Születésnap, ünnepelt nélkül...

Majd minden évben ideteszek egy epres túrótortát a Lőrinc születésnapján. Ez az idén nem lett volna így, hiszen már jó ideje vegán, ezért vegán tortát kapott volna, ha találkozhatunk...

Mivel most más időket élünk, mi itthon ünnepeltünk az apukájával, ő meg otthon a barátnőjével, és messengeren "koccintottunk" tegnap este. Persze, elbőgtem magam, amikor beszéltünk.., ma meg csináltam egy szokásos tortát...

Nagyon sokat gondolkodtam tegnap arról, hogy tényleg minden relatív... 3 éve, mikor Viola volt 30 éves, vele szintén nem találkoztunk. Akkor nem bőgtem el magam, hanem tele voltam jó érzésekkel. Ugyanis ő és Anti éppen New Yorkban voltak, a Centrál Parkban futott aznap reggel, és egy kávézóban rendeltek neki egy egész klasszikus N.Y. cheesecaket, amit jól megettek a futás végén, posztolták a vidám képeiket a FB-on, mi meg nagyon örültünk az örömüknek...

Azt kell mondjam, most is tele vagyunk jó érzésekkel, a helyzettől függetlenül. Hiszen többször is beszéltünk telefonon tegnap, egyébként meg imádom azt, hogy megfontolt férfivé érett Lőrinc, jó érzéssel tölt el, hogy nagyon szereti Arankát, hogy szereti a munkáját, hogy nagyon jó szakember, hogy nagyon jó munkahelyi vezető, elismerik a vezetői, és a tanítványai is nagyon szokták szeretni... De persze, tele vagyunk kevésbé jó érzésekkel is, hiszen jó lett volna találkozni, együtt ünnepelni a valóságban is... Na, de "(nem lévén más választásom, most szeretek élni)", úgyhogy örülünk annak, hogy mindnyájan egészségesek vagyunk és várjuk, hogy végre találkozhassunk.

A torta hozzávalói (ez egy pici tortaformához való, ha rendes 24-26 cm átmérőjűt akarsz, duplázd az adagot):

• 10 dkg darált dió
• 5 dkg kakaópor
• 10 dkg liszt (én 7 dkg teljes kiőrlésűt, 3 dkg finomlisztet használtam)
• 10 dkg cukornak megfelelő édesítőszer (2,5 dkg "negyedannyit" használtam)
• 7 g sütőpor
• 2,5 dl tej (én úgynevezett "csillagtejet" használtam, ami 1 rész 30%-os habtejszín és 10 rész forralt víz, mert ez számomra kedvezőbb)
• 5 evőkanálnyi folyékony állagú zsiradék (lehet olaj, vagy kókuszzsír is, én vajat használtam.

Legelőször bekapcsoltam a sütőt 170 fokra (hőlégkeverés).

Azután megolvasztottam a vajat, nézzétek, milyen ügyes voltam...

Miután kitakarítottam a konyhát, összekevertem a szárazanyagokat egy tálban, majd beleöntöttem a tejet és az olvasztott vajat, azzal is összekevertem. Azután hagytam állni egy kis ideig (10-15 perc), hogy jól összeálljon a tészta, hiszen nincs benne tojás.

Kibéleltem a tortaformát sütőpapírral, beletettem a masszát és 30-35 percig sütöttem (tűpróba), majd kihűtöttem.

Közben megcsináltam a krémet, ami Lőrinc egyik régebbi, ehhez hasonló tortájában volt.

Hozzávalók:

• 25 dkg túró
• 25 dkg mascarpone
• 6 dkg cukor mennyiségének megfelelő édesítőszer (1,5 dkg "negyedannyit" használtam)
• 1 citrom lereszelt héja 
• vaníliaőrlemény (persze, aroma is jó)
• 2 dl tejszínből vert hab
• 1 evőkanálnyi útifűmaghéj, vagy egy kis zselatin, hogy stabilabb legyen a krém, de ezek nélkül is jó)

A töltelékhez és a tetejére:

• 50 dkg eper
• 2 kockányi cukormentes étcsokoládé

A tejszínhab kivételével mindent alaposan összekeverünk (én lusta és kényelmes vagyok, ezért egy aprítógéppel keverem össze, de persze kézzel is lehet), és a végén óvatosan belekeverjük a tejszínhabot is.

A tortalap tetejét vékonyan levágjuk, áttesszük egy tányérra és megkenjük egy kevés krémmel, hogy majd az eprek ne guruljanak le róla.

A tortalap alját is vékonyan megkenjük a krémmel, majd hosszában félbevágott epreket állítunk rá.

A többi krémet rárakjuk a tortalapra, vigyázva, hogy az epre ne essenek le, ha mégis megtörténne, visszarakjuk és belenyomkodjuk a krémbe.

Ha kész vagyunk, felrakjuk a torta tetejét és ráhalmozzuk a többi, elnegyedelt epret, majd ráreszeljük a csokoládét.

Betesszük a tortát kb. 1 órányi időre a hűtőszekrénybe, azután jól megesszük. Szomorúan, vagy jókedvűen...

Az ünnepelt ugyan még nem egyezett bele, de megmutatom az igazi tortáival körülkerítve.

Megint morzsasüti

A megint helyett írhattam volna azt is, hogy majdnem mindig, ugyanis ez a lusták és kényelmesek süteménye, ezerféleképpen tudom variálni a tésztát, na, meg a tölteléket is... Kb. 15, na jó, legfeljebb 20 perc előkészület, aztán 50 perc a sütőben, és szenzációs illat a lakásban, na meg süteménylakoma...

Hozzávalók:

• 25 dkg nem túl finomra őrölt zabpehely
• 10 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
• 1 zacskó (12 g) sütőpor
• 15 dkg hideg vaj felkockázva
• 15 dkg cukor mennyiségének megfelelő édesítőszer
• 1 tojás

A hozzávalókat morzsásítom (persze, kényelmesen, aprítógépben, de egy kollégám kézzel csinálja, és úgy is teljesen jó), a 2/3 részét beleszórom egy sütőpapírral bélelt tortaformába, vagy tepsibe, alaposan lenyomkodom, ráteszem a tölteléket, és megszórom a tetejét a maradék morzsával, és nem előmelegített, 160 fokos hőlégkeverésben 50 percig sütöm.

A töltelék:

• 3 db tojás
• 15 dkg cukor mennyiségének megfelelő édesítőszer
• vanília
• 50 dkg túró
• 1 db kezeletlen citrom lereszelt héja
• 2 evőkanál búzadara (ekkora mennyiség még belefér a szénhidrátcsökkentésbe, sajnos közben derült ki, hogy nincs itthon teljes kiőrlésű tönkölydara), de használhatsz e helyett is őrölt zabpelyhet

A töltelékbe most 45 dkg fagyasztott meggy került (Úgy szoktam az aprószemű gyümölcsöket kiolvasztani, hogy hideg vízbe öntöm, párszor átkavargatom, aztán leszűröm és lecsöpögtetem, így olyan, mintha friss lenne, nem löttyed meg), de bármilyen nyers gyümölcs, lecsöpögtetett kompót jó.

A "cukrot", a tojásokat és a vaníliát gépi habverővel habosra keverem, majd belekeverem a kicsit áttört túrót, a citromhéjat, végül 3-4 részletben a búzadarát, vagy zabpelyhet

Születésnapi torta

Itt ülünk ketten.
Az uram olvas, zörög valami a tévében, én olvasgatok az interneten, most meg írok, de alapvetően csend van, és az utóbbi években hozzászoktunk ehhez, és szeretjük is. Félreértés ne essék, nem azt szeretjük, hogy nincsenek itthon a gyerekeink, hanem azt szeretjük, hogy nincsenek itthon a gyerekeink. Igen, nem véletlenül írtam le kétszer ugyanazt. Nincs magányosság érzetünk, hanem boldog szülők vagyunk, akiknek felnőttek a gyerekei és élik a maguk kiteljesedett (vagy beteljesedett) életét, aztán időnként lerohannak minket (ezt persze a szó legnemesebb értelmében kell érteni). Most is így volt. Igaz, rohamnak nevezni nem lehetett, szép lassan szállingóztak haza. Mind a hatan, az igaziak és a többi igazi. Mert mindhármuk társa olyan már, mintha mindig is hozzánk tartoztak volna.
Szóval, tegnap születésnap volt. A Lőrinc 28. születésnapj, az ő kedvéért gyülekeztünk össze. Családi üldögélés, főzögetés, sörözgetés, nevetés (nna, ebben főleg egyforma "mindhárom" fiúnk, egyformán szarkasztikus humorral áldotta/vertemegőketazisten) és evészet volt két napig.
Bográcsban főztünk, kettőben is, mert ugye van a vega,  meg a húsos szekció... Későn kezdtünk hozzá, így az ételekről a sötétben evéskor nem készült kép, de még délután, az éppen elkészült tortát lefényképeztem, és a mai ebéd közben a maradékát is. Kicsit slampos, másnaposan már nem annyira tetszetős, hiszen a nyers gyümölcsök tették a dolgukat a hűtőszekrényben, de még mindig finom, és elkészültekor szép is volt.  Nem elegáns - mert nem olyanra akartam, nem igazgattam, simítgattam és cifrítottam -, hanem rusztikus volt, és az volt tőle az érzetünk, hogy azonnal és jó alaposan bele kell kanalazni.
Persze, vegetáriánus torta, a túrókrém nem zselatintól vált szeletelhetővé, hanem szokás szerint útifűmaghéjtól, de aki zselatinpárti, csinálja azzal, ha kedvet kap hozzá.

Így készült: 

• az alja és a teteje: sütöttem kettő piskótalapot (3 tojás, 3 kanál cukor, 3 kanál liszt) egy 26 cm átmérőjű tortaformában
• a krém: 75 dkg mascarpone, 50 dkg túró és 3 - 4 dl görög joghurt, 3 evőkanál cukor (ennyivel nem mindenkinek elég édes, de mi így szeretjük), 2 db (kezeletlen héjú) citrom héja és leve, és 3-4 evőkanál útifűmaghéj, amiket egy gépi habverővel összekevertem és kb. 30 percre betettem a hűtőszekrénybe, ennyi idő alattjól összeáll az útifűmaghéjtól, később jól szeletelhető lesz
• a gyümölcs: kb. 80 dkg eper és (asszem) 5 kiwi
• a barnaság: gőz fölött megolvasztottam 20 dkg étcsokoládét

 Az egyik tortalapot betettem a tortaformába (aminek az oldalát kibéleltem egy sütőpapírral, hogy ne sérüljön a krém, amikor lehúzom a karikát), amiben sültek. 
A krém felét beletettem, elegyengettem, rászórtam a feldarabolt kiwi és eper felét, befedtem a krém másik felével, lenyomkodtam, rátettem a másik piskótalapot, kicsit lenyomtam, hogy összetapadjon, ráfolyattam az olvasztott csokoládét, és rászórtam a gyümölcs másik felét.

Ha már megsültek a piskótalapok és kihűltek, nagyon gyorsan elkészül. A krémet én nem szoktam túlságosan elkeverni, csak annyira, hogy éppen elvegyüljenek a hozzávalók, ne legyenek a túrógöröngyök külön-külön. Kb. 1,5-2 óra múlva teljesen jól szeletelhetővé válik ez a töltelék.

rögtön, amikor elkészült, itt még nincs megszilárdulva a csoki a tetején

egy falat, az uram tányérjáról

a maradék, másnap

és végül, az ünnepelt

 

Almás-túrós sütemény, szinte tészta nélkül

Tovább hangolódunk az őszre, csak ez most nem túl fotogén cucc.

Az uram már egy hete túrós süteményt akart enni. Hát, megcsinálta magának tegnap. Legalábbis szerinte. Ugyanis ma reggel, kávézás közben azt mondta Bálintnak angolul, hogy ő sütötte. Persze, résen voltam, ennyit még én is beszélek "idegen nyelvül", így gyorsan kijavítottam, magyarul. Már tudom, hogy minden hiába, mert ő tényleg azt hiszi, az ő műve ez a sütemény, mert amikor az előbb ideültem megírni a blogbejegyzést, akkor azt mondta: most pedig megkérdezed a cukrászt, hogyan készült? Azt hiszem, nehéz lesz eldönteni, hogy ki csinálta. Ígérem, ez a bejegyzés, mint egy dokumentarista fotó fogja bemutatni a történteket.

Szóval, először is visszatetettem vele az áruházban a túrót, mert mindig morog, hogy a fagyasztóból kellene használni az elfekvő készleteket (az az igazság, hogy túrómániás, szinte minden héten vesz, és nem mindig használjuk el, ezért van belőle a fagyasztóban még mindig...).

Azután elkezdtünk recepteket keresni. Én emlékeztem rá, hogy Bálint egyik gyerekkori szakácskönyvében van egy almás sütemény, amiről azt gondoltam, hogy majd átalakítjuk túróssá, és olyan hozzávalókkal csináljuk, amiket mi szeretnénk használni.  Aztán a könyvből, a felületességünk miatt egy másik almás süti receptjét választottuk ki, már el is kezdtük, mire rájöttem, hogy ennek a tölteléke az alma, nem a tésztában van, mint ahogyan szerettük volna. Ekkor már nem volt más választásunk, a kilakult helyzethez kellett igazodnunk, és igazítani a süteményt.

Mindeközben ő szorgalmasan pucolta az almákat, és kockázgatta is, de nem túl gondosan figyelt az 1cmx1cm-es nagyságra, ezért eléggé rusztikusra sikeredett később a töltelék. A citromlevet én facsartam a vízbe, amibe dobálta az almakockákat.

Aztán az is kiderült, hogy borzasztóan rendetlenek vagyunk. Mindketten úgy tudtuk, hogy van egy egész csomag eritrit a kamrában, ehhez képest 3 bontott dobozt találtunk, amikből alig bírtuk összeönteni a szükséges mennyiséget...

A diót ő darálta, és a kókuszt is ő vette elő a kamrából. Azon együtt vacakoltunk, hogy őrölt zabpehely, vagy szénhidrátcsökkentett liszt kerüljön bele, végül a liszt mellett döntöttünk, közösen.

Én pároltam meg az almát, én vittem ki hűlni a lépcső tetejére, de azután ő keverte bele a túrót, a citromhéjakat, az eritritet és a tejfölt, sőt a tepsibe is ő tette bele addig, amíg egyszerű volt. A tetejét én fejeztem be, a sütőt is én kapcsoltam be, és a tűpróbát is én végeztem. Na, jó, a tésztát is ő keverte ki, de én meg főztem közben, na. Ő pedig a zenét szolgáltatta. Csinibaba mániás, amióta megnézte a filmet az osztályával erkölcstan órán, így a filmzenét hallgattuk, még énekelt és táncolt is egy kicsit nekem, persze előtte ki kellett kapcsolnom Sinatrat, amit épp hallgattam, szerinte az altató zene. Most Django Reinhardt szól, az én kedvemre, ezzel nincs baja, úgy tűnik.
Végül a szeletelést is én csináltam, mert ahhoz meg nincs bátorsága csak vonalzóval.

És akkor, a sütemény, ami persze cukorral és normál liszttel is megcsinálható.

Hozzávalók

A töltelékhez:

• 50 dkg alma
• 1 evőkanál + kb. 2 evőkanál eritrit 
• 1+1 evőkanálnyi citromlé
• 50 dkg túró
• 2 evőkanálnyi tejföl
• 1 zacskó vaníliás pudingpor
• 1 citrom reszelt héja
• 10 dkg kandírozott citromhéj (akár mazsola is lehet, vagy vegyesen)

A tésztához:

• 2 tojás 
• 150 g eritrit (ha cukrot használsz és te sem szereted túl édesen, akkor 12 dkg is elég)
• 25 dkg vaj
• 18 dkg dió
• 10 dkg kókuszreszelék
• 22 dkg szénhidrátcsökkentett liszt
• 1 csomag (15,5 g sütőpor)
• 2 evőkanálnyi zsemlemorzsa (ez lehetett volna őrölt dió, vagy zabpehely)

 A meghámozott, 1x1 cm-es kockákra vágott (a kockákat citromos vízben gyűjtjük, hogy fehérek maradjanak) almát 1 evőkanálnyi vízzel és 1 evőkanál eritrittel megpároljuk és kihűtjük. Ezután összekeverjük a többi hozzávalóval.

A tésztához a tojásokat az eritrittel és a vajjal kikavarjuk. A diót, a kókuszreszeléket, a lisztet és a sütőport összekeverjük. Ezután a két keveréket elegyítjük. Egy viszonylag lágy tésztát kapunk.

Egy 32X19cm-es, sütőpapírral kibélelt tepsibe simítjuk a kezünkkel tészta kétharmadát, megszórjuk morzsával, és rásimítjuk a tölteléket.

Ezután a tészta maradék részét rátesszük. Mivel ez egy lágy massza, nyújtani nem lehet. Én úgy csináltam, hogy kis darabonként tettem a töltelékre, egymástól viszonylag egyforma távolságra, és egy villa segítségével elegyengettem. Így a rusztikus töltelékre rusztikus fedél került.

160 fokon (hőlégkeverés) 40 percig sült, ekkor már a kötőtű teljesen tisztán jött ki belőle.

Utólag azt mondom, egy kis durvára vágott dió még jó lett volna a tetejére, de így is tökéletes lett. Ha kibírjuk várni, hogy ne essünk neki forrón, akkor másnap reggel tökéletesen szeletelhető.

Azt még hozzáteszem, hogy a mi süteményeink nem túl édesek, ezért pl. a túrókrémet meg kell kóstolni és édesebbre csinálni, ha valaki úgy jobban szereti.

24 szál gyertya...

...volt a Bálint tortáján, ami szokásosan túró és gyümölcs, sütés nélküli, nem nagyon vacakolós.

Hozzávalók:

az alaphoz:

• 20 dkg zabkeksz
• 10 dkg vajas keksz (vagy összesen 30 dkg olyan kekszpor, ami épp van otthon)
• 7-8 dkg olvasztott vaj
• kevés citromhéj és fahéj

a túrókrémhez:

• 75 dkg túró
• 3 dl (görög)joghurt
• 10 dkg eritrit porrá őrölve (Cukor is lehet, és aki édesebben szereti, használjon többet mert ez nem túl édes, csak mi így szeretjük)
• reszelt citromhéj
• fél rúd vanília kikapart belseje
• 2 evőkanál útifűmaghéj (vagy szokásos zselatin)
• 3 dl habbá vert tejszín

a tetejére:

• gyümölcsök
• tortazselé por

Tegnap este megolvasztottam a vajat, és amíg kicsit visszahűlt, a kekszeket aprítógépben morzsásra őröltem. Aztán beleöntöttem a vajat, szórtam hozzá szárított citromhéjat (mindig lereszelem a biocitromok héját és megszárítva tárolom egy üvegcsében), kevés fahéjat, és visszakapcsoltam a gépet addig, amíg a vajjal teljesen elkeveredett a morzsa, láthatóan összeállt egy kicsit.

Az uram kibélelte a 24 cm átmérőjű kapcsos tortaforma alját sütőpapírral, majd az oldalára is tett, hogy majd ne sérüljön meg a torta oldala, amikor kivesszük belőle.

Beleöntöttem a tortaformába a vajas kekszmorzsát, elegyengettem, aztán először a kezemmel, utána egy befőttes üveggel jól ledöngöltem, hogy kellőképpen megszilárdulhasson a vaj jelenléte miatt a hűtőszekrényben. Ez így is lett, reggelre teljesen masszívan egyben volt.

Ma azzal kezdtük a napot - Bálint későnkelési szokására alapozva -, hogy az uram aktualizálta a szokásos születésnapi dekorációt,  és feldíszítette a nappalit, én meg megcsináltam a túrókrémet.

A túrót beleöntöttem az aprítógépbe, aztán pépesedésig forgattam. A tejszín kivételével a többi hozzávalót is beletettem a tartályba és teljesen elegyítettem.

Felvertem a tejszínhabot, és azt már egy tálban, kézi habverővel kevertem közé. Az elkészült túrókrémet pedig beletettem a tortaformába, és eligazgattam. Nem simítottam le a tetejét, hogy a gyümölcsök ne csúszkáljanak majd rajta.

Kb. 2 órányi időre visszatettem a hűtőszekrénybe, hogy a túrómassza is összeálljon.

A gyümölcsöket összevagdaltam, Bálint a kedve szerint rászórta a tetejére, és - mivel jó magas volt a gyümölcshalmaz - 2 zacskó színtelen tortazselével (amit a rajta lévő leírás szerint csináltunk meg) felöntöttük.
Amikor a zselé kicsit meghűlt, újra visszatettük a hűtőszekrénybe és ott várta meg az ebédet.

Nem mondom, hogy a világ legszebben kivitelezett tortája, de finom, és házi, ahogyan Bálint szereti.

Itt már erősen gondol valamire, és sikerült is egyszerre elfújnia, mind a 24 szál gyertyát

Az az igazság, hogy pár dkg-nyival több vajat hozzáadva nem morzsálódna cseppet sem, de nem akarjuk vajasabbra csinálni és teljesen masszív, csak a vágáskor hullik le egy kicsi.