A lencsét is lencsével...

Ha ősz, akkor lencse. Persze, nyáron, tavasszal és télen is, de a mai szomorkás időjáráshoz és a színesedő levelekhez épp passzolt ez a színes, ízes, indiai fűszerezésű lencseleves.

Ne ijedj meg, ha nem jutsz hozzá többféle lencséhez, éppen olyan jó az általában kapható "étkezési" lencséből is, a többi már csak a ráadás ízben és állagban egyaránt.

Nem teljesen magamtól találtam ki ezt a receptet.  Sik Endre professzor úrtól kapta Bálint ajándékba két évvel ezelőtt - egy "A kapcsolati tőke szociológiája" tárgyban tett sikeres vizsgája jutalmául - a Mautner Zsófia és a Menedék Egyesület által készített Így főzünk mi- messziről jött budapestiek című könyvet, amit jó szívvel reklámozok most itt a blogon. Az aktualitást nem részletezem...
Ebben a könyvben található Egy Dal makhani (fűszeres feketelencse-főzelék) nevű étel, amit levessé formáltam ma, persze, szokásosan nem bújtam ki a bőrömből, és a recept csak egy kiindulási alap volt.

 Hozzávalók, kb. 8 személyre

• 1 marék fekete lencse
• 1 marék hegyi lencse
• 1 marék vörös lencse
• 1 doboz vörösbab konzerv
• 1 púpos evőkanál vaj
• 2 cikk zúzott fokhagyma
• 2 cm-nyi felcsíkozott friss gyömbér
• 3 db hámozott, felkockázott paradicsom
• 2 szál vékony csíkokra vágott sárgarépa
• fél szál vékony csíkokra vágott petrezselyemgyökér 
• 1 teáskanál őrölt római kömény
• 1 teáskanál kurkuma por
• fél teáskanál csilipor
• fél teáskanál őrölt fahéj
• 2 teáskanál garam masala
• 1 kávéskanál görögszénalevél
• só
• joghurt (opcionális)

A fekete és a hegyi lencsét sós vízben főztem. Vajon pároltam a fokhagymát és a gyömbért, rászórtam a vöröslencsét, alaposan átkavargattam. Ráöntöttem a felkockázott paradicsomot, belekevertem a felcsíkozott zöldségeket, beleszórtam a fűszereket. Kavargattam egy kis ideig, aztán beleöntöttem a félig megfőtt lencséket főzővizestől. Feleöntöttem még annyi vízzel, hogy leves "hígságú" legyen. Ezután lassan forraltam, amíg minden megpuhult benne. Ekkor kivettem egy merőkanálnyi "sűrűjét", elturmixoltam, és visszaöntöttem.

A család egyik fele joghurtot is kevert bele, amikor ettük.

Melengető leves a mai csúf időjáráshoz

Előre szólok: bármi, bármivel helyettesíthető... ez ugyanolyan finom és laktató -csak nyilván másfajta ízvilág-, ha étolajjal, kelkáposztából, étkezési lencséből, babérlevéllel, krumplival, köménnyel, petrezselyemmel készül, ha az van inkább kéznél.

Félbevágott kelbimbókat, felkarikázott sárgarépát, petrezselyemgyökeret és félkörökre vágott édeskrumplit pirítottam  olívaolajon. Megszórtam római köménnyel. Mikor már "szaglott", szórtam rá gyömbérport, kurkumát, curryt, összetört csilit, őröltem rá színes borsot, és tettem bele vöröslencsét. Felöntöttem vízzel, megsóztam, puhára főztem. Kiszedtem a zöldségekből, joghurttal elturmixoltam, visszaöntöttem. Kapott még egy kis törött római köményt és szárított koriander levelet.

A mennyiségek, kb. 8-10 adaghoz:

• 1 kg kelbimbó
• 2 db sárgarépa
• 1 db petrezselymegyökér
• 1 db hosszúkás, nem túl nagy édeskrumpli
• 2 ek. (olíva)olaj
• 1 tk. egész római kömény
• 1 tk. törött római kömény
• 1 tk. gyömbérpor
• 1 lapos evőkanál curry
• 1 lapos evőkanál kurkuma
• 1 kisebb összetört csili, vagy más szárított paprika
• 1 tk. törött színesbors
• 1 marék vöröslencse
• 1 bögre (növényi)joghurt
• korianderlevél

Ugye, hogy napfényt hoz a mai napba?

Melengető, színes sárgaborsó

Ma (éjfél után írom, de valamiért azt mondom, ma :) ) épp olyan hideg volt, amikor jólesik enni egy kis krémes, ugyanakkor rusztikus sárgaborsópürét. Ehelyett sült hurka, kolbász volt savanyúkáposztával, de a múltkori, langyos időben főzött pürét most legalább beírom, ha már eszembe jutott.

Sokan idegenkednek a szokásosan készített sárgaborsópürétől. Én szívesen eszem azt is, főleg, ha füstölt hús levében főtt, de igazán ezt szeretem, amit ide beírok. Régen találtam a neten (elnézést, nem emlékszem, kinek a receptje) a kombinációnak az alapját, levesként bemutatva. Persze, én variálgattam rajta. Nagyon szeretjük, püré, és krémleves képében egyaránt.

A megmosott borsószemeket koriandermagokkal, és felkarikázott petrezselyemgyökérrel sós vízben főzni kezdem.

Olívaolajban pirítok római köményt, amikor már finom illata van, ráteszek karikára vágott hagymát és sárgarépát, majd aranyszínűre pirítom ezeket. Eközben időnként pótolom a borsón a felszívódott vizet.

Amikor megpuhult a borsó, beleöntöm a megpirult hagyma-répa egyveleget, és egy krumplinyomóval rusztikus masszává dolgozom.

A húsos szekció sült virslit kapott hozzá, vegafronton pedig csicseriborsó lepénykékkel jött létre a fehérjekomplettálás (mivel abban gabona is volt). Végül multikulti ebéddé avanzsált a keleties ízű borsó, mert nagymamám-féle lilahagymás-olajos-borsos savanyúkáposzta salátát ettünk hozzá.

Ha levesként esszük, akkor a kedvenc sültgombám, és zöldséggaluska a betét benne.

Éjszaka nem tudtam feltölteni a képeket, szerencsére most sikerült, bár nem pont oda, ahová szerettem volna, de nem teszem át őket.

Amellett, hogy az uram kefirgyáros, pékként is működik. 4-5 éve ő süti a kenyereinket, de kiflit is gyárt időnként. Sajnos, ma nem, most épp mikulászacskókat gyárt a saját gyerekeinknek, aztán kicsit később ő lesz a Mikulás a munkahelyén.

Itt vannak a legutóbbi kiflik:

Egy kenyér, amelyet a kollégáinak sütött: