Sós zabkeksz

Ennek a zabkeksznek az alapreceptjét az Élj harmóniában blog írója osztotta meg egy FB csoportban, már több éve, azóta dédelgettem magamban... Miért is? Nem tudom. Annyira egyszerű, hogy naponta többször is meg lehetne csinálni és annyira finom, hogy nem lehetne ráunni.
A hétvégi családi összejövetelünkön ez volt az, ami elsőként elfogyott. Aztán másnap reggel sütöttem még egy adagot, amit már fényképeztem is.
Természetesen, a bőrömből továbbra sem tudok kibújni, így a magunk képére formáltam a receptet.

Hozzávalók:

• 280 g őrölt zabpehely (vagy zabpehelyliszt)
• 4 evőkanálnyi sörélesztőpehely (ez elmaradhat, az eredeti recept sem tartalmazza, de sajtos érzetet kelt, pluszban nagyon egészséges)
• 1 kk. sütőpor
• 1 kk só
• 1 kk gyros fűszerkeverék (más fűszerekkel helyettesítheted)
• 100 g vaj helyett én margarint használtam, mivel vegán formula készült (hosszú idő óta Eleplantot használok)
• 3-5 ek tejföl (szójatejfölt használtam, de úgy gondolom, bármilyen növényi tejfölhelyettesítő alkalmas)

Az első adaghoz durvábbra, a másodikhoz finomabbra (de nem finomra) őröltem a zabpelyhet, annyi különbséget láttam, hogy az első esetben egyáltalán nem lehetett érzékelni, hogy cakkos a széle. A második adgnál sem túlságosan, ezért, ha szép cakkosra szeretném (ami kizárt az én esetemben), akkor teljesen finomra őrlöm majd a zabpelyhet).

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a keksz típusú cuccokat is nagyon lustán és kényelmesen csinálom. Aprítógépbe teszem a szárazanyagokat és a vajat, így nagyon gyors, és jól keveredik. Természetesen mindez kézzel is elvégezhető, vannak esetek, amikor még jól is esik a tészta "összesimogatása"

Tehát:

180-200 fokos (hőlégkeverés) sütőben sült, ha az összaállítás után azonnal sütöd, a sütő bekapcsolásával kezdd!

A szárazanyagokat összekevertem, majd elmorzsoltam benne a zsiradékot. Ezt követően kiborítottam az aprítógépből, a kupac közepébe csináltam egy kürtőt és 3 evőkanálnyi tejfölt tettem bele. Elkezdtem összegyúrni, és tettem még hozzá tejfölt, hogy könnyen gyúrható legyen. 
Az első esetben azonnal, a második esetben kb. 8 óra múlva (közen hűtőszekrényben tartottam) nyújtottam vékonyra. Az az igazság, hogy lényeges különbség nem volt . Mivel én nem akartam a nyújtáshoz plusz lisztet használni, ezért 2 réteg sütőpapír közé téve tettem ezt. (Ezeket a papírokat később a sütés során felhasználtam.) Ha úgy gondolod, hogy egyszerűbb a nyújtás, akkor érdemes két részletben csinálni.

Miután kinyújtottam, elővettem egy derelyemetszőt, és "rajzoltam" vele egy nagy négyzetetet, amelyeket kis négyzetekre bontottam, végül átlókat rajzoltam bele, így sok kis háromszöget kaptam, amelyeket eligazgattam a sütőpapíron és 10-12 perc alatt (legyen szép rózsaszínű az alja) megsütöttem, ezután rácson hűtöttem ki.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Jövőre is lesz karácsony, avagy citromos linzer lekvárral töltve

Írtam a minap, hogy az ünnepek előtt és alatt nem szeretek fényképezni, mert először nem érek rá, utána meg a családommal szemben nem tartom ízlésesnek, hogy várakoztassam őket, ezért ilyenkor fényképezek inkább...

Azt is írtam, hogy ahhoz, hogy mindnyájan ehessünk a sütikből amiket csinálok, két dolgom van mostanában:  a vegánosítás, meg olyan hozzávalók összeválogatása, amelyek nagy része lassú felszívódású szénhidrátot tartalmaz. Ezt átgondoltam és cizelláltam kicsit, mert több feltételnek is kell teljesülnie:

• legyen finom és
  
• legyen omlós, puha, vagy ropogós, amilyenre a jellege alapján számít, aki beleharap
• ne legyen túl macerás
• legyen cukormentes és ezzel együtt
• lassú felszívódású szénhidrátokat tartalmazzon, pluszban
• legyen vegán.

Nos, ez a linzer puha, kellemesen savanykás, egyszóval, nagyon finom (nem fontos hitetlenkednie a teljes kiőrlésű cuccoktól félőknek, meg kell kóstolni. Számomra a vajas íz hiánya az egyetlen probléma, de épp próbálom felderíteni, hogy kiskereskedelemben hozzájut-e az egyszerű háziasszony egy flakon vajaromához, ha igen, akkor ez a probléma is megszűnik.

Igazából ezt a kekszet itt már megmutattam egyszer, de akkor még csak a vegánság teljesült, most viszont mindnyájan ehet(t)ünk belőle.

Tehát, a hozzávalók:

• 30 dkg liszt (30% finomliszt, 70% teljes kiőrlésű, én összekeverve tárolom egy nagy üvegedényben),
• 20 dkg tisztán növényi margarin 
• 10 dkg cukornak megfelelő mennyiségű édesítő, amit szeretsz használni (én 4 dkg eritrit és 1,5 dkg "negyedannyi" keverékét használtam)
• 1 nagyobb citrom leve és lereszelt héja (persze, kezeletlen héjú)

A lisztet, zsiradékot, cukrot és a citromhéjat összemorzsoltam, majd a citromlével jól nyújthatóra gyúrtam a tésztát (ha nem elég a citrom leve, egy pici vizet tegyél hozzá).

Vékonyra nyújtottam (3-4 mm), korongokat szaggattam belőle (a felét csillag alakú kiszúróval kilyuggattam és 175 fokon (hőlégkeverés) 7 perc alatt megsütöttem. Nem kell túlsütni, csak szép rózsaszínű legyen az alja.

Miután kihűltek, kettót-kettőt lekvárral összeragasztgattam, a lyukakat egy kicsit meg is "púpoztam", porrá őrölt eritrittel szórtam meg.

abbahagyhatatlan, de muszáj mértéket tartani :D

Aki legörget az aljára, azt megjutalmazom a lekvár leírásával is.
A nyáron a kertből összegyűjtögetett és lefagyasztgatott szederhez vettünk málnát és áfonyát. 
1 kg gyümölcshöz 6 dkg cukornak megfelelő édesítőszert tettünk ("negyedannyi") és 3 dkg pektint, a gyümölcsöt felforraltuk, hozzáadtuk az édesítőszerrel elkevert pektint, adtunk hozzá citromlevet, ezekkel főzzük még 5-10 percig. 

Most jól megrémisztek mindenkit

Nem. Nem nyitok vitát, hogy ki mit ünnepel, ki miben hisz, vagy nem hisz... Azt viszont kijelentem, hogy az ember élete attól lesz színes, hogy teremt magának alkalmakat, amelyek egyik napot megkülönböztetik a másiktól. Fontosnak tartom, hogy éljük az életünket és az ne csak elmúljon szép csendesen (vagy kevésbé szépen és kevésbé csendesen...).
Egyébként a kekszeket az uram osztályának sütöttem, az iskolai halloween partira.

Szóval, mi örömmel esszük ezeket a kekszeket, amelyek most épp rémisztenek, máskor aranyos cicafejek,
 megint máskor meg a lányom esküvői vacsoráján csillogó-villogó, elegáns aprósütemény képében mutatkoznak, így:

Ha rákattintotok ott fenn, a cicafejes linkre, olvashatjátok a receptet, de persze ide is leírom.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 12 g sütőpor
• 20 dkg cukor
• 20 dkg vaj
• 2 tojás
• 1 zacskó vaníliás cukor
• mandula aroma
• csokoládé

A lisztet a sütőporral elkevertem, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. Kb. 0,3 cm vastagra nyújtottam, és kerek kekszeket szúrtam ki belőle. Minden másodikba 2-2 csokoládé pasztillát nyomtam, hogy nagy szemeik legyenek, majd, kb. 180 fokos sütőben, 8 perc alatt sültek meg.
A felébe mandulaaromát gyúrtam, mer' mégiscsakrémisztőbb úgy.

A szájuk olvasztott étcsokoládé lett, amit egy zacskóba töltöttem, aminek a csücskére vágtam egy pici lyukat, amin keresztül írókáztam. Persze, a szemeket is lehet írókázni, de nekünk most épp volt itthon pasztilla.

Juharszirupos keksz, ami igazán népmesei

Én  a Xsarakonyhán már vakon is eligazodom, hiszen sokadszor kóstolok róla a bloggerjátékon. Mindig örülök, amikor Anditól "kell" főznöm, mert csupa jó receptet lehet ott találni.

Ezúttal kifejezetten "népmesei" lett a vége. Ez a recept, , amit választottam, a játék egy korábbi fordulójából  származik, és már Andi is alakított rajta. Ő nem lisztezett felületen nyújtotta és nem kiszúróval formázta, hanem kis golyókat gyúrt, azokat lapogatta el. Én is így csináltam, mert aki lusta és kényelmes, az ritkán szánja rá magát plusz takarítanivalóra. Amit én hozzátettem a mi közös mesénkhez, az az, hogy a liszt nagy részét őrölt zabpehellyel helyettesítettem.

Egy icipici probléma van, azt be kell valljam. Elképzelhető, hogy nem egyforma nagyságú kávéskanalat használunk mi hárman, (vagy én túlpúpoztam) mert az enyémnek van egy nagyon minimális szódabikarbóna-bukéja, de szerencsére nem vészes, nagyon finom lett a végeredmény.

Azért még a népmeseiséghez 2 dolog is hozzátartozik, amit le kell írnom:

1. A juharszirup az Óperenciás-tenger  túlpartjáról származik. Bálint és Katica Torontóban nyaraltak 2 hetet, és onnan hozták nekünk.
2. A kekszek a Legkisebb Királykisasszonynak készültek, mert bizony, Adél 3 éves, óvodás nagylány lett, és a kekszeket az ő köszöntésére visszük ma délután.

Hozzávalók (64 db lett belőle):

• 10 dkg liszt
• 26 dkg őrölt zabpehely
• 1 kk szódabikarbóna
• 16 dkg vaj
• 10 dkg nádmelaszos barnacukor
• 8 ek juharszirup
• 2 egész tojás

Természetesen sima finomliszttel és fehércukorral is működik, ha csak az van otthon.

A liszteket a szódabikarbónával és a vajjal aprítógépben egybedolgoztam, aztán belekerült a cukor, a tojások és a juharszirup. (tényleg ennyi, ez a zabpehely megőrlésével együtt sem volt több 6-7 percnél).

Egy fóliával lefedve 1 órán át a hűtőszekrényben tartottam, ami közben a sütőt 180 fokra bemelegítettem.

Diónyinál kisebb golyókat formáltam (enyhén nedves kézzel), amiket belerakosgattam egy sütőpapírral bélelt tepsibe (5X5 db a nagy "gáztepsi" esetében), és egy villával lelapogatta.

10 perc alatt sültek meg. Tegnap este, friss állapotukban ropogtak, ma pedig már finom omlósak. Ki-ki eldöntheti, milyen állapotban szereti enni. Mi mindenhogyan.