Túrófánk

Gyorsan készül és gyorsan fogy, az uram azt mondta, nem tudja abbahagyni. Jó neki, nekem muszáj tudni...

Ez most olajban sült, mint általában a fánkok, de sütés közben azon gondolkodtam, kis szilikonformákban sütőben is megsülhetnének, legközelebb kipróbálom úgy. 

Hozzáteszem a szokásos mondandómat is. Ezt barna rizsliszttel és édesítőszerrel csináltam, de te használj nyugodtan olyan lisztet, amilyet egyébként használsz/használhatsz, és az édesítéssel tedd ugyanezt. (Én kevesebb édesítőszert használtam, mint amennyit az eredeti receptben ír Fáber Mária és Baranyai Katinka, érdemes megkóstolni a masszát és a saját ízlésünknek megfelelően alakítani.)

Hozzávalók: 

• 34 dkg barna rizsliszt
• 50 dkg túró
• 33 dkg tejföl
• 4 db tojás
• 1 zacskó sütőpor (7 g)
• pici só
• 2 evőkanál negyedannyi édesítőszer (ez 8 evőkanál cukornak felel meg)
• kevés vanília (őrölt formában tettem bele, de kivonat, aroma, bármi jó bele, amit szoktál használni)
• (elbírna még egy kis reszelt citromhéjat, de azt most én nem tettem bele)
• olaj a sütéshez

Az olaj kivételével mindent beletettem egy tálba és egy spatulával összekevertem. 15 percig állni kell hagyni a leírás szerint, de én betettem a hűtőszekrénybe tegnap este, mert csak ma délután értem rá kisütni. Teljesen jó így is.

Egy serpenyőben olajat forrósítottam, és egy evőkanállal beleszaggattam a masszát. Nem túl sokat egyszerre és arra is vigyáztam, hogy az olaj ne legyen túl forró, mert a külseje viszonylag hamar megbarnul. 42 db fánkocska lett belőle.

Papírtörlővel kibélelt tálra szedtem. Viszonylag környezettudatos a háztartásvezetésem, de olajban sütés esetén mindig ezt használok, tapasztalatom szerint a leghatékonyabban papírtörlővel lehet leitatni (a lecsepegtetés szerintem önmagában nem elég), most is két edénybe szedtem ki, hogy minél kevesebb olajat tartson magában).

Eperrel ettük.

Akinek számít: a hozzávalók közül (mivel, akiknek tudniuk kell abbahagyni az evését, azok 2-4 darabnál többet nem esznek meg belőle) csak a barna riszliszt CH tartalmát számoljuk, ami (3,4x 75,8)/42= 6,1 CH/db.

Köszönöm, ha megosztod!

Mogyorós rudacskák

Két éve nem voltam képes ezt a bejegyzést megírni, pedig az uram kedvenc karácsonyi süteményéről van szó. Mindig találtam magamnak valami kifogást, legfőképp azt, hogy rondák a lámpafénynél készült fényképek, mivel éjszaka csináltam a süteményt.

Most az vitt rá az írásra, hogy a FB-on az egyik csoportban valaki épp ezt a receptet keresi. Azt gondoltam, hogy vagy most írom le, vagy már tényleg soha, mint a mappáimban heverő sok-sok képpel kapcsolatos el nem készült blogbejegyzést. 

A recept a Horváth Ilona szakácskönyvből való, ott Diós rudacskák néven található, a 384. oldalon. Én mindig dupla adagot csinálok, a könyvből viszont az eredeti mennyiségeket másolom be:

Hozzávalók (az "aljához"):

• 15 dkg darált mogyoró (dió)
• 15 dkg porcukor
• 1 egész tojás
• kevés citromhéj

Az anyagokat összeállítjuk, és morzsával meghintett deszkán 0,5 cm vékonyra kinyújtjuk, széleit egyenletesre vágjuk. (Manapság ez már egy darab sütőpapíron, vagy mint ahogyan a képen is látszik, egy műanyag gyúrólapon morzsa nélkül, nagyon egyszerűen kivitelezhető.)

Hozzávalók (a bevonathoz):

• 1 tojásfehérje
• 7 dkg nagyon finom porcukor
• pár csepp citromlé

Ezeket jó habosra kavarjuk (nem habbá verjük, csak jó habosra keverjük), és a "tészta" tetejét egyenletesen bekenjük vele.

Kb. 2x10 cm-es csíkokra vágjuk, és egy széles pengéjű kés segítségéval egy sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk. "Gyenge" tűznél (én 160 fokos sütőben, alsó-felső sütésen szoktam csinálni, kb. 20 perc, de ez függ a nedvességtartalomtól, amit a tojás nagysága befolyásol) inkább szárítjuk, mint sütjük.

Gyönyörű is, finom is, nem beszélve arról, hogy karácsony illatú, és fémdobozban hosszú hetekig elállna, ha nem fogyna el nagyon gyorsan.

Vegán "grilltál"

Ha 20 percnél nem szánsz többet az ebéd előkészítésére, akkor bátran vágj bele!

Hozzávalók:

• egy akkora sütőedény, amiről tudod, hogy elég a tartalma egy étkezéshez
• annyi zöldség, amennyi az edénybe belefér (édeskrumplit, hagymát, gombát, paradicsomot, cukkinit használtam)
• kevés olívaolaj (bármilyen olaj)
• köles (ha rizs van kéznél, az is tökéletes)
• gyros fűszer (természetesen boltban kapható is teljesen jó, de érdemes ezt is kipróbálni)
• só
• fokhagyma

Egy sütőedény aljára olívaolajat kentem, szórtam rá kevés durvaszemű sót. Az előtte felszeletelt zöldségeket rétegenként beleraktam, úgy, hogy valahová középréteg-tájra beszórtam 3 cikk zúzott fokhagymát, és minden második réteget megszórtam kölessel (természetesen rizs is jó erre a célra, barnarizs vagy árpagyöngy esetén viszont elő kell főzni). Ettől egyrészt tökéletes egytálétellé vált, másrészt semmi fölösleges folyadék nem keletkezett, hiszen a köles felszívta azt. Minden réteg közé szórtam egy kevés gyros fűszert is. Annyivel cifráztam, hogy tegnap este  cukkiniszeleteket egy bordázott aljú serpenyőben meggrilleztem, de persze ez akár el is maradhat.

A tetejére lédús paradicsomszeleteket tettem, hogy ne száradjon ki idejekorán és meglocsoltam olívaolajjal is.

Kb. 40 percig sütöttemm 200 fokon.

Illatos és finom, ellenben kevésbé fotogén, ráadásul semki nem viszi el helyettem a fényképezőgépet a szervízbe.

A töltött paprika hús nélkül is nagyon finom!

Azóta sem került a fényképezőgép a szervizbe, és fényben nem lehet vele fényképezni. A kép minősége ennek megfelelő. Nem adja vissza azt a szépséget, amit ez az étel mutat.

Beleszerelmesedtem az egyiptomi paradicsomszószba, mivel hihetetlenül finom. Már akkor, csütörtökön este tudtam, hogy csinálok vele töltött paprikát. Húúú, de nagyon jó lett, mindkét "szekcióé". Csak a vegánt írom le, a másik ugyanígy készül, csak a bizonyos klasszikus töltelék kerül bele.

Hozzávalók (2 adaghoz):

A töltelék:

• 4 db tölteni való paprika
• 1 bögrényi 2/3-ig főtt barnarizs
• 1 db vöröshagyma
• 20 dkg csiperkegomba
• 2 evőkanálnyi olívaolaj
• só
• bors
• 2 cikk fokhagyma

A szósz:

• 1 nagyobb vöröshagyma
• 2 db nagyobb lebőrözött, felkockázott paradicsom
• 3 dl sűrített paradicsom
• 2 cikk zúzott fokhagyma
• 2 teáskanálnyi citromlé
• só
• bors 
• 3-4 ág szorokfű  

A töltelékhez a felkockázott hagymát olívaolajon sóval pároltam, amikor üveges lett, hozzáadtam a cikkekre vágott gombát, és addig kavargattam, amíg szép pirosra sült. Ekkor rátettem a zúzott fokhagymát és őröltem rá borsot,  párszor még átkavartam és hagytam hűlni, majd elkevertem a rizzsel és beletöltöttem a kicsumázott paprikákba.

Persze a sült gomba, meg a barnarizs a fényképezőgép hibájától függetlenül nem igazán fotogén

A szószhoz a hagymát felszeleteltem, olívaolajon sóval üvegesre pároltam, rátettem a felkockázott paradicsomot, a fűszereket és olyan jó szottyosra főztem.

A hagymás paradicsomragut átkanalaztam egy sütőedénybe, ráfektettem a paprikákat, leöntöttem a sűrített paradicsommal és 175 fokon kb. 35 perc alatt szép pirosra sütöttem.

Abbahagyhatatlan. Aki nem hiszi, járjon utána!

Ezerarcú cukkini

Cukkini újra és újra. Megunhatatlan. Ezúttal egy "tepsis" változat.

Hozzávalók (4-5 adagnyi):

• 2 közepes cukkini
• 4 paradicsom
• 2 db vöröshagyma
• 1 db lilahagyma
• 1 db pritaminpaprika
• 1 evőkanál olívaolaj
• 1 maréknyi köles (természetesen rizs is jó, ha az van kéznél)
• só
• baszalikom
• kakukkfű
• szurokfű (oregano)
• 2 cikk fokhagyma
• bors
• 10 dkg-nyi juhtúró (ha vegán vagy, használj füstölt tofut, villával összetörve)
• 3-4 dl natúr joghurt (ha vegán vagy, használj "magtejfölt", vagy bármilyen növényi "tejszínt", "tejfölt")
• 1 db csípőspaprika

Egy sütőedény alját kikentem olívaolajjal, szórtam rá durva szemű sót, és szétterítettem a kölest. Azt gondoltam, ez lesz a  nedvességmegkötő anyag, hogy ne tocsogjon az egész a sülés során keletkező létől. Jól gondoltam. Finoman szaftos lett, de leve egyáltalán nem volt.

A felszeletelt cukkiniket, hagymákat, paradicsomokat nagyjából sorba rakosgattam úgy, hogy először a cukkiniket körbe-körbe kiraktam, és közé dugdostam a többit. Igazából nem volt benne konzekvencia.

A zöldségek tetejére rászórtam az összevagdalt zöldfűszereket (szárított is lehet), őröltem rá színesborsot és még szórtam egy kevés sót, majd 30 percig sütöttem 200 fokon.

Miután nagyjából megsült, megkentem a fokhagymával elkevert natúr joghurttal, rámorzsoltam a tetejére a juhtúrót, megszórtam finomra vagdalt csípőspaprikával és megpirítottam.

Ízes lett és szép színes. Egy tál céklás jégsaláta, balzsamecettel és olívaolajjal épp jó volt hozzá.

 

Anya tortája

A kép nem lett jó, és a tésztát is tökéletesíteni kell, mert túl sok lett, és nem elég rugalmas. Legközelebb ennek az adagnak a kétharmadát kell elkészítenem, hogy tökéletes legyen, mert akkor nem "húzza" el a súlya, pontosabban nem nyomja el a tölteléket.

Úgy kezdődött, hogy megláttam Hankka csokitortáját, és tudtam, ez lesz az anya 70. szülinapi tortája, de hogy Antinak is jó legyen, liszt nélkül. Mivel  sokan vagyunk, azt gondoltam, dupla adagot csinálok. Sok lett a formához képest, láttam, nem fér el a tetején a krém. Akkor kitaláltam, hogy nyers krém lesz, tojás helyett vanília pudinggal. Reggel kiderült, hogy csak csokipuding van itthon. Így hát ilyen lett, amilyen. Hihetetlenül finom. Ananászpürével ettük.

Hozzávalók

A tortalaphoz:

• 20 dkg étcsokoládé (nálam 64 %-os)
• 20 dkg vaj
• 6 evőkanál keserű kakaópor
• 6 tojás
• 30 dkg nyírfacukor
• 1 csomag sütőpor
• 15 dkg őrölt zabpehely
• 7,5 dkg darált dió
• 7, 5 dkg őrölt kókusz.

A vaj mennyiségét azért nem dupláztam meg a Hankkáéhoz képest, mert úgy gondoltam, a darált dió és az őrölt kókusz elég zsíros. Utólag azt gondolom, 30 dkg vaj jobb lett volna, bár így is nagyon-nagyon finom lett.

A csokit és a vajat óvatosan megolvasztottam, kitettem hűlni.

A cukrot a tojásokkal krémesre, habosra kevertem.

A lisztféleségeket elkevertem a sütőporral.

A kissé kihűlt csokimasszát és a cukros tojást összekevertem és egy kézi habverővel közé vegyítettem a lisztes keveréket.

Sütőpapírral bélelt formában 175 fokon kb. 1 órán át (tűpróba) sütöttem, és éjaszakára bekerült a kamrába.

A krém

Miután kihevertem a sokkhatást, ami a miatt ért, hogy nincs itthon vanília ízű pudingpor és elhatároztam, hogy nem csinálok keményítőből, hanem csokis lesz, hamar elkészült.

• 1 zacskó csokoládás pudingpor
• 2 evőkanál sötét kakaópor
• 4 evőkanál nyírfacukor
• 3 dl tej
• 50 dkg mascarpone
• 2 dl tejszín
• 10 dkgnyi kókuszreszelék 
• 2 evőkanál rum

A porból, a cukorból és a tejből sűrű pudingot főztem, kihűtöttem, és azután elkevertem a többi hozzávalóval úgy, hogy először a tejszínből habot vertem, azt összekevertem a pudinggal, és hozzáadtam a sajtkrémet, kókuszt, rumot.

Az uram szokásosan kettévágta a tortalapot, én beleszerencsétlenkedtem a krémet, be is kentem, majd a kilyukasztott sarkú zacskóból rászórtam volna a peremére szép vékony csíkban a tortadarát, de akkor az uram nekiment az asztalnak, így kiömlött a zacskóból a dara és itt-ott az oldalára is szóródott, meg a sávot is meg kellett szélesítenem. Mikor ezt is kiküszködtem, cukorgyöngyöt szórtam a közepére, a tortadarasávon belülre.

A gyertya elfújásakor anya hangosan kimondta a kívánságát, de azért remélem, ettől még mindnyájan nagyon boldogok leszünk. Ő meg még nagyon sokáig téveszti el a gyertyaelfújást...

Természetesen lefényképeztük ma, de a kép sötét lett, ami a torta szeleteléséről készült. Inkább azt a két képet teszem ide, amik nekem a kedvenceim róla. Ő a fehér inges lány a munkagépen és gyönyörű, a kapuban beszélgetősön pedig szeretem ahogy rám és az öcsémre tekint.

Liszt nélkül és cukor nélkül

Tegnapelőtt baráti társaságban lisztmentes sütikről beszélgettünk. Szóba került a banánból készült palacsinta.

Ma reggel (inkább délelőtt, mivel épp most ettük meg) csináltam is gyorsan, persze a magunk képére formálva.

Hozzávalók:

• 3 db banán
• 6 db tojás
• kb. fél bögre dió, lenmag, szezámmag, napraforgómag vegyesen
• 1 kávéskanálnyi reszelt gyömbér
• 1 kicsi citrom lereszelt héja
• 1 mokkáskanálnyi őrölt fahéj
• kb. 2 dkg vaj a masszába és egy kevés a serpanyőbe a palacsinták alá

 A 2 vajat megolvasztottam, és amíg hűlt, a többi hozzávalót az aprítógépben összekevertem. Beletettem a kihűtött olvasztott vajat is, majd egy kis merőkanállal egy kisméretű palacsintasütőben 8 db, kb. 13-14 cm az átmérőjű palacsint sütöttem belőle.

Mivel a másodikat nem tudtam jól megfordítani, kitaláltam, hogy lefedve sütöm az első oldalt, mert akkor nem marad folyós a teteje, mire fordítani kell. Jó ötletnek bizonyult, mert így szépek maradtak.

Az uram főzte őszibarack lekvárral ettük és még egy felkarikázott banánt rászórtunk.

Kókuszos diókeksz

A zabkeksz készítésekor írtam, hogy vendégségben voltam, ott ettem hasonlót. Édességet is ettem akkor, dióból sütött "kekszet". Nagyon finom, puha, természetes ízű volt, dió, nyírfacukor és tojásfehérje keverékéből sütötte Marika.
Azóta már csináltam itthon, de nem volt idő lefényképezni, mert hamar megettük.

Gondoltam, ma csinálok másik adagot, de a pakolászás közben  kezembe akadt kókuszreszelék miatt másmilyen lett.

Amiből készült:

• 25 dkg dió
• 5 dkg kókuszreszelék
• 3 tojásfehérje
• 4 lapos evőkanál nyírfacukor (vagy bármilyen cukor és akár nagyobb mennyiség is)
• 1 egész tojás
• ízlés szerint fűszerek, amit egyébként diós sütihez használunk

Az egész tojás azért került a végére, mert azon kívül mindent beletettem az aprítógépbe, és csak addig forgattam, amíg éppen összeállt a massza, így a dió nagyjából darabos maradt benne.

Természetesen mindezt meg lehet csinálni úgy is, hogy késsel aprítju össze, vagy kézzel törjük meg a diót, valamelyik nap én is így csináltam. Ebben az esetben kicsit rusztikusabb lesz, mert nem egyenletesek a darabok. Én kényelmes vagyok, így most a nagyobb adag esetében időt spóroltam a géppel zúzásban.

Az aprítógépezés után kiöntöttem egy tálba, elkezdtem formázni, és úgy gondoltam, nem elég nedves, féltem, hogy nem áll majd össze, így belekevertem még egy egész tojást.

Ezt követően két kávéskanál segítségével kis kupacokat tettem a sütőpapírral kibélelt tepsire és 175 fokon kb. 10-12 perc alatt aranyszínűre és illatosra sütöttem. Ha jól számoltam 43 db lett belőle, úgy, hogy mindegyik egy púpozott kávéskanál masszából készült.

Evés közben két pártra szakadt a család. Van, aki azt gondolja, ez így jó, ahogy van, a maga természetes ízében (szinte alig édes), és van, aki szórt rá fahéjat és azt mondja, legközelebb citromhéjat is reszeljünk bele.
Szerintem így is jó és úgy is finom lesz. Ez a "keksz" tipikusan az a süti, amit mindenki a saját ízlése szerint formálhat. Én pl. legközelebb valószínűleg felhabosítom a tojásfehérjét és úgy keverem bele a többi hozzávalót.

Újabb gasztrokaland.

Ezúttal Bulgáriában járt a konyhapult.
Ismét Halász Zoltán, és most gjuvecs. Persze, azonnal "magyarizáltam" és a képünkre formáltam. Ez egyfajta rakott lecsó, többféle alapanyaggal, mint az általunk megszokott.

Hozzávalók:

• 0,5 kg zöldbab
• 0.5 kg krumpli
• 0,5 kg hagyma
• 0,5 kg zöldpaprika
• 2 nem túl kicsi padlizsán
• 0,5 kg paradicsom
• 1 kg bárány 
• kb. 1,5 dl olívaolaj
• só
• egy nagy csokor petrezselyemlevél apróra vágva
• őrölt bors
• fűszerpaprika
• 5 tojás
• 8-10 dl natúr joghurt

Amit legelőször gondoltam, hogy bárány helyett pulykacomb lesz az étel hús része, hamar megdőlt. Annyira olcsó volt a bárány és annyira drága a pulyka, hogy a mindössze 200 Ft-nyi különbség a bárány javára döntött.

Nem szoktam fázisfotókat csinálni, lusta vagyok én ahhoz. Itt viszont muszáj volt, annyira szépek a színek, külön-külön és egyben is.

A recept szerint a zöldségeket egyben megpároljuk. Én másképp csináltam. Elgondolásom szerint a nagymennyiségű zöldség, amit nekem használnom kellett, mintegy főtt zöldséglekvár lett volna jelen az ételben a végén, én pedig roppanós, rusztikus egyveleget szerettem volna.

Legelőször a padlizsánokat kettévágtam, felszeleteltem, megsóztam és félre tettem.

A feldarabolt bárányhúst gyorsfőzőben, olívaolajon pároltam, sóval, borssal, fűszerpaprikával ízesítve, kb. 20 percig, természetesen először a forró olajban hirtelen átsütöttem a darabokat, mindaddig, amíg fehér kéreg képződött rajta.

Egy tapadásgátlóval bevont edényben párolni kezdtem a fagyasztott zöldbabot és a krumplit, kicsi sót tettem rá.

A paradicsomokat forróvíz segítségével lebőröztem, majd felszeleteltem.

A paprikát, hagymát felszeleteltem.

A wokot megforrósítottam, tettem bele olajat, rátettem a hagymát, paprikát, alaposan átsütöttem. Só nélkül, hogy ne engedjen levet.

Amikor már majdnem kész volt, rátettem a paradicsomszeleteket is, és tovább kavargattam, nagy lángon.

A padlizsánból kinyomkodtam a sós levet, a kiürült wokot újra forrósítottam, és a padlizsánokat is átsütöttem benne.

Amikor minden megpárolódott, összekevertem egy nagy tálban sóval, és a petrezselyemzölddel, majd áttettem egy üvegtepsibe. (Nem is tudom, miért nem cserépedénybe, hiszen az étel neve is arra utal.)

Szétterítettem rajta a húst, és betettem a sütőbe, 200 fokra, hőlégkeverésbe.

A tojásokat kézi habverővel felvertem, hozzákevertem a joghurtot és megsóztam. Ráöntöttem az átforrósodott étel tetejére. Még kb. 20 perc volt, amíg szépen megpirult.

Hagymás-fokhagymás-tejfölös uborkasalátával ettük.

Kissé komplikáltnak tűnik, de ha jól szervezve csináljuk, félóránál nics több a  tiszta munkaidőigénye.

Kókuszos máktorta, sajtos málnajégkrémmel

Amíg én tegnap folyamatosan medvehagymáztam, az uram a háttérben elkészítette a mai desszertünket.
Mindig van itthon kefír, amit ő csinál, így ezerfélére fejlesztettük  a kefíres sütik számát. Talán ezt mondtam is már itt.

Ennek megfelelően a máktorta is egy egyszerű, bögrés-kefíres sütemény.

Hozzávalók:

• 3 dl darált mák
• 2 dl őrölt kókuszreszelék
• 0,5 zacskó (6 g) sütőpor
• 2 dl kristálycukor
• vanília
• 1 tojás
• 0,5 dl olaj
• 2 dl kefír

A cukrot, és a tojást habosra keverte. Hozzáadta a vaníliát,  a kefírt, az olajat, majd az egészbe egy kézi habverővel beledolgozta a sütőporral elkevert darálékokat.

A masszát egy sütőpapírral kibélelt 24 cm-es tortaformába öntötte , és 220 fokra előmelegített sütőben 5 percig sütötte, azután 160 fokra mérsékelte a hőmérsékletet, és még kb. 15 perctelt el a tűpróba sikerességéig.

Sajnos, nem lett elég masszív a süti állaga. Legközelebb 1 dl-nyi mákot lenmagőrleménnyel helyettesítünk majd. Feltehetően akkor kettévágható a lap középen, így most csak háromszögekre vágtuk, és mellé tettük a jégkrémet.

A sajtos málnajégkrém hozzávalói:

• 3/4 liternyi fagyasztott málna
• 20 dkg tejszínes krémsajt
• 3 evőkanálnyi porcukor

Mindezeket  beletettem az aprítógépbe, és addig tartottam bekapcsolva, amíg jégkrém állagot vett vel.

Először ettünk, csak utána fényképeztünk, így a jégkrém már nem az eredeti állagát mutatja.

Anyósom "tótsüteménye" liszttel és liszt nélkül

A mai monstre blogírás következő állomása, az évek hosszú során az ünnepi süteményeink biztos tagjává vált, anyósomtól tanult, általa tótsüteményként számontartott, ízes, szép, sárga tetejű, diós kavarttészta.

Az eredeti recept hozzávalói:

• 20 dkg liszt
• 27 dkg kristálycukor
• 25 dkg vaj
• 1 citrom héja és leve
• 1 csomag sütőpor
• 20 dkg darált dióbél
• 6 db tojás szétválasztva
• 30 dkg porcukor
• 1 zacskó vaníliás cukor

A vajat és a kristálycukrot habosra keverjük, belereszeljük a citromhéjat, majd beleöntjük a citromlevet. 

A diót, a lisztet és a sütőport összevegyítjük, majd elkeverjük a nedves anyaggal, végül apránként, kézi habverővel hozzáadagoljuk a keményre vert tojáshabot.

220 fokra előmelegített sütőben 5 percig, majd 160 fokra mérsékelt hőfokon még 15-20 percig (tűpróba) sütjük, mint a piskótát.

A tepsi mérete: 35 cm x 24 cm, szerintem ebben optimális a megsült tészta magassága.

Közben egy kis kézi habverővel homogén masszává keverjük a tojássárgákat és a porcukrot.

A megsült tésztát kivesszük a sütőből, és a cukor-tojás masszát azonnal a tetejére simítjuk.

Hűvös helyen tartjuk (mi a kamrapolcon szoktuk, nyitott ablaknál) legalább egy éjszakán át, amíg a massza a tetejére szárad.

Másnap szeletelhető. Érdemes a kést forró vízbe mártogatni közben, hogy ne törjön a máz.

Az utóbbi időben igyekszem gluténmentesre kísérletezni, amit csak lehet, hogy Legnagyobbunk kedvese, Anti is kedvére való mennyiséget ehessen mindenből.

Ezt is átalakítottuk, úgy, hogy a liszt helyére 

• 10 dkg lenmag
• 10 dkg kókusz
• 5 dkg hajdina

aprítógépben porrá zúzott egyvelege került.

Az eredeti receptből egy nagyon laza szerkezetű, levegős tészta kerekedik, ebből pedig egy szaftos, nagyon ízes változat. 

A fogyási gyorsasági ráta arra mutat, hogy érdemes a jövőben egy adagot így, egy adagot úgy készíteni.

Ilyen lett:

Ad hoc kosztümebéd a fagyasztóból, grillázzsal

Mi minden hétvégén délig alszunk. Mármint, ezt pénteken kijelentem, aztán mikor felébredek másnap, szólok az uramnak, hogy dél van. Ez úgy kb. hét és fél kilenc közé tehető, de ma már hét előtt bekövetkezett, így nem volt lelkem felkelteni őt. Miközben osontam (már, amennyire egy kövér ember osonhat) lefelé a lépcsőn, megcsapta az éppen sülő kenyér illata az orromat. Erről eszembe jutott Jamie Oliver sült padlizsános bablevese, amit már nagyon régóta nem főztem. Ahhoz mindig friss kenyeret süt az uram, amiből persze én nem eszem, hiszen...

Amikor végre előkerült ő is (mármint az uram), előbányásztattam vele a kamrából az aprószemű fehér babjainkat, amik már régóta ott bújkáltak egy dobozban. Időnként fel is emlegettük őket, végül a sorsuk ma teljesedett be.

Mivel hirtelen felindulásból született a bableves ötlete, gyorsfőzőben tettem oda főni, és bíztam benne, ugyanolyan jó lesz, mintha áztattam volna.

Mint ahogyan arról már korábban beszéltem, egyrészt lusta háziasszony vagyok, másrészt gyakran mást csinálok, mint az eredeti elhatározásom. Történt  egyszer nyáron, hogy megsütöttem két szép nagy padlizsánt, de közben elment a kedvem a padlizsánkrém gyártásától, és  fagyasztóban kötöttek ki. Ez lett most az én ad hoc levesfőzési szerencsém, hiszen sült padlizsán is kerülhetett a sült padlizsános bablevesbe. Míg főtt a bab, addig kiolvasztottam a padlizsánt és meghámoztam, majd összevágtam két chilit. 

Egy fazékba olívaolajat öntöttem, felaprított fokhagymát pároltam benne, hozzátettem a chilit, petrezselyemzöldet, és bazsalikomot. Mikor finom illatos lett, beleöntöttem a babot a főzőlevével együtt, majd a padlizsánt is. Kb. 20 percig lassan forraltam, majd a leves egyik felét botmixerrel pépesítettem. Visszaöntöttem a fazékba, belemorzsoltam fél kg túrót (J. O. juhtejből készült ricottát használ), amit előtte sóval és törött borssal elkevergettem. Csípős, illatos, krémes leves lett belőle.

A túrót is a fagyasztóból szedtem elő. Mivel volt mellette egy másik is, kitaláltam, hogy kivételesen kosztümebéd lesz, túrós leves és túrógombóc, méghozzá liszt- és tojásmentes gombóc. 

3 dl víz, és 1 l tej keverékében megfőztem fél kg kukoricadarát, majd tettem bele vaníliás cukrot, kevés cukrot,  reszelt citrom és lime héjat, a végén belekevertem fél kg túrót. Amíg a dara főtt, egy tapadásgátlós lábasba tettem diógerezdeket, megszórtam kevés kristálycukorral. A dió és a cukor lassú tűzön aranybarnára pirult. Ekkor egy sütőpapírral borított vágódeszkára szórtam. Pár perc alatt kihűlt, majd aprítógép segítségével aranyszínű morzsává avanzsált.

Vizes kézzel a túrós masszából gombócokat formáltam, és meghempergettem a grillázsban.

Mindez leírva talán hosszú folyamatnak tűnik, azonban tisztán mérve az ételek munkaidőigényét, talán háromnegyed óra. Egy kávézgatós, beszélgetős, nevetgélős, zenehallgatós szombat délelőtti pótcselekvés, aminek a végeredménye és a részletei itt láthatók:

Ja, az öntet! Most, hogy töltöttem fel a képeket, észrevettem, arról nem írtam. Fél üveg 2 évvel ezelőtt eltett szilvabefőtt, és egy pohár joghurt, meg fahéj. Ezeket összeöntötte az uram, és krémes egyveleggé turmixolta.

És végül, a díszőrségünk, melynek tagjai: Karádikatalin, Alíz és Aladár:

 Azt nem sikerült tisztázni, hogy engem vigyáztak, vagy a Bálint fényképezését. :))

Mai eklektikánk

Lencsefőzelék fogalmazódott meg bennem mára, de azt Viola nem szereti, és nem volt kedvem mindenből kétfélét csinálni.
Nézegettem a neten, majd szokásosan összeállt a fejemben a sokféle olvasott recept eggyé. Nagyon finom lett az étel, ami végül készült.
Betettem a kuktába fél kg lencsét, és egy négybe vágott lime-ot. Megsóztam és megfőztem. Közben csináltam párolt rizst. Egy tálba öntöttem olíva olajat, őröltem bele borsot, zúztam fokhagymát, összevágtam a cserépben árválkodó két bazsalikom hajtást, és két lilahagymát apró kockákra vágtam, és még szórtam bele petrezselyem levelet. Beletettem a leszűrt lencsét, a párolt rizst, összekevertem, és sótlannak találtam, ezért tettem rá egy kis szójaszószt.

Volt mellé egyben sült fasírt tojással töltve, vegafronton gabonakolbászból készült a fasírt.
Azt hiszem legközelebb teszek bele még nyers sárgarépa csíkokat is.