugodtan cukrot és fehérlisztet, de ne félj a zabpehelytől és a teljes kiőrlésű liszttől sem!

Egy kedves internetes ismerősöm mutatta meg a barackos gombócokat, amit stíriai metélt tésztába csomagolt, és nagyon tetszetősek voltak. Rögtön azon kezdtem vacakolni, hogyan alakíthatom át úgy, hogy minél lassúbb felszívódású legyen, nos, ilyen lett.

Először is, azzal kezdem, Ilona - akitől a recept származik - úgy fogalmazott a liszttel kapcsolatban: amennyit felvesz. Úgy gondoltam, én azért megmérem, mennyit teszek bele, hátha Anikó barátném kedvet kap hozzá, és neki szüksége van a pontos adatokra. Egyébként a zabpehely és a liszt mennyisége úgy alakult ki, hogy nem lett elég a "szemre" adagolt zabpehely és már nem volt kedvem többet őrölni. Szerintem, egyébként ez tényleg az "amennyit felvesz" irányadást kell követni, mert függ a túró nedvességétől, és attól is, hogy mekkora evőkanálnyi tejfölt sikerül beletenni. (Akinek számolnia kell a CH-t, "visszafelé" tud mérni. Először meg kell mérni a liszt és a zabpehely tömegét a tárolóedényben, majd ha kész a cucc, a maradékot kell a mérlegre tenni, és a különbségnek kell kiszámolni a CH értékét.)

Hozzávalók:

 A tészta  (23 db, viszonylag nagyméretű gombóc lett belőle):

• 60 dkg túró
• 2 tojás
• 2 evőkanál eritrit 
• 2-3 dkg-nyi puha vaj
• 2 evőkanálnyi tejföl
• pici só
• 1 (kezeletlen héjú) citrom lereszelt héja, de ez el is maradhat
• 22 dkg őrölt zabpehely (nem őröltem túl finomra)
• 6 dkg teljes kiőrlésű liszt

A töltelék:
Lehet bármilyen gyümölcs, amit szívesen eszünk gombócok közepében, mi most az utolsó adag szilvánkat szedtük le, kimagoztuk, és mivel nem magvaváló szilva, a vágott felét belemártottam őrölt eritrit és fahéj keverékébe, szembefordítottam egymással a feleket és így kerültek a gombóc közepébe. Kb. 2 evőkanálnyi eritritet őröltünk meg, 2-3 teáskanálnyi fahéjport kevertem bele, és a nagy része megmaradt, így abból szórtunk a tetejére is, amikor ettük.

A "morzsázás":
Leírom, mennyit pirítottam meg, de ez sok lett, én ilyenkor a maradékot jól záródó üvegben a hűtőszekrényben tárolom, hetekig eláll, nincs semmi baja és még ropog is, ha serpenyőben átforrósítjuk a következő felhasználáskor.

• kb. 8 dkg-nyi teljes kiőrlésű morzsa 
• 1 evőkanálnyi olaj
• 1 evőkanálnyi vaj 

A készítés:

Először a szilvákat készítettük elő, úgy, ahogyan a töltelék címszó alatt az előbb leírtam.

A zabpehely és a liszt kivételével mindent egy nagyobb tálba tettem és egy spatulával jól összekevertem. Ezután belekevertem az őrölt zabpelyhet, és mivel még túl nedvesnek találtam, tettem hozzá 3 evőkanál lisztet.  Ekkor félretettem a tálat.

Odatettem főni a vizet, és megpirítottam egy serpenyőben a morzsát. Ez utóbbinál úgy szoktam, hogy a forró zsiradékba szórom a morzsát, majd amikor kész, leveszem a tűzről és tovább kevergetem, mert a serpenyő aljának a hője könnyen megégetheti.

Amikor a morzsa kész lett, megcsináltam a gombócokat. Kb. akkora darabokat vettem ki a masszából, amekkora gombócokat szerettem volna csinálni. Ellapogattam a tenyeremben, beletettem a szilvát, ráhajtogattam a tésztát és nedves kézzel gömbölyűre formáztam.

Amikor a víz felforrt, 3 adagban kifőztem a gombócokat. Az újraforrástól kezdve 2-3 percnyi idő, amíg feljönnek a víz tetejére. Ekkor szűrőkanállal kiszedtem, beletettem a morzsás serpenyőbe, és addig rázogattam, amíg mindegyik jó sokat magára szedett.

Ezután már csak ennünk kellett, és persze nekem mértéket tartani is, CH csökkentés ide, vagy oda...

Szénhidráttal dúsított napjaink

Kedd óta egyfolytában fehérliszt és krumpli alapozza meg az étkezéseinket, ami szerencsére ritkaságszámba megy.

Még a nyaralásunk előtt igéretet tettem szilvásgombóc főzésére. "Igéret szép szó" alapon visszajöttünk után elkészült.

Nehezen szoktam rászánni magam, egyrészt nem szeretem csinálni a tésztáját sem, a morzsapirítást pedig az egyik legundorítóbb konyhai műveletként tartom számon. Másrészt mindig izgulok kicsit, ha olyan ételt készítek, amit ritkán szoktam, mert nem emlékszem az arányokra. 

Még évekkel ezelőtt rájöttem, hogy a pirított morzsa hetekig eláll zárt üvegben a hűtőben, így most is egy jó nagy adagot aranyszínűvé undorkodtam, azzal az elhatározással, hogy hamarosan túrógombóc is készül majd.

Megfőztem, azt hiszem, nyolc nagy szem kockákra vágott krumplit sós vízben. Krumplinyomón kikukacoztam, majd összekevertem egy nagy tálban annyi finomliszttel, amitől formázható, de nem túl tésztás tészta lett. Ez úgy kb. fél kg. lisztet jelentett. Még korábban, amikor receptekből főztem, találtam olyat, ami azt ajánlja hideg legyen a krumpli, és olyat is, ami azt ajánlja meleg.

Bár az utóbbi kényelmetlenebb az ember kezének, én melegen szoktam összegyúrni.

Mivel utálok főzni, és határtalanul lusta is vagyok, én soha nem nyújtom ki a gombóctésztát, csak gombócnyi darabokat kitépek belőle, abba teszem a szilvát.

Az idén rengeteg (holnap leírom a lekvársütésemet is), nagyon édes szilvánk termett, így nagyon kevés cukrot kevertem el jó sok fahéjjal, amibe egy fél szilva vágott felét belemártottam, betakartam egy másik féllel és beletettem a gombóc közepébe.

Sós vízben addig főztem, amíg feljött a víz tetejére (én nem szoktam tovább főzni, rögtön kiveszem, ahogy felbukfencezi magát), beleforgattam a morzsába.

Én nem szoktam a tetejére cukrot szórni, viszont most tettem mellé (ez a képen nem látszik) frissen készült szilvalekvárt.

Többször gondoltam már, hogy fokhagymás-borsos tejfölön el tudnék élni egy ideig, de ha egy kis krumplipecsenye (lapcsánka, tócsni, macok, vakhal, kinek mi) is kerül alá, az maga a kánaán.

Én háromfélét szoktam csinálni. Puha, közepesen puha és ropogós változataink vannak.

Most a közepesen puhát készítettem, amihez aprítógépben összezúztam a kockákra vágott krumplit (úgy szoktam, hogy alulra beteszem a kést, felülre pedig a reszelőt, így garantáltan pépessé válik), és pár cikk fokhagymát. Azután kiöntöm tálba, teszek bele sót, petrezselyemlevelet, és annyi lisztet, amitő még nem lesz egészen galuska sűrűségű.

Minimális forró olajban megsütöm mindkét oldalát, és papírtörlő halmokon alaposan leitatom.

Végezetül pedig (mára, mert holnap leírom a szilvalekvárt, míg el nem felejtem, hogyan csináltam) megmutatom a hűtőnk belsejét, Legkisebb a kedvesének készítette Kit-Kat szülinapitortájával egyetemben.