Lencsefasírt

Nem fogok arányokat írni, mert nem is tudok, csak összeraktam az "alkatrészeket" és annyi lisztet tettem hozzá, hogy biztosan egyben maradjon. 

Egyszerre nagyobb mennyiségű lencsét szoktam megfőzni sós vízben, kisebb adagokban lefagyasztom, hogy aztán lehessen belőle fasírtot, kencét, spagettiszószt, bármit gyártani, akár hirtelen felindulásból is.

Tehát:

Főtt lencsét kiolvasztottam.

Kápia paprikát, hagymát, gombát, cukkinit felkockáztam, (nemextraszűz) olívaolajon megpirítottam, a végén fokhagymát is tettem hozzá, majd kihűtöttem.

A lencse egy részét és a zöldségek egy részét aprítógépben összezúztam, aztán összekevertem a nem összezúzottakal és egy kis liszttel, hogy biztosan egyben maradjon a sütés során. 

Kigombócoztam, ellapítottam, morzsába forgattam és forró olajban kisütöttem, de azt a részét nem fényképeztem le.

Ezeket , amik a képeken vannak, kisebbekre gombócoztam és air fryerben, zsiradék nélkül,  kb. 18 percig sütöttem, 200 fokon, időnként rázogattam, hogy egyenletesebben süljön.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Zabpelyhes zöldségfasírt

 Már jó ideje "kallódik" a fagyasztószekrényben egy zacskó franciasaláta alap. Ma végre beteljesült a sorsa, fasírt lett belőle. 

Hozzávalók:

• 30 dkg-nyi zöldségkeverék (felkockázott krumpli, borsó, répa)
• 1 evőkanálnyi zsiradék (ez most vegán margarin volt)
• 1 bögre langyos vízbe áztatott zabpehely
• 1 db tojás helyett egy lapos evőkanálnyi útifúmaghéj (tehetsz helyette egy kis lisztet is)
• kedvünkre való fűszerek (só /én fekete sót használtam az íze miatt/, bors, fokhagyma, petrezselyemzöld), bármi, amit illőnek gondolunk hozzá
• zsemlemorzsa

a sütéshez

• zsiradék (én nem extraszűz olívaolajat használtam)

A  zöldségeket megpároltam a zsiradékon, közben beáztattam 1 bögrényi zabpelyhet annyi langyos vízbe, ami bőven ellepte.
Amikor kihűlt a zöldség, és beszívta a zabpehely a vizet, aprítógépbe kerültek az útifűmaghéjjal  és a fűszerekkel. Mivel picit lágynak találtam, kevertem bele egy kis morzsát. 
(Ha nem használsz aprítógépet, egy kruplinyomó is megteszi, kicsit rusztikusabb lesz a massza, mondhatjuk úgy is, hogy szebb, érdekesebb, változatosabb textúrájú.)

Vizes kézzel gombócokat formáztam, amiket aztán ellapítottam, morzsába mártottam és forró olajban kisütöttem. 

A fázisokat is megmutatom.

Tojásfasírt

Gyerekkorom egyik kedvence a tojásfasírt.
Ritkán ettünk, mert a napi főzés a nagymama dolga volt, és ő hagyományos paraszti ételeket főzött. Anya esetenként főzött, szinte csak a nyári hétvégeken (cukorgyári munkás volt, és a répafeldolgozási szezonban folyamatosan dolgoztak, szombaton és vasárnap is), és nagyon szerettem a főztjét, mert teljesen más volt, mint a nagyié és általában az ottani falusi környezeté, különlegesnek gondoltam.

Tejszínes-kapros spenótot akartam ma főzni, úgy gondoltam, ahhoz nagyon jól illik ez a fasírt, az uram meg nem ellenkezett ellene, örül, ha neki nem kell gondolkodnia azon, mit főzzek, mindent szeret.

Hozzávalók:

• 1 kisebb vöröshagyma apróra vágva 
• 9 db tojás
• 3 szelet, hideg vízbe áztatott és jól kinyomkodott teljes kiőrlésű kenyér
• 1 cikk zúzott fokhagyma 
• (frissen) őrölt bors
• fűszerpaprika (én most füstölt chipotlet használtam, úgyhogy ez egy csípős fasírt lett)
• só
• 6 dkg teljes kiőrlésű zsemlemorzsa 

a sütéshez:

• zsiradék

Először megfőztem 4 db tojást. Amíg hűlt, a vajból, a sóból, a hagymából és 4 db tojásból rántottát csináltam.

Amíg a rántotta hűlt, megreszeltem a főtt tojásokat. Azután belepakoltam a egy tálba a zsemlemorzsa kivételével minden hozzávalót (a maradék 1 tojást nyersen) és jól összekevertem (a kezemmel). Mivel nem találtam elég masszívnak, szórtam bele egy kicsi zabkorpát, de ez lehet plusz zsemlemorzsa is, és persze az is lehet, hogy egyáltalán nem kell hozzá semmi.

A masszából 8 db pogácsát formáztam, morzsába forgattam és olajban kisütöttem, ahogyan a "normál" fasírtot szokás.

A spenót nagyon egyszerű: a leveleket kevés vajon sóval párolom, aztán szórok rá kaprot és felöntöm egy kevés tejszínnel.

Újra vegetáriánus fasírt.

Ezúttal füstölt tofuból, zöldbab főzelékkel. A tofu és a zöldbab hüvelyes, a fasírtba gyúrt teljes kiőrlésű kenyér és a habarás gabona, tehát teljes értékű fehérje születik. Mi kell még hozzá? Hááát, az íz, meg az illat, aminek szintén nem voltunk hiányában. A füstös tofuhoz egy kis bors, minimális fűszerpaprika és fokhagyma (nálunk helyette hing, hogy L. is ehessen belőle). A zöldbabfőzelék pedig ezúttal "magyaros" (nos, ezen vacakoltunk egy kicsit, mert nálunk ez eddig hófehér volt, és tartottunk a komfortzónán kívüliségtől, de szerencsésen belül maradtunk), így a minimális lecsóalap és a fokhagyma (ebből nem eszik L, mert a "tömény" zöldbabot nem szokta szeretni, de pl. a zöldbabos rizst szereti) ízessé és illatossá tette.

A fasírt hozzávalói (15 db lett belőle):

• 40 dkg füstölt ízű tofu
• 2 db zsemle nagyságának megfelelő mennyiségű, teljes kiőrlésű szikkadt kenyér
• 1 evőkanál útifúmaghéj (ez ne ijesszen el, ha nem jutsz hozzá,  pici víz és liszt is segít a stabilizálásban)
• 1-2 evőkanálnyi szezámmag (el is maradhat)
• só
• őrölt bors
• pici fűszerpaprika
• 1-2 cikk zúzott fokhagyma (helyette nálunk hing)
• zsemlemorzsa 
• olaj a sütéshez

Tudvalévő, hogy kényelmes vagyok, ezért én a fasírtnak valókat - a petrezselyemzöld, zsemlemorzsa és az olaj kivételével mindent - beletettem az aprítógépbe és összekevertem. Persze mindez egy villával, vagy kézzel is kivitelezhető.
A masszába belekevertem a petrezselyemzöldet, és azután 15-20 percig állni hagytam, hogy az útifűmaghéj  megduzzadhasson, ha lisztet használsz, akkor is hagyd egy kicsit állni)

Kigombócoztam, ellapogattam a gombócokat és zsemlemorzsába forgattam a fasírtokat.

Forró olajban oldalanként kb. 3 percig sütöttem úgy, hogy amikor beletettem a fasírtokat a serpenyőbe, akkor levettem a lángot takarékra, és az átfordításkor ismét felvettem.
Papírtörlőn leitattam a felesleges olajat.

Csicseriborsó fasírt

Tegnap óta lamentálgatok. Valaki azt mondta, aki húsmentesen étkezik, ne akarjon húst pótolni, egyen autentikus vegetáriánus ételeket, és indiai ételekre gondolt. Aztán valaki elmondta, hogy a magyar konyhában is igen nagy részt foglalnak el a vegetáriánus ételek, hiszen az átlagember esetében nem volt divatja a régmúltban a húst hússal evésnek. Én - és még más is- meg azt mondom, mindenki egyen a saját pénztárcája, a saját ízlése és szükségletei, igényei szerint, és ne a mások szokásait kritizálja.

Úgy adódott, hogy a tegnapi főzőnapomon többnyire nem autentikus magyar ételek készültek (édeskrumpli-brokkoli curry, lencseszószos spagetti, pirított sonkás-sajtmártásos tészta, talán a fokhagymás - köményes sült tarja lett volna az, de tettem hozzá mustárt is...), ez a csicseriborsó fasírt sem az. Viszont finom, teljesértékűvé is vált a a fehérjekomplettálás (gabona és a hüvelyes együttese) által, és kevés vele a munka is, és nem látom jelentőségét annak, hogy magyaros, vagy sem, persze szempont azért a minél kisebb ökológiai lábnyom.
Egyedüli probléma a szezámmagba mártogatás, mert nem tapad tökéletesen, és belehullik az olajba sütés közben. Ha ennek a kiküszöbölésére ad valaki jótanácsot, azt megköszönöm!

Hozzávalók (16 db lett belőle):

• 2 doboz (400 g-os) csicseriborsó konzerv (vagy kb. 0,5 kg főtt csicseriborsó
• 1 bögrényi leforrázott zabpehely (annyi forróvizet öntök rá, amennyi éppen ellepi)
• 1 evőkanálnyi csicseriborsó liszt
• 1 evőkanányi teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt
• 2 evőkanálnyi porrá őrölt pirított szezámmag (elmaradhat)
• 2 cikk fokhagyma (helyette hinget használtam)
• őrölt bors
• só
• 2 kávéskanálnyi garam masala (ettől érdekesebb az íze, de ha nincs, akkor még 2 cikk fokhagyma és plusz bors, úgy is tökéletes az ízvilág)
• felaprított petrezselymzöld és korianderzöld (én szárítottat használtam, és el is hagyható)
• pár dkg nyers szezámmag 
• zsiradék a sütéshez, most épp étolaj)

Azzal kezdem, hogy leforrázom a zabpelyhet. Amíg ázik, a többi hozzávalót (a nyers szezámmag és a zöldek kivételével) beleteszem az aprítógépbe (ha nincs gép, akkor egy tálban krumplitörővel is összenyomkodható), előkészítem a serpenyőt, amiben sütni fogom, öntök bele egy ujjnyi étolajat, és ráteszem egy kistányérra a szezámmagot, és kibélelek egy edényt papírtörlővel, ami majd leitatja a fölösleges zsiradékot.

Ekkorra nagyjából felszívja a vizet a zabpehely. Ha esetleg még tocsog egy kicsit, akkor kinyomkodom belőle a vizet, és beleteszem az aprítógépbe a többi hozzávalóhoz. Bekapcsolom a gépet, de nem túl sokáig forgatom, csak annyi ideig, hogy éppen összekeverje a bennelévőket, mert akkor épen marad pár szem csicseriborsó, amire ráharapunk majd és így nem olyan "unalmas" a rágcsálás.

A masszát kiöntöm egy tálba, és belekeverem a zöldeket. Azért ilyenkor szoktam, mert ha hamarabb tenném bele, akkor az aprítógép megőrölné, és akkor halványzölddé válna a massza, így meg szépen látszanak a levéldarabkék). Ekkor bekapcsolom a gázégőt, épp felforrósodik az olaj, mire az első 4 fasírt elkészül, de persze előre is kigombócozható.

Gombócokat formálok a masszából, ellapogatom a kezeim között, és mindegyiket belemártom a szezámmagba, és beleteszem a fasírtokat a felforrósodott olajba. (Én négyesével szeretem csinálni, hogy a saját párája ne puhítsa a fasírtokat és könnyen forgatható legyen.) Leveszem takarékra, és mindkét oldalát 3 percig sütöm úgy, hogy a megfordítás után felveszem a lángot.

Ez így tökéletes szendvicsbe, ne adj' isten hamburgerpogácsaként is funkcionálhat, de főzelékre feltétnek, vagy csak úgy, a tálból kikapkodva eszegetni is nagyon jó. Az a fajta húsmentes étel, ami után a húsfanoknak sincs hiányérzetük.

Sárgarépás gabonafasírt és zöldborsós bulgur

Azt hiszem, a ma készült fényképeket nehéz lesz valaha is alulmúlni, viszont annyira finom lett a vegánszekció ebédje, hogy nem hagyom ki a leírását.
Még valami: nem írok csak hozzávetőleges mennyiségeket, mert pl. maradék kölest használtam, és a zabpelyhet is csak beleszórtam a tálba, és nem igazán néztem a rázúduló forró víz mennyiségét sem.

A fasírt hozzávalói:

• 1 nagy bögrényi zabpehely annyi forró vízzel leöntve, ami jól ellepi
• 1 pohárnyi főtt köles
• 1 jó nagy, finomra reszelt sárgarépa
• só
• bors
• pici fűszerpaprika
• 2 cikk fokhagyma (helyette 2-3 szórásnyi hinget használtam)
• borsikafű
• petrezselyemzöld
• 2 evőkanálnyi útifűmaghéj (ha eszel tojást, akkor abból 1 db elegendő)
• a formázáshoz zsemlemorzsa 
• olaj a sütéshez

Amikor a zabpehely elázott, összekevertem a többi hozzávalóval, vizes kézzel gombócokat formáztam, és olajban kisütöttem, mint ahogyan az egyéb fasírtokat is szokás. Jó sok réteg papírtörlővel itattam le róluk  sütés után.

Amíg sültek a fasírtok, a bulgur is elkészült.

Hozzávalók:

• 1  "összemarék" zöldborsó
• 1 bögre teljes kiőrlésű, aprószemű bulgur (ha rizs van otthon, az is jó persze)
• petrezselyemzöld
• só
• bors
• kevés olívaolaj (bármilyen olaj jó)
• kevés lenmagolaj (el is maradhat)

A bulgurt megsóztam és megborsoztam, majd kétszeres mennyiségű forró vízzel leöntöttem, azután letakartam műanyag fóliával. kb. 15 perc alatt szívta magába a forróvizet.

A borsót kicsi olajon megpároltam egy kevés sóval.

Összekevertem a borsót és a bulgurt és a petrezselyemzöldet úgy, hogy lenmag olajat is öntöttem rá.

A hozzá készült saláta elemei: sárgarépa, salátalevél, paradicsom és zöldpaprika, valamint citromlé-mustár-fehérbors öntet.

Árpagyöngy ropogós

Ez a torony nem csak szép, hanem nagyon finom is. Sós és ropogós. Mármint nem túl sós, csak úgy "normálisan". Árpagyöngyből, sárgarépából, és fűszerekből készült. Kevés olajon "grilleztem" és a zöld színű feles borsóból főzött zöldséges pürével teljes értékű fehérjévé komplettálódott.

 Így néztek ki együtt:

Ahogy készült:

A mennyiségek:

• 2 dl hántolt árpa (gersli, árpagyöngy)
• 7 dl víz
• só
• 2 db reszelt sárgarépa
• 1-2 cikk zúzott fokhagyma
• őrölt bors
• apróra vagdalt petrezselyemlevél
• ha nem vagy gyakorlott árpagyöngyfasírt készítő, akkor egy evőkanál finomliszt is
• kevés olaj a sütéshez

A gabonát sós vízben megfőztem (gyorsfőzőben viszonylag hamar elkészül, akkor jó, ha már nincs leve és ragacsos egy kicsit), majd kihűtöttem. A felét a felkarikázott sárgarépával és a fokhagymával aprítógépbe tettem és összezúztam. (Ha nincs aprítógép, akkor a répát finomra kell reszelni, a puha gabonát  pedig egy krumplinyomóval kicsit megtörni.) 

A keletkezett masszát borsoztam, és belekevertem a petrezselyemlevelet is. Ez az a pont, ahol hozzákverjük a lisztet, amennyiben szükséges tartjuk.

Ha gyakorlott vagy, vagy eleve bízol magadban, akkor nem szükséges, mert összeragad, csak ügyesen kell tudni csinálni a formázást. Azért tartom fontosnak ezt itt hangsúlyozni, mert lássuk bem, bizonyos ételek készítéséhez kell egy kis gyakorlat. A vegetáriánus fasírtok is könnyen formázhatók, egyben maradók lesznek, ha már tapasztaltabbak vagyunk. Addig meg tegyünk hozzá "kötőanyagot"!

Ebből a mennyiségből 15 lepényke lesz, nedves kézzel kell megformázni, és ügyelni kell arra, hogy 0,5 cm-nél ne legyen vastagabb, mert akkor könnyen eltörik, ha átfordítod a serpenyőben.

Szóval, nedves kézzel kerekded lepényeket formázunk és forró serpenyőben (oldalanként 2-3 perc alatt) kevés olajban ropogósra sütjük.

Papírtörlőn leitatjuk róla az olajat, és nem bírjuk megállni, hogy ne ropogtssunk el legalább egyet közben, mert annyira finom és illatos.

Sárgarépás-póréhagymás zabpehelyfasírt

A kényelmességem azt diktálja, hogy mindenképp legyen valami közös alapja, összekötője a vegetáriánus és a nem vegetáriánus ételeknek, hiszen akkor kevesebbet kell vacakolnom a főzéssel. 

Azt is meg kell mondjam, hogy nehezen találom ki, mi(k) legyen(ek) a hétvégi menü(k), a népeim meg nem mondanak semmit, vagy legalábbis ritkán találkozom a "lepjél meg" kíséretű huncut mosolyon túli konkrétummal. Persze nem panaszkodhatom, hiszen rendkívül hálás közönség. Mindent megesznek, amit elébük pakolok, igaz, én meg figyelembe veszem azokat a kereteket, amin belül érdemes mozognom.

Legutóbb frissensültet csináltam a vegáknak - mert a többieknek is az volt a maguk módján-, a közös alap pedig zelleres krumplipüré (pontosabban krumplis zellerpüré) volt. 

Készült már máskor is ez a fajta fasírt, de az állagát most találtam el igazán, és így teljesen jól tudtam sütni annak ellenére, hogy tojás nem került bele, a zabpehely ebben a tekintetben eléggé önjáró, és tettem hozzá 2 evőkanálnyi útifűmaghéjat is. 

Javaslom annak, aki kipróbálná, de nem jut útifűmaghéjhoz, hogy vagy egy tojást, vagy egy kanál lisztet tegyen bele, akkor biztosan nem kell óvatoskodni az átfordításnál. Nekem útifűmaghéj és más külön kötőanyag nélkül is egyben szokott maradni, de persze én sok ilyesmit csinálok.

Hozzávalók (6-7 adagnyi lesz belőle):

• 25 dkg zabpehely
• 3 db reszelt sárgarépa
• 1 db finomra kockázott vöröshagyma 
• 1 kisebb, vékony karikákra vágott póréhagyma (helyette esetleg 1 db vöröshagyma)
• só
• bors
• 2 evőkanályi szójaszósz
• kb. 3,5 dl víz
• 1,5 dl-nyi joghurt (ha vegán vagy, akkor növényi)
• 2 evőkanálnyi útifűmaghéj (és/vagy liszt)

A sütéshez pár evőkanálnyi zsiradék (olaj vagy kókuszzsír).

Előző este, vagy  kora reggel keverem össze a masszát, hogy a zabpehely és az útifűmaghéj kedvére, pontosabban az én kedvemre megduzzadhasson.

Leöntöm a zabpelyhet langyos vízzel, és alaposan elkevergetem egy tálban. Ezután lereszelem a répát, felaprítom, karikázom a hagymákat, és még más konyhai munkákat is csinálok közben, hogy kb. 30 percig állhasson a zabpehely. 

Amikor eltelt a félórányi idő, minden más hozzávalót beleteszek a tálba, és alaposan összekeverem. Lefóliázom, és beteszem a hűtőszekrénybe legalább pár órára.

A sütéshez kevés zsiradékot zsiradékot felhevítek egy serpenyőben, közben vizes kézzel lapos korongokat formázok a masszából, amiket szép sárgára sütök, ez oldalanként kb. 4-5 percig tart. Papírtörlőn leitatom a felesleges zsiradékot.

Hidegen talán még finomabb, mint forrón.

Forrás: Ann Noel

Cukkinis-sajtos puffancs – sütőben, zsiradék nélkül sütve

A Tűpárna és habverő blogról való ez a recept,  cukkinis-sajtos puffancs a becsületes neve, és mint kiderült, nagyon jól választottam. Ma ezt ettük ebédre paradicsomsalátával. Bálintnak nagyon megtetszett. Annyira, hogy holnap újra sütök egy adagot, mert terveik szerint, a 20 órán át tartó nyaralási buszozásuk során jó pár szendvicset kiváltanak vele.

Picikét változtattam rajta. Nem szezámmag lisztet használtam, hanem őrölt zabpehelyhet, és nem 5, hanem 6 dkg-ot, mivel annyi zuttyant az edénybe, és nem akartam kiszedni belőle. Nem hámoztam meg a cukkiniket, és természetesen dupla adag készült, hiszen mi sokan vagyunk. Tettem bele még borsot és fokhagymát is. 25 db, 5-6 cm átmérőjű korong lett belőle.

Hozzávalók:

• 40 dkg héjastól lereszelt cukkini 
• 6 dkg őrölt zabpehely 
• 4 evőkanál útifűmaghéj (ha nem használsz, vagy nem tudsz hozzájutni, tegyél helyette őrölt zabpelyhet)
• 2 db tojás
• 15 dkg reszelt sajt (trappistát használtam
• kevés só
• 2 cikk zúzott  fokhagyma
• őrölt bors
• 8-10 dkg-nyi szezámmag

A hozzávalókat a szezámmag kivételével összekevertem, és hagytam állni kb. 30 percig. Ekkor púpos evőkanálnyi adagokból vizes kézzel golyókat formáztam, szezámmagba forgattam, és kicsit ellapítottam.

Sütőpapírral bélelt tepsiben 190 fokos hőlégkeverésben pirosra sütöttem.

Nagyon finom volt forrón, és nagyon finom hidegen is. Tényleg jó lesz útravalónak a buszozáshoz.

 

Vegán vacsora

"Rákaptunk" a sült kelkáposztára. Akár wokban, nagy lángon pirítva, folyamatosan keverve, akár sütőben sütve nagyon ízes. Ma is ezt ettünk. Készült hozzá csicseriborső alapú fasírt, egyiptomi paradicsommártás és teljeskiőrlésű kuszkusz. Soha rosszabb vacsorát!

Előre szólok, hogy SOKKAL kevesebb macera, mint egy akkora adag rántotthússültkrumpli kombó, az ízek pedig leírhatatlanul jók.

Csicseriborsó fasírt:

Hozzávalók:

• 2 marék 3 napig áztatott csicseriborsó
• 3 evőkanál lenmag
• fél bögrényi szezámmag (aminek az egyharmadát majd a kelkáposztára szórom)
• 1 db vöröshagyma
• 5 cikk fokhagyma
• 1,5 kávéskanál só
• 2 evőkanálnyi római kömény
• 1 evőkanálnyi koriandermag
• 1 teáskanálnyi feketebors
• 1 szárított csípőspaprika magostól
• 1 teáskanálnyi kardamom (most zöldet használtam)
• 2 evőkanálnyi citromlé
• 1 csokor petrezselyem
• a sütéshez növényi olaj

Legelőször a szezámmagot pirítottam meg. Egy tapadásgátlóval bevont serpenyőbe szórtam egy kevés sót, megforrósítottam, beleöntöttem a szezámmagot és nem túl nagy lángon folyamatos kevergetés mellet aranyszínűre, illatosra pirítottam. Mivel a serpenyő aljának a melegétől tovább pirul, vagy át szoktam önteni egy tányérra, vagy kevergetem még egy darabig. Mindez összesen 3 percet sem vesz igénybe.

Mikor már nem volt forró a szezámmag, beleöntöttem az aprítógépbe a 2/3-át, hozzászórtam a lenmagot meg a fűszereket és megdaráltam. 

Amíg a gép darált, én felaprítottam a vöröshagymát és összezúztam a fokhagymát, azután a hagymák, a főtt csicseriborsó és a  citromlé is a darálékhoz került. Újra bekapcsoltam az aprítógépet  és összedaráltam, kevertem az egészet. Egy picike -talán 2 evőkanálnyi- vizet is kellett hozzá tennem, hogy megfelelően elkeveredjen. Amikor kész lett a massza, hozzákevertem a felaprított petrezselyemzöldet is, és lefedve betettem a hűtőszekrénybe, hogy a lenmag áldásos hatását kifejthesse és majd egyben maradjanak a fasírtok sütés közben.

Pirított kelkáposzta

Hozzávalók:

• 1 közepes fej kelkáposzta
• 2 kávéskanál római kömény
• 1 jó nagy csipet só
• 2 evőkanálnyi olívaolaj (bármilyen olaj)

A pirított kelkáposztához a kelkáposztát elnyolcadoltam és a cikkeket vékony szeletekre vágtam. Az olajat a wokban megforrósítottam, beledobtam a római köményt, és amikor pattogni kezdett, beletettem a káposztacsíkokat. Nagy lángon, gyakran kevergetve megpirítottam. A sót csak a végén szórtam rá, hogy ropogós maradjon. A végén a szezámmag maradékát is rászórtam.

Egyiptomi, szurokfüves paradicsomszósz (forrás: Horváth Boldizsárné Húsz ország konyhája)

Hozzávalók:

• 4 evőkanál olívaolaj
• 2 fej karikákra vágott hagyma
• 1 gerezd zúzott fokhagyma
• 4 db hámozott, felszeletelt paradicsom
• 1 dl-nyi paradicsompüré
• 2 teáskanál citromlé
• 2-3 ágacska szurokfű (1 kk. szárított)
• 1 késhegynyi őrölt csípőspaprika
• őrölt bors
• só

Az olajon megpároltam a hagymaszeleteket, rátettem a felszeletelt paradicsomot, a fűszereket, jól felforrósítottam, ráöntöttem a paradicsompürét és összefőztem.

Kuszkusz:

Hozzávalók:

• 1,5 bögre teljeskiőrlésű kuszkusz
• 2,5 bögre forróvíz
• só
• őrölt bors

Borsot őröltem egy magasfalú tál aljába, rátettem egy nagy csipet sót, a kuszkuszt, elkevertem, ráöntöttem a forróvizet, újra elkevertem, lefedtem és kb. 15 percig hagytam ázni, azután újra átkevertem.

Amíg a kuszkusz ázott, kisütöttem a fasírtokat.

Egy serpenyőben félujjnyi napraforgó olajat hevítettem, és a diónyira gömbörgetett, majd ellapított fasírtokat pirosra sütöttem mindkét oldalukon.

A vegetáriánusok is szeretik a vasárnapi sülteket II.

Akkor a tojásfasírt. Imádtam gyerekkoromban. Anya "csak" rántottából csinálta és áztatott fehérkenyérrel, a főtt  tojás és a zabpehely már az én felnőttkori továbbgondolásom.

Hozzávalók (kb. 4 személyre):

• 6 db főtt tojás
• 4 db tojásból készült hagymás rántotta
• 1 db nyers tojás
• 1 nagy szelet vízben áztatott, kinyomkodott kenyér (esetünkben teljeskiőrlésű tönköly)
• 1 nagy maréknyi zabpehely
• só
• őrölt bors
• borsika
• egészen pici fűszerpaprika
• 3 cikk zúzott fokhagyma
• zsemlemorzsa (magok, zabpehely, bármi, amibe szívesen forgatjuk, hogy ropogós legyen a külseje)

A zabpehely és a morzsa kivételével mindent az aprítógépbe tettem (persze, reszelhető, vagdalható a tojás, a többivel meg a kezünk is elbír), összezútam. Átöntöttem egy tálba, és belekevertem a zabpelyhet, aztán hagytam állni, hogy legyen módja kicsit megduzzadni. A lényeg, hogy jól formázható masszát kapjunk, ami a zabpehely adagolásával jól szabályozható.

A masszából vizes kézzel lapos korongokat formáztam, majd forró kókuszzsírban kisütöttem. Papírtörlőn leitattam a felesleges zsiradékot.

Éjszaka nagyon izgalmas blogkóstolni

Tényleg. Én már csak ilyen éjszaka fényképezős vagyok, így soha nem lesznek jó képeim.

Nagyon hamar, ha jól emlékszem, a sorsolás napján kiválasztottam Anditól ezt a házi májkrémet tegnap mégis másképp döntöttem. Megláttam ezt, és egyértelművé vált, hogy nem várom meg a hétvégét a kóstolással, gyorsan veszek ma  egy kelkáposztát és megcsinálom vacsorára, mire a pasik megjönnek az uszodából.

A fiatalabbja ezt kapta:
 

 Az öregebbje meg ezt:

Amiből készült:

• 0,5 kg kelkáposzta
• 1  fej vöröshagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• 2 ek olaj
• 1 tk koriander
• 1 tk római kömény
• 1 tk feketebors
• só
• 1 zsemlényi száraz tönköly-rozs kenyér, amit az uram sütött
• 2 tojás helyett 2-3 evőkanálnyi útifűmaghéj

A sütéshez:

•  olaj
• nagy kazal papírtörlő

A külsejére: 

• lenmag
• szezámmag
• morzsa

Az öntet:

• növényi 
• növényi joghurt
• egy kisdarab póréhagymazöld
• színes bors
  

Andi medvehagymát és petrezselymet is tett a fasírtokba, én medvehagymát elfelejtettem venni, a petrezselymet meg kifelejtettem belőle. Még annyiban más, hogy én vízben áztattam a kenyeret.

"Másolás-beillesztéssel" ideteszem az eredeti leírást és annyit változtatok benne,  amit én másképp csináltam a feledékenységem miatt, illetve, hogy zsemle helyett kenyér került bele.

A koriander és a római köményt száraz serpenyőben átpirítottam, majd mozsárban összetörtem. Nincs is annál jobb, mint amikor a mozsárból elkezdenek felfelé szállni az illatok. Hmmm…

A kelkáposztát, vöröshagymát apróra vágtam, az olajon wokban először a vöröshagymát pároltam, majd hozzáadtam a kelkáposztát, alaposan összepirítottam. Beletettem az átnyomott fokhagymát, fűszereztem a korianderrel, köménnyel, sóval, borssal. Roppanósra pároltam, majd tálba tettem, kihűtöttem. Hozzáadtam a vízbe beáztatott, kinyomkodott kenyeret és itt kell beletenni a tojást, vagy rászórni az útifűmaghéjat, aztán alaposan összekeverni.

Pogácsákat formáztam belőlük, meghempergettem a lenmag, szezámmag és a morzsa keverékében és 1 centis olajban kisütöttem őket.

Egy póréhagyma szárának halványzöld részét felaprítottam és elkevertem joghurttal és őröltem hozzá színes borsot.

Illatos, ízes, szép. Mást nem tudok mondani Andi, csak hogy köszönöm, meg hogy a máj és a kacsaháj a fagyasztóban van. Majd beszámolok arról is.

Lenmagos zöldségfasírt

Hozzávalók:

• 2 db  durvára reszelt cukkini (kicsi, vékony)
• 2 szem durvára reszelt krumpli
• 3 cikk zúzott fokhagyma
• lenmag 
• zabpehely
• petrezselyemlevél
• só
• 2 db tojás
• 2 evőkanál kókuszzsír

A zabpehely és a lenmag egy részét aprítógépben összezúztam, azután egy tálban minden hozzávalót alaposan összekevertem.
Lapos pogácsákat formáztam belóle, és kókuszzsírban kisütttem, majd papírtörlőn  leitattam.

Hááát, akkor éljen a purinszegénység, ha már így alakult

Történt egy alkalommal, hogy azt mondtam a népeimnek: ha új kedves kerül  látókörön belülre, akkor kötelező az előzetes interjúztatás, mert ide még egy táplálkozási irányzat be nem teszi a lábát.

Na, betette. Tegnap ebédkor megettem a búcsúsertéskarajomat, mától meg betartom, amit muszáj, mert mégsem szeretném, ha köszvényig fajulna a helyzetem... Így, tehát magamnak is külön főzök már. :)))

Mindennek a tetejébe ma esti vacsorám  kialakulása érdekes volt. Hazajöttem farkaséhesen, és szemüveg nélkül (még jó, hogy a multifokális szemüveg viselését nem lehet diétával kiváltani, főzhetnék amiatt is...) dobáltam be az aprítógépbe a cuccokat. Így történt, hogy petrezselyem helyett először egy evőkanálnyi spenót, majd ugyanannyi kapor került ki a fagyasztóból.

Gondoltam, sokat nem ronthat a helyzeten, hát úgy hagytam.

Csillagtök-padlizsán lepénykék

Hozzávalók: (szabadon variálhatók, a mennyiség is mindegy)

• 4 szelet csillagtök
• 4 szelet padlizsán
• 3 evőkanál zabpehelyliszt
• 1 evőkanál lenmagliszt
• 3 cikk fokhagyma
• 1 evőkanál párolt spenótlevél (friss is lehet szerintem)
• 1 evőkanál apróra vágott kapor
• só
• kakukkfű
• szurokfű
• őrölt bors
• 1 db tojás
• 2 evőkanál párolt árpagyöngy (tegnapról)
• a sütéshez kevés olívaolaj

Mindezeket pépesítettem az aprítógépben és lepénykéket sütöttem belőle. Fokhagymás ordával (holnap délutános leszek), csípős paprikával és paradicsommal ettem.
Finom volt, és holnap is az lesz.

A jelenleg meglévő irányzataink:

• hús is hússal
• lakto-ovo vegetáriánus
• gluténszegény
• szimplán válogatós
• á, nekem mindegy, én úgyis alig eszem
• purinszegény

Azt hiszem, a lakto-ovo vegetáriánus és a purinszegény koszt közelít majd egymáshoz.

Zöldborsó golóbisok barnarizzsel

Viola rákapott a főzés ízére egy évvel ezelőtt. Jó látni, hogy a gyerekem, aki úgy kb. 24 éves koráig még egy szendvics készítéséhez sem érzett motivációt, most kreatívan és nagyon jóízűeket főz.

Erre a receptre a Bálinttól karácsonyra kapott  Keleties ízek című szakácskönyvében lelt rá.

Mivel Bálint és barátnője, Kati is jóízűen ettek belőle, tervezgette egy ideje, hogy újra készít. 

Ennek ma jött el az ideje, mivel máj és gomba volt a húsos szekció ebédje, és ők ketten ezeket nem szívesen eszik.
Az eredeti recepthez képest ma egy kicsit alakítottunk rajta. Fehér liszt helyett zabpelyhet őröltünk hozzá, nyers hagyma helyett párolt hagymát kevertünk bele, és sajnos kifelejtettük a petrezselymet.

Bálint szerint a nyers hagymával készült volt a finomabb, Kati és Viola szerint egyformán finom a múltkori és a mai. Lőrinc nem kóstolta meg sem akkor, sem most. :)

Azt gondoltam ki, hogy legközelebb morzsa helyett magkeverékben hempergetjük meg.

Sajtos zölborsó gombóc

Hozzávalók:

• 60 dkg zöldborsó
• 2 nagyobb vöröshagyma
• 1 csokor petrezselyem
• 1 bögre őrölt zabpehely
• 15 dkg félkemyény sajt, nagy lyukú reszelőn reszelve
• 1 tojás
• só
• őrölt bors
• zsemlemorzsa
• olaj

A hagymát finomra aprítjuk és kevés olajon megpároljuk. Közben  vizet forralunk, megsózzuk, és beleöntjük a zöldborsót. Amikor megpuhult, leszűrjük. Aprítóhéppel összezúzzuk (persze, egy egyszerű krumplinyomó is megteszi), de csak épp, amolyan rusztikusra.

Egy keverőtálba beletesszük az összes hozzávalót és összegyúrjuk. Vizes kézzel golyókat formálunk (a múltkor Viola lepénykéket készített), beleforgatjuk morzsába, és forró olajban pirosra sütjük, majd papírtörlőre szedjük.

Zöldséges barnarizst ettünk hozzá. Volt még mellé tölgyfa salátából, római salátából, paradicsomból és újhagymából saláta, amire nem tettünk semmilyen öntetet. Azért, mert friss,  zsenge kakukkfüvet és bazsalikomot hoztunk a kertből ezeket nagyon finomra aprítottam és  rászórtuk.Rendkívül finom lett.

Ez a kép azért lyen szép, mert Kati csinálta. 

Ad hoc kosztümebéd a fagyasztóból, grillázzsal

Mi minden hétvégén délig alszunk. Mármint, ezt pénteken kijelentem, aztán mikor felébredek másnap, szólok az uramnak, hogy dél van. Ez úgy kb. hét és fél kilenc közé tehető, de ma már hét előtt bekövetkezett, így nem volt lelkem felkelteni őt. Miközben osontam (már, amennyire egy kövér ember osonhat) lefelé a lépcsőn, megcsapta az éppen sülő kenyér illata az orromat. Erről eszembe jutott Jamie Oliver sült padlizsános bablevese, amit már nagyon régóta nem főztem. Ahhoz mindig friss kenyeret süt az uram, amiből persze én nem eszem, hiszen...

Amikor végre előkerült ő is (mármint az uram), előbányásztattam vele a kamrából az aprószemű fehér babjainkat, amik már régóta ott bújkáltak egy dobozban. Időnként fel is emlegettük őket, végül a sorsuk ma teljesedett be.

Mivel hirtelen felindulásból született a bableves ötlete, gyorsfőzőben tettem oda főni, és bíztam benne, ugyanolyan jó lesz, mintha áztattam volna.

Mint ahogyan arról már korábban beszéltem, egyrészt lusta háziasszony vagyok, másrészt gyakran mást csinálok, mint az eredeti elhatározásom. Történt  egyszer nyáron, hogy megsütöttem két szép nagy padlizsánt, de közben elment a kedvem a padlizsánkrém gyártásától, és  fagyasztóban kötöttek ki. Ez lett most az én ad hoc levesfőzési szerencsém, hiszen sült padlizsán is kerülhetett a sült padlizsános bablevesbe. Míg főtt a bab, addig kiolvasztottam a padlizsánt és meghámoztam, majd összevágtam két chilit. 

Egy fazékba olívaolajat öntöttem, felaprított fokhagymát pároltam benne, hozzátettem a chilit, petrezselyemzöldet, és bazsalikomot. Mikor finom illatos lett, beleöntöttem a babot a főzőlevével együtt, majd a padlizsánt is. Kb. 20 percig lassan forraltam, majd a leves egyik felét botmixerrel pépesítettem. Visszaöntöttem a fazékba, belemorzsoltam fél kg túrót (J. O. juhtejből készült ricottát használ), amit előtte sóval és törött borssal elkevergettem. Csípős, illatos, krémes leves lett belőle.

A túrót is a fagyasztóból szedtem elő. Mivel volt mellette egy másik is, kitaláltam, hogy kivételesen kosztümebéd lesz, túrós leves és túrógombóc, méghozzá liszt- és tojásmentes gombóc. 

3 dl víz, és 1 l tej keverékében megfőztem fél kg kukoricadarát, majd tettem bele vaníliás cukrot, kevés cukrot,  reszelt citrom és lime héjat, a végén belekevertem fél kg túrót. Amíg a dara főtt, egy tapadásgátlós lábasba tettem diógerezdeket, megszórtam kevés kristálycukorral. A dió és a cukor lassú tűzön aranybarnára pirult. Ekkor egy sütőpapírral borított vágódeszkára szórtam. Pár perc alatt kihűlt, majd aprítógép segítségével aranyszínű morzsává avanzsált.

Vizes kézzel a túrós masszából gombócokat formáltam, és meghempergettem a grillázsban.

Mindez leírva talán hosszú folyamatnak tűnik, azonban tisztán mérve az ételek munkaidőigényét, talán háromnegyed óra. Egy kávézgatós, beszélgetős, nevetgélős, zenehallgatós szombat délelőtti pótcselekvés, aminek a végeredménye és a részletei itt láthatók:

Ja, az öntet! Most, hogy töltöttem fel a képeket, észrevettem, arról nem írtam. Fél üveg 2 évvel ezelőtt eltett szilvabefőtt, és egy pohár joghurt, meg fahéj. Ezeket összeöntötte az uram, és krémes egyveleggé turmixolta.

És végül, a díszőrségünk, melynek tagjai: Karádikatalin, Alíz és Aladár:

 Azt nem sikerült tisztázni, hogy engem vigyáztak, vagy a Bálint fényképezését. :))

Nos, eddig ritkán írok...

"Azóta" sem írtam... Igaz, nem is főztem olyat, amire később ne emlékeznénk.
Ma viszont sütöttem csicseriborsó-köles lepénykéket,  vega rakott karfiolt, és csinálok szejtánt vadasan.

A lepénykék: egy rész főtt csicseriborsót, egy rész főtt kölest, és fokhagymát aprítógépben pépesítettem,  majd, borsot, sót, tojást és mustárt tettem bele, azután közzékevertem annyi hajdinalisztet, hogy vizes kézzel lepénykéket tudjak formázni. Ezeket belemártottam hajdinapehelybe, és tapadásgátlós serpenyőben kevés olajon szép pirosra sütöttem. A maradék párolt köles mellé készítettem vajon párolt (mikróban 5 perc) mexikói zöldséget.

Karfiol: megfőztem a karfiolrózsákat sós vízben. Egy kivajazott edénybe szórtam tönkölylisztből sütött (az uram készíti) kenyérmorzsát, beletettem a karfiolokat, majd csípős gabonakolbászt morzsoltam rá. Befedtem a maradék morzsával, majd a következő keveréket simítottam a tetejére: két kicsi joghurt, egy tojás, fokhagyma, törött bors, napraforgómag, lenmag, szezámmag, tökmag.

180 fokon 40 perc alatt szép barnára sütöttem.