Kendermagos, csicseriborsólisztes "laposkeksz"

Azt mondta az uram, süssek lapos kekszet. Nem tudtam elgondolni, hogy a kekszformázási képességeimet latolgatta magában és arra jutott, hogy nyomatékosítania kell a formát, vagy egyszerűen ezzel a jelzős szerkezettel azonosítja, mit is szeretne... Szóval, sütöttem lapos kekszet... Vegán is, CM is, GM is, de a legfontosabb, hogy baromira finom.

Hozzávalók:

• ⅓ bögre kendermag

• ⅓ bögre szezámmag

• ⅓ bögre lenmag

• 2 evőkanál sörélesztőpehely

• 1 teáskanál szárított szurokfű (oregánó)

½ teáskanál fokhagyma por

• ½ teáskanál chili pehely (ebben nem volt)

• ½ teáskanál só

• ⅔ bögre csicseriborsóliszt

• 2 evőkanál olívaolaj

• ⅓ bögre melegvíz (nem forró)

A sütőt 175 fokra (hőlégkeverés) előmelegítem.

A száraz hozzávalókat egy tálban összekeverem, hozzáadom az olajat, azt is elkeverem benne, végül a melegvízzel kézzel összegyúrom. 5-10 percig állni hagyom.

A masszát két sütőpapír között nagyon vékonyra nyújtom (ragacsos, csak így lehet), minél vékonyabb, annál ropogósabbra sül majd. Miután kész a nyújtás, a felső papírt lehúzom, az alsó papírral együtt átemelem a masszát egy tepsibe és egy pizzavágóval tetszőleges formákra darabolom, de az sem baj, ha nem vágjuk át teljesen, mert miután kihűlt, könnyen eltörik a bevágások mentén.
10-12 percre teszem be a sütőbe (függ a vastagságtól), és ha azután még nem elég színes és ropogós, akkor kicsit tovább hagyom, de óvatosnak kell lenni, mert a magvak viszonylag könnyen túlsülnek. A finom, fűszeres illat jól kalauzol.

Sós tallérok

Úgy néznek ki, mintha sajtos tallérok lennének, de ez csak a látszat. Azt viszont elmondhatom, hogy legalább annyira finom mintha az lenne, csak más. A másságával együtt, illetve attól függetlenül is nagyon finom.
Elöljáróban még annyit, hogy amikor először csináltam, nem tettem bele sörélesztőpelyhet és úgy is nagyon jó volt, de a sörélesztőpehely miatt - az "ezerféle" jótékony hatása mellett - még egy kis sajtos íze is lesz.
A tejtermékeket a korábban már leírt napraforgókrém helyettesíti. Aki tudja, hogy milyen finom a pirított napraforgómag, az bizony el tudja képzelni, hogy ezeknek a tallérokna milyen jó íze lesz tőle.

Egy elektromos ostyasütőt használok, de holnap fogom kipróbálni a tepsiben sütést, és frissítem majd a bejegyzést, leírom az eredményt.

Tehát:

• 2 evőkanálnyi őrölt lenmag  (ezt 2 db tojás helyett használom)
• 15 dkg csicseriborsóliszt
• 20 dkg barnarizsliszt 
• 1 tk. sütőpor
• 1 tk. só
• 10 dkg margarin
• 3 ek. (kb. 5 dkg) sörélesztőpehely
• 20 dkg napraforgókrém 
• 1-1,5 tk. őrölt kömény
  
  

Azzal kezdem, hogy az őrölt lenmagot beáztatom 6 evőkanál vízbe.

Az összes hozzávalót kimérem és beleteszem egy robotgépbe (természetesen gyúrható is, csak én lusta vagyok és kényelmes), ráöntöm a lenmagzselét és összeforgatom. Nagyon hamar elegyedik.
Ezt követően laza mozdulatokkal átgyúrom.

A tésztából kb. 2,5 cm átmérőjű gombócokat formálok (102 db lett) és 3 darabonként megsütöm az ostyasütőben.

Azt gondolom, azok részére, akik nem esznek sem tejtermékeket, sem tojást, ezek a tallérok nagyon jó alter alternatívát jelentenek. 

A csicseriliszttől és a barnarizsliszttől nem kell félni. Ezek együtt - mint hüvelyes és gabona - teljesértékű fehérjévé komplettálódnak, a sörélesztőpehely és a lenmag  pedig nagyon sok értékes tulajdonsággal járulnak az egészségünkhöz. Nem csak vegán étkezés során, és cukormentes diétában érdemes használni ezeket, mivel mindenki szervezetére nagyon jó hatással vannak.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolódó gondolataidat a bejegyzés alá, a megjegyzésekbe, és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet. Az a mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez: az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak (és szépek is).

Sós zabkeksz

Ennek a zabkeksznek az alapreceptjét az Élj harmóniában blog írója osztotta meg egy FB csoportban, már több éve, azóta dédelgettem magamban... Miért is? Nem tudom. Annyira egyszerű, hogy naponta többször is meg lehetne csinálni és annyira finom, hogy nem lehetne ráunni.
A hétvégi családi összejövetelünkön ez volt az, ami elsőként elfogyott. Aztán másnap reggel sütöttem még egy adagot, amit már fényképeztem is.
Természetesen, a bőrömből továbbra sem tudok kibújni, így a magunk képére formáltam a receptet.

Hozzávalók:

• 280 g őrölt zabpehely (vagy zabpehelyliszt)
• 4 evőkanálnyi sörélesztőpehely (ez elmaradhat, az eredeti recept sem tartalmazza, de sajtos érzetet kelt, pluszban nagyon egészséges)
• 1 kk. sütőpor
• 1 kk só
• 1 kk gyros fűszerkeverék (más fűszerekkel helyettesítheted)
• 100 g vaj helyett én margarint használtam, mivel vegán formula készült (hosszú idő óta Eleplantot használok)
• 3-5 ek tejföl (szójatejfölt használtam, de úgy gondolom, bármilyen növényi tejfölhelyettesítő alkalmas)

Az első adaghoz durvábbra, a másodikhoz finomabbra (de nem finomra) őröltem a zabpelyhet, annyi különbséget láttam, hogy az első esetben egyáltalán nem lehetett érzékelni, hogy cakkos a széle. A második adgnál sem túlságosan, ezért, ha szép cakkosra szeretném (ami kizárt az én esetemben), akkor teljesen finomra őrlöm majd a zabpelyhet).

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a keksz típusú cuccokat is nagyon lustán és kényelmesen csinálom. Aprítógépbe teszem a szárazanyagokat és a vajat, így nagyon gyors, és jól keveredik. Természetesen mindez kézzel is elvégezhető, vannak esetek, amikor még jól is esik a tészta "összesimogatása"

Tehát:

180-200 fokos (hőlégkeverés) sütőben sült, ha az összaállítás után azonnal sütöd, a sütő bekapcsolásával kezdd!

A szárazanyagokat összekevertem, majd elmorzsoltam benne a zsiradékot. Ezt követően kiborítottam az aprítógépből, a kupac közepébe csináltam egy kürtőt és 3 evőkanálnyi tejfölt tettem bele. Elkezdtem összegyúrni, és tettem még hozzá tejfölt, hogy könnyen gyúrható legyen. 
Az első esetben azonnal, a második esetben kb. 8 óra múlva (közen hűtőszekrényben tartottam) nyújtottam vékonyra. Az az igazság, hogy lényeges különbség nem volt . Mivel én nem akartam a nyújtáshoz plusz lisztet használni, ezért 2 réteg sütőpapír közé téve tettem ezt. (Ezeket a papírokat később a sütés során felhasználtam.) Ha úgy gondolod, hogy egyszerűbb a nyújtás, akkor érdemes két részletben csinálni.

Miután kinyújtottam, elővettem egy derelyemetszőt, és "rajzoltam" vele egy nagy négyzetetet, amelyeket kis négyzetekre bontottam, végül átlókat rajzoltam bele, így sok kis háromszöget kaptam, amelyeket eligazgattam a sütőpapíron és 10-12 perc alatt (legyen szép rózsaszínű az alja) megsütöttem, ezután rácson hűtöttem ki.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Svéd ropogós kenyér

Megszokhattátok, hogy többnyire saját recepteket írok, persze, azért vannak olyan ételek, amelyeket valahol találok, megtetszik és bekerül a "reperoárba". Ilyen pl. ez a magos keksz is.
Évek óta sütjük a Mókuslekvár.hu-ról, de valahogy a kapcsolódó blogbejegyzés eddig elmaradt. Talán a szokásos lustaságom okozhatta, talán az, hogy maga a cucc nem túl fotogén... Mindegy is, most pótolom. És jó szívvel ajánlom mindenkinek.

ez egy 2019-es kép, nappali fényviszonyok között

Az eredeti receptet másolom ide, megtisztelve ezzel a Kocsis családot - akiknek egyébként a zabpelyhes zsömléink receptjét is köszönhetjük.

Tehát:

Hozzávalók

• 2 dl teljes kiőrlésű rozsliszt (125 g)
• 1,5 dl teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt (100 g)
• 1 dl teljes kiőrlésű zabpehely (45 g)
• 1 dl lenmag
• 1 dl napraforgómag
• 1 dl szezámmag (magok összesen: 200 g)
• 1,5 kk. só
• 1 tk. sütőpor
• 1 dl olaj
• 2 dl víz

Leírás

"Előkészítés:

1. A szárazanyagokat egy műanyag tálba mérjük, alaposan elkeverjük.
2. Hozzáadjuk az olajat és a vizet. Alaposan elkeverjük. 30 percet pihentetjük.

Elkészítés:

1. A sütőt 170 fokra előmelegítjük.
2. A tésztát két részre osztjuk, az első adagot két sütőpapír között vékonyra nyújtjuk. Ha készen vagyunk a nyújtással, a felső sütőpapírt félretesszük, ezt fogjuk használni a második adagnál is. Kb. 25 x 35 cm téglalap nagyságúra nyújtottam, majd 5 x 5 cm négyzetekre szeleteltem. Egy nagy késsel kell felvágni, de nem húzni kell a kést a tésztán, csak belenyomni, hogy ne “húzódjon össze” a tészta.
3. A felszeletelt tésztát az alatta lévő sütőpapírral együtt áttettem a tepsire.
4. A másik adag tésztával is így jártam el, csak azt nagyobbakra hagytam, kb. 5 x 11,5 cm-es kenyérlapkákat vágtam belőle.
5. Előmelegített sütőben 170 fokon, a két tepsivel egyszerre sütöttem, félidőben megcseréltem őket, így 30 perc alatt sültek meg.
6. Tepsin hagyjuk kihűlni, majd egy jól záródó műanyag dobozba tesszük."

Megjegyzés

Igazán nem bonyolult, tényleges munka kb. 20 perc van vele: kimérni, összekeverni, elnyújtani, szeletelni. A többi már csak a várakozási és sütési idő.
És persze az sem egy utolsó szempont, hogy viszonylag nagy mennyiség kerekedik belőle, amit lehet szendvicsalap (nagyobb lapokban sütve), de így apró kekszként tökéletes ropogtatnivaló, vagy gyümölccsel és/vagy joghurttal kisétkezés alapja is lehet.

ez tegnap esti, lámpafénynél készült kép

 

Két kiegészítést teszek még a leíráshoz: 

1. A 170 fok hőlégkeverésre vonatkozik, így, ha alsó-felső sütést használsz, több idő szükséges, legjobb, ha figyeled, mikor válik pirulttá az alja, illetve a pirult magok illta is jó iránymutató.

2. Én mániákus műanyag-elhagyó vagyok, ezért fém-, vagy üvegdobozban szoktam tárolni. Persze, ez nem jelenti azt, hogy mindenképp így kell, az én "műanyagelhagyó módszerem" nagyon-nagyon régóta az, hogy ha valamiért ki kell tenni a szelektív hulladékgyűjtőbe egy műanyag eszközt, ahelyett már üveg, vagy fém kerül a háztartásba.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Túrós rudak magvakkal megszórva

A klasszikus túróspogácsa (1 rész túró, 1 rész vaj, 1 rész liszt és só) nagyon finom, mellette kijelenthetem azt is, hogy a lassú felszívódású változata is az. Legfeljebb a színe esik a komfortzónánkon kívül, de azt is kijelenthetem, hogy meg lehet szokni.
Ez most fehérliszt, zabpehelyliszt és teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt keverékéből készült, persze csak fehérlisztből is csinálhatja, akinek szabad, ehhez az adaghoz összesen 50 dkg szükséges.

A hozzávalók:

• 10 dkg fehérliszt
• 25 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
• 15 dkg zabpehelyliszt
• 50 dkg vaj
• 50 dkg túró
• 1 lapos evőkanálnyi só
• 1 evőkanál sikér (de ez el is maradhat)
• a tetejére 1 db tojás és magok, ami a kezünk ügyébe kerül (lehet simán köménymag is, ezen most lenmag, szezámmag és fekete szezámmag keveréke van)

Mindezeket alaposan összegyúrjuk (én úgy szoktam, hogy először a liszteket és a sót megforgatom az aprítógépben, aztán hozzáteszem a felkockázott vajat, azzal is forgatom, végül kézzel belegyúrom a túrót, de persze csak kézzel sem tart sokáig).

Közben a sütőt 180 fokra előmelegítem (hőlégkeverés).

Kettévettem az összegyúrt tésztát, hogy könnyebb legyen vele bánni, és egyenként kinyújtottam, majd lekentem felvert tojással.

Ezután rászórtam a magvakat, és egyforma darabokra vágtam. Nekem összesen 56 db lett.

A rudakat átraktam sütőpapírral bélelt tepsire és 20 perc alatt szép pirosra sütöttem.

Hogy, hogy nem, miután kivettem a tepsit a sütőből és elmentem a telefonomért, valahogy egyenlőtlenebb lett az elosztás a tepsiben, mint előtte.

Összecsavartam a sajtos rudakat

Egyszerű, gyors, ha maradna belőle, akkor még egy hét múlva is omlós lenne. Frissen ropogós, ha vékonyra nyújtjuk, ha kicsit vastagabbra hagyjuk, akkor kívül ropog, belül omlós. Egyszóval, elronthatatlan.

Eredetileg pogácsaként működött, de rájöttem az évek során, hogy gyorsabb és egyszerűbb csíkokat gyártani. Mostanában pedig, ha van kedvem vacakolni, akkor kis fonatokat csinálok. 

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg vaj
• 10 dkg (ez a minimum a tésztájába, én 25-30 dkg-ig is el szoktam menni) + a tetejére 5-10 dkg félkemény sajt (trappista, gauda, edami)
• 2 tojássárgája
• 1 lapos evőkanál só
• 3 púpos evőkanálnyi tejföl ("pontosabban", amennyit felvesz")
• 1 egész tojás (vagy a 2 tojásfehérje)
• köménymag

A lisztet, a vajat és a sót aprítógépben morzsásítom (kevésbé lusta és kényelmes koromban kézzel csináltam).  A morzsát összegyúrom 10 dkg reszelt sajttal, a tojássárgákkal, a tejföllel. Rugalmas, jól gyúrható tésztát kell kapni, ami nem ragad. 

0,3-0,5 cm magas téglalappá nyújtom. A nyújtáshoz-daraboláshoz minimális lisztszórás szükséges. A a kinyújtott tészta tetejét bekenem felvert tojással. Ha nem ragaszkodunk ahhoz, hogy sárgásabb felületet kapjunk, akkor elegendő a maradék tojásfehérje, de én azt inkább beteszem a fagyasztóba, és egész tojással kenem meg. 

A tojással megkent tésztára sajtot reszelek. Azért írtam a +5-10 dkg-ot, mert az én nézetem szerint ízlés és hangulatfüggő a sajtréteg vastagsága.  Ezután a  tésztát fél cm széles, 6 cm hosszú (vagy amilyenhez kedvem van, valamelyik nap 10-12 cm hosszúakat is csináltam) csíkokra vágom. Nem szeretem, ha recés, ezért pizzavágóval darabolom. Kettőt-kettőt összecsavarok úgy, hogy az alsó felüket fordítom szembe egymással. A tészta egy részét megszórom köménymaggal, még a sajtreszelés előtt, így jobban ráragad.

Hőlégkeverésben 200 fokon kb. 10 perc alatt sül pirosra.

És akkkor folytatom: keksz és zöldfűszeres túrókrém

Már korábban kiderült itt, hogy szívesen eszünk zabpehely kekszet. Nemrégiben találtam egy sós változatot, igazából nem értem, miért is nem nekem jutott eszembe.

Úgy csináltam, ahogyan Gerecz Gergely Csábító házi sütemények sorozatának 3. kötetében találtam, de nekem még lágy volt a tészta, így változtattam rajta.

Amikor elkészült, és megkóstoltuk, már felállt az agyamban, hogy legközelebb mit csinálok eleve másképp, de erről majd később.

Csípős paprikakrémes keksz

Hozzávalók az eredetihez:

• 1 bögre teljes kiörlésű tönkölyliszt
• fél bögre Graham-liszt
• 1 bögre apró zabpehely
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 evőkanál só
• 2 db tojás
• fél bögre olaj
• 1 púpos evőkanál erős paprikakrém
• kb. 1 bögre kefír.

A száraz alapanyogokat egy keverőtálban elvegyítjük. Hozzáadjuk az olajat, a tojást, a paprikakrémet, végül annyi kefírt, hogy összegyúrva ragacsos, de formázható tésztát kapjunk. Két részre osztjuk, majd mindegyiket hengerformára alakítjuk, műanyag fóliába tekerjük és 2-3 órára a fagyasztóba tesszük. Sütés előtt vékony szeletekre vágjuk. A korongokat sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük.
Előmelegített sütőben 200 fokon 10 percig sütjük.

Feltehetően azért lett nekem lágyabb, mert egyszerre beletettem az egy bögrényi kefírt, így a lisztekből (szerintem bármilyen lisztből jó, nem kell boltba szaladnia annak, aki nem szokott tönkölylisztet és Graham-lisztet használni), és a zabpehelyből is tettem még hozzá.
Eléggé egysíkú volt az íze a masszának, így őröltem rá borsot, szórtam rá fokhagyma granulátumot, és átgyúrtam.

A kész kekszek nagyon finomak, de nem annyira ropogósak, mint amennyire én szeretném, így ha legközelebb csinálom, feltehetően a kefírt vajjal helyettesítem. A fagyasztóba sem fogom betenni, egyszerűen kigombócozom és ellapogatom, valamint belemártom a ropogósság miatt zabpehelybe, ahogyan az édes kekszet szoktam.

Nagyon jól illik hozzá a zöldfűszeres túrókrém, amit az egyébkénti húsvéti reggelinkhez gyártottam:

Hozzávalók: 

• túró/juhtúró/márványsajt opcionálisan, esetleg vegyesen
• tejföl
• friss és/vagy szárított zöldfűszerek, ami épp van itthon
• frissen őrölt bors
• fokhagyma

Azért nem írok arányokat, mert túróhoz annyi mennyiségű tejfölt szoktam keverni (most fél kg tehéntúrót használtam, mert az volt itthon, és mert sokan voltunk, és azt akartam, hogy maradjon is), amitől krémmé válik.

Ebbe ezúttal borsikafüvet, bazsalikomot, szurokfüvet, kakukkfüvet, petrezselymet és egészen apróra vagdalt újhagymát (szárastól) tettem. Megborsoztam, sóztam, nyomtam bele kevés fokhagymát, belekevertem a fűszereket, és hagytam másnapig összeérni az ízeket. Ma már még finomabb volt.

Koordináták: a körözöttől jobbra lévő másik üvegedényben