Translate

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kelbimbó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kelbimbó. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. január 7., szerda

Télies leves

A téli idő arra inspirált, hogy valami télies levest főzzek ma. Összeszedtem a hűtőszekrényben található zöldségeket és elkezdtem pepecselni. Igen, jól írom. Lusta és kényelmes voltom ellenére pepecseltem.
A kelbimbókat kettévágtam és a vágási kerületüket Eleplanttal (növényi zsiradék) kikent serpenyőben megpirítottam.



Közben hagymát nagyon apróra kockáztam és szintén Eleplantban egy kevés sóval pároltam-pirítottam úgy, hogy időnként egy kis forróvízzel felöntöttem, így a végére teljesen szétesett.

Amíg ezek pirultak/puhultak, gombát szeleteltem, elkezdtem pirítani, szintén egy kevés Eleplanton, aztán közékevertem a gombapirítás közben megpucolt, felkarikázott sárgarépát és petrezselyemgyökeret, amikkel együtt pirítottam tovább.


Amíg színesedtek a zöldségek, széttördeltem/vagdostam egy kicsi brokkolit.


Közben eszembe jutott, hogy van egy felbontott mandulajoghurt, így kicseréltem vele az először elővett zabtejszínt.

Miután  megpirult a gomba-zöldség keverék is, mindent beleborítottam egy fazékba, megszórtam vöröshagyma granulátummal, fehérborssal, őröltköménnyel, reszeltem rá szerecsendiót, tettem még bele sót, és felöntöttem vízzel. 
Pár perc főzés után beletettem a brokkolit is.

Amíg főtt a leves, egy kis őrölt zabpelyhet elkevertem a mandulajoghurttal, és amikor minden megpuhult, a kutyulékot beleöntöttem a levesbe. Tettem még bele jó sok felaprított petrezselyemlevelet. Aztán eszembe jutott, hogy akár csíphetne is, ezért néhány bird's eyes paprikát összevágtam és beleszórtam. Ezzel már csak pár pillanatig forraltam.
Isteni lett.


Nem írok hozzávalókat és mennyiségeket sem. Inspirációnak szántam ezt a leírást, nem csak az olvasó, hanem önmagam számára is. Azt szeretném láttatni, hogy hangulattól és a hűtőszekrény tartalmától függően, nagyon finom és nagyon szép ételeket lehet főzni.

Az én hangulatomat most a kertünk, pontosabban a kertünkben lakó erdő látványa befolyásolta.






2024. február 12., hétfő

Kelbimbó maszala

 A kelbimbó eléggé megosztó zöldség, nála megosztóbb csak a maszala szó lehet, mivel idegenül hangzik... Ez egy indiai étel, amit a mi kultúránkban paradicsomos kelbimbónak is nevezhetnénk, csak egy-két fűszer szokatlan benne. Manapság ezek már beszerezhetőek nagyobb élelmiszerboltokban, vagy fűszerboltokban. Higgyetek nekem, érdemes néha kitekinteni.

Ez a recept Hémangi Dévi Dászi receptje, Szeretem a receptjeit, egyszerűek, gyorsan elkészülők, javaslom nézzetek be a Vegavarázs blogba.

Hozzávalók: 

  • 2 ek étolaj
  • 1 kk fekete mustármag
  • 1,5 kk római kömény
  • 5-6 currylevél
  • 0,5 kk aszafoetida (helyette lehet 1-2 cikk zúzott fokhagyma)
  • 1,5 kk őrölt koriander (én mozsárban törtem össze a magokat)
  • 3/4 kk kurkuma
  • egy csipet őrölt chili 
  • 3 db lereszelt paradicsom (én 10 dkg paradicsomkonzervet használtam)
  • 60 dkg kelbimbó
  • 1,5 kk só
Megmostam, majd kettévágtam a kelbimbókat.
Egy serpenyőben megmelegítettem az olajat (nem kell forrónak lennie), kipattogtattam benne a fekete mustármagot, majd hozzátettem a római köményt és a curry leveleket. Amikor már illatos volt, beletettem az aszafoetidát, a kurkumát, a koriandet és a chilit. Párszor átkavartam és gyorsan hozzátettem a paradicsomot, beleszórtam a kelbimbót, megsóztam és felöntöttem vízzel (nem kell, hogy ellepje).


Puhára főztem a kelbimbót (kb. félideig fedő alatt), a leve addigra jó sűrű "szotty" lett.

Basmati rizzsel ettük.



2018. március 30., péntek

Pénteki kelbimbóleves, édeskrumpli gombóccal

Hát, na, majdnem fél éve nem írtam... Lett jó pár kép, és mivel az idén is lesz tél, talán írhatnék róluk bejegyzéseket, de ki tudja... Öregszem és folyamatosan lustulok...

A mai levest azért megírom. Volt kb. 2 maréknyi kelbimbó a hűtőszekrényben, amit nagyon el kellett használni. Mivel a héten láttam egy édeskrumpli gombócos ételt, biztos voltam benne, hogy a kelbimbók és a gombócok találkoznak egymással. Persze, győzött a lustaság, illetve a kényelem, és galuskák lettek a gombócokból.


Hozzávalók:
  • kb. 2 maréknyi kelbimbó
  • 1 közepes édeskrumpli (batáta)
  • 1 közepes hagyma
  • 1 marék spenót
  • liszt
  • 1 pici csokor medvehagyma
  • bors
  • szerecsendió-virág
  • köménymag
  • 2 evőkanálnyi (almás) reszelt torma
  • (olíva)olaj
 A hagymát finomra aprítottam, kevés olajon sóval pároltam, rátettem a felkockázott batáta kétharmad részét és az összevagdalt spenótot, jól átpirítottam, borsoztam, majd egy kevés vízzel puhára pároltam, és félre tettem, hogy kihűljön.

A kelbimbókat megmostam és félbe vágtam. Forró olajon a vágási felületüket megpirítottam, felöntöttem vízzel, egy fűszerlabdába tettem köménymagot, szerecsendió-virágot és szemes borsot, és bele tettem a levesbe.
Pár perc forralás után beleszórtam a felkockázott édeskrumpli maradékát.

A langyosra hűlt spenótos batátát összetörtem, őröltem még bele egy pici borsot, tettem rá annyi lisztet (2 evőkanálnyit), hogy összeálljon, és egy evőkanállal beleszaggattam a levesbe. Tettem bele 2 evőkanálnyi almás reszelt tormát, és a nagyjából összevagdalt medvehagymát is beleszórtam.

Összeforraltam, és már ettük is.




2015. november 9., hétfő

Ciromos-tejszínes-sült kelbimbós tészta ropogós dióval



Egy pillanat alatt elfogyott. A készítése sem tellett 30 percnél többe.

Vettünk 1 kg kelbimbót, és azon morfondíroztm, mi a fenét kellene belőle csinálni, hogy a vegetáriánus népség megegye. Úgy tudtam, nem szeretik a kelkáposztát, csak, ha frankfurti leves képet ölt, vagy zöldséglevesbe csíkozok belőle egy keveset. Ennél fogva, ha kelbimbót veszünk, általános evésre frankfurti levest főzök belőle (persze, virsli nélkül, de ettől még így hívjuk), és ez az én fogalmaim szerint a gyönyörű kelbimbók elpocsékolása. 

Aztán ebéd közben sikerült megállapítani a nagy életigazságot:

kelkáposzta ≠ kelbimbó

Már korábban kiderült, hogy Bálint szereti a wokban megpirított, illetve a sütőben megsütött kelt, ezért gondoltam, megpróbálom, hátha a többiek is melléállnak, mégis testvérek volnának, vagy mi.

Találtam is egy Mautner Zsófia receptet, de persze ő sonkát ajánl hozzá. Én meg diót sütöttem helyette. A népeim meg mind egy szemig megették kelbimbóstól, mindenestől (Lőrinc volt a szerencsés, aki kétszer is szedhetett), úgyhogy kár volt alulkapacitálni őket. Pontosabban, tudnom kellett volna előre, hogy a kelbimbó már nem egyenlő a kelkáposztával. Nyilván, ez a felnőttéválást követően lett így. Legközelebb megkockáztatom, hátha a kelkáposzta sem egyenlő már a kelkáposztával. 

Hozzávalók:
  • 50 dkg durum fussili (bármilyen tészta, amit szívesen eszünk szósszal)
  • 5 dl (növényi)tejszín
  • 2 citrom (kezeletlen héjú)
  • egy jó nagy marék reszelt parmezán (jó esetben, de mivel nem terveztem el előre, így edamit tettünk bele, mivel az volt itthon)
  • 75 dkg kelbimbó
  • olivaolaj 
  • kicsi bors
A tetejére:
  • 2 evőkanál olaj
  • egy nagy marék dióbél
Először leszedtem a kelbimbók külső leveleit, csinosra vágtam az alját (az uram szerint torzsának hívják, de ő biológia tanár, én meg háziasszony vagyok), kettévágtam mindegyiket, és bedobáltam egy zacskóba. Löttyintettem rá egy kicsi olívaolajat, egy nagy csipet sót, őröltem rá borsot, majd jól összeráztam, és átpakoltam egy sütőpapírral kibélelet tepsire.

200 fokos sütőben 20 perc alatt lett aranyszínű.

Közben felforraltam a vizet, beleszórtam a tészát.

A felforrósított olajban kis idő alatt megpirítottam a diót, majd papírtörlőre szedtem.
Felforraltam a tejszín kétharmadát, belereszeltem a citromok héját, és kis ideig forraltam. Elzártam alatta a tüzet, beleöntöttem a maradék tejszínt, belenyomtam az egyik citrom levét, belekevertem a durvára reszelt sajtot, hozzátettem a sült kelbimbók felét. 

Átöntöttem az egészet egy nagy tálba, rászedtem a főtt tésztát, összekevertem, rászórtam a maradék kelbimbót és a pirított diót.



2015. március 14., szombat

Melengető leves a mai csúf időjáráshoz


Előre szólok: bármi, bármivel helyettesíthető... ez ugyanolyan finom és laktató -csak nyilván másfajta ízvilág-, ha étolajjal, kelkáposztából, étkezési lencséből, babérlevéllel, krumplival, köménnyel, petrezselyemmel készül, ha az van inkább kéznél.

Félbevágott kelbimbókat, felkarikázott sárgarépát, petrezselyemgyökeret és félkörökre vágott édeskrumplit pirítottam  olívaolajon. Megszórtam római köménnyel. Mikor már "szaglott", szórtam rá gyömbérport, kurkumát, curryt, összetört csilit, őröltem rá színes borsot, és tettem bele vöröslencsét. Felöntöttem vízzel, megsóztam, puhára főztem. Kiszedtem a zöldségekből, joghurttal elturmixoltam, visszaöntöttem. Kapott még egy kis törött római köményt és szárított koriander levelet.

A mennyiségek, kb. 8-10 adaghoz:
  • 1 kg kelbimbó
  • 2 db sárgarépa
  • 1 db petrezselymegyökér
  • 1 db hosszúkás, nem túl nagy édeskrumpli
  • 2 ek. (olíva)olaj
  • 1 tk. egész római kömény
  • 1 tk. törött római kömény
  • 1 tk. gyömbérpor
  • 1 lapos evőkanál curry
  • 1 lapos evőkanál kurkuma
  • 1 kisebb összetört csili, vagy más szárított paprika
  • 1 tk. törött színesbors
  • 1 marék vöröslencse
  • 1 bögre (növényi)joghurt
  • korianderlevél
Ugye, hogy napfényt hoz a mai napba?