Egy pillanat alatt elfogyott. A készítése sem tellett 30 percnél többe.
Vettünk 1 kg kelbimbót, és azon morfondíroztm, mi a fenét kellene belőle csinálni, hogy a vegetáriánus népség megegye. Úgy tudtam, nem szeretik a kelkáposztát, csak, ha frankfurti leves képet ölt, vagy zöldséglevesbe csíkozok belőle egy keveset. Ennél fogva, ha kelbimbót veszünk, általános evésre frankfurti levest főzök belőle (persze, virsli nélkül, de ettől még így hívjuk), és ez az én fogalmaim szerint a gyönyörű kelbimbók elpocsékolása.
Aztán ebéd közben sikerült megállapítani a nagy életigazságot:
kelkáposzta ≠ kelbimbó
Már korábban kiderült, hogy Bálint szereti a wokban megpirított, illetve a sütőben megsütött kelt, ezért gondoltam, megpróbálom, hátha a többiek is melléállnak, mégis testvérek volnának, vagy mi.
Találtam is egy Mautner Zsófia receptet, de persze ő sonkát ajánl hozzá. Én meg diót sütöttem helyette. A népeim meg mind egy szemig megették kelbimbóstól, mindenestől (Lőrinc volt a szerencsés, aki kétszer is szedhetett), úgyhogy kár volt alulkapacitálni őket. Pontosabban, tudnom kellett volna előre, hogy a kelbimbó már nem egyenlő a kelkáposztával. Nyilván, ez a felnőttéválást követően lett így. Legközelebb megkockáztatom, hátha a kelkáposzta sem egyenlő már a kelkáposztával.
Hozzávalók:
- 50 dkg durum fussili (bármilyen tészta, amit szívesen eszünk szósszal)
- 5 dl (növényi)tejszín
- 2 citrom (kezeletlen héjú)
- egy jó nagy marék reszelt parmezán (jó esetben, de mivel nem terveztem el előre, így edamit tettünk bele, mivel az volt itthon)
- 75 dkg kelbimbó
- olivaolaj
- só
- kicsi bors
- 2 evőkanál olaj
- egy nagy marék dióbél
Először leszedtem a kelbimbók külső leveleit, csinosra vágtam az alját (az uram szerint torzsának hívják, de ő biológia tanár, én meg háziasszony vagyok), kettévágtam mindegyiket, és bedobáltam egy zacskóba. Löttyintettem rá egy kicsi olívaolajat, egy nagy csipet sót, őröltem rá borsot, majd jól összeráztam, és átpakoltam egy sütőpapírral kibélelet tepsire.
200 fokos sütőben 20 perc alatt lett aranyszínű.
Közben felforraltam a vizet, beleszórtam a tészát.
A felforrósított olajban kis idő alatt megpirítottam a diót, majd papírtörlőre szedtem.
Felforraltam a tejszín kétharmadát, belereszeltem a citromok héját, és kis ideig forraltam. Elzártam alatta a tüzet, beleöntöttem a maradék tejszínt, belenyomtam az egyik citrom levét, belekevertem a durvára reszelt sajtot, hozzátettem a sült kelbimbók felét.
Átöntöttem az egészet egy nagy tálba, rászedtem a főtt tésztát, összekevertem, rászórtam a maradék kelbimbót és a pirított diót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése