Hangolódás karácsonyra

Na, ez nem azt jelenti, hogy már november 2-án eluralkodik rajtam a hangulat, vagy az őrület, ráadásul bízom abban, hogy az utóbbi meg sem jelenik majd, nemhogy leuraljon.
Egyszerűen az történt, hogy 2 hete ettünk Éva nagynénémnél egy sütit, amit azonnal vegánosítanom kellett (ne hagyd abba a recept olvasását, ez egy egyszerű, tojás nélküli kavart tészta, használhatsz olyan tejet, amilyen van, vagy amilyenhez hozzájutsz), majd amikor ettük, azt mondtuk, ez tök jó lenne karácsonykor is, aztán Hémangi Dévi Dasival erról beszélgettünk, tudok-e küldeni valami karácsonyi receptet a 108.hu magazinnak, és akkor tudtam, hogy ezt fel kell öltöztetnem karácsonyi ruhába.

Ilyen lett:

Tudom, hogy karácsonyt emlegetve nem illendő ilyen szavakat használni, de baromira finom. Talán már máskor is írtam, hogy mi nem csináljuk túl édesre a süteméneket, nem kell, hogy az édes íz domináljon, épp elég a desszert jelleg.

Hozzávalók (a tepsi mérete24,5x37 cm)

száraz anyagok:

• 30 dkg liszt (én 9 dkg fehéret, 2 dkg barna rizslisztet és 19 dkg teljes kiőrlésű tönköly lisztet használtam, de te használd nyugodtan a sajátodat)
• 10 dkg darált dió
• 25 dkg cukornak megfelelő mennyiségű édesítőszer (az enyém 1:4)
• 12 g sütőpor
• egy csipetnyi só
• 2 evőkanálnyi szemes mák
• 1 kezeletlen héjú citrom lereszelt héja
• 2 teáskanál fahéj

nedves anyagok:

• 4 dl tej (mandulatejet használtam)
• 90 ml olaj (repceolajat használtam)
• 3 evőkanálnyi citromlé

a krém:

• 8 evőkanálnyi barnarizsliszt (ez kb. 2 csomag pudingpornak felel meg, de használhatsz keményítőt is)
• 6 dl-nyi tej (mandulatejet használtam)
• 6 dkg cukornak megfelelő édesítőszer (1:4)
• vanília 
• 20 dkg vegán margarin (Eleplantot használtam)

a tészta és a krém közé 3 db alma

a tetejére: 2-3 dkg (pirított) dió összevagdalva és egy fél gránátalma magjai

Legelőször a sütőt (aló-felső sütés) kapcsoltam be 180 fokra), aztán a tepsit kibéleltem sütőpapírral.

Második lépésként kikevertem a tejet, a lisztet, az édesítőt és beletettem a vaníliát (2 kis rúddarabot széthasgatva, de persze jó az aroma is), sűrű péppé főztem, majd kitettem az udvarra hűlni.

Ezt követően megpucoltam, felszeleteltem az almát és kiraktam vele a tepsit. 

A sütihez a szárazanyagokat összekevertem egy tálban, beleöntötttem a nedves anyagokat és egy "kavarószerszámmal" (egy 3 ágú, nagyobb méretű tálalóvillát használtam, de egy fakanál is megteszi), majd a masszát beleöntöttem a tepsibe és elegyengettem. Kb. 20 perc alatt sütöttem meg (tűpróba), majd kihűtöttem.

Amikor kihűlt a lisztes massza, a margarint egy motoros habverővel kikevertem, aztán beletettem a tálba a pépet is, és alaposan elkevertem.

Ezután rákentem a tésztára, elegyengettem és a tetejére szórtam a diót, meg a magokat.

Aztán képesek voltunk este 9-kor enni belőle... Főleg én, aki egyébként is hatszázmázsa vagyok... 

A fázisfotók:

Kávékrémes sütemény

Télies piskótatekercs, ami könnyed, és inkább savanykás, mint édes

Nos, amikor a kövérség kezdi megbosszulni önmagát, a kövér meg mégis édességre vágyik, akkor elkezd gondolkodni az ember, hogy mi a fenét találjon ki.
Aztán ezt találja ki.
Finom, nem túl édes (lehet persze édesebbre is csinálni, de ez így is nagyon finom), és belekerültek a kamrában hetek óta kallódó birsek is.

Először a lekvárt csináltam meg, aztán, amíg hűlt, elkészült a piskóta is.

Hozzávalók:

A lekvárhoz:

• 3 birsalma
• 3 rúd fahéj
• 1 db csillagánizs
• 1 db kezeletlen citrom lereszelt héja
• 0,5 citrom leve
• 2 kávéskanálnyi mézeskalács fűszer
• 3 evőkanálnyi cukor (helyette eritritet használtam)
• 1 evőkanálnyi keményítő (helyett és útifűmaghéjat használtam)

A piskótához:

• 2 evőkanálnyi őrölt zabpehely
• 1 evőkanálnyi teljes kiőrlésű liszt
• 2 evőkanálnyi kókuszreszelék
• 2 kávéskanálnyi mézeskalács fűszer
• 5 nagyobb tojás szétválasztva
• 2 evőkanálnyi víz
• 5 evőkanálnyi cukor (helyett én eritritet használtam

A héjastól felkockázott birsalmát (amíg pucoltam és daraboltam, citromleves vízben állt, hogy ne barnuljon meg) kevés vízzel és a fűszerekkel gyorsfőzőben puhára főztem.

Botmixerrel pürésítettem, belekevertem az útifűmaghéjat (használj nyugodtan keményítőt) és az édesítőt, majd újra összeforraltam, aztán áttettem egy vékony falú edénybe, hogy mihamarabb kihűljön.

Ezután megcsináltam a piskótát.

Bekapcsoltam 170 fokra (hőlégkeverés) a sütőt.

Összekevertem egy tálkában az őrölt zabpelyhet, a lisztet és a kókuszt.

A fehérjékből kemény habot vertem.

Az édesítőt és a tojássárgákat fehéredésig habosítottam, beletettem a vizet, és tovább kevertem.

Amikor egy könnyed, habos-vizes massza lett, kanalanként beletettem a lisztes keveréket. Ezt követően - még mindig a habverővel - 2 evőkanálnyi tojáshabot belekevertem, azután pedig egy kézi habverővel belekevertem az evőkanalanként adagolt tojáshabot, úgy, hogy minél több levegő kerüljön bele.

Az elkészült piskótát egy sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, elsimítottam és 12 percig sütöttem.

Amikor megsült, kiborítottam egy nedves (alaposan kicsavart) konyharuhára, lehúztam a papírt, többször feltekertem, majd végül egy száraz konyharuhával tekertem fel és benne hagytam, amíg kihűlt.

Legvégül megkentem a lekvárral és újra feltekertem.

Hagytam egy kicsit állni, aztán felszeleteltem. Nem tartottuk szükségesnek, hogy szórjunk rá "porcukrot", de persze ez ízlés kérdése.

Meggyes piskóta

A "kilencvenes évek" eleje óta sütöm. Az alaprecept Planétás Ételkártyáról való. 

Szaftos, ízes, levegős, és ránézni is jó. Igaz, a saját változatom nem olyan szép napsárga, mint a magazinok meggyes piskótái. Felerészt Graham-lisztből készül, az pedig sötét. Így a tojássárgák nem érvényesülnek annyira, mintha csak fehérliszt lenne a sütemény alapja.

Nem szeretek meggyes sütit sütni, mert -mint minden lusta és kényelmes-, nem szeretek meggyet magozni. Szerencsére voltak jelentkezők erre a tevékenységre, és végül, míg a pasik a medencét állították fel, addig Katica kimagozta. A porcukrot közben megcsinálta az uram, így - mint a sztárcukrászoknak-, nekem már csak az "alkotás" jutott.

Hozzávalók (22cmX32Cm-es tepsihez):

• 24 dkg vaj
• 24 dkg porcukor
• 2 lapos evőkanál vaníliás cukor
• 8 db szétválasztott tojás
• 24 dkg liszt (nálam 12 dkg Graham-liszt, 12 dkg finomliszt)
• 2 citrom lereszelt héja
• 45 dkg meggy 

A vajat a cukor felével és a vaníliás cukorral habosra keverem. Ezután egyenként hozzákeverem a tojások sárgáját. Ha kész, kikapcsolom a motoros habverőt. Kézi habverőval dolgozom tovább, a maradék cukorral előzőleg keményre felvert tojáshabot már azzal keverem a masszába.

Amikor elkeveredett a hab, és a vajas massza, evőkanalanként belekeverem a lisztet is, úgy, hogy közben minél több levegő keveredjen bele. A következő kanál liszt mindig csak akkor kerül bele, amikor az előző már teljesen elkeveredett.

Végül belereszelem a kezeletlen citromok héját, és azt is elkeverem.

Bár nem szeretem a nyers tojást kóstolgatni, de ez a massza ezen a ponton annyira illatos, hogy képtelen vagyok elfojtani magamban az ilyenkor kialakuló kóstolási kényszert. Beledugom az ujjam, amit aztán lenyalok...

Egy sütőpapírral bélelt tepsiben elegyengetem a masszát, és rárakom a jól lecsöpögtetett meggyet. Valamiért ennél a süteménynél nem szoktam tartani a szabályt, hogy kicsi liszttel elkeverjem a meggyet, csak rárakosgatom.

Még az elején bekapcsolom a sütőt, hogy bemelegedjen. 175 fokos hőlégkeverésben sütöm kb. 30 percig, és utána még addik, amíg a beleszúrt kötőtűre (én tényleg harisnyakötőtűt használok, 1984-ben vettem pár darabot Szerencsen, és kettő még mindig megvan belőlük) már nem ragad a tészta.

A tepsiben hagyom kihűlni, majd kiborítom belőle, megszórom porcukorral és felszeletelem.