Kolbásszal töltött karaj és tejfölben panírozott karaj

Mivel a fagyasztószekrényünkben bujdokoló szép nagy darab karajnak két fele volt, ezért kétféle étel lett belőle (hahahahaha :D).

Az egyikbe beledugtam egy darab gyulai kézműves kolbászt (én ezt úgy szoktam, hogy a kenyérvágó kést - ami egy hosszú, vékony, párhuzamos oldalú penge, óvatosan átszúrom a karaj közepén, és kicsit meg is mozgatom benne, hogy a kolbász könnyen belecsússzon) , belehempergettem fokhagymagranulátum (igen, képes vagyok ilyen képtelenségre is) és őrölt bors keverékébe, nagyon forró zsírban körbepirítottam egy serpenyőben, aztán szórtam rá sót, öntöttem alá vizet, szórtam bele egy kis chilipelyhet, és szép lassan, időnként fordítva rajta egy negyedet, fedő alatt puhára pároltam, majd újra körbesütöttem, amikor már elpárolgott a folyadék.
Az elkövetkezendő napokban nagyon jól mutat majd szendvicsek belsejében, úgy gondolom.
Nem sorolom fel külön a hozzávalókat, hiszem megtettem, amíg leírtam. Az lényeges, hogy a kolbász ne legyen hosszabb, mint a hús, mert a párolás/pirítás közben a karaj rövidebbé válik és az esetlegesen kilógó kolbász nagyon kiszárad.

ilyen volt az első körbepirítást követően

A másik fele kicsit izgalmasabb lett.
Még régebben láttam egy, a neten keringő felvételt, amikor a csirkemell panírja tojás helyett tejföllel készül. Úgy emlékszem, hagyma is volt benne. Arra persze én lusta vagyok, hogy megkeressem, így a magam gondolatai alapján csináltam.
Hozzávalók (mondjuk, 4 adag, ha fejenként 2 szelet húst számolunk):

• 8 szelet karaj
• kb. 2-3 dl tejföl
• 4 evőkanálnyi liszt
• 1 kisebb fej nagyon finomra összevágott vöröshagyma
• 2 kisebb cikk zúzott fokhagyma
• őrölt bors
• só
• zsemlemorzsa (én durvára őröltet szeretek használni)
• olaj a sütéshez (nem sütöttem bő olajban, csak annyiban, ami félig ért a szeleteknek)

A karajszeleteket kicsit "megkalapáltam", és megsóztam. 

Ezután összekevertem a tejfölt a nagyon finomra vagdalt vöröshagymával, a zúzott fokhagymával és a frissen őrölt borssal.

A hússzeleteket lisztbe mártottam, aztán a fűszeres tejfölmasszába (mivel ez sűrűbb, mint a tojásmassza, nem túl könnyen tapad, kicsit rá kell segíteni egy villával, de nincs különösebb időigénye, gyorsan lehet vele haladni), majd a zsemlemorzsába.

Amíg az első két hússzeletet paníroztam, megforrósítottam az olajat. Amikor beletettem a szeleteket, lefedtem a serpenyőt és levettem a lángot takarékra. Kb. 2 percig sütöttem az egyik oldalát, aztán átfordítottam, és megsütöttem a másik oldalt is (én végig fedő alatt szoktam).

Amíg két szelet sült, addig a következő 2 szeletet bepaníroztam, így nem volt idő arra, hogy a tejföl eláztassa a morzsát, finom ropogósra sült.

Azt még el kell mondjam, hogy a második "forduló" után kitöröltem a serpenyőt egy papírtörlővel, és friss olajat tettem bele, hogy ne éghessen meg a lehulló morzsa.

Sült paprikával és sült lilahagymával elkevert párolt kölest és savanyúságot ettünk hozzá.

Szokásosan estefelé készültek a képek, amikor fényviszonyokról beszélni sem érdemes...

Sült oldalas és paradicsomos káposztafőzelék

Hááát, tegnap még nehezen tudtam elképzelni, hogy ma lesz erőm főzni...

Már egy hete folyamatosan dagadt az arcom. Olyan mértékű gyulladás keletkezett az egyik fogamban, hogy a fájdalomtól esetenként még gondolkodni is nehéz volt. Tegnap aztán a lelkem is belepusztult, amikor a körpanoráma röntgen eredményét úgy kommunikálta a doktornő, hogy egy tökéletes formájú, tökéletes külső állapotú fogsorral rendelkező ember részére annál rosszabb hírt mondani nem lehet, minthogy mindkét fogsorán nagyon vissza van csúszva az ínye, és az összes fogával így fog járni, mint ezzel. Mert ennek a mostani helyzetnek nagy valószínűséggel foghúzás lesz a vége, mivel egyáltalán nem reagál a gyulladás az antibiotikumos kezelésre... Úgy döntöttem - mellékhatások ide, vagy oda-, belevágok még egy adag antibiotikum szedésébe. Közben folyamatosan fájdalomcsillapítózom is, azt remélve, hogy mégis elmúlik a gyulladás, és nyer legalább egy pár hónapot a jobb hatos fogam, ami egyébként egy másikkal egyetemben még egy picit mozog is... Most délutánra viszont lejjebb ment a dagadás, és a fájdalmam is csökkent, úgyhogy bizakodó vagyok. A bizakodás mellett azzal is vigasztalgatom magam, hogy ez az egész izééé az öregasszonyosodás része, és még mindig jobb megöregedni, mint nem...

Kitaláltam, hogy oldalast sütök ebédre, mert azzal nem lesz sok gondom. Rázárom a sütőajtót és folytatom a szenvedést meg a kétségbeesést. Így is lett.

Amiből készült:

• egy szép darab oldalas
• 3 vagy 4 félbevágott vöröshagyma
• kevés köménymag
• őrölt bors
• 1 fej fokhagyma
• durva szemű só
• 3 evőkanálnyi zsír

A sütőedény alját kikentem a zsírral, megszórtam durva  szemű sóval, köménymaggal, a héjastól elfelezett vöröshagymákat a vágási felületükkel lefelé beleraktam, közé szórtam a fokhagymagerezdeket, ráfektettem az oldalast, szórtam sót a tetejére is, őröltem rá borsot is, öntöttem alá egy fél pohárnyi vizet, letakartam és kb. 4,5 órán át sütöttem 120-130 fokon. Az időintervallum harmadik harmadában már nem volt letakarva.

Főztem hozzá paradicsomos káposztafőzeléket. Ez a mi háztartásunkban korábban nem volt szokás, de amióta elkezdtem főzni, azóta valamiért szeretjük. Igaz, évi 1-2 alkalommal csinálok, így ráunni valószínűleg nem fogunk.

Hozzávalók:

• 1 kisebb fej káposzta negyedelve, vékony csíkokra vágva
• 1 liter paradicsomlé
• 1 liter paradicsompüré
• 2 kisebb fej hagyma vékony szeletekre vágva
• kevés őrölt kömény (én mozsárban zúzom, úgy jobban kijön az íze)
• só

• 2-3 evőkanálnyi (barnarizs) liszt (amilyet általában használsz a főzéshez)
• 2-3 evőkanálnyi olaj

A káposztát és a hagymát beletettem egy fazékba, rászórtam a sót és a köményt, felöntöttem a paradicsomlével és annyi vízzel, ami éppen ellepte. Én soha nem főzöm csak vízben, mert az a fixa ideám, hogy abban megpuhul a káposzta, a paradicsom savassága pedig segít, hogy ropogós maradjon.

Amikor megfőtt a káposzta, világos rántást készítettem a lisztből és az olajból, felöntöttem hideg paradicsompürével, belezuttyantottam a főzelékbe és már csak egy picit forraltam, hogy ne legyen liszt ízű és besűrűsödjön.

UPDATE: már régóta nem csinálom rántással, úgy is tökéletes, sőőőőőt, tökéletesebb! Ami még fontosabb, hogy a fogamat sikerült megtartanom és azóta is neheztelek a fogászra, hiszen nem ez volt az elsődleges célja...

Nna, és mi történt este? Az én vegetáriánus elsőszülöttem megkóstolta a főzeléket, és ráeszmélt, hogy az biza"finom. Most már tudja, hogy az "előző életében" a rajta lévő hús miatt nem ízlett neki. El is csomagoltam belőle egy dobozzal, gombafasírttal fogja hétfőn ebédre megenni.

Sült hús, sült krumpli

Na, ez a lusták vasárnapi ebédje, pedig nem zacskós fűszerkeverékkel készül.

Hozzávalók: (kb. 6-7 adag)

• 0,5 kg sertéslapocka
• 0,5 kg sertésoldalas
• 3 db vöröshagyma
• 2 evőkanál sertészsír
• só
• majoranna
• köménymag
• 2-3 cikk zúzott fokhagyma 

• 12 szem krumpli
• 1 evőkanál vaj
• 2 evőkanál olívaolaj
• só

A zsírt szétkentem egy tűzálló üvegedény alján. Egyenletesen szétszórtam rajta egy-egy jó nagy csipet nagyszemű sót, majorannát és köménymagot, szétszórtam a fokhagymát.
Kb. 3 cm széles szeletekre vágtam mindkét féle húst, és sorbarendezgettem a tálban. Közéjük dugdostam a felezett vöröshagymákat, és újra jött a fűszerekkel szórás. Ezután öntöttem alá 1 dl-nyi vizet, és lefedtem.

180 fokon sütöttem 40 percig, aztán levettem az edény tetejét, és még kb. 20 percig sült, de már 200 fokon. Kétszer, vagy háromszor át is forgattam, hogy egyenletesen piruljon.

A krumplikat kb. 1 cm-es szeletekre vágtam, enyhén sós vízben előfőztem, majd a vaj és olívaolaj keverékén pirosra sütöttem úgy, hogy gyakran átforgattam a szeleteket. Csak a végén tettem rá sót, és nagyon keveset, így finom krumpliíze volt.

A nettó munkaideje kb. 25 perc volt, kettőnknek. Ebbe belefért a terítés, a salátacentrifugázás és összerakás is.

Szóval, láblógattunk egész vasárnap.

Kolbásszal töltött szűzpecsenye fűszerkéregben

Vasárnap beteg voltam, nem volt kedvem vacakolni a konyhában (persze, akkor sincs sok, ha nincs lázam és nem köhögök).

Volt egy darab szűzpecsenye, amit kifúrtam egy hosszú pengéjű késsel, a lyukba beledugtam egy darab csabai csemege cserkészkolbászt, és beleforgattam durva szemű só, frissen összetört feketebors, mustármag és koriandermag keverékébe.

Egy tapadásgátlóval bevont serpenyőben olívaolajat forrósítottam, körben megpirítottam a húst, majd körberaktam félbevágott vöröshagymákkal és héjas fokhagymagerezdekkel, öntöttem alá kevés vizet, megpároltam, majd újra megpirítottam.

Az uram learatta a kertben a sóskát, előkészítette a főzéshez, én meg tejszínnel megpároltam.

Kb. 30 percig tartott mindez, a sóska leszedésén és megmosásán kívül.

Fokhagymás, köményes sertéssült

Gyerekkoromban imádtam a fokhagymás sült szagát (ebben az esetben szerintem nem helytálló az illat kifejezés), és szerettem elropogtani a megsült fokhagymagerezdeket.
Ez most sincs másképp, kivéve, hogy rászoktam a héjában sült fokhagymára, ami ugyan nem ropog, hanem krémes, az íze sem olyan intenzív, mint a nagyi termesztette fokhagymának, de persze finom. Nagyon is.

A mai sült egy kis bosszankodással indult. Kértem egy kb. másfél kg-os sertéslapockát, mondtam, hogy egyben szeretném megsütni. Ezt azért tartottam fontosnak, mert az igénytelen hentesek belevágnak a húsokba úgy, hogy nem kérdezik meg, mi lesz belőle, és mondjuk épp a szeletelhetőséget szűntetik meg a barbárságukkal.
Na, ez még a szokásosnál is kevésbé értette a szakmáját (ha van neki olyan), mert elmagyarázta, hogy combot kellene vennem, mert az egyben van, a lapocka az másképp néz ki, ha felemeli, ennek vannak lelógó részei. Borzasztóan siralmas ez a helyzet, és igen elgondolkodtató a minden téren jelenlévő kulturálatlanság...

Szóval, vettem 2 kg sertéslapockát, levágtam a "lelógó részeket", amit teljesen zsírtalanná tettem, apróra felvagdaltam és betettem a fagyasztóba. Az egyben részből lett a sült.

Hozzávalók:

• 1,5 kg sertéslapocka
• 25 dkg sertészsír
• 3 db hagyma
• 1 fej fokhagyma
• 2 evőkanálnyi köménymag
• só

A sertészsírt, a héjastól félbevágott hagymákat, a cikkekre szedett fokhagymát egy vaslábas aljába tettem, megszórtam durva szemű sóval és köménymaggal, ráfektettem a lapockát, szórtam rá sót és köménymagot, óvatosan aláöntöttem 1 dl-nyi vizet, rátettem a lábas fedőjét, és 180 fokon ütöttem 3,5 órán át.


Az ilyen egybensütésnél  nem szedem le a zsírt a húsról, hiszen a lassú sülés alatt úgyis kisül, és finom szaftos lesz a sült.

Kelkáposzta főzelékkel ettük.