Grízgaluska helyett zabgaluska

Imádom a grízgaluskát. Le kell szögezni, hogy a "normál" búzadarából készült a legfinomabb, de van az az élethelyzet, amikor tudomásul kell venni, hogy váltani kell. Muszáj. Nincs olyan, hogy a másikat jobban szeretem, ahhoz szoktam. Az van, hogy a magam érdekében ezt ehetem. 
Amióta van velem ez a vércukormizéria, teljes kiőrlésű tönkölydarát használok, most meg, hogy van ez a karanténmizéria, abból gazdálkodunk, ami itthon van, ezért azt is lecseréltem, zabpehelyre. Nem mondhatom, hogy nem finom, csak más. Nem is úgy kell hozzáállni, hogy ugyanazt az ízt és állagot keressük, hanem úgy, hogy megtaláltunk egy hasonlóan finomat (mert tényleg az), a másságát meg majd megszokjuk.

Tehát, a hozzávalók:

• 12 dkg durvára őrölt zabpehely (én aprítógépet használtam, de egy kávédaráló is megteszi)
• 1 evőkanál teljes kiőrlésű liszt (belefér az is, hogy ez fehérliszt legyen)
• 2 tojás (szétválasztva)
• egy pici löttyintés olaj
• só

Elkezdtem vizet forralni.

A tojásfehérjét villával habosra vertem, belekevertem a sót, a tojássárgákat, egy pici olajat, hozzátettem a zabpelyhet és a lisztet.

Amikor felforrt a víz, egy evőkanállal beleszaggattam a masszát. Arra fontos odafigyelni, hogy a víz lassan forrjon, ha lobog, akkor tönkremehetnek a galuskák. Nekem 16, szép nagy darab galuska lett ebből a mennyiségből, de persze kisebbekre is lehet csinálni. Húslevesbe én ezeket a nagyméretűeket szeretem.

Amikor a galuskák feljöttek a víz tetejére, egy szűrőlapáttal kiszedtem, és szépen sorba rendezgettem  egy edénybe.