Zöldséges bulgur

 Vannak, aki azért eszik a bulgurt mert szeretik és vannak, akik muszájból. Mi az első tábort erősítjük, sőt, annyira elvetemültek vagyunk, hogy tavalyelőtt (istenem, nem tudtuk akkor még, hogy különleges emlékké válik mostanra egy, az ország "másik végében" eltöltött hosszú hétvége...) Pécsről cipeltettünk az autóval egy jó nagy zacskó barna bulgurt, mert akkoriban errefelé nem kaptunk sehol.

Az utóbbiakanak szól ez a blogbejegyzés. A szénhidrátdiétát tartók közül  sokan mondják, hogy nem tartják finomnak. Nyilván, a fehér rizsen, krumplipürén (istenem, ha még egyszer ehetnék egy jó nagy adagot...), fehérlisztes tésztákon szocializálódott embereknek gondot jelentet mind a színvilág, mind az ízvilág. Szerencsére vannak praktikák, amik elősegítik a megbarátkozási sebességet. Itt van például a mai ebédünk. Fasírtot ettünk, zöldséges (barna)bulgurral.

Amiből készült a köret:

• 10 dkg (barna)bulgur
• 2 teáskanálnyi zsiradék
• 20 dkg cukkini
• 20 dkg kelkáposzta
• 5 dkg kápia paprika
• 0,5 teáskanálnyi őrölt köménymag
• só
• 1 evőkanálnyi zsiradék

A zsiradékon átpirított bulgurt sóval és kétszeres mennyiségű forróvízben főztem (fedő alatt) addig, amíg az összes nedvességet beszívta.

Eközben kis kockákra vágtam a cukkinit, a paprikát és kis csíkokra a kelkáposztát (mivel a zöldebb külső leveleket már korábban elhasználtam, ezért a káposzta eléggé belevész a színvilágba), egy nagy átmérőjű (fontos, hogy tudjanak pirulni, ne egymást párásítsák, és csak puhuljanak) serpenyőben megforrósítottam a zsiradékot, rátettem a köménymagot, miután átkavartam, beleöntöttem a zöldségeket. Mire megpirultak, meg is puhultak (mi csak "harapósan" szeretjük, nem puhítom meg ilyenkor), összekevertem a a bulgurral, lefényképeztem és már ettük is.

a zöldségek, pirulás közben

Egyébként a sima sós vízben pároltat is szeretjük, de sokféleképpen szoktam csinálni (nálam a főzés olyan, mint a Surda frizurái...). Érdemes kipróbálni hagymával, fokhagymával, aszalt paradicsommal, olaszos fűszerekkel, és még sorolhatnám, hogyan... Ha van kedvetek, írjátok meg, ti hogyan szoktátok.

Talkedli

 Már egy ideje tervezgettem, hogy sütök, aztán véletlenül vettem egy sütőedényt is, így már elkerülhetetlen lett. A halogatás oka nem csak a módfeletti lustaságom volt, hanem az is, hogy ki kellett találni egy olyan változatot, ami nem fehérlisztből van, mégis szép fehér.  Íme, tökéletesen sikerült.

Az eredeti recept a Horváth Ilona féle Szakácskönyvből való. Megmutatom azt is, de előtte leírom, én miből csináltam (az eredeti recept fele, 16 db fánkocska lett belőle, 8,6 g széthidrát/db). Te persze azt a módot válaszd, ami neked alkalmas. A BÁTORTALAN/KEZDŐ DIÉTÁZÓKNAK MONDOM: NEM LEHET ÉSZREVENNI, HOGY NEM FEHÉRLISZBŐL VAN ÉS NINCS BENNE CUKOR!

A lassú felszívódású szénhidrátos változat hozzávalói:

• 14 dkg barna rizsliszt
• 7 dkg finomliszt
• 1 dkg élesztő
• 1 tojás
• 2,5 dl "csillagtej" (1:10 arányban felvizezett 30%-os habtejszín)
• 2,5 dkg "negyedannyi" édesítőszer (vagy 10 dkg cukor mennyiségének megfelelő olyan édesítőszer, amit használsz)

Az elkészítés pont úgy történt, ahogyan az eredeti receptben van, így azt nem írom le külön.

Ilyen, amikor sül,

és ilyen széttörve

Az uramfőzte cukormentes eperlekvárral ettem.

Nagyon finom így, és a bátortalan diétázóknak újra mondom: NEM LEHET ÉSZREVENNI, hogy nem fehérliszből és nem cukorral van.

Tojásfasírt

Gyerekkorom egyik kedvence a tojásfasírt.
Ritkán ettünk, mert a napi főzés a nagymama dolga volt, és ő hagyományos paraszti ételeket főzött. Anya esetenként főzött, szinte csak a nyári hétvégeken (cukorgyári munkás volt, és a répafeldolgozási szezonban folyamatosan dolgoztak, szombaton és vasárnap is), és nagyon szerettem a főztjét, mert teljesen más volt, mint a nagyié és általában az ottani falusi környezeté, különlegesnek gondoltam.

Tejszínes-kapros spenótot akartam ma főzni, úgy gondoltam, ahhoz nagyon jól illik ez a fasírt, az uram meg nem ellenkezett ellene, örül, ha neki nem kell gondolkodnia azon, mit főzzek, mindent szeret.

Hozzávalók:

• 1 kisebb vöröshagyma apróra vágva 
• 9 db tojás
• 3 szelet, hideg vízbe áztatott és jól kinyomkodott teljes kiőrlésű kenyér
• 1 cikk zúzott fokhagyma 
• (frissen) őrölt bors
• fűszerpaprika (én most füstölt chipotlet használtam, úgyhogy ez egy csípős fasírt lett)
• só
• 6 dkg teljes kiőrlésű zsemlemorzsa 

a sütéshez:

• zsiradék

Először megfőztem 4 db tojást. Amíg hűlt, a vajból, a sóból, a hagymából és 4 db tojásból rántottát csináltam.

Amíg a rántotta hűlt, megreszeltem a főtt tojásokat. Azután belepakoltam a egy tálba a zsemlemorzsa kivételével minden hozzávalót (a maradék 1 tojást nyersen) és jól összekevertem (a kezemmel). Mivel nem találtam elég masszívnak, szórtam bele egy kicsi zabkorpát, de ez lehet plusz zsemlemorzsa is, és persze az is lehet, hogy egyáltalán nem kell hozzá semmi.

A masszából 8 db pogácsát formáztam, morzsába forgattam és olajban kisütöttem, ahogyan a "normál" fasírtot szokás.

A spenót nagyon egyszerű: a leveleket kevés vajon sóval párolom, aztán szórok rá kaprot és felöntöm egy kevés tejszínnel.

Túrófánk

Gyorsan készül és gyorsan fogy, az uram azt mondta, nem tudja abbahagyni. Jó neki, nekem muszáj tudni...

Ez most olajban sült, mint általában a fánkok, de sütés közben azon gondolkodtam, kis szilikonformákban sütőben is megsülhetnének, legközelebb kipróbálom úgy. 

Hozzáteszem a szokásos mondandómat is. Ezt barna rizsliszttel és édesítőszerrel csináltam, de te használj nyugodtan olyan lisztet, amilyet egyébként használsz/használhatsz, és az édesítéssel tedd ugyanezt. (Én kevesebb édesítőszert használtam, mint amennyit az eredeti receptben ír Fáber Mária és Baranyai Katinka, érdemes megkóstolni a masszát és a saját ízlésünknek megfelelően alakítani.)

Hozzávalók: 

• 34 dkg barna rizsliszt
• 50 dkg túró
• 33 dkg tejföl
• 4 db tojás
• 1 zacskó sütőpor (7 g)
• pici só
• 2 evőkanál negyedannyi édesítőszer (ez 8 evőkanál cukornak felel meg)
• kevés vanília (őrölt formában tettem bele, de kivonat, aroma, bármi jó bele, amit szoktál használni)
• (elbírna még egy kis reszelt citromhéjat, de azt most én nem tettem bele)
• olaj a sütéshez

Az olaj kivételével mindent beletettem egy tálba és egy spatulával összekevertem. 15 percig állni kell hagyni a leírás szerint, de én betettem a hűtőszekrénybe tegnap este, mert csak ma délután értem rá kisütni. Teljesen jó így is.

Egy serpenyőben olajat forrósítottam, és egy evőkanállal beleszaggattam a masszát. Nem túl sokat egyszerre és arra is vigyáztam, hogy az olaj ne legyen túl forró, mert a külseje viszonylag hamar megbarnul. 42 db fánkocska lett belőle.

Papírtörlővel kibélelt tálra szedtem. Viszonylag környezettudatos a háztartásvezetésem, de olajban sütés esetén mindig ezt használok, tapasztalatom szerint a leghatékonyabban papírtörlővel lehet leitatni (a lecsepegtetés szerintem önmagában nem elég), most is két edénybe szedtem ki, hogy minél kevesebb olajat tartson magában).

Eperrel ettük.

Akinek számít: a hozzávalók közül (mivel, akiknek tudniuk kell abbahagyni az evését, azok 2-4 darabnál többet nem esznek meg belőle) csak a barna riszliszt CH tartalmát számoljuk, ami (3,4x 75,8)/42= 6,1 CH/db.

Köszönöm, ha megosztod!

Almás és mákos és finom

Bárdos Deák Ágitól tanultam ma ezt a süteményt, amit persze valamennyire a magam képére formáltam. Kevesebb zsiradék került bele, és tettem hozzá mákot, na, meg nem cukorral csináltam, hanem édesítővel. Hihetetlenül jó lett.
(Mondanom sem kell, hogy ha nem diétázol, használj olyan lisztet, amilyet szoktál. Ha nincs kéznél vaj, akkor pedig margarin, vagy olaj is megteszi, és édesítőt is kedved szerint tegyél bele, bátran változtass a lehetőségeid, illetve a szükségeid szerint!)

Hozzávalók (kirészletezem a számolandó szénhidráttartalmakat arra az esetre, ha szükséged van rá):

• 50 dkg felkockázott alma (én nem hámoztam meg)

száraz anyagok:

• 21 dkg teljes kiőrlésű (tönköly)liszt (128,1 g CH)
• 7 dkg finomliszt (49,7 g CH)
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 10 dkg mák --- szemes, nem darált (8,6 g CH)
• 1 db kezeletlen citrom lereszelt héja
• 1 teáskanál őrölt fahéj

nedves anyagok:

• 4 db tojás
• 12 dkg vaj
• 7 dkg negyedannyi édesítőszer (28 dkg cukornak felel meg)

(A számolandó szénhidrátmennyiség 220,3 g, a végén 12 szeletre vágtam, így szeletenként 18,4 g-ot tartalmaz.)

Először a sütőt kapcsolom be 175 fokra (hőlégkeverés).

Felkockázom az almát. Mivel én lusta vagyok és kényelmes, van egy olyan "csodadobozom", amiben különböző betétekkel lehet reszelni, gyalulni, darabolni, így én ezzel nagyon gyorsan felkockázom az almákat. Ha ezt késsel csinálnám, akkor citromos vízben gyűjtögetném a kockákat, hogy ne barnuljanak meg.

A száraz anyagokat összekevertem egy tálban.

A nedves anyagokat egy motoros habverővel összekevertem.

Azután összeöntöttem a két keveréket, összekevertem, majd amikor masszává elegyedett, belekevertem az almakockákat. Nem kell megijedni, nem lesz egy folyékony massza, de fakanállal/spatulával jól elegyengethető a tepsiben.
Egy 17 cm x 30 cm-es, sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam bele.

Betettem az előmelegített sütőbe és 35-40 perc alatt megsütöttem (tűpróba).

Szóval, nagyon finom, bátran ajánlom mindenkinek.

Cukkinilepény

Ebben a szénhidrátmizériában sokkal nehezebb kitalálni, hogy mit egyen az ember, mint egyébként, pedig eleve sem egyszerű...
Most is itt kuksoltam egész délután, és ezen törtem a fejem. Végül eszembe jutott a hűtőszekrény aljában kallódó cukkini, elhoztam a konyhába, ismét megmostam (szigorúan átmosunk mindent, ami bekerül a háztartásba). Ez az idő elég volt arra, hogy egy szép, pirult lepényt belsőmozizzak, és kitalálja, hogy ehhez lereszelem a cukkinit.

Hozzávalók:

• 25 dkg cukkini
• pici fokhagyma
• bors
• só
• 2 tojás
• 5 dkg zabpehely, durvára őrölve
• kevés zsiradék
• kevés reszelt sajt

Azzal kezdtem, hogy 2 tojást felvertem és elkevertem benne a sót és a zabpelyhet.

A durvára reszelt cukkinit kicsit megpároltam úgy, hogy tettem hozzá kevés fokhagymát és őröltem rá borsot. Ezt kicsit "megkacifántoztam", mert áttettem egy tányérra, hogy kissé meghűljön.

Amikor már nem volt forró a cukkini, összekevertem a tojásos masszával és beleöntöttem az újraforrósított serpenyőbe, de a lángot azonnal le is vettem takarékra (én gáztűzhelyt használok). Kb. 3-4 percig hagytam, hogy piruljon. Akkor megemeltem egy spatulával, és átfordítottam. A tetejére rászórtam a reszelt sajtot, mert amíg a másik oldala is megsült, szépen ráolvadt.

A fele elég volt nekem vacsorára, a többi részét holnap fogom megenni.

Grízgaluska helyett zabgaluska

Imádom a grízgaluskát. Le kell szögezni, hogy a "normál" búzadarából készült a legfinomabb, de van az az élethelyzet, amikor tudomásul kell venni, hogy váltani kell. Muszáj. Nincs olyan, hogy a másikat jobban szeretem, ahhoz szoktam. Az van, hogy a magam érdekében ezt ehetem. 
Amióta van velem ez a vércukormizéria, teljes kiőrlésű tönkölydarát használok, most meg, hogy van ez a karanténmizéria, abból gazdálkodunk, ami itthon van, ezért azt is lecseréltem, zabpehelyre. Nem mondhatom, hogy nem finom, csak más. Nem is úgy kell hozzáállni, hogy ugyanazt az ízt és állagot keressük, hanem úgy, hogy megtaláltunk egy hasonlóan finomat (mert tényleg az), a másságát meg majd megszokjuk.

Tehát, a hozzávalók:

• 12 dkg durvára őrölt zabpehely (én aprítógépet használtam, de egy kávédaráló is megteszi)
• 1 evőkanál teljes kiőrlésű liszt (belefér az is, hogy ez fehérliszt legyen)
• 2 tojás (szétválasztva)
• egy pici löttyintés olaj
• só

Elkezdtem vizet forralni.

A tojásfehérjét villával habosra vertem, belekevertem a sót, a tojássárgákat, egy pici olajat, hozzátettem a zabpelyhet és a lisztet.

Amikor felforrt a víz, egy evőkanállal beleszaggattam a masszát. Arra fontos odafigyelni, hogy a víz lassan forrjon, ha lobog, akkor tönkremehetnek a galuskák. Nekem 16, szép nagy darab galuska lett ebből a mennyiségből, de persze kisebbekre is lehet csinálni. Húslevesbe én ezeket a nagyméretűeket szeretem.

Amikor a galuskák feljöttek a víz tetejére, egy szűrőlapáttal kiszedtem, és szépen sorba rendezgettem  egy edénybe.

Annak, aki utálja a kelkáposztát és annak is, aki szereti a kelkáposztát

Ez az étel - amellett, hogy a lusta és kényelmes főzők részére non plus ultra - képes arra, hogy felszámoljon minden létező kelkáposztaevéshez kapcsolódó rossz érzést. Sem az állaga, sem az íze nem hasonlítható a főzelékéhez. Friss, könnyed, ha elég ügyes vagy, még ropogós is, és ízes. Nagyon ízes és nagyon szép. A pirult csirkedarabok és a zöld káposzta kontrasztja széppé is teszik.

Nem beszélve arról, hogy alig kell hozzá valami. Azért nem írok mennyiségeket, mert a múltkor sok csirkecomb volt és kevés káposzta, most pedig egy kis maradék csirkemell, és sok káposzta. Mindenhogyan finom.

Hozzávalók:

• felcsíkozott kelkáposzta
• felcsíkozott csirkemell, vagy csirkecomb
• köménymag (elhagyható, mivel ma kifelejtettem  és így is tökéletes volt)
• egy kicsi darab aprított gyömbér, vagy gyömbérpor (ma az volt benne)
• 1-2 cikk fokhagyma (ma granulátum volt
• kevés só
• kevés bors
• zsiradék

Kevés olajon nagyon forró serpenyőben megpirítottam a csirkemell csíkokat, majd kiszedtem és félretettem.

Pótoltam az olajat (nem kell sok), amikor  rátettem a felcsíkozott kelkáposztát és pirítottam, szintén nagyon forró serpenyőben, egyet-egyet kavarva rajta, nem baj, ha kissé "megkapja", finomabb a sült ízű kel, mint a párolt.

Amikor kellően megpirult a káposzta, visszatettem a húst, sóztam, borsoztam, fokhagymáztam és gyömbéreztem.

Lefedtem, hogy szottyosodjon, hiszen a só elkezdi kivonni a nedvességet és a pára is lecsapódik a fedőről.

Egy-két perc múlva löttyentettem rá tejszínt és tejfölt ( a múltkor csak tejfölt), összeforraltam, és már kész is volt.


Magában is tökéletes, de nekem muszáj szénhidrátot is enni, így barnarizs volt hozzá.

Forrás: Mautner Zsófia

Szolgálati közlemény: nem tudom, miért kékek a sorok itt-ott, de nincs kedvem újra írni.

Lekváros bukta, lassú felszívódású szénhidrát tartalommal

Egyszercsak valahogy lett egy fészbukkcsoportom. Tényleg, fogalmam sincs, hogy hogyan. Hobbiszakácsok volt a neve, és egyszercsak az jelent meg, én vagyok az adminja, aki meg alapította a csoportot, valahogy  elveszítette a pozíciót, soha nem derült ki egyikünk számára sem, hogyan állt elő ez a helyzet.

Nos, ez a csoport évek óta egy szunnyadó csoport, és ma úgy döntöttem - szomorú aktualitása van, és remélem, amikor vége lesz annak a rémálomnak, ami igazából még el sem kezdődött - életre keltem.  Át is kereszteltem, most már Karanténszakácsok a becsületes neve, és arra szolgál, hogy az elkövetkezendő szomorú időkben azt mutogassuk, hogy a semmiből is tudunk főzni valamit.

Ha van kedved az elkövetkező időkben ötleteket adni, vagy majd szívesen veszed mások ötleteit, ott a helyed a csoportban, gyere, regisztrálj! Túléljük, és utána újra hobbiból főzünk azt, amihez kedvünk van.

Az első receptem oda:

Leváros bukta

2 dkg élesztővel, 1,5 dl zabtejjel csináltam a kovászt, minimális cukrot adtam hozzá, csak épp annyit, hogy felfusson, DE: LANGYOS VÍZZEL IS JÓ A KOVÁSZ, NEM KELL HOZZÁ SEMMILYEN TEJ

40 dkg lisztbe (8 dkg fehér, a többi teljes kiőrlésű tönköly) öntöttem bele a felfutott élesztőt, tettem bele egy kevés édesítőszert ("negyedannyit" szoktam használni, ami stevia és eritrit keveréke), DE TE HASZNÁLJ 2 EVŐKANÁLNYI CUKROT NYUGODTAN, HA NEM KELL KIKERÜLNÖD ÉS SÜSD FEHÉR LISZTBŐL NYUGODTAN! Aztán az urammal megdagasztattam, a vége felé tettem bele kb. 8 dkg-nyi olvasztott vajat (használj margarint, vagy bármilyen zsiradékot, amit szeretsz). A dagasztás során még egy kis langyos vizet kellett hozzá adni

Konyharuhával letakarva duplájára kelesztettem, aztán téglalap formára nyújtottam, 12 részre vágtam, mindegyikre tettem egy jó adag szilvalekvárt.

A lekvárcsíkra merőlegesen behajtottam a két szemben lévő oldalát, majd a lekvárcsíkkal párhuzamosan feltekertem.

Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam, nem túl szorosra egymástól.

160 fokos, NEM előmelegített sütőben sütöttem, mikor megpirult, cukros tej helyett vizezett, édesítőszerrel elkevert tejszínnel meglocsoltam (ennek a keveréknek nincs számbaveendő CH tartalma), majd visszatettem pár percre, amíg beszívta a folyadékot. Nem, nem kifelejtettem belőle a tojást, direkt nincs benne. Figyelj rá, mert a lekvár miatt gyors felszívódású lesz, de ha pl. túróval töltöd, bármelyik napszakban eheted!

Keksz párhuzamok

Ez egy, pontosabban két vegán keksz. Sem tej, sem tojás nincs benne. Az esetleges hitetlenek higgyék el, hogy így is tökéletesek. (Persze, ha nem vagy vegán, használj nyugodtan vajat. Ha vegán vagy, de borsódzik a hátad a margarin szó olvastán/hallatán, használj kókuszolajat, vagy bármit, amit szeretsz használni.) Ami a lehfontosabb, pár perc alatt elkészülsz a gyúrással és a sütés is gyorsan készen van.

Legelőször citromlekvárt főztem, de az majd egy másik történet lesz, mondjuk holnap este megírom.

A lekvárfőzést követő napon megsütöttem a kekszeket.

A citromos keksz hozzávalói:

• 30 dkg liszt
• 15 dkg tisztán növényi margarin
• 10 dkg eritrit/cukor, vagy ennek megfelelő mennyiségű édesítő, amit szeretsz használni
• 1 nagyobb citrom leve és lereszelt héja (persze, kezeletlen héjú)

A lisztet, zsiradékot, cukrot és a citromhéjat összemorzsoltam, majd a citromlével jól nyújthatóra gyúrtam a tésztát (ha nem elég a citrom leve, egy pici vizet tegyél hozzá).

Vékonyra nyújtottam (3-4 mm), korongokat szaggattam bebőle és 175 fokon (hőlégkeverés) 7 perc alatt megsütöttem. Nem kell túlsütni, csak szép rózsaszínű legyen az alja.

Miután kihűltek, kettót-kettőt citromlekvárral összeragasztgattunk.

A csokis-narancsos kekszek hasonlóan készültek, de zabpehelylisztből és így kicsit több zsiradékot igényelnek.

A csokis-narancsos keksz hozzávalói:

• 25 dkg zabpehelyliszt
• 5 dkg kakaó
• 1 evőkanál mézeskalács fűszer
• 20 dkg tisztán növényi margarin
• 10 dkg eritrit/cukor, vagy ennek megfelelő mennyiségű édesítő, amit szeretsz használn
• 1 narancs leve és lereszelt héja (persze, kezeletlen héjú)
• a tetejére 5 dkg főzőcsokoládé és 2 evőkanálnyi margarin

Épp úgy morzsoltam, gyúrtam, szaggattam, sütöttem, mint az előzőt. Amikor kihűltek a kekszek, olvasztott csokoládéba (a margarint kicsit kisütöttem, és összekevertem az olvasztott csokoládéval). Egy sütőpapírra raktam és miután megszáradtak, bedobozoltam.

 

Diós, kókuszos, kakaós és üreges

Amikor egy sütemény már másodszor sem sikerül, kovácsolj előnyt a hátrányból és töltsd meg a keletkezett üreget, ezzel ünnepivé varázsolhatod.

Hozzávalók:

"száraz anyagok":

• 6 evőkanál kókuszreszelék
• 5 evőkanál darált dió
• 1 púpozott és 1 lapos evőkanál kakaó
• 2,5 teáskanál sütőpor
• 1/2 teáskanál szódabikarbóna
• 1 evőkanálnyi negyedannyi édesítőszer (ez 4 evőkanál porcukornak felel meg) 
• kevés vanília

"nedves anyagok":

• 2 evőkanál olívaolaj
• 6 púpozott evőkanál almapüré (aprítógéppel, vagy a "kisbabás" almareszelővel gyártott)
• 3 evőkanál zabpehelypép (ami a masinás tejcsináláskor megmarad, de lehet helyette simán beáztatott zabpehely, vagy 2 tojás)
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 evőkanál útifűmaghéj (amit 3 evőkanál vízben áztattam előtte (ehelyett is jó 1 tojás), 
• 3-4 evőkanálnyi zabtejet (ehelyett használj nyugodtan tejet, ha nem vagy vegán)

az üregbe almalekvár (vagy bármi, amit szívesen belepakolsz), a tetejére pirított dió, mogyoró, mandula, én a múltkor diót, most mandulát használtam, késsel felaprítva

Ahogyan készült:

A száraz anyagokat összekevertem, hozzáadtam a nedves anyagokat és az adagoló evőkanállal jól elegyítettem, majd egy gyümölcskenyérformába belesimítottam, és 175 fokon 15 percig, azt követően 120 fokon még 10 percig sütöttem (tűpróba).

Aztán feldühödtem, hogy most is beesett a közepe. Mérgemben kitaláltam, hogy egy kicsi üveg almalekvárt (amit én csináltam) belepakolok az üregbe, és megszórom pirított mandula vagdalékkal.

Most meg csak reménykedem, hogy legközelebb is beesik a közepe! :D

Szilvásgombóc, ami nagyon könnyed

Ennyi még gombócból sem sok. Tényleg. (Márhogy, próbáljak egy kicsit "szellemeskedni"...)

Klasszikus stíriai metélt tészta lenne, ha nem  zabpehelyből készült volna, eritrittel. Persze, ha neked nem kell vigyáznod a szénhidrátokkal, akkor használj nyugodtan cukrot és fehérlisztet, de ne félj a zabpehelytől és a teljes kiőrlésű liszttől sem!

Egy kedves internetes ismerősöm mutatta meg a barackos gombócokat, amit stíriai metélt tésztába csomagolt, és nagyon tetszetősek voltak. Rögtön azon kezdtem vacakolni, hogyan alakíthatom át úgy, hogy minél lassúbb felszívódású legyen, nos, ilyen lett.

Először is, azzal kezdem, Ilona - akitől a recept származik - úgy fogalmazott a liszttel kapcsolatban: amennyit felvesz. Úgy gondoltam, én azért megmérem, mennyit teszek bele, hátha Anikó barátném kedvet kap hozzá, és neki szüksége van a pontos adatokra. Egyébként a zabpehely és a liszt mennyisége úgy alakult ki, hogy nem lett elég a "szemre" adagolt zabpehely és már nem volt kedvem többet őrölni. Szerintem, egyébként ez tényleg az "amennyit felvesz" irányadást kell követni, mert függ a túró nedvességétől, és attól is, hogy mekkora evőkanálnyi tejfölt sikerül beletenni. (Akinek számolnia kell a CH-t, "visszafelé" tud mérni. Először meg kell mérni a liszt és a zabpehely tömegét a tárolóedényben, majd ha kész a cucc, a maradékot kell a mérlegre tenni, és a különbségnek kell kiszámolni a CH értékét.)

Hozzávalók:

 A tészta  (23 db, viszonylag nagyméretű gombóc lett belőle):

• 60 dkg túró
• 2 tojás
• 2 evőkanál eritrit 
• 2-3 dkg-nyi puha vaj
• 2 evőkanálnyi tejföl
• pici só
• 1 (kezeletlen héjú) citrom lereszelt héja, de ez el is maradhat
• 22 dkg őrölt zabpehely (nem őröltem túl finomra)
• 6 dkg teljes kiőrlésű liszt

A töltelék:
Lehet bármilyen gyümölcs, amit szívesen eszünk gombócok közepében, mi most az utolsó adag szilvánkat szedtük le, kimagoztuk, és mivel nem magvaváló szilva, a vágott felét belemártottam őrölt eritrit és fahéj keverékébe, szembefordítottam egymással a feleket és így kerültek a gombóc közepébe. Kb. 2 evőkanálnyi eritritet őröltünk meg, 2-3 teáskanálnyi fahéjport kevertem bele, és a nagy része megmaradt, így abból szórtunk a tetejére is, amikor ettük.

A "morzsázás":
Leírom, mennyit pirítottam meg, de ez sok lett, én ilyenkor a maradékot jól záródó üvegben a hűtőszekrényben tárolom, hetekig eláll, nincs semmi baja és még ropog is, ha serpenyőben átforrósítjuk a következő felhasználáskor.

• kb. 8 dkg-nyi teljes kiőrlésű morzsa 
• 1 evőkanálnyi olaj
• 1 evőkanálnyi vaj 

A készítés:

Először a szilvákat készítettük elő, úgy, ahogyan a töltelék címszó alatt az előbb leírtam.

A zabpehely és a liszt kivételével mindent egy nagyobb tálba tettem és egy spatulával jól összekevertem. Ezután belekevertem az őrölt zabpelyhet, és mivel még túl nedvesnek találtam, tettem hozzá 3 evőkanál lisztet.  Ekkor félretettem a tálat.

Odatettem főni a vizet, és megpirítottam egy serpenyőben a morzsát. Ez utóbbinál úgy szoktam, hogy a forró zsiradékba szórom a morzsát, majd amikor kész, leveszem a tűzről és tovább kevergetem, mert a serpenyő aljának a hője könnyen megégetheti.

Amikor a morzsa kész lett, megcsináltam a gombócokat. Kb. akkora darabokat vettem ki a masszából, amekkora gombócokat szerettem volna csinálni. Ellapogattam a tenyeremben, beletettem a szilvát, ráhajtogattam a tésztát és nedves kézzel gömbölyűre formáztam.

Amikor a víz felforrt, 3 adagban kifőztem a gombócokat. Az újraforrástól kezdve 2-3 percnyi idő, amíg feljönnek a víz tetejére. Ekkor szűrőkanállal kiszedtem, beletettem a morzsás serpenyőbe, és addig rázogattam, amíg mindegyik jó sokat magára szedett.

Ezután már csak ennünk kellett, és persze nekem mértéket tartani is, CH csökkentés ide, vagy oda...

"kétparadicsomos", "kétcukkinis" szendvicskrém

Olyan cukkinikrémet akartam csinálni, aminek nincs cukkiniíze, mert L. nem szereti a cukkinit.  Sikerült. Az előbb megkóstolta és ehetőnek nyilvánította. Pirítóskenyérre kenve evett belőle, zöldségekkel.

Nem írok pontos arányokat, mert az elején csak elkezdtem, aztán ezt is tettem hozzá, azt is, miből kevesebbet, miből többet, és a végére így is nagyon jó lett. Bátran kövessétek a példámat, jó dolog a "szabadfőzés".

Hozzávalók:

• (olíva)olaj
• negyedelt kápia paprikák
• héjastől felkarikázott cukkini
• felkockázott hagyma
• héjastól felkockázott cukkini
• lebőrözött, kockákra vágott paradicsom
• bazsalikom
• szurokfű (oregano)
• kakukkfű
• fokhagyma
• olajban tárolt aszalt paradicsom
• só
• bors

A karikára vágott cukkiniszeleteket befújtam olajjal (ecsettel kenve is tökéletes), felforrósított serpenyőben meggrilleztem mindkét oldalukat.  A kápai paprika csíkokkal ugyanezt tettem.

Az aszalt paradicsom fűszeres olajában megpároltam a hagymát (ilyenkor kicsit sózom, hogy ne piruljon, csak párolódjon), rátettem a cukkinikockákat, rászórtam a fűszereket, beletettem az összezúzott fokhagymát, és kicsi vízzel puhára pároltam. Amikor teljesen elfőtte a levét és egy picit pirult is lett az alja, rátettem a felkockázott friss paradicsomokat, és még jól összerotyogtattam.

Az aszalt paradicsomszeleteket felkockáztam.

Mindezt beletettem az aprítógépbe, és inkább rusztikusra, mint homogénre krémesítettem.

Mákos muffin, ami persze nagyon finom

Rahmanyinovot, Fekete Gyulát és Mendelssohnt hallgattunk ma egy kamaraesten, de áhitat ide, vagy oda, a végén már majd' éhen haltam, mert csak kétszer ettem napközben. Hazafelé azon gondolkodtam az autóban, hogy miafenét egyek, mert valamit muszáj... Ahogy leültem itthon, egy mákos muffin képe fogadott az egyik FB csoportban, Baksa Tímea csoporttársam csinálta és nagyon kívánatos volt. 5 perc alatt összedobtam (na jó, az uram darálta a zabpelyhet, az még 2 perc), 20 perc alatt megsült és egyet megettem belőle, így nem üres gyomorral (értsd: leesett vércukorszint) alszom majd el.

Hozzávalók (8 db lett belőle):

• 2,5 dl őrölt zabpehely (de jó bármilyen liszt, amit használsz)
• 2,5 dl darált mák
• 3 evőkanál eritrit (ez így nem túl édes, de mi így szeretjük, ha szükségét érzed, tegyél bele többet, vagy használj cukrot, ha teheted)
• 1 db nagyméretű tojás
• 2 dl víz
• 1 dl (zab)tej
• 2 nagyobb csipet szódabikarbóna
• reszelt citromhéj (kezeletlen)

A sütőt előmelegítettem 180 fokra (hőlégkeverés).

A felsoroltakat összekevertem egy spatulával (ha nem találod elég sűrűnek, szórj bele pici zabpelyhet), és a muffinsütőbe belerakott papírokba kanalaztam.

20 percig (tűpróba) sütöttem. Finom is és szép is, meg az uram kedvére való, mert ha tehetné, mákot enne mákkal.

A forrás pedig itt van, köszönöm, Tímea!

Azt mondta Tímea: szeretem az ilyen sütiket, mert 5 perc bekutyulni és betolni a sütőbe, aztán 15-20 perc sütés és lehet enni. Bármikor összedobható. 

Szombat déli színkavalkád, "felhőlángossal"

Tanulom "ezt" a szénhidrátszegény táplálkozást. Ha már eddig nem tettem kedvtelésből, most kénytelen vagyok muszáj alapon, pedig a kötöttségeknél jobban csak az őszintétlenséget utálom, vagymi... Azt hiszem a kövérség az elmúlt év stresszhalmazával karöltve nem volt kedvező hatással a vércukor szintemre, de az orvosom szerint még az elején vagyok, és talán megállítható/visszafordítható. Mindenesetre Mozartot hallgatok, meg eszek mellé egy kis magnéziumot, hogy egyre jobban viselhessem a tudatot. (Az mindenesetre felvillanyoz, hogy az övembe kellett egy plusz lyukat csinálni nemrégiben.)
A legnagyobb problémát a nem itthon evés, meg az ennivalóim napi 5 adagba szervezés jelenti. Ha hómofiszolok, egyszerűen elfelejtek enni, ha meg nem itthonról dolgozom, akkor az alkalom kevés rá, és van, hogy bizony 4 étkezés is házon kívülre esik. Mindezt nehezíti, hogy előre főzök, hiszen hétközben kiszámíthatatlan a jövés-menés ideje.

Beléptem ma egy FB csoportba, ahol megütötte a szemem a felhőkenyérnek, illetve felhőlángosnak titulált omlett. Azt hiszem, ez jó lehet nekem elvivősnek is, úgy gondolom, akár kis töltött tekercseket is csinálhatok belőle, azt könnyű előszedni napközben a dobozomból.

Gyorsan ki is próbáltam ebédre. Az utóbbi hetekben folytatott tanulmányozásaim szerint nem baj, ha a déli evés tartalmaz gyorsan felszívódó szénhidrátot, így a benne lévő túró (most épp juhtúró, ami talán kedvezőbb is) nem zavaró. Finom lett szerencsére, úgyhogy bekerül a repertoárba.

Én nem számolom (egyelőre) a CH tartalmat, mert ez most egy kísérleti időszak, de írom a pontos adagokat, ha esetleg valaki innen kap kedvet hozzá.

Hozzávalók (2 adaghoz):

• 3 db szétválasztott tojás
• 1 kanálhegynyi sütőpor (ezt majd a későbbikben kikísérletezem, hogy fontos-e)
• 10 dkg (juh)túró
• egy kisdarab piros színű paprika apró kockákra vágva
• kevés kakukkfű 
• 1 gerezd összezúzott fokhagyma
• 3 dkg gyulai kolbász vékony szeletkékre vágva

A tányérra még:

• kb. 9 dkg mexikói ízesítésű tonhalsaláta 
• kedvünkre való zöldségek
• tejföl (vagy joghurt)

A sütőtt előmelegítettem 200 fokra.

A tojásfehérjéket a sütőporral kemény habbá vertem. A tojássárgákat a juhtúróval és a fűszerekkel kikevertem  (nem sóztam, hiszen a juhtúró eleve sós), majd a tojáshabot egy kézi habverővel 3 vagy 4 adagban hozzákevertem, végül beletettem a paprikát és a kolbászt.

Egy tepsibe sütőpapírt fektettem és 4 részre elosztotta rajta a masszát.

10 perc alatt nagyon szépre sült és finom is lett. Nyers zöldségeket tettem hozzá (utálom a saláta kifejezést , bocsánat), és egy dobot tonhalsalátának (nem tudok rá jobb szót, hiába utálom) az egyharmadát is odapakoltam a tányérra. Szóval, jó lett.

Forrás: Szénhidrátcsökkentett ételek tárháza FB csoport