Mi minden hétvégén délig alszunk. Mármint, ezt pénteken kijelentem, aztán mikor felébredek másnap, szólok az uramnak, hogy dél van. Ez úgy kb. hét és fél kilenc közé tehető, de ma már hét előtt bekövetkezett, így nem volt lelkem felkelteni őt. Miközben osontam (már, amennyire egy kövér ember osonhat) lefelé a lépcsőn, megcsapta az éppen sülő kenyér illata az orromat. Erről eszembe jutott Jamie Oliver sült padlizsános bablevese, amit már nagyon régóta nem főztem. Ahhoz mindig friss kenyeret süt az uram, amiből persze én nem eszem, hiszen...
Amikor végre előkerült ő is (mármint az uram), előbányásztattam vele a kamrából az aprószemű fehér babjainkat, amik már régóta ott bújkáltak egy dobozban. Időnként fel is emlegettük őket, végül a sorsuk ma teljesedett be.
Mivel hirtelen felindulásból született a bableves ötlete, gyorsfőzőben tettem oda főni, és bíztam benne, ugyanolyan jó lesz, mintha áztattam volna.
Mint ahogyan arról már korábban beszéltem, egyrészt lusta háziasszony vagyok, másrészt gyakran mást csinálok, mint az eredeti elhatározásom. Történt egyszer nyáron, hogy megsütöttem két szép nagy padlizsánt, de közben elment a kedvem a padlizsánkrém gyártásától, és fagyasztóban kötöttek ki. Ez lett most az én ad hoc levesfőzési szerencsém, hiszen sült padlizsán is kerülhetett a sült padlizsános bablevesbe. Míg főtt a bab, addig kiolvasztottam a padlizsánt és meghámoztam, majd összevágtam két chilit.
Egy fazékba olívaolajat öntöttem, felaprított fokhagymát pároltam benne, hozzátettem a chilit, petrezselyemzöldet, és bazsalikomot. Mikor finom illatos lett, beleöntöttem a babot a főzőlevével együtt, majd a padlizsánt is. Kb. 20 percig lassan forraltam, majd a leves egyik felét botmixerrel pépesítettem. Visszaöntöttem a fazékba, belemorzsoltam fél kg túrót (J. O. juhtejből készült ricottát használ), amit előtte sóval és törött borssal elkevergettem. Csípős, illatos, krémes leves lett belőle.
A túrót is a fagyasztóból szedtem elő. Mivel volt mellette egy másik is, kitaláltam, hogy kivételesen kosztümebéd lesz, túrós leves és túrógombóc, méghozzá liszt- és tojásmentes gombóc.
3 dl víz, és 1 l tej keverékében megfőztem fél kg kukoricadarát, majd tettem bele vaníliás cukrot, kevés cukrot, reszelt citrom és lime héjat, a végén belekevertem fél kg túrót. Amíg a dara főtt, egy tapadásgátlós lábasba tettem diógerezdeket, megszórtam kevés kristálycukorral. A dió és a cukor lassú tűzön aranybarnára pirult. Ekkor egy sütőpapírral borított vágódeszkára szórtam. Pár perc alatt kihűlt, majd aprítógép segítségével aranyszínű morzsává avanzsált.
Vizes kézzel a túrós masszából gombócokat formáltam, és meghempergettem a grillázsban.
Mindez leírva talán hosszú folyamatnak tűnik, azonban tisztán mérve az ételek munkaidőigényét, talán háromnegyed óra. Egy kávézgatós, beszélgetős, nevetgélős, zenehallgatós szombat délelőtti pótcselekvés, aminek a végeredménye és a részletei itt láthatók:
Ja, az öntet! Most, hogy töltöttem fel a képeket, észrevettem, arról nem írtam. Fél üveg 2 évvel ezelőtt eltett szilvabefőtt, és egy pohár joghurt, meg fahéj. Ezeket összeöntötte az uram, és krémes egyveleggé turmixolta.
És végül, a díszőrségünk, melynek tagjai: Karádikatalin, Alíz és Aladár:
Azt nem sikerült tisztázni, hogy engem vigyáztak, vagy a Bálint fényképezését. :))
És végül, a díszőrségünk, melynek tagjai: Karádikatalin, Alíz és Aladár:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése