Kedd óta egyfolytában fehérliszt és krumpli alapozza meg az étkezéseinket, ami szerencsére ritkaságszámba megy.
Még a nyaralásunk előtt igéretet tettem szilvásgombóc főzésére. "Igéret szép szó" alapon visszajöttünk után elkészült.
Nehezen szoktam rászánni magam, egyrészt nem szeretem csinálni a tésztáját sem, a morzsapirítást pedig az egyik legundorítóbb konyhai műveletként tartom számon. Másrészt mindig izgulok kicsit, ha olyan ételt készítek, amit ritkán szoktam, mert nem emlékszem az arányokra.
Még évekkel ezelőtt rájöttem, hogy a pirított morzsa hetekig eláll zárt üvegben a hűtőben, így most is egy jó nagy adagot aranyszínűvé undorkodtam, azzal az elhatározással, hogy hamarosan túrógombóc is készül majd.
Megfőztem, azt hiszem, nyolc nagy szem kockákra vágott krumplit sós vízben. Krumplinyomón kikukacoztam, majd összekevertem egy nagy tálban annyi finomliszttel, amitől formázható, de nem túl tésztás tészta lett. Ez úgy kb. fél kg. lisztet jelentett. Még korábban, amikor receptekből főztem, találtam olyat, ami azt ajánlja hideg legyen a krumpli, és olyat is, ami azt ajánlja meleg.
Bár az utóbbi kényelmetlenebb az ember kezének, én melegen szoktam összegyúrni.
Mivel utálok főzni, és határtalanul lusta is vagyok, én soha nem nyújtom ki a gombóctésztát, csak gombócnyi darabokat kitépek belőle, abba teszem a szilvát.
Az idén rengeteg (holnap leírom a lekvársütésemet is), nagyon édes szilvánk termett, így nagyon kevés cukrot kevertem el jó sok fahéjjal, amibe egy fél szilva vágott felét belemártottam, betakartam egy másik féllel és beletettem a gombóc közepébe.
Sós vízben addig főztem, amíg feljött a víz tetejére (én nem szoktam tovább főzni, rögtön kiveszem, ahogy felbukfencezi magát), beleforgattam a morzsába.
Én nem szoktam a tetejére cukrot szórni, viszont most tettem mellé (ez a képen nem látszik) frissen készült szilvalekvárt.
Többször gondoltam már, hogy fokhagymás-borsos tejfölön el tudnék élni egy ideig, de ha egy kis krumplipecsenye (lapcsánka, tócsni, macok, vakhal, kinek mi) is kerül alá, az maga a kánaán.
Én háromfélét szoktam csinálni. Puha, közepesen puha és ropogós változataink vannak.
Most a közepesen puhát készítettem, amihez aprítógépben összezúztam a kockákra vágott krumplit (úgy szoktam, hogy alulra beteszem a kést, felülre pedig a reszelőt, így garantáltan pépessé válik), és pár cikk fokhagymát. Azután kiöntöm tálba, teszek bele sót, petrezselyemlevelet, és annyi lisztet, amitő még nem lesz egészen galuska sűrűségű.
Minimális forró olajban megsütöm mindkét oldalát, és papírtörlő halmokon alaposan leitatom.
Végezetül pedig (mára, mert holnap leírom a szilvalekvárt, míg el nem felejtem, hogyan csináltam) megmutatom a hűtőnk belsejét, Legkisebb a kedvesének készítette Kit-Kat szülinapitortájával egyetemben.
