Diós, kókuszos, kakaós és üreges

Amikor egy sütemény már másodszor sem sikerül, kovácsolj előnyt a hátrányból és töltsd meg a keletkezett üreget, ezzel ünnepivé varázsolhatod.

Hozzávalók:

"száraz anyagok":

• 6 evőkanál kókuszreszelék
• 5 evőkanál darált dió
• 1 púpozott és 1 lapos evőkanál kakaó
• 2,5 teáskanál sütőpor
• 1/2 teáskanál szódabikarbóna
• 1 evőkanálnyi negyedannyi édesítőszer (ez 4 evőkanál porcukornak felel meg) 
• kevés vanília

"nedves anyagok":

• 2 evőkanál olívaolaj
• 6 púpozott evőkanál almapüré (aprítógéppel, vagy a "kisbabás" almareszelővel gyártott)
• 3 evőkanál zabpehelypép (ami a masinás tejcsináláskor megmarad, de lehet helyette simán beáztatott zabpehely, vagy 2 tojás)
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 evőkanál útifűmaghéj (amit 3 evőkanál vízben áztattam előtte (ehelyett is jó 1 tojás), 
• 3-4 evőkanálnyi zabtejet (ehelyett használj nyugodtan tejet, ha nem vagy vegán)

az üregbe almalekvár (vagy bármi, amit szívesen belepakolsz), a tetejére pirított dió, mogyoró, mandula, én a múltkor diót, most mandulát használtam, késsel felaprítva

Ahogyan készült:

A száraz anyagokat összekevertem, hozzáadtam a nedves anyagokat és az adagoló evőkanállal jól elegyítettem, majd egy gyümölcskenyérformába belesimítottam, és 175 fokon 15 percig, azt követően 120 fokon még 10 percig sütöttem (tűpróba).

Aztán feldühödtem, hogy most is beesett a közepe. Mérgemben kitaláltam, hogy egy kicsi üveg almalekvárt (amit én csináltam) belepakolok az üregbe, és megszórom pirított mandula vagdalékkal.

Most meg csak reménykedem, hogy legközelebb is beesik a közepe! :D

Csokoládés, diós keksz

 Azzal kezdtem, hogy egy serpenyőben pirítottam egy marék diót. Miután kihűlt, a kis aprítógépben darabosra zúztam.
 
A keksz:

• 30 dkg liszt
• 2 evőkanál kakaópor
• 20 dkg vaj
• 1 tojás 
• 10 dkg darált dió

Ezeket beleraktam az aprítógépbe. és addig forgattam, amíg egy nagy gombóccá összeállt. Kicsit átgyúrtam (csak annyira, hogy egy gömböc legyen egy tányéron), és betettem a hűtőszekrénybe. A recept 30 perc hűtést írt, de nekem jóval később jutott eszembe, hogy egyébként épp kekszet sütök...

Kinyújtottam kb. 4-5 mm vastagra, négyszögletű lapocskákat szúrtam ki belőle és hőlégkeverésben 180 fokon kb. 8 percig sütöttem.

A kihűlt kekszeket bevontam olvasztott étcsokival (kevés kisütött vajat is tettem bele) úgy, hogy egy kávéskanállal kentem rá. Beszórtam dióval. Frissen is ettünk belőle, de persze a nagyja egy sütőpapíron hűlt ki.

 Ne felejtsük el, hogy a keksz hozzávalóin kívül szükséges a tetejére 

• kb. 5 dkg (ét)csokoládé
• egy pici vaj (elmaradhat)
• egy maréknyi megpirított, összevagdalt dió a szóráshoz

A legegyszerűbb és legcsokoládésabb kefires sütemény

Nálunk ez az egyik családi kedvenc. Túlságosan csokoládés és túlságosan finom, emelett nagyon egyszerű és nagyon gyorsan készül.

Hozzávalók (ez egy 31 cm X 38 cm-es tepsiben készült, "normál" tepsihez értelemszerűen felezni szükséges)

nedves anyagok:

• 2 bögre kristálycukor (nádmelaszossal ízesebb, de igazából mindegy)
• vanília (1 zacskó vaníliás cukor)
• 2 tojás
• 2 pohár kefir (vagy joghurt, ami akad)
• 1 dl olvasztott, nem forró vaj (vagy étolaj)
• 2 narancs leve és lereszelt héja (én mindig kezeletlen héjút használok)
• 1 púpozott kávéskanál ötfűszer (azzal a legfinomabb), vagy mézeskalács fűszer, vagy fahéj

száraz anyagok:

• 3 bögre liszt
• 1 bögre kakaó
• 12 g sütőpor

bele:

• 2 zacskó csokoládé ízű pudingpor
• 1 púpozott evőkanál kakaó
• 5-6 evőkanál cukor
• 7 dl-nyi tej
• van, hogy 1 evőkanál rumot is teszek bele, de most elfelejtettem

a tetejére:

• 1 marék apróra vagdalt dió
• 1 marék kandírozott citrusféle
• 1 marék felkockázott étcsokoládé

Az egészet azzal kezdem, hogy megfőzöm "bele" a pudingot, ami egy kemény, sűrű massza lesz, és kihűtöm.

A cukrot, a tojást, a vaníliát  jó habosra keverem elektromos habverővel, majd hozzáadom a többi nedves hozzávalót is, még mindig az elektromos habverővel. Ezután már egy fakanállal keverem bele az előzöleg összevegyített száraz anyagokat. Nem kell kidolgozni, ez úgy jó a végén, ha nem könnyű levegős, hanem egy ízes, tocsogós imádat!

A masszát beleöntöm a sütőpapírral kibélelt tepsibe. Eligazgatom úgy, hogy a tepsi 4 sarka felé legyen egy kicsit magasabb. Ez azért szükséges, hogy a végén ne emelkedjen ki a közepe, mint a rosszul sikerült piskótáknak. Egy evőkanállal "beleputtyogtatom" a pudingot. Nem baj, ha nem egyenletesen sikerül, mivel annyira sűrű a puding, hogy teljesen jól szeletelhető majd, ha kihűlt a süti.

A legvégén megszórom a minimális liszttel, vagy kakaóporral elkevert "tetejére" valókkal.

225 fokra előmelegített hőlégkverésben sütöm 5 percig, azután még kb. 20 perc (tűpróba) 165 fokon. 

Azután, ha kihűlt, akkor felszeleteljük, és esszük, csak esszük, amíg tart.

Ősz lévén, feketeribizli helyett csokival

Nagyon ritkán sütök krémes süteményt, de egy ideje valahogy azon járt az eszem. A múlt vasárnapra terveztem a 19. blogkóstolóban  kiválasztott sajtosrúd sütését, de a krémes süteményre való vágyakozásom felülírta ezt. Emlékeztem, hogy olvasgatás közben találtam egy nyári krémes sütit, a nekem kisorsolt  

Vöröskaktusz blogon 

ezért újra nekiveselkedtem a böngészésnek, hogy megtaláljam azt. Persze, nem esett nehezemre a kutakodás, hiszen jobbnál jobb receptek vannak ott. Meg is találtam a 

kókuszos krémes feketeribizlivel

receptet, és most, hogy másodszor olvastam, rádöbbentem, a tésztája hasonlít a mi családunk

 "habcsókmuffinjához"

ami gyakran készül liszt helyett kókusszal. Kitaláltam, hogy ősz lévén, csokis lesz, aztán majd jövőre kipróbáljuk feketeribizlivel is.

Ilyen lett. Szép és finom, csak a képek lettek nem szépek, valamint el is rontottam egy kicsit. Egyrészt nem lett a teteje olyan "habos-krémes", mint a Bogié. Lehet, porcukrot kellene használni? Kérlek, Bogi, ha olvasod esetleg, akkor segíts, mit csináltam rosszul! Másrészt a tepsiből  a tésztát a sütőpapírt megfogva emeltem ki a tepsiből, majd mire kihűlt, teljesen elfelejtettem, hogy nem húztam azt le róla, így a szeletelésnél a könnyű "habtészta" mindig megsérült. Azt mondta az én uram, hogy az a szép benne, hogy ilyen marcangolós. Úgyhogy jókedvvel és jóízűen eszegettük, most pedig várjuk a nyarat.

Hozzávalók: 

(én most gluténmentes liszttel sütöttem, hogy Anti is ehessen belőle, de a receptben ezt csak lisztként szerepeltetem)

A tésztához

• 7 tojásfehérje 
• 20 dkg cukor 
• 20 dkg kókuszreszelék 
• 6 evőkanál liszt
• egy marék apróra vagdalt étcsokoládé  (én most "olyan" kicsi pöttyöket használtam, nem tudom mi a pontos neve)

A krémhez:

• 7 tojássárga 
• 25 dkg cukor 
• 25 dkg vaj

A tetejére :

• kb. 5 dkg felolvasztott étcsoki.

Elkészítés (Bogitól másoltam, csak a csokizással pótoltam ki):

1. A fehérjét elkezdjük felverni, majd félidőnél, mikor már megemelkedett, de még nem kemény, hozzáadjuk a cukrot, és fényes habot keverünk belőle. Spaktulával belekeverjük a lisztet és a kókuszt, az összetört csokoládét, majd sütőpapírral bélelt tepsiben 170°-on körülbelül 20 percig sütjük.
2. A tojássárgát vízgőz fölött a cukorral világosra keverjük, és addig verjük, míg nagyon sűrű lesz. Ez körülbelül 15-20 perc. Hűlni hagyjuk, majd langyosan belekeverjük a vajat. A kihűlt tésztára simítjuk a krémet, tetszés szerint hullámokat rajzolunk bele, majd kihűtjük.
3. Az összetört csokoládét gőz fölött, kb. félig felolvasztjuk, a gőzről levéve addig kevergetjük, amíg homogénné nem válik. Így nem túl forró, ezért máris beletölthetjük egy kis nylonzacskóba, aminek kivágjuk az egyik csücskét, és azon keresztül a süteményre csurgatjuk a csokit. Mivel a süti hideg, a vékony csokoládécsíkok azonnal rádermednek.

Gyümölcskrémes keksztorta

Izgultam a torta miatt. Azt akartam, hogy ne legyen túl édes, viszont gyümölcsös legyen mindenképp. Valami zabpelyhes alapot képzeltem, de persze itthon vettem észre, hogy nem vettünk, a jelenlegi készlet pedig nem lett volna elég egy tortára. Rendes pasi az én uram, mert azonnal mondta, hogy megy és hoz, de inkább kitaláltam mást, és még sütni sem kellett. Végül annyira egyszerű lett a torta, hogy a szilva magozása a legkomplikáltabb és legidőigényesebb része, a többi tevékenység összességében még félórát sem vett igénybe.

Lássuk!

A külső réteget és a krémet még este megcsináltam.

Hozzávalók: (egy 24 cm átmérőjű tortaformához):

A külső réteg:

• 20 dkg vaj
• 6 evőkanál nádmelaszos barnacukor (bármilyen cukor)
• 5 evőkanál holland kakaópor
• 3 tojás
• 30 dkg kekszmorzsa
• 10 dkg kókuszreszelék
• 10 dkg darált dió
• 2 dl tej

A belseje:

• 15 szép nagy szem szilva kimagozva
• 1 db banán
• 1 citrom lereszelt héja és leve
• 6 dkg cukor (fehéret használtam, hogy ne sötétítse el a krémet)
• 4 db tojás
• 2 db tojás sárgája
• 10 dkg vaj 
• 1 kávéskanál kínai ötfűszer (fahéj, gyömbér, bármi megteszi, ami szilvához illik)
• 1 kiskanál rum aroma
• 0,5 kg mascarpone (higgye el mindenki, ha nincs kéznél sajt, tökéletesen megteszi 4-5 evőkanál étkezési keményítő és 6-7 dl tej vagy víz összefőzve)
• 3 evőkanál útifűmaghéj (ez csak a fóbiám miatt, hogy biztosan jól összeálljon a krém, lehet, egy zacskó habfixáló is megfelelően működne stabilizátorként)
• 1 nagy evőkanál szilvalekvár

A teteje:

• 3 dl-nyi tejszínből vert hab
• 60-70 dkg kimagozott elnyolcadolt szilva
• 1 kiskanálnyi kínai ötfűszer
• 2 evőkanál kókuszcukor (cukor)

A vajat, a cukrot és a kakaóport lassan összeolvasztottam, beleütöttem a tojásokat és folyamatosan kavargatva lassú tűzön  sűrűre főztem. Levettem a lángról, hozzákevertem a kekszet, a diót és a kókuszt, majd a 2 dl tejjel "tésztává" gyúrtam.

Műanyag fóliával kibélelt az uram egy kerek tortaformát amibe én beleegyengettem a kekszmasszát úgy, hogy kb. 1 cm vastag falú "medence" keletkezzen. Letakartam fóliával és betettem a hűtőszekrényeb, hogy reggelre megdermedjen és meg lehessen tölteni szilvakrémmel.

Az az igazság, hogy nagyon izgultam. Féltem, hogy ha meg is dermed, nem fogja bírni a krém súlyát és szétborul. Jelentem, nem így lett. Már amikor lebontottam róla reggel a tortaformát és a fóliát, tudtam, hogy rendben lesz.

Masszív, ugyanakkor villával teljesen kényelmesen ehető ez a "kondér"

Még este megfőztem a szilvakrémet is, amit az angol citromkrém után szabadon szilvából csináltam, hiszen az érik épp a kertben. Miután jó ideje banánnal édesítjük és krémesítjük a házilag készített fagyikat, úgy gondoltam,  spórolunk a cukorral és banánnal pótoljuk.

A sajt és az útifúmaghéj és a lekvár kivételével lassú tűz fölött  folyamatos kavargatás közben összefőztem a hozzávalókat úgy, hogy előtte a szilvákat és a banánt botmixerrel pépesítettem.
Amikor levettem a tűzről, belekevertem az útifűmaghéjat, kihűtöttem és lefedve betettem a hűtőszekrénybe.

Reggel kikevertem a sajtot és a szilvakrémet. A sajt tompított egy kicsit a krém ízén, nekem meg eszembe jutott, hogy a héten sült szilvalekvárból egy müzlistálkányi a hűtőszekrényben van, és egy jó nagy evőkanállal közékevertem. Bitang jó lett.
A kész krémet beletöltöttem a kekszvázba, és visszatettem a hűtőszekrénybe, hogy ne melegedjen fel.

Ebéd előtt a tetejére tejszínhabot halmoztam úgy, hogy a közepén kráter legyen, amit megtöltöttem az ötfűszerrel és a kókuszcukorral elkevert szilvával.

 Ne felejtsük el, hogy a képk egy olyan fényképezőgéppel készültek, ami fény hatására kikapcsol. Nehezen sikerült elérni, hogy legalább ilyen legyen.

A végeredmény egy stabil, jól szeletelhető, nem édes, annál inkább gyümölcsös finomság lett.

Citromos holdacskák

Habosra kavarunk 10 dkg vajat 25 dkg cukorral, azután tovább keverjük 5 tojássárgájával, majd 1 kezeletlen héjú citrom levével, lereszelt héjával. 

Hozzáadjuk felváltva a keményre vert tojáshabot, és 12 dkg lisztet. 

Ez egy 32X18 cm-es tepsibe elegendő mennyiség, a tepsi aljára sütőpapírt teszünk és belesimítjuk a masszát.
Szórunk a tetejére csokoládét, diót, bármit, ami szokásos az ilyen jellegű cuccokra. 5 percig 220 fokon (forró sütő), majd 15 percig 160 fokon (meleg sütő) sütjük.

Ha kihűlt, pogácsaszaggatóval félholdakat szúrunk ki belőle.

Karácsonyig még elkészítheted - Gasztroajándék 4.

Gyerekkorom sütije. Örömmel törtem hozzá mindig a kekszet, mivel nagyon szerettem. Most is nagyon szeretem, csak persze nem ehetek belőle annyit, mint régen, mert hát így is... :)))

Csokis kekszrúd (amit gyerekkoromban keksztekercsnek hívtunk, de lássuk be, nem az)

Hozzávalók:

• 50 dkg apró darabokra tördelt háztartási keksz
• 10 dkg apróra vagdalt dió
• 25 dkg vaj
• 38 dkg kristálycukor (én barnát használok, szerintem xilittel is jó lehet)
• 1 dl tej
• 5 dkg kakaó
• 3 evőkanál rum

Az egészben egyetlen macera van, kicsi darabokra kell tördelni a kekszet. Én próbáltam már az úgynevezett sodrófás módszert, de részint porrá tört, részint túl nagy darabokban maradt. Számomra a kézzel tördelés az ideális. Most pl. zenét hallgattunk, beszélgettünk közben az urammal, na meg azt lestük, ki hagy több nem megfelelő darabot. Legalábbis én azt lestem, ő meg mindig megmutatta, hogy nekem is vannak akkorák, mint neki.

Jó hatással voltunk egymásra, mert nagyjából egyformák és megfelelő méretűek lettek a darabkák.

Ha kész a keksz tördelése, akkor félre tesszük egy kis időre.
A cukrot, a tejet, a rumot és a kakaót egy lábasban összeolvasztjuk. Levesszük a tűzről, belekeverjük a diót, majd visszatesszük és kis ideig főzzük.

Újra levesszük a tűzről, belekeverjük a vajat, majd újra főzzük egy kicsit.

Ezután ismét levesszük a tűzről, belekeverjük a kekszet, majd hengereket formálunk belőle.

Anyukám kettőt szokott, én viszont harmadolom. Sütőzacskókat szét szoktam vágni, abba tekerem bele, a két végét pedig elkötjük, vagy a sütőzacskó lezárójával összeszorítjuk. 2 napig szoktam a kamrában tartani, azután lebontom a fóliát. Van, hogy úgy hagyom a rudakat, de van, hogy kicsi vízzel megnedvesítem és kókuszba hengergetem. Mindig annyit vágok le belőle, amennyit épp tányérra teszek.

Mivel nagyon masszív, gasztroajándéknak is megfelel. Én "díszcsomagolni" is sütőzacskóba szoktam, nyers hánccsal, vagy valami színes csomagolószalaggal kötöm össze.

Nagyon-nagyon sokáig eláll. Tavaly az utolsó hengert karácsony után kb. 2 hónappal találtuk meg, és még mindig tökéletes volt.

A Kifőztük magazin receptje

Amióta megláttam a Gasztrobblogger csoportban a Kifőztük magazin képét, ami Pischinger szeletről készült, tudtam, hogy ezt nekem meg kell csinálnom. Persze, tartottam tőle. Egyrészt, mint tudjuk nehezen tudok valamit egy az egyben megcsinálni , másrészt féltem az ostyától. Nem tudtam, tudom-e úgy működtetni, ahogyan kell és ahogyan illik.

Jelentem, nagyjából sikerült, csak egy picikétt változtattam rajta, és majdnem úgy néz ki, ahogyan szerettem volna, hogy kinézzen.

Hozzávalók:

•  1 csomag 6 lapos ostyalap

 a krémhez:

• 20 dkg vaj
• 8-10 dkg porcukor (nádmelaszos barnát daráltam meg)
• 30 dkg étcsokoládé 
• 1 evőkanál kakaópor
• 1 dl tejszín
• csipet só

 a tetejére:

•  10 dkg mandula

Legelőször a cukrot és a kakaót tettem a kávédarálóba, és finomra őröltem. Mármint a cukrot. Azután a csokikat kis darabokra tördeltem.

A krémhez valókat beletettem egy tálba, és forrásban lévő víz fölött (a tál ne érjen bele a vízbe) egyneművé olvasztottam, majd kitettem az udvarra hűlni.

Egy zacskó mandulaforgácsot óvatosan megpirítottam egy tapadásgátlóval bevont serpenyőben, kihűtüttem, késsel nagyjából összevágtam.

Ebéd előtt egy kicsi idővel elővettem a kréamalapot, elektromos habverővel jó habosra kevertem (kb. 6-7 perc alatt), megkentem az ostyalapokat és egymásra fektettem.

A tetejére szórtam a mandulaforgácsot, kicsit belenyomkodtam, majd egy "fűrészelős" kenyérszeletelő késsel viszonylag gyors mozdulatokkal szeleteket vágtam belőle. 

Közben megállapítottuk, hogy egy motoros sövénynyíró lenne hozzá az igazi. Ebben nagyjából meg is erősítettek a Gasztrobloggerek csoportban, de nekünk nincs elektromos kenyérvágó késünk, így marad az ügyeskedés, és az, hogy legközelebb először szeletelek, utána szórom meg mandulával.

Végsősoron tetszett, csak azt nem értem el, hogy az ostyalapok szép fehéren mutogassák magukat a csokoládékrém között.
Most úgy gondolom, ha legközelebb csinálok ilyet, akkor jóval hamarabb elkészítem a krémet, hűtőszekrényben alaposan lehűtöm, talán úgy sikerül ez a része is.

Ismétlés a tudás anyja

Tavaly, a Nap, szélmalom, zabpehelykeksz... című monstre bejegyzésbe nagyjából beleveszett a zabpelyhes keksz receptje, ami családi kedvencnek számít. Nem túl édes, viszont nagyon ropogós, ugyanakkor omlós is.

A karácsonyi sütik között megtalálható minden évben és persze egyébként is csinálok, ha a szükség úgy hozza, mivel gyorsan készül, nem macerás, nem romlékony és garantáltan szeretik a népek.

Misikollégám szerint egy baja van. Nem lehet a lakásban jövés-menés közben csak úgy ropogtatni, mert lehullik róla a zabpehely. Igaz, már kitalálta, hogy amikor a felesége, Erika legközelebb megcsinálja, nem mártja majd zabpehelybe a kész kekszeket. A ropogósságát feláldozza a szabadon evés kedvéért.

Tényleg jól jöhet a nyáriszünet idején otthon lévőknek a kekszes dobozban, a kirándulni menőknek, az ajándékozóknak, a vendégségbe menőknek, a vendégeket váróknak, egyszóval mindenkinek.

Hozzávalók 1 adag kekszmasszához:

"Nedves" anyagok:

• 22 dkg vaj
• 2 db tojás
• 1 bögre lágy barnacukor
• 1 zacskó vaníliás cukor

Száraz anyagok:

•  1,5 bögre liszt (ha csokoládésra csinálom, akkor ennek kb. az    egyharmada  kakaópor)
•  2,5 bögre zabpehely (én az apróbb fajtát szeretem)
•  1 csomag (12 g) sütőport
• 1-2 bögrényi olyan "cucc", amit szeretünk:  apróra vagdalt dió, mogyoró; kókuszreszelék; mazsola; csokoládé darabok; reszelt citrom-, vagy narancshéj, mézeskalács fűszer, őrölt fahéj, őrölt kardamom, gyömbérpor, (bármi és bármilyen variációban, amit az ízlésünk kíván)

Elkészítés:

Először a nedves anyagokat keverem össze. Kézi habverővel szoktam alaposan

elkeverni, nem szükséges túl habosra.

Egy másik tálban a száraz anyagokat keverem össze  a kezeimmel (a sütőpor miatt). Miután alaposan elegyedett, hozzáteszem az  1-2 bögrényi olyan cuccot, amit szeretünk, azt is alaposan közé vegyítem.

Ezután egybe öntöm a két részt, és egy nagyobb fakanállal összekeverem.

Ha kész, vizes kézzel diónyi gombócokat formázok, ellapítom, belemártom zabpehelybe és jó távol rakom egymástól (egy nagyméretű gáztepsibe 4X4-es pontháló, vagyhogyhívják), mivel sülés közben alaposan szétterülnek.

Hőlégkeverésben 180-190 fokon sütöm 10-12 percig.

Az én praktikáim: 

Lágymelaszos barnacukrot használok többnyire az íze miatt, de teljesen jó cukorral, mézzel, bármivel, amivel szeretünk édesíteni.

Vajjal a legízesebb és a legropogósabb, de tejmentes margarinnal is tökéletes, ha valaki nem vajjal akarja készíteni.

Én nagyon szeretem a LIDL-ben kapható kakaóport használni, mert nagyon szép, sötét színe van, karakteresek lesznek a kekszek.

Két adag kekszmasszát szoktam készíteni, hogy jó sok legyen. Az egyik világos, a másik csokoládés. Az arányok miatt is így szeretem, mert ha a kész masszához adunk plusz kakaóport, más lesz az anyag texturája, sokkal masszívabb, ezáltal inkább kemény, és nem ropogós.

Először a kakaópor mentes adagot készítem el, aminek két  oka is van:

• Megúszunk egy mosogatást, hiszen így nem baj, ha nem tiszta edényben készül a második adag, nem lesz "márványos" a massza, befogja a kakaó

• A világos kekszen látni, hogy elkészült: rózsaszínűvé válik az alja. Így kitapasztalható az aktuálisan optimális sütési idő, és a csokoládés kekszeknél már csak az órát kell nézni, mert ugye az aljukat hiába is néznénk. :))

Ha megsültek, először hagyom pár percig a tepsiben hűlni, amíg teljesen megkeményednek a kekszek (amikor elkészül, még nem egészen szilárd a felső oldala), aztán átrakom rácsra, utána egy nagy tálcára. Végül, ha teljesen kihűltek, sütőpapírral bélelt nagy fémdobozba kerülnek, ahol hetekig elállnának, ha nem fogynának el mind egy szemig, legkésőbb másnap.

Akinek lelkiismeretfurdalása támad az édességfogyasztás miatt, könnyen feloldozást nyerhet, ha végiggondolja a zabpehely nagyon kedvező élettani hatásait. (Változatlanul lusta vagyok ide leírni.) :))

A bejegyzés nagy részét a tavalyiból másoltam, de ezek a képek az idén készültek:

Szülinapi csokoládés grillázstorta

A Finom Házisütemények Facebook csoportban Isteni szelet néven jegyzett be egy receptet Kutasi Hedvig. Annyira megtetszett a csokis, krémes, diós süti, hogy nyomban el is határoztam, ez lesz a hétvégi süteményünk, tavasz ide, vagy oda.

Aztán eszembe jutott, hogy szülinapi tortát kell gyártanom, hiszen  Lőrincünk  kedden volt  23 éves, és a közös családi ebédet vasárnap tartjuk.
Mivel az ünnepeltnek nem volt semmi elhatározása torta ügyben, így kifundáltam, hogy megszülinapitortásítom az általam áhított sütit, Lőrincnek. :)

Hozzávalók:

A tésztához:

• 6 db tojás
• 20 dkg cukor
• 15 dkg liszt
• 5 dkg darált dió
• 5 dkg sötét kakaópor
• 6 g sütőpor

 A krémhez:

•  3 dl tej
•  3 evőkanál liszt
• 15 dkg darált dió
• 15 dkg vaj
• 20 dkg porcukor
• 2 evőkanál rum

A grillázshoz:

• 1 marék dió
• kb. 10 dkg kristálycukor

A tetejére:

• 5 dkg étcsokoládé forgács

Elkészítés:

A tojásfehérjéből és a kristálycukorból stabil habot verünk.
A tojássárgákat habosra keverjük a kristálycukorral (én a robotgép legnagyobb fokozatán 5 percig habverőztem). A lisztet, kakaóport, darált diót és a sütőport összevegyítjük.
A tojáshabot és a lisztes keveréket felváltva, kis adagokban  hozzákeverjük a tojássárgás-cukros krémhez.
E kész masszát egy 24 cm átmérőjű átmérőjű, kapcsos tortaformában megsütjük.
180 fokon 25 perc múlva lett sikeres a tűpróba.

A krémhez összefőzzük a lisztet a tejjel és kihűtjük. Habosra keverjük a vajat a porcukorral, majd összekeverjük a két anyagot. Beleszórjuk a darált diót, beleöntjük a rumot, és addig folytatjuk a keverést, amíg homogén krémmé válik.
Végül belekeverjük az  összezúzott  grillázst.
Itt a blogban,  már talán háromszor is leírtam, de ismétlés a tudás anyja: egy tapadásgátlós lábasban egy maréknyi dióbelet szétterítünk. Megszórjuk kristálycukorral, és addig hevítjük kavargatás nélkül, amíg a cukor megkaramellázódik. Ez az idő épp elég arra, hogy a dió is megpiruljon. Ha kész, egy sütőpapírral letakart vágódeszkán szétterítjük és megvárjuk, amíg kihűl. Akkor darabokra tördeljük és mozsárban, vagy aprítógépben összezúzzuk.

A tortát kettévágjuk és megtöltjük, majd kívülről is bevonjuk a krémmel. A tetejét megszórjuk  konyhakéssel gyalult csokoládéforgácsokkal.


Sajnos nem tudok elegáns tortát csinálni, de ennek az íze kárpótolt a kinézete miatt:





Végezetül, a szülinapos háta. Nem akarom az arcát mutogatni, mert nem beszéltük meg előre. :)

habcsókmuffin

Több, mint egy év eltelt, amióta utoljára írtam. Jó sokat ettünk ez alatt az idő alatt, de ide nem írtam. Hol a fényképezőgép volt rossz (valamiért nem szeretek mobiltelefonról feltölteni), hol nem volt, aki fényképezzen -sose ér rá az én Legkisebbem, aki a jó kis képeimet gyártja-, hol Gyulakollégám szavai csengenek a fülemben: sajnálja a családomat, mivel látja a blogon, mivel etetem őket. :))

Ma sütöttem habcsókmuffint, Legkisebb nevezte így el, és fényképezett is, így írok. Hátha máskor is rászánom magam, mert az alapproblémánk fennáll. Gyakran nem emlékszünk arra, hogy is csináltam "azt" a finomat legutóbb.

Nos, lássuk a habcsókmuffint. Az eredeti ropogós csokoládés habcsók receptet a Női portálon találtam még régen, és ízlett nekünk is, meg az elmúlt év során leszűkült netes társaságomnak is, mivel egy közös bulira vittem belőle, kicsit átalakítva. Muffinpapírban, nagyméretűre sütve kívül ropogós, belül puha, szinte krémes.
Ma még egyet csavartam rajta. A kakaópor kétharmadát kukoricaliszttel helyettesítettem, mivel a fagyasztóban felhalmozott tojásfehérjék kiolvasztása után döbbentem rá, alig van itthon kakaó.

Lássuk, hogyan készítettem, hogymegtudjuknézni később is:

9 tojásfehérjét lágy habbá vertem, majd beleöntöttem 2 bögre cukrot, és azzal keményedésig habverőztem. Ekkor hozzászórtam kis adagokban, már kézi habverővel közé keverve 1 bögre kukoricalisztet, fél bögre kakaót, majd 1 bögre durvára aprított diót. (Legkisebb szerint legközelebb apróra tördelt csokit is tegyünk bele.) Ez a masszamennyiség 24 muffinpapírba volt elegendő. 180 fokon kb. 40 percig sütöttem, amikorra kívül ropogós lett, belül még szinte krémes, de a beleszúrt kötőtűre már nem ragadt.

Így néznek ki:

Rossz fényképezőgép, betonikus sütemény

Tegnap este "valamiért" újra kefíres süteményt akartam sütni, olyan Mici majdnem sok csokisát. Közben derült ki, nincs itthon pudingpor. Újratervezés következett, gondoltam csinálok hozzá "beleputtyogtatót" túróból. Fél kg túrót 4 tojással, 3 evőkanál keményítővel,  cukorral, vaníliáscukorral, reszelt citromhéjjal elkevertem, de hígnak találtam, ezért tettem hozzá 2 evőkanál tönkölybúza darát, aztán még kettőt. Na, ezt nem kellett volna már, mert amire megsült, minden környező nedvességet magába szívott, túl masszív lett, de szerencsére az ízén nem rontott. Az alaptésztába kandírozott gyümölcsöket, és mézeskalács fűszert tettem.

Közben a fényképezőgép memóriakártyájával is történt valami, és csak ez a sikertelen kép sikeredett róla ma, ebéd előtt.

Szerencsére Anti, Legnagyobbunk kedvese túljárt a memóriakártya eszén, így az ebéd többi részét le tudtuk fényképezni.
Gombalevest főztem, azt a félét, amiről a blog elején írtam. Cikkekre vágott gombát olívaolajos vajon megsütöttem, pici fehér tönkölybúza liszttel megszórtam, felöntöttem vízzel, tettem bele sót, sárgarépát és petrezselyemgyökeret. Pottyantottam bele egy hagymát, egy paprikát, és egy paradicsomot, és egy teatojásban borsot, szerecsendió virágot. Amikor készre főtt, beletettem még zöldborsót, és vajgaluskát.

Csirkemell-curryt ettünk a leves után. Karikára vágott hagymát megpárolok wokban, ráteszek felszeletelt konzerv paradicsomot (jobban szeretem ehhez az ételhez használni, mint a frisset, mert a végére egyneműbbé válik a szósz tőle), kicsit összepárolom, akkor teszek bele fokhagymapépet, kurkumát, curryt, madras curryt, citromlevet, felszeletelt csirkemellet. Miután jól átforrósodott, megszórom kókuszreszelékkel, és felöntöm tejszínnel, vagy tejjel, vagy tejszínnel és tejjel. Alaposan összeforralom, szórok bele frissen törött borsot. Párolt rizzsel szoktuk enni. (Hozzáteszem, mai nagyon kedves vendégeink egyike tett mellé a tányérra egy kis spagettikrémes gombás-húsos sült tésztát, igen mutatós multikulti ebéddé finomítva ezzel.)

Vegafronton tofu-curry volt, amihez a tofut kis hasábokra vágom, és azt főzöm bele a curryszószba.

Mici "majdnemsokcsokis" sütije

Szombaton kedves ismerősök jöttek hozzánk, és mindenképp szerettem volna sütni valamit, ami hamar kész van, mert kevés időm volt. Erre legalkalmasabb a kefíres süti, aminek kb. "ötezer" változatát  fejlesztettem ki, amióta az uram pár éve kefírgyáros (mindig van a hűtőben kefírgombával erjedt, házi tejből készült kefír), azonban az egyik vendégünk, Kriszta nem ehet semmilyen  tejet tartalmazó ételt.
Vettünk egy pohár szójajoghurtot, és azzal csináltam meg a süti egyik "téliesített" változatát.

Az alap:
"Nedves rész": 2 pohár kefír, 2 tojás, 2 pohár valamilyen cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 1 dl étolaj
"Száraz rész": 4 pohár liszt, 1 csg sütőpor
A kettő keveréket összeborítom, és úgy sütöm, mint egy piskótát.

A Krisztáéhoz ennek a fele mennyiségét csináltam, a joghurtos pohár volt a mérőeszköz.
Legelőször 1 zacskó csokoládés pudingport kikevertem 3 evőkanál lágy barnacukorral, 1 evőkanál kakaóporral, és 3 dl. vízzel, majd kitetettem az urammal hűlni a lépcsőfeljáróra.
A sütihez egy tálban1 tojást kikevertem 1 pohár lágy  barnacukorral, 1 vaníliáscukorral, 1 forróvíz alatt alaposan megsúrolt narancs lereszelt héjával, a kifacsart levének a felével, egy másik tálban 2 pohár lisztet (2 evőkanállal kivettem belőle és kakaóval helyettesítettem) összekevertem fél zacskó (6 g) sütőporral, fél evőkanál őrölt fahéjjal (ha van itthon mézeskalács fűszer, vagy kínai ötfűszer, inkább azt szoktam beletenni, mert ízesebb).
A szárat és a nedves anyagokat csak úgy hányavetin összekevertem, belesimítottam egy sütőpapírral bélelt kistepsibe, megszórtam pici liszttel megszórt vágott dióval. Tettem volna bele csokoládékockákat is, de csak 52 % kakaótartalmú tortabevonó volt itthon (ami egyébként finom sütibe), és rajta áll a csomagolásán: nyomokban tejet tartalmaz, így nem mertem megkockáztatni. Egy evőkanállal rápotyogtattam az időközben meghűlt, megkeményedett pudingot a tetejére, és 5 percig 225 fokon, majd 15 percig 165 fokon sütöttem hőlégkeveréses sütőben.
Ilyen lett:

A mienket hasonlóan csináltam, az eredeti mennyiséggel, és csoki kockákkal.