Ezúttal kifejezetten "népmesei" lett a vége. Ez a recept, , amit választottam, a játék egy korábbi fordulójából származik, és már Andi is alakított rajta. Ő nem lisztezett felületen nyújtotta és nem kiszúróval formázta, hanem kis golyókat gyúrt, azokat lapogatta el. Én is így csináltam, mert aki lusta és kényelmes, az ritkán szánja rá magát plusz takarítanivalóra. Amit én hozzátettem a mi közös mesénkhez, az az, hogy a liszt nagy részét őrölt zabpehellyel helyettesítettem.
Egy icipici probléma van, azt be kell valljam. Elképzelhető, hogy nem egyforma nagyságú kávéskanalat használunk mi hárman, (vagy én túlpúpoztam) mert az enyémnek van egy nagyon minimális szódabikarbóna-bukéja, de szerencsére nem vészes, nagyon finom lett a végeredmény.
Azért még a népmeseiséghez 2 dolog is hozzátartozik, amit le kell írnom:
- A juharszirup az Óperenciás-tenger túlpartjáról származik. Bálint és Katica Torontóban nyaraltak 2 hetet, és onnan hozták nekünk.
- A kekszek a Legkisebb Királykisasszonynak készültek, mert bizony, Adél 3 éves, óvodás nagylány lett, és a kekszeket az ő köszöntésére visszük ma délután.
- 10 dkg liszt
- 26 dkg őrölt zabpehely
- 1 kk szódabikarbóna
- 16 dkg vaj
- 10 dkg nádmelaszos barnacukor
- 8 ek juharszirup
- 2 egész tojás
A liszteket a szódabikarbónával és a vajjal aprítógépben egybedolgoztam, aztán belekerült a cukor, a tojások és a juharszirup. (tényleg ennyi, ez a zabpehely megőrlésével együtt sem volt több 6-7 percnél).
Egy fóliával lefedve 1 órán át a hűtőszekrényben tartottam, ami közben a sütőt 180 fokra bemelegítettem.
Diónyinál kisebb golyókat formáltam (enyhén nedves kézzel), amiket belerakosgattam egy sütőpapírral bélelt tepsibe (5X5 db a nagy "gáztepsi" esetében), és egy villával lelapogatta.
10 perc alatt sültek meg. Tegnap este, friss állapotukban ropogtak, ma pedig már finom omlósak. Ki-ki eldöntheti, milyen állapotban szereti enni. Mi mindenhogyan.
1 megjegyzés:
Meddig tartható el ez a keksz, abban az esetben, ha nem falják fel rögtön? :D
Megjegyzés küldése