A tegnap esti maradék fűszeres-magos túrót ettük reggelire pirítóson, paprikával, retekkel, snidlinglevéllel, újhagyma szárral, fokhagyma szárral, ittunk hozzá a kertben szedett növényekből forrázott teát.
Aztán kellett egy kis édesség. Hosszú ideje nem veszünk gyümölcsjoghurtokat, az az elvünk, hogy még a lekvárral, kompóttal turmixolt itthoni is értékesebb. Most meg itt a friss eper. Úgy hogy epres joghurt lett a ma délelőtti édességünk.
Hozzávalók:
- 50 dkg eper
- kb. fél liter natúr joghurt
- 1,5 evőkanál nyírfacukor (bármilyen édesítő, vagy az sem)
A felsoroltakat beletettem egy kannába, majd összeturmixoltam, az alábbi folyamatábra szerint:
Miközben ezt a bejegyzést készítettem, azon gondolkodtam, hogy már olyan vagyok, mint a sokat emlegetett "egyszeri fészbúkoló", eszünk valamit, azt azonnal kirakom (Már, amikor van időm és kedvem, a hektikusság eléggé jól látható.), és felsejlett előttem a már nem tudom, melyik szakembertől olvasott, egyszerű bloggereket degradáló jelzős szerkezet: porcukros orrú háziasszonyok.
Sok háztartásban más irányú tapasztalatok hiányában látens az igény az általában megszokott ételektől eltérő ennivalók kipróbálására.
Én most egy kicsit a magamfajta, porcukros orrú háziasszonyok mellett szólok:
a hűtőnkben, kamránkban ugyanazok az alapanyagok találhatók meg, mint bárki másnak (nincs szarvasgombás füstölt lazac még ritkán sem), olyanok, amik a mindennapi, heti bevásárlás közben pénz és kézközelben vannak a polcokon. Azzal, hogy nem a pörkölt-rántotthús által kitaposott ösvényen haladunk, mást is elvezethetünk egy több energiát nem igénylő, azonban az életünket színesítő útra.
2 megjegyzés:
Porcukros (lisztes) orrú háziasszonyok, előre!
:)))))
Megjegyzés küldése