Meggyes piskóta

A "kilencvenes évek" eleje óta sütöm. Az alaprecept Planétás Ételkártyáról való. 

Szaftos, ízes, levegős, és ránézni is jó. Igaz, a saját változatom nem olyan szép napsárga, mint a magazinok meggyes piskótái. Felerészt Graham-lisztből készül, az pedig sötét. Így a tojássárgák nem érvényesülnek annyira, mintha csak fehérliszt lenne a sütemény alapja.

Nem szeretek meggyes sütit sütni, mert -mint minden lusta és kényelmes-, nem szeretek meggyet magozni. Szerencsére voltak jelentkezők erre a tevékenységre, és végül, míg a pasik a medencét állították fel, addig Katica kimagozta. A porcukrot közben megcsinálta az uram, így - mint a sztárcukrászoknak-, nekem már csak az "alkotás" jutott.

Hozzávalók (22cmX32Cm-es tepsihez):

• 24 dkg vaj
• 24 dkg porcukor
• 2 lapos evőkanál vaníliás cukor
• 8 db szétválasztott tojás
• 24 dkg liszt (nálam 12 dkg Graham-liszt, 12 dkg finomliszt)
• 2 citrom lereszelt héja
• 45 dkg meggy 

A vajat a cukor felével és a vaníliás cukorral habosra keverem. Ezután egyenként hozzákeverem a tojások sárgáját. Ha kész, kikapcsolom a motoros habverőt. Kézi habverőval dolgozom tovább, a maradék cukorral előzőleg keményre felvert tojáshabot már azzal keverem a masszába.

Amikor elkeveredett a hab, és a vajas massza, evőkanalanként belekeverem a lisztet is, úgy, hogy közben minél több levegő keveredjen bele. A következő kanál liszt mindig csak akkor kerül bele, amikor az előző már teljesen elkeveredett.

Végül belereszelem a kezeletlen citromok héját, és azt is elkeverem.

Bár nem szeretem a nyers tojást kóstolgatni, de ez a massza ezen a ponton annyira illatos, hogy képtelen vagyok elfojtani magamban az ilyenkor kialakuló kóstolási kényszert. Beledugom az ujjam, amit aztán lenyalok...

Egy sütőpapírral bélelt tepsiben elegyengetem a masszát, és rárakom a jól lecsöpögtetett meggyet. Valamiért ennél a süteménynél nem szoktam tartani a szabályt, hogy kicsi liszttel elkeverjem a meggyet, csak rárakosgatom.

Még az elején bekapcsolom a sütőt, hogy bemelegedjen. 175 fokos hőlégkeverésben sütöm kb. 30 percig, és utána még addik, amíg a beleszúrt kötőtűre (én tényleg harisnyakötőtűt használok, 1984-ben vettem pár darabot Szerencsen, és kettő még mindig megvan belőlük) már nem ragad a tészta.

A tepsiben hagyom kihűlni, majd kiborítom belőle, megszórom porcukorral és felszeletelem.