Kendermagos, csicseriborsólisztes "laposkeksz"

Azt mondta az uram, süssek lapos kekszet. Nem tudtam elgondolni, hogy a kekszformázási képességeimet latolgatta magában és arra jutott, hogy nyomatékosítania kell a formát, vagy egyszerűen ezzel a jelzős szerkezettel azonosítja, mit is szeretne... Szóval, sütöttem lapos kekszet... Vegán is, CM is, GM is, de a legfontosabb, hogy baromira finom.

Hozzávalók:

• ⅓ bögre kendermag

• ⅓ bögre szezámmag

• ⅓ bögre lenmag

• 2 evőkanál sörélesztőpehely

• 1 teáskanál szárított szurokfű (oregánó)

½ teáskanál fokhagyma por

• ½ teáskanál chili pehely (ebben nem volt)

• ½ teáskanál só

• ⅔ bögre csicseriborsóliszt

• 2 evőkanál olívaolaj

• ⅓ bögre melegvíz (nem forró)

A sütőt 175 fokra (hőlégkeverés) előmelegítem.

A száraz hozzávalókat egy tálban összekeverem, hozzáadom az olajat, azt is elkeverem benne, végül a melegvízzel kézzel összegyúrom. 5-10 percig állni hagyom.

A masszát két sütőpapír között nagyon vékonyra nyújtom (ragacsos, csak így lehet), minél vékonyabb, annál ropogósabbra sül majd. Miután kész a nyújtás, a felső papírt lehúzom, az alsó papírral együtt átemelem a masszát egy tepsibe és egy pizzavágóval tetszőleges formákra darabolom, de az sem baj, ha nem vágjuk át teljesen, mert miután kihűlt, könnyen eltörik a bevágások mentén.
10-12 percre teszem be a sütőbe (függ a vastagságtól), és ha azután még nem elég színes és ropogós, akkor kicsit tovább hagyom, de óvatosnak kell lenni, mert a magvak viszonylag könnyen túlsülnek. A finom, fűszeres illat jól kalauzol.

A bundáskenyér, ami sose látott tojást

Lőrinc egyik kevenc reggelije a bundáskenyér, ezért azt csináltunk ma neki Arankával. Csupa szeretetből. Szerintünk. Szerinte meg nem, ezért megmakacsolta magát, és nem volt hajlandó enni belőle... Csak azért, mert szerinte nem szeretetből csináltuk, mivel én morogtam vele előtte, meg közben is. Próbáltam küzdeni, és megszereztem a pirítósát, de elveszítettem a küzdelmet, mert továbbra sem volt hajlandó enni belőle, így visszakerült a tányérjára a pirítós. Végső soron mi jól jártunk, mert 2 szelettel többet ehettünk, és még a délelőtt hazaérő Bálintnak is jutott belőle, akinek persze ízlett (Mondjuk, neki mi nem ízlik...)
Nos, perpatvar ide, vagy oda, azon kívül, hogy nagyon finom ez a vegán bundáskenyér, mint fehérje is teljes értékű, a hüvelyes és a gabona komplettálódása miatt.

Hozzávalók:

• csicseriborsó liszt
• só (ha van feketesód, attól még tojásízű is lesz)
• bors
• zúzott fokhagyma (helyette hinget használtam)
• kurkuma 
• olaj vagy kókuszzsír a sütéshez
• szeletelt kenyér 

Azért nem írok mennyiségeket, mert több részletben csináltuk, 2-3 evőkanálnyi lisztet használtunk először, aztán tettünk még mindenből, ahogy fogyott a massza.
A lisztet és a fűszereket annyi vízzel kevertük el, hogy folyadék sűrűségú (hígságú) legyen (kezdőknek: felvert tojás állagú). Szolgálati közlemény: azóta már tapasztaltabb vagyok és ha reggel bundáskenyeret akarunk enni, akkor előtte este keverem be a masszát, mert akkor a lisztszemek több ideje van arra, hogy a vizet felvegyék és teljesen egyenletes lesz a massza, amit a kenyér jobban fel tud venni, de akkor is jó, ha közvetlenül előtte kevered ki, ahogy itt leírtam.

Felforrósítottuk az olajat, belemártottuk a kenyereket a masszába, és mint a megszokott bundáskenyeret szokás, kisütöttük olajban. Papírtörlőn leitattuk a felesleges olajat, és aki hajlandó volt rá, az evett belőle.

Azóta is mantrázom: jóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyok