Translate

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kukoricaliszt. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kukoricaliszt. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. november 22., vasárnap

Kukoricaprósza



Ez az az édesség, amit az olyan lusták és kényelmesek, mint én vagyok, szívesen csinálnak. Beleborítunk mindent egy tálba, egy kanállal elkeverjük, beleöntjük a masszát egy tepsibe, megsütjük, és már esszük is.
Mondjuk, ez utóbbi eléggé elcsúfítja. Látszik a képeken, hogy forró volt, amikor szeleteltem. Van még egy kis maradék, annak már nagyon szép a vágási felülete (merthogy, megdézsmáltam az előbb...).

Ez egy hagyományos zalai étel, Winter Viki receptje alapján. Persze, szokásosan hozzátettem "magamat". Vajjal készült, és dió meg alma is került bele.

Hozzávalók:
  • 60 dkg kukoricaliszt
  • 9 dl kefir (aludtej, joghurt, ami épp kéznél van)
  • 6 evőkanál tejföl
  • 5 evőkanál cukor (barnacukrot tettem bele, de akár el is maradhat)
  • 8 dkg-nyi olvasztott vaj + egy kevés a tepsi kikenéséhez
  • 1 db citrom lereszelt héja
  • 1 kávéskanálnyi szódabikarbóna
  • 3 db kimagozott, héjastól felkockázott alma
  • egy maréknyi dióbél
  • pár evőkanálnyi szilvalekvár
A sóval  bezárólag minden hozzávalót beletettem egy tálba, és egy evőkanállal összekevertem. Beleszórtam a masszába a felkockázott almákat, a durvára vagdalt diót, azokat is belekevertem, és az egészet beleöntöttem egy vajjal kikent tepsibe (25cmx32cm). Egy kanállal szilvalekvár darabokat raktam a tetejére, és 220 fokra előmelegített hőlégkeveréses sütőbe tettem, 5 perc után 180 fokra levettem a hőmérsékletet, és még kb. 25 percig (tűpróba) sütöttem.


Forrón is nagyon finom és hidegen is kitűnő.


2015. június 22., hétfő

Csilisbab és kukoricalisztből sült palacsinta

Szombaton úgy éreztem, hogy az időjárási viszonyokkal dacolunk, amikor ezt ettük. Most annyira változékony az időjárás, hogy bátran merem ajánlani, hiába jött el közben a csillagászati nyár.

Hozzávalók:

a raguhoz
  • 1 db vöröshagyma
  • 1 db (piros húsú) paprika
  • 1 db kisebb csípőspaprika (persze, nem mindenki szereti, ha csípős)
  • 1 cikk fokhagyma
  • 1 kicsi babérlevél
  • őrölt bors
  • 2 db közepes méretű paradicsom
  • 3 evőkanál sűrített paradicsom
  • 1 doboz vörösbab 
  • 1 doboz kukorica
  • 1-2 evőkanál olívaolaj
a palacsintákhoz
  • 6 dl szénsavas ásványvíz
  • 30 dkg kukoricaliszt
  • csipetnyi só
  • 1 evőkanálnyi étolaj
  • fél bögre zabpehely
a tetejére
  • sajt (bármilyen, ez füredi trappista volt)
Legelőször a zabpelyhet öntöttem le annyi langyos vízzel, ami éppen ellepte. Vártam pár percet, amíg eltűnt a víz, és pépes lett a zabpehely. Ezt használtam tojás helyett.

A turmixgép kannájába belepakoltam az összes palacsintaalkatrészt, simára kevertem, és hagytam állni, amíg elkészült a ragu.

A  raguhoz a hagymát és a paprikákat vékonyra szeleteltem, beletettem a felforrósított olívaolajba a babérlevéllel együtt, és megsóztam. Párszor átkavartam, majd amikor színesedni kezdett, hozzákevertem a zúzott fokhagymát, ráőröltem a borsot. Természetesen mindez szebb, ha kápiából, vagy kaliforniai paprikából készül, de hirtelen jött a főzési ötlet, és csak ez a lecsópaprika volt itthon. Az ízén nem rontott, én úgy gondolom. Sőt, a többiek is úgy gondolják.


Amíg a hagyma-paprika párolódott, lehúztam a paradicsomok bőrét, és kettévágva vékonyra felszeleteltem mindkettőt. 

Erősre állítottam a lángot, és a paradicsomokat is beletettem a serpenyőbe. Így nem volt ideje különösebben levet ereszteni. Párszor jól átforgattam -közben szagoltam az isteni illatot-, aztán ráöntöttem a sűrített paradicsomot, beleöntöttem a leszűrt konzerveket, és összeforraltam.


(Kis kitérő: ugye, emlékeztek még erre?)

A masszából 14 cm az átmérőjű palacsintákat sütöttem úgy, hogy egy szilikon ecsettel minimális mennyiségű olajat kentem mindegyik alá. A kukoricalisztben nincs gliadin, mint a búzalisztban, ezért nem rugalmas. A pici olaj, és a gyors átfordítás és a kis átmérő is segít abban, hogy ne törjön el.



Minden palacsintába 3 evőkanál ragu került (amibe nem jutott, abba csak sajtot tetem). Kettéhajtva, a nyílásokkal felfelé beleálligattam egy sütőedénybe, és megszórtam reszelt sajttal.


180 fokos sütőben addig sütöttem, amíg a sajt ráolvadt.





2012. január 15., vasárnap

Nagyi aranysárga görhéi reggel, eklektikus ebéd délben


Eszembe jutottak nagymama illatos kukoricakekszei (becsületes nevükön: görhe), amit vagy tíz éve sütöttem legutóbb, így nem emlékszem a hozzávalók mennyiségére. Sajnos, tóle már 5 éve nem lehet megkérdezni, hogy hogyan szokta csinálni, de szerencsére fülembe cseng a párbeszéd, amikor egyszer elmagyarázta:
-Teszel a tálba kukoricalisztet, teszel hozzá pezsgőt (szódabikarbóna), cukrot, olajat, amennyit gondolsz, egy kis sót, és tejet. Összegyúrod, gombócokat csinálsz, ellapítod, beteszed a tepsibe. Zsírozd, lisztezd ki előtte.
-Miből mennyit tegyek, nagyi?
-Két összemarik kukoricaliszt, a többi, amit felvesz.

Mivel már nagyon rég nem sütöttem, az akkor kikísérletezett arányok nincsenek az agyamban, viszont nagyi elmondása igen, így meg tudtam csinálni.

 Ilyenek lettek:

Csináltam hozzá banánturmixot. 3 banánt, 2 evőkanál mézet, egy fél lime levét, 1 liter tejet és fahéjat turmixoltam össze.

Főztem ebédet is aztán. Vezeklési panírozás volt. Így hívom, mert a mi sanyarú sorsú gyermekeink úgy érték meg a felnőttséget, hogy alig ettek rántotthúst, mivel utálok panírozni és olajban sütni. Ma nekiduráltam magam, és kukoricapehelybe paníroztam a vegafrontnak fokhagymás-borsos füstölt tofut, a húsos szekciónak csirkét. Ez utóbbiak kaptak még zsemlemorzsás panírban májat és halat is. Volt hozzá mexikói zöldséges rizs, friss káposztasaláta, és a teljes eklektika kedvéért fokhagymás-gyömbéres kínai kel.

Vöröshagymát cikkekre vágtam, és vajon pirosra sütöttem. Rátettem a széles csíkokra vágott kínaikelt, csíkokra vágott sárgarépát, cikkekre vágott paradicsomot, és nem pároltam teljesen puhára. Sóval, reszelt gyömbérrel, fokhagymával és törött borssal ízesítettem.
Én, a kövér szekció csak zöldséget ettem, rizst nem.

2010. november 9., kedd

Ma írós napot tartok

Délután a fiúknak csilisbabot főztem, ami nem nagy kunszt, "porból" készült, pulykából, konzervbabbal, és konzervkukoricával. Feljavítottam egy kis cayenne borssal. Amivel mi esszük, az kukorica palacsinta.Igazi tortillát csinálni lusta vagyok, erre szoktunk rá, és szeretjük:
6 dl szénsavas ásványvizet, 26 dkg kukorica lisztet, 4 dkg finomlisztet, 2 tojást, csipetnyi sót, és egy pici étolajat összeturmixolok, és kicsi lepényeket sütök belőle.
Régebben volt, hogy megtöltöttem ezeket a palacsintákat paradicsomos, zöldfűszeres babbal, és jó sok sajttal megsütöttük a sütőben. Nem is tudom, miért szoktunk le róla...