Tökfőzelék is lehetett volna, de nem

 

Gaszrokalandorkodom szinte folyamatosan.

Ez nem azt jelenti, hogy   a most ideírt kairói rakott újtök abszolút autentikus, hanem azt, hogy az engem ért benyomások alapján készítek valamit, úgy, ahogy mi szeretjük.

Az egyiptomi recept szerint a tökszeleteket lisztbe mártják, kisütik olajban. Én úgy gondoltam, a zsenge újtökhöz méltó nyári étel akkor kerekedik belőle, ha a lisztet és az olajban sütést kihagyom. Pici olívaolajjal bekenve grilleztem. Igazából ez nagyon nagy időspórolás is volt, mert a felszeletelés után rápakoltam sütőpapíros tepsire, bekentem nagyon minimális olívaolajjal, bedugtam a grillbe. Amíg sült, elkészült a következő adag tisztítása, olajozása.
Amikor piros lett az első adag, betettem a másodikat, a sülési idő alatt pedig átforgattam, és megkentem az első adag második oldalát.
Mire teljes lett a vetésforgó, a ragu is párolódott a serpenyőben, így ez egy tényleg alacsony munkaidő igényű étel, hiszen a végén a sütő már magára hagyva dolgozik, mi meg kávézgathatunk közben.

Hozzávalók:

• 3 kis újtök héjastól, ujjnyi vastag szeletekre vágva (én félköröket csináltam helytakarékossági okokból)
• 3 evőkanál olívaolaj
• 2 db apróra vágott vöröshagyma
• 1 kávéskanál őrölt koriandermag (mozsárban összezúzom)
• kakukkfű
• törött bors
• 4-5 apró kockára vágott paradicsom (kimagozva, de én csak a héját szedtem le)
• 0,5 kg darált hús (eredetileg bárny, vagy marha, itt pulyka)
• finomra vágott kapor
• 0,5 liter tejföl vagy joghurt
• 5 tojás

A már elmondottak szerint grilleztem a kimagozott tökszeleteket, de akár a magja is bennmaradhatna). Nem sóztam meg grillezés előtt, hogy ne engedjen levet.

A tökkenegetés után megmaradt olajat megforrósítottam, a hagymát üvegesre pároltam benne, rászórtam a koriandert, őröltem borsot, aprítottam kakukkfüvet (persze, akinek nincs fűszerkertész ura, az használhat szárítottat is), beleöntöttem a paradicsomot, megszórtam az aprított kaporral és összepároltam.
Ez volt az a pont, ahol kettévált a húsos szekció és a hústalan szekció igényelte munkafolyamat.
A húsos szekció megkapta a darált húst a serpenyőbe, és kb. 10 percig pároltam a ragut.
Ez épp elég idő volt arra, hogy a lakto-ovo igények kielégülésére összekeverjek kb. 15 cm-nyi csípős gabonakolbászt a hagymás-paradicsomos raguval és összerakjam a grillezett tök egy részével.

 Jutott idő arra is, hogy a másik tálat is kirakjam tökkel. Nem kentem ki külön zsiradékkal, hiszen a tök és a ragu is olívaolajos.

Épp kész lett a ragu (persze, időnként kavarintottam rajta egyet), rátettem a tökre, aztán kiraktam a maradék szeletekkel a tetejét.

Az eredeti recept szerint besamellt ír a tetejére, de szerintem teljesen jó akár joghurt, akár tejföl. Én ezúttal sovány tejfölbe kevertem tojást és sót, azzal fedtem le. Úgy éreztem, kíván pár paradicsomszeletet is a teteje.

Evéskor tettünk a tetejére borsos, kakukkfüves friss tejfölt. Bármilyen zöldségsaláta jó hozzá.

Szerintem a napokban azért tökfőzeléket is csinálok. Talán nyolcadikán, a VOLT fesztiválról feltehetően fáradtan hazatérő, Bálint nevezetű férfiember kedvére.

Töltött paprika

Szeretem, de nem annyira, hogy akárcsak egyszer is eluralkodna rajtam az érzés, jajjjdemegennékegykicsit.

Jó dolgom volt a mai ebéd kitalálásában, mert Lőrinc segített. A szokásos kérdésre azt válaszolta nekem: te mindig olyan jól kitalálod. Mondom: de utálom, hogy szinte mindig nekem kell. Erre azt mondja: jó, segítek. Szűkítsük a kört. Ne főzzél olyat, amit a múlt héten is főztél.
Így tehát hipp-hopp eljutottam a töltött paprikáig, amit egyébként Bálint és Lőrinc nagyon szeret.
Kicsit csípősre, kicsit savanykásra főzöm.

Hozzávalók:

• 0.5 kg pulykahús, darálva
• 10 dkg rizs
• 1 db vöröshagyma
• 1 dl olaj
• 3 cikk fokhagyma
• só
• őrölt bors
• fűszerpaprika
• 5 db tölteni való paprika
• 1 l-nyi paradicsompüré
• 3 evőkanál liszt 
• 2 db zellerszár

A felkockázott hagymát pici sóval 0,5 dl olajon megpárolom.

Egy tálba beleteszem a húst, a rizst, rányomom a fokhagymát, szórok rá egy egészen picike fűszerpaprikát (esetünkben csípőset), tekerek rá borsot, megsózom és ráöntöm a langyosra hűlt hagymát. Alaposan összekeverem.

A hagyma hűlési ideje épp elég arra, hogy a paprikák magházát eltávolítsam, így a kész masszát beléjük töltöm. Ez több, mit ami elfér az üregekben, így a maradékból gombócokat formálok, és meghempergetem lisztben.

Egy fazék aljára berakom a megtöltött parikákat, óvatosan rájuk-közéjük rakosgatom a gombócokat, és 2 db zellerszárat, 6-8 cm-es darabokra vágva.

A paradicsompürét ivólé sűrűségűre hígítom vízzel (természetesen eleve használható), és kb. a 2/3-át beleöntöm a fazékba. Ez ellepi a töltelékeket. Szórok rá pici sót, és lassú forralással addig főzöm, amíg  a rizs puha lesz.

A vége felé a maradék olajon világosra pirítom a maradék lisztet, megborsozom, felöntöm a maradék paradicsomlével, és rázuttyantom a fazék tartalmára, majd összeforralom.

Főtt krumplival szoktuk enni.

Most az uram előbányászott egy kb. 5000 éves, levert zománcú lábast, hogy ne puccos, drága pénzen vett, levertzománc hatású porcelánon fényképezzünk mindig. :)))

Ha tavasz, akkor karalábéleves. Persze, máskor is szeretjük.

Tavasszal mindig kell főznöm (mármint belső késztetésem van) húsgombócos karalábét. Hol leves formát ölt, hol szószos gombócost. Ez utóbbi mindig kerül az asztalra húsvét vasárnapján, leves meg akkor, amikor eszünkbe jut. Így is, hogy a tavasz szép lassan kimarad  az évszakok sorából.

Hozzávalók:

A leveshez:

• 2 nagyobb, zsenge karalábé
• 2 kisebb sárgarépa
• 2 evőkanál vaj
• 1 evőkanál étkezési keményítő
• 3 dl tejföl
•  apróra vagdalt petrezselyemzöld

A húsgombócokhoz:

• 25 dkg darált pulykacomb
• 2 evőkanál rizs
• pici chili por
• őrölt bors
• só
• 2 cikk fokhagyma
• kevés liszt (el is maradhat)

A vajgaluskához:

• 1 tojás
• fél evőkanálnyi vaj
• 2-3 evőkanálnyi liszt
• só

Először a húsgombócokat készítem el. Egy keverőtálba beleteszem a húst,a rizst, megsózom, tekerek rá borsot, nyomok bele fokhagymát, szórok rá nagyon kevés chili port, majd alaposan összekeverem. Diónyi gombócokat készítek belőle, beleforgatom lisztbe. (Ez utóbbi nem fontos, a lisztbe forgatás nélkül is egyben maradnak a gombócok, de valamiért így szoktam.) A gombócokat egy tányérra felsorakoztatom és ott várakoznak a levessel való egyesülésre.

A meghámozott karalábét almareszelőn lereszelem. Egy evőkanál vajon kicsit párolom, felöntöm vízzel (kb. 3 liter), megsózom, beleszórom a feldarabolt répát, és amikor felforr, beleteszem a gombócokat. Lassú forralással főzöm mindaddig, amíg a rizs puhává válik.

Ekkor teszek bele habarást keményítő és tejföl keverékéből, és amint felforr,  beleszaggatom a galuskát. Ez utóbbi úgy készül, hogy a hozzávalókat egyszerűen elkeverem egy villával, majd egy kávéskanál segítségével belepotyogtatom a levesbe.

Amikor elzárom alatta a tüzet, akkor szórom bele az apróra vagdalt petrezselyemlevelet, és még belekeverem a másik evőkanál vajat, ami segít az ízek kiteljesedésében.

Ezt az ételt nem fűszerezem túlságosan. Szerintem épp elég a gombócokból kifővő fűszermennyiség és a petrezselyemzöld, hogy a zsenge karalábé íze érvényesülhessen.
Szívem szerint kevés zöldborsót is szórok bele időnként. Tényleg csak a színesség miatt, nem úgy, hogy az domináljon benne. Azonban ezt mostanában gyakran elhagyom, mert az én uram azt mondta egyszer, hogy mindenbe teszek borsót, lassan a madártejbe is. :)