Bodzás tejberizs eperöntettel

A bodza és az eper két jó barát, és ezt én minden szezonban ki is használom. A kedvencünk ez a torta, de a legegyszerűbb talán a tejberizs, amit minden évben megcsinálunk ilyentájt.
Ugyanúgy csinálom, mint a "normál" tejberizst, azzal a különbséggel, hogy a hozzávaló tejben 1 napig bodzavirágokat áztatunk. Tehát, ha kedved szottyan rá, nem muszáj az én leírásomat követned, csinálhatod úgy, ahogyan te szoktad a saját tejberizsedet, csak bodzázd be a tejet.

Hozzávalók (kb. 10 adagnyi)

a tejberizshez:

• 2 maréknyi bodzavirág
• 1,5 l tej
• annyi víz, amennyi a rizst ellepi
• 6 dl kerekszemű rizs
• 1 csipetnyi só
• 4-6 evőkanál cukor (mi nem szeretjük túl édesen, és nyírfacukrot tettem bele, de mindegy, mivel édesítjük)
• vanília
• 1 kezeletlen citrom lereszelt héja
• 1 evőkanálnyi vaj

az öntethez:

• eper
• kókuszcukor, de ebben az esetben is teljesen mindegy, mit használsz

Előző nap beáztatjuk a leszedett bodzavirágokat a tejbe, majd a főzés megkezdése előtt leszűrjük.

                                         

Egy vastag aljú edénybe  teszem a rizst, úgy, hogy felöntöm annyi vízzel, amennyi éppen ellepi és elkezdem főzni. Attól kezdve, hogy elfőtte a vizet, gyakori kavargatás mellett öntögetem hozzá a tejet. Mindig annyit, ami éppen ellepi. Mindezt addig folytatom, amíg a rizs megpuhul. A főzés elején teszek bele egy csipetnyi sót és vaníliát is. Persze, ha nincs otthon vaníliarúd, vagy vanília kivonat, aroma is megteszi, vagy vaníliás cukor.

Amikor már a rizs teljesen puha, és jó "szottyos", belereszelem a citromhéjat, belekeverem a cukrot és a vajat. 

Közben az epreket összeturmixolom. Van, hogy cukor nélkül, de most tettem hozzá kevés kókuszcukrot. Nem válik édessé, viszont kellemes, picit karamellás lecsengése lesz tőle. Most szórtam bele egy kis útifűmaghéjat is, így sűrű lett, nem folyós. Akár az édessége, akár az állaga hangulatfüggő nálam, illetve nálunk. 

Már csak annyit, hogy télen bodzavirág helyett egy jó nagy löttyintés bodzaszörppel hasonló ízvilágot lehet elérni, ha bodzás tejberizsre vágysz.

Pótreggeli, bolti cucc helyett

A tegnap esti maradék fűszeres-magos túrót ettük reggelire pirítóson, paprikával, retekkel, snidlinglevéllel, újhagyma szárral, fokhagyma szárral, ittunk hozzá a kertben szedett növényekből forrázott teát.

Aztán kellett egy kis édesség. Hosszú ideje nem veszünk gyümölcsjoghurtokat, az az elvünk, hogy még a lekvárral, kompóttal turmixolt itthoni is értékesebb. Most meg itt a friss eper. Úgy hogy epres joghurt lett a ma délelőtti édességünk.

Hozzávalók:

• 50 dkg eper
• kb. fél liter natúr joghurt
• 1,5 evőkanál nyírfacukor (bármilyen édesítő, vagy az sem)

A felsoroltakat beletettem egy kannába, majd összeturmixoltam, az alábbi folyamatábra szerint:

Miközben ezt a bejegyzést készítettem, azon gondolkodtam, hogy már olyan vagyok, mint a sokat emlegetett "egyszeri fészbúkoló", eszünk valamit, azt azonnal kirakom (Már, amikor van időm és kedvem, a hektikusság eléggé jól látható.), és felsejlett előttem a már nem tudom, melyik szakembertől olvasott, egyszerű bloggereket degradáló jelzős szerkezet: porcukros orrú háziasszonyok.

Sok háztartásban  más irányú tapasztalatok hiányában látens az igény az általában megszokott ételektől eltérő ennivalók kipróbálására. 

Én most egy kicsit a magamfajta, porcukros orrú háziasszonyok mellett szólok:

a hűtőnkben, kamránkban ugyanazok az alapanyagok találhatók meg, mint bárki másnak (nincs szarvasgombás füstölt lazac még ritkán sem), olyanok, amik a mindennapi, heti bevásárlás közben pénz és kézközelben vannak a polcokon. Azzal, hogy nem a pörkölt-rántotthús által kitaposott ösvényen haladunk, mást is elvezethetünk egy több energiát nem igénylő, azonban az életünket színesítő útra.