Az idei első marék szeder sorsa morzsasüti képében teljesedett ki, egy kis őszibarack társaságában.
A mi morzsasütink hosszadalmas evolúciós folyamaton ment át, mire a jelenlegi verzió kialakult.
Egy barátnőm valami puccos dobozos porból készítette, úgy kb. 15 éve. Nekem az nagyon ízlett, de az elvemet nem adtam fel, miszerint lehetőleg nem vásárolok előre elkészített dolgokat az étkezésünkhöz.
Találtam egy reszelt linzer receptet, ami hasonlított, de a tészta állagát nem mindig tudtam jól eltalálni, így a reszelés nehézkes volt.
Aztán, amikor Legkisebbünk a cseperedése kb. 8. évében elkezdett sütni-főzni, valami alkalomra kapott tőlünk egy szakácskönyvet (Dr. Oetker Az első süteményeskönyvem), amiben megtaláltuk a TÖKÉLETES morzsasüti receptet.
Hozzávalók:
- 35 dkg finomliszt
- 1 zacskó (12 g) sütőpor
- 15 dkg hideg vaj
- 15 dkg cukor
- 1 tojás
A robotgépbe a kést beleteszem. Beleöntöm a lisztet és a sütőport, egy pillanatra bekapcsolom, hogy ezek megfelelően elkeveredjenek. A tetejére darabolom a hideg vajat, rászórom a cukrot, ráütöm a tojást, és újra bekapcsolom. Addig keverem, amíg morzsássá nem válik. Figyelek rá, hogy ne kezdjen összeállni (akkor egy kis liszt hozzáadása segít), épp, hogy csak morzsa legyen.
Egy sütőpapírral bélelt tepsibe öntöm, majd készítek még egy adag morzsát, aminek kb. a harmadát még hozzáöntöm. Elterítem a tepsiben, és a tenyereimmel jól lelapogatom, összetömörítem.
Ekkor ráöntöm az előre elkészített vaníliapudingot (a süti készítését ezzel indítom, mert mire a morzsa elkészül, a puding még folyik, de nem tűzforró), amit 2 zacskó vaníliapudingból, 6-7 evőkanál cukorból és 3/4 liter tejből főzök.
A pudingot kirakom gyümölccsel, majd egyenletesen rászórom a maradék morzsát.
Előmelegítés nélkül 160 fokon, kb. 50 percig sütöm.
Ha kész, akkor hűvös helyre teszem, illetve várok addig, amíg a puding megszilárdul, majd felszeletelem.
Az eredeti recept természetesen egy adag morzsát ír, de én a mi nagyüzemiségünk miatt (ma is 9-en ebédeltünk) 27X34 cm-es tepsiben készítem, így dupla adag szükséges.
Tegnap reggel gyorsan és sokat kellet főznöm, mert a délelőttöt nem töltöttük itthon az urammal, azonban ismét nyitva volt a raszta-műhely.
Tetézte a bajt, hogy a kamrában lévő, egy hete anyukámtól kapott termetes cukkini elkezdte magát átadni az enyészetnek.
Gyors újratervezés következett, igazából főzés közben alakult ki, mit is csinálok belőle.
Egy jó nagy, sógoromék kertjéből származó lilahagymát felkockáztam, olívaolajon elkezdtem párolni. Megszórtam összeaprított fokhagymával, őröltem rá borsot, rászórtam a felkockázott cukkinit, pár karika meleg vízbe áztatott, majd felaprított aszalt paradicsomot, két nagy szem lebőrözött, felkockázott friss paradicsomot, és erős tűzön összesütöttem. Kakukkfűvel, szurokfűvel, bazsalikommal rozmaringgal és tárkonnyal ízesítettem, a végén sót is szórtam rá. Imádom a provanszi fűszerillatot és ízeket.
Amikor kész lett, durumtésztából készült pennével kevertem el.
