Az egyikbe beledugtam egy darab gyulai kézműves kolbászt (én ezt úgy szoktam, hogy a kenyérvágó kést - ami egy hosszú, vékony, párhuzamos oldalú penge, óvatosan átszúrom a karaj közepén, és kicsit meg is mozgatom benne, hogy a kolbász könnyen belecsússzon) , belehempergettem fokhagymagranulátum (igen, képes vagyok ilyen képtelenségre is) és őrölt bors keverékébe, nagyon forró zsírban körbepirítottam egy serpenyőben, aztán szórtam rá sót, öntöttem alá vizet, szórtam bele egy kis chilipelyhet, és szép lassan, időnként fordítva rajta egy negyedet, fedő alatt puhára pároltam, majd újra körbesütöttem, amikor már elpárolgott a folyadék.
Az elkövetkezendő napokban nagyon jól mutat majd szendvicsek belsejében, úgy gondolom.
Nem sorolom fel külön a hozzávalókat, hiszem megtettem, amíg leírtam. Az lényeges, hogy a kolbász ne legyen hosszabb, mint a hús, mert a párolás/pirítás közben a karaj rövidebbé válik és az esetlegesen kilógó kolbász nagyon kiszárad.
 |
| ilyen volt az első körbepirítást követően |
Még régebben láttam egy, a neten keringő felvételt, amikor a csirkemell panírja tojás helyett tejföllel készül. Úgy emlékszem, hagyma is volt benne. Arra persze én lusta vagyok, hogy megkeressem, így a magam gondolatai alapján csináltam.
Hozzávalók (mondjuk, 4 adag, ha fejenként 2 szelet húst számolunk):
- 8 szelet karaj
- kb. 2-3 dl tejföl
- 4 evőkanálnyi liszt
- 1 kisebb fej nagyon finomra összevágott vöröshagyma
- 2 kisebb cikk zúzott fokhagyma
- őrölt bors
- só
- zsemlemorzsa (én durvára őröltet szeretek használni)
- olaj a sütéshez (nem sütöttem bő olajban, csak annyiban, ami félig ért a szeleteknek)
A karajszeleteket kicsit "megkalapáltam", és megsóztam.
Ezután összekevertem a tejfölt a nagyon finomra vagdalt vöröshagymával, a zúzott fokhagymával és a frissen őrölt borssal.
A hússzeleteket lisztbe mártottam, aztán a fűszeres tejfölmasszába (mivel ez sűrűbb, mint a tojásmassza, nem túl könnyen tapad, kicsit rá kell segíteni egy villával, de nincs különösebb időigénye, gyorsan lehet vele haladni), majd a zsemlemorzsába.
Amíg az első két hússzeletet paníroztam, megforrósítottam az olajat. Amikor beletettem a szeleteket, lefedtem a serpenyőt és levettem a lángot takarékra. Kb. 2 percig sütöttem az egyik oldalát, aztán átfordítottam, és megsütöttem a másik oldalt is (én végig fedő alatt szoktam).
Amíg két szelet sült, addig a következő 2 szeletet bepaníroztam, így nem volt idő arra, hogy a tejföl eláztassa a morzsát, finom ropogósra sült.
Azt még el kell mondjam, hogy a második "forduló" után kitöröltem a serpenyőt egy papírtörlővel, és friss olajat tettem bele, hogy ne éghessen meg a lehulló morzsa.
Sült paprikával és sült lilahagymával elkevert párolt kölest és savanyúságot ettünk hozzá.
A hússzeleteket lisztbe mártottam, aztán a fűszeres tejfölmasszába (mivel ez sűrűbb, mint a tojásmassza, nem túl könnyen tapad, kicsit rá kell segíteni egy villával, de nincs különösebb időigénye, gyorsan lehet vele haladni), majd a zsemlemorzsába.
Amíg az első két hússzeletet paníroztam, megforrósítottam az olajat. Amikor beletettem a szeleteket, lefedtem a serpenyőt és levettem a lángot takarékra. Kb. 2 percig sütöttem az egyik oldalát, aztán átfordítottam, és megsütöttem a másik oldalt is (én végig fedő alatt szoktam).
Amíg két szelet sült, addig a következő 2 szeletet bepaníroztam, így nem volt idő arra, hogy a tejföl eláztassa a morzsát, finom ropogósra sült.
Azt még el kell mondjam, hogy a második "forduló" után kitöröltem a serpenyőt egy papírtörlővel, és friss olajat tettem bele, hogy ne éghessen meg a lehulló morzsa.
Sült paprikával és sült lilahagymával elkevert párolt kölest és savanyúságot ettünk hozzá.
Szokásosan estefelé készültek a képek, amikor fényviszonyokról beszélni sem érdemes...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése