Belevágtam a konfitálásba, jól tettem

Tavasszal pár napot Rácalmáson töltöttünk a Jankovich Hotelben, ahol az egyik kedvenc reggeli ételünk egy konfitált gombából készült pástétom volt. 
Amikor hazajöttünk, azonnal meg is csináltam, és nagyon szeretjük azóta is, de még ennél is fontosabb, hogy az épp akkoriban zajló ÖkoKamra (a Tudatos Vásárlók Egyesületének szervezésében zajló ÖkoKörök közül az étkezés tematikájú) tagjainak is nagyon ízlett.

Hozzávalók (nem írok arányokat, a képek aapján láthatóak a mennyiségek, ezen felül pedig mindenki a maga ízlésének megfelelőre formálhatja):

• gomba (barna csierkét szoktam használni)
• megtisztított fokhagymagerezdek
• só (nagyszemű sót szoktam használni, de mindegy milyen)
• vegán margarin
• bazsalikom
• oregano
• bors
• aszalt paradicsom

A megtisztított gombát vastaganbb szeletekre vágom, beleteszem egy tűtálló tálba, megpakolom megtisztított fokhagyma cikkekkel, teszek rá sót és a tetejére kockázok annyi margarint, amiről azt gondolom, ha elolvad, ellepi majd a szilárd anyagokat.

Bekapcsolom a sütőt 80-90 fokra és beleteszem a tálat, majd néhány órán át (ez 4-6 órányi idő) benn hagyom a sütőben ezen a hőmérsékleten. Ha esetleg a zsiradék mégsem lepné el a gombát, teszek még rá, hogy a konfitálás valóban "zsír" alatt történjen, ne száradjon ki sem a gomba, sem a fokhagyma.

A konfitálási folyamat vége felé beleteszem a fűszereket és az aszalt paradicsomot, ezt követően felveszem a hőmérsékletet kb. 100 fokra, azért, hogy az esetleges nedvesség még eltűnhessen belőle.

Ezt követően kihűtöm, egy aprítógéppel alaposan összezúzom és hűtőszekrénybe teszem. Miután megdermedt, jól kihabosítom.

Sült retek és babkrém

általában szezonális zöldségeket eszünk, de időnként vannak kivételek... az egyik majdnem állandó kivétel a hónaposretek... most is volt a hűtőszekrényben, és valamiért megfagyott... nem akartam sem kiolvasztani, sem kidobni, ezért elhatároztam, hogy sült retek lesz belőle, aztán maradékmentés is kerekedett köré... citromos, narancsos, chilis sült retek lett belőle... volt egy lereszelt héjú bionarancs, egy fél kezeletlen héjú citrom, és egy pici darab zöld chili... mindent daraboltam, szeleteltem, kifacsartam, a maradék gyümölcshúst kiszedtem a narancshéjból, és 200 fokon, 30 perc alatt megsütöttem... ez épp elég idő volt arra hogy kitaláljam, összetörök krumplinyomóval egy fehérbab konzervet (mármint a babot) és citromlével, meg őrölt borssal, meg egy kis törött fehér és fekete mustármaggal összekeverjem... így ilyen szép színes szendvicseket ebédeltünk...

lehet, agyatokra megyek a sok fotóval, de én nem győztem betelni a színekkel, így nem kukáztam ki a képeket

Spenótos csicseriborsókrém

Igen, túlságosan sósak, mindenféle adalékanyagokkal telik a boltban  készen vett szendvicsfeltétek. Éppen ezért mi nagyon sok olyat eszünk, amit magunk csinálunk a megvásárolt alapanyagokból.

Igen, erre lehet az a válasz, hogy macerás.

Igen, én erre azt válaszolom, hogy nem feltétlenül. Ebben a szendvicskrémben a pirított szezámmag a legmacerásabb, de azt úgy szoktam, hogy néhány perc alatt pirítok egy jó nagy adagot (egy tapadásmentes serpenyőben addig kavargatom, míg illatos és sötét(ebb) színű lesz, majd kiöntöm egy edénybe kihűlni) és hónapokig eláll egy zárt üvegben a hűtőszekrényben.

Tehát:

• 2 evőkanálnyi zsiradék (most olívaolajat használtam, de napraforgóból készült is jó)
• egy jó nagy maréknyi spenótlevél
• só
• kevés zúzott fokhagyma
• kb. 20 dkg-nyi főtt csicseriborsó
• őrölt bors
• 1-1,5 evőkanályi pirított szezámmag

A zsiradékot megmelegítem, ráteszem a spenótot a sót és a fokhagymát, és összepárolom.

Amíg párolódik a spenót, az összes többi hozzávalót beleteszem egy turmixgépbe, majd ráteszem a spenótot is, és addig forgatom, hogy a spenót már krémes legyen, de a csicseriborsóból még legyenek egész szemek is.

Megkóstolom, ha kell, utánaízesítem.

Igen, ha felhígítod és tovább fűszerezed, nagyon finom krémleves lesz belőle.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Lencse "tatár"

Van nekem ez a Viola nevű gyerekem, aki rászabadította a családra a húsmentességet, kreatívan főz, és most az egyéb előnyeit nem sorolom, akik ismerik tudják, hogy milyen szuper ember...
Szóval, ő csinált valamikor "tatárbifszteket" lencséből, és már nagyon vágytam, hogy megcsináljam. Mivel Viola azt mondta, hogy az interneten megnézte, mivel szokták fűszerezni az "igazit", és annak megfelelően csinálta, én is elkezdtem olvasgatni.
A tetszésemet a  a Street Kitchen magyaros tatárbifsztek receptje nyerte el leginkább, így azt választottam ki, annak megfelelően fűszereztem.

10 dkg nyersen mért lencsére (én vöröslencsét használtam, de szerintem bármilyen lencséből jó) annyi vizet öntöttem, amennyi jól ellepte, megsóztam és elkezdtem főzni. Úgy csináltam, mintha, mintha rizottót főznék, mindig pótoltam az elfőtt vizet, addig főztem, amíg a végén egy rusztikus masszát kaptam (utálom a kása kifejezést, de valami olyasmi), majd kihűtöttem és belekevertem az ízesítőket, aztán pár óra állás után ettük.

Az ízesítők: (kb., én nem mértem semmit, csak nyomtam, szórtam, őröltem):

• 1 ½ tk Worcester-szósz
• 1 tk pirospaprika
• 0.25 tk őrölt bors (nincs finomra állítva az őrlőm)
• 1 mk fűszerkömény
• 1 tk mustár (én cukormentest használtam)
• 1 ½ tk ketchup (én cukormentest használtam)
• 1 kisebb, nagyon finomra aprított hagyma

Sokféle lencsekrém van a repertoárunkon, az eddigieket is nagyon szerettük, de ez a mostani egy új, nagyon kellemes élményt adott. Mivel az ízesítők egyike sem nem főtt a lencsével, valahogy frisebb, könnyedebb, mint a korábbiak.

Jó szívvel ajánlom mindenkinek. ...és kérlek, oszd meg a blogbejegyzésemet, ha egy kicsit is érdemesnek találod rá... ha végig gondoljuk, hogy az agyonsózott, ki tudja, mit tartalmazó felvágottak árának töredékéből ki lehet hozni egy teljes értékű reggelit, illetve vacsorát (a gabonából készült kenyérre kent hüvelyes a szervezetünkben teljes értékű fehérjévé konplettálódik, így olyan, mintha húst ennénk), akkor bizony érdemes... főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy tegnap reggeliztünk belőle hárman, aztán ettük vacsorára is hárman, ma reggel 2 szendvicset kentem belőle (jó vastagon), és még mindig van egy kis adag.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Cukkini, mindörökké

Ezer arca van, nem lehet megunni, télen és nyáron egyaránt szívesen és jóízúen eszi az, aki szereti. Én szeretem.
Holnap reggel gyönyörű, színes, ízes reggelink lesz. Hozzá kell tenni, nem csak az a jó benne, hogy szép és finom, hanem az is, hogy rendkívüé gyorsan elkészül, és alig kell hozzá valami.

Így néz ki, amikor kész van.

Az alapok pedig így.

Hozzávalók:

• 2 evőkanálnyi zsiradék (én most olívaolajat használtam)
• 2 cikk összezúzott fokhagyma
• 10 dkg felkockázott kápia paprika
• 15 dkg felkockázott (lukullusz) paradicsom (én le szoktam húzni a héját)
• 30 dkg reszelt cukkini
• kevés őrölt bors
• kevés só
• 1 kis csokor aprított bazsalikom (szárított is jó)

Lusta vagyok, és - mivel már a FB-on leírtam valakinek, ezért csak idemásolom, így kék lesz az alapja az írásnak).

Tehát:

Két evőkanálnyi olívaolajon, nagy lángon pirítottam a 2 cikk összezúzott fokhagymát, a felkockázott kápia paprikát, rátettem a reszelt cukkinit és a felkockázott lukullusz paradicsomokat, sóztam, borsoztam és csak addig hagytam a tűzön, amíg a leve elfőtt.
Kb. a felét kiszedtem a serpenyőből, aprítógépben kicsit összezúztam (ez akár el is maradhat), visszatettem a serpenyőbe, és egy kis csokor apróra vágott bazsalikommal összekevertem

Most a hűtószekrényben várja, hogy reggel beteljesedjen a sorsa, kenyérszeletekre halmozva.

Hozzáteszem, hogy főtt tésztával összekeverve is tökéletes.

(Forrás: Hemangi Dasi/ Vegavarázs)

Lencsekrém, maradék fasírtból

Ez a bejegyzés a másik blogom "terméke", de azt a kutya se' olvassa (igaz, én se írok bele...), ezért itt is leírom.

Az itt leírt étel a maradék maradékának a hasznosítása.

Amikor legutóbb klasszikus lencsefőzeléket csináltam, direkt több lencsét főztem a szükségesnél, hogy lefagyaszthassak belőle egy majdani lencsefasírthoz. 

El is készült a minap a fasírt, és volt még belőle 3 darab a hűtőszekrényben, de már kicsit "uncsi" volt, így kitaláltam, hogy a mai reggelire  szendvicskrém lesz belőle. 

Az az igazság, hogy én tojással és mustárral gyakorlatilag bármiből hajlamos vagyok krémet csinálni, úgyhogy ez nem egy nagy kunszt, viszont nagyon hasznos szokás, hiszen  ételt ki nem dobunk.

Legelőször megpucoltam a főtt tojásokat és előszedtem a fasírtokat a hűtőszekrényből.

Amiből készült:

FONTOS: azért nem kerül bele a mustáron kívül semmi ízesítő, mert amikor főztem a lencsét, már tettem bele sót, babérlevelet, borsot, egy darab citromot és főtt benne egy vöröshagyma és fokhagyma is. Tehát, ha direkt ehhez főzöl lencsét, akkor ízesítsd ezekkel!

• 3 db fasírt (ez lehet bármilyen fasírt, amit szoktál csinálni, hiszen nem biztos, hogy vegetáriánus vagy), ez most lencséből készült volt
• 3 db főtt tojás
• 1 evőkanálnyi dijoni mustár
• 1 evőkanálnyi "átlagos" mustár
• 2-3 evőkanálnyi olívaolaj (bármilyen zsiradék, amit szeretsz használni)

Mindezt bepakoltam az aprítógépbe, és alaposan összezúztam (kellett 2 evőkanálnyi víz is hozzá, hogy jól keveredjen).

Ilyen lett:

Így ettük:

Pár perc alatt elkészül és nagyon-nagyon finom, meg persze nagyon-nagyon gazdaságos is.

Babkrém reggelire, de szerintem tésztaszósznak is megfelel

Gyerekkorom egyik kedvence a "törvebab" volt, a főzést követő napon, kenyérre halmozva, savanyúkáposztával.
Akkor még azt sem tudtam, hogy létezik vegánság, hogy van fehérjekomplettálás, csak azt tudtam, hogy nagyon finom és nagyon szeretem. Nyilván, nagymama sem ismerte ezeket a fogalmakat, azt sem tudta, mennyire egészséges, amit eszünk, neki az ivódott bele a tudatába évtizedeken keresztül, hogy a sok éhes szájat jól kell lakatni, lehetőleg úgy, hogy ne is kerüljön pénzbe (minden nyáron rengeteg bab termett a kertben és a krumpliföldön egyaránt). Nem tudta, hogy éppen fehérjét komplettál, amikor lisztet szór a főtt babba és azzal összefőzi, közben megtöri, majd azután még kenyeret is eszünk hozzá. Azt tudta, nem lehet minden nap húst enni és nem is kell.

Felnőtt koromra is megmaradt a "törvebab" szeretete. Igaz, ezt az újabb kori törvebabot babkrémnek, vagy babpástétomnak hívom, nem kerül bele külön liszt, és teszek bele különböző ízesítőket is. A ma reggeli krém is széles ízvilágú lett, és nagyon finom. Nem krumplitörőtől pürésedett a bab, hanem aprítógéptől, kenyérpirítóban készült hozzá a pirítós és nem a sparhelt tetején, de amíg csináltam, ott volt előttem az én mindig dohogós nagymamám a fekete ruhájában, ahogy főz.

Hozzávalók (6-8 adag):

• 2 kisfej, nagyon apróra vágott vöröshagyma
• 2 cikk zúzott fokhagyma 
• 3 evőkanálnyi (olíva)olaj 
• só
• 1 doboz lecsepegtetett, összetört vörösbab konzerv (én aprítógépet használtam, de egy krumplitörő is megteszi)
• (frissen) őrölt feketebors
• fél kápia paprika kisebb kockákra vágva (bármilyen paprika jó helyette)
• 4 ág friss oregánó (vagy 1,5 kávéskanálnyi szárított), azaz szurokfű
• 2-3 db friss, vagy 1,5-2 dl-nyi konzerv, aprított paradicsom
• 1-2 kávéskanálnyi balzsamecet (vagy borecet), de elhagyható ha nincs, vagy ha nem szereted

 Az olívaolajon sóval pároltam a hagymákat, aztán közé szórtam a felkockázott paprikát. Amikor már finom sültpaprika illat terjengett, ráöntöttem a felaprított babkonzervet, kicsit kevergettem, aztán ráöntöttem a felaprított paradicsomot (ha frisset használsz, érdemes hozzátenni egy pici pürét, hogy intenzívebb íze legyen), őröltem rá borsot, szórtam bele összevagdalt szurokfüvet és alaposan összekavartam. Pár percig rotyogott, aztán hozzátettem a balzsamecetet (tényleg finom nélküle is), azzal már csak épp, hogy összefőztem. Amikor levettem a tűzről, még szórtam bele friss szurokfüvet.

A képek nem túl szépek - hiszen a krém felülete a bab magas keményítőtartalma miatt hamar megszárad -, de az étel finomságát ez nem csökkenti.

Gyors padlizsánkrém

Citromos, petrezselymes, és kevesebb, mint 30 perc alatt elkészül.

Eredetileg egy padlizsánétel tölteléke, de - amióta csak felfedeztem a már emlegetett Húsz ország konyhája  című könyv (szerző: Horváth Boldizsárné, megjelentette az Európa Könyvkiadó 1985-ben) marokkói fejezetében - mi kenyérre kenve esszük. (Én majonézes pirítóson, paradicsommal megpakolva szeretem a legjobban.)

Hozzávalók:

• 2 közepes padlizsán meghámozva, kockákra vágva
• ma 5 dkg vaj, de ha vegán krémet akarsz, akkor használj 3 evőkanál növényi eredetű zsiradékot (én olívaolajat szoktam)
• 2 kisebb, apró kockákra vágott vöröshagyma
• só
• őrölt bors
• fél citrom leve

A padlizsánt a zsiradékon sóval párolom, pár perc múlva közé szórom a hagymát, és fedő alatt - időnként átkevergetve - megpárolom.  Ha már puha, ráfacsarom a citromlevet, ráőrölöm a borsot és megszórom petrezselyemzölddel.

Ez az a padlizsánkrém, ami hidegen és melegen egyaránt finom, a citrom és a petrezselyem nagyon friss ízt ad neki.

Zelleres túrókrém

Nem tipikus félmaraton előtti reggeli, de Viola sem tipikus nőci. Nem probléma számára, hogy a tegnapi szénhidrát feltöltés után, ma a futás előtti reggelire fehérjét és olajos magvas kenyeret evett. Lazán lefutotta a Somlyó-félmaratont, a végén megmutatom az előtte-utána képeket, alig látszik különbség.

Tehát, a túrókrém:

• 0,5 kg túró
• 175 g tejföl
• 1 kávéskanálnyi só
• kevés őrölt bors (én frissen őrlöm)
• 2 szál (ez akár több is lehet) levelestől összevagdalt szárzeller

Mindezt összekevertem egy tálban, azután kenyérre kenve megettük.

előtte

féltávnál

a befutóban

utána

Nagyon finom padlizsánkrém (mindig olyannak a legfinomabb, amilyenre csináljuk)

Tök röhej. Olyan sötét ez a lakás (nem bírok az uram környezettudatosságával hál'istennek, így nekünk mindig is az ő "erdői" lesznek az öko légkondícionálóink, de ezektől sötét van és árnyékok mindenütt...), hogy a tegnap reggelire csinált padlizsánkrémről nem tudtam normális képeket csinálni. Éjszaka fényképeztem le a maradékot (az étkezőasztal feletti fényforrás úgy tűnik, esténként majdnemcsodákra is képes, nem csak átlagvilágít), amit utálok, mert ezt az egész blogolást  nem azért találtuk ki, hogy műképeket csináljak, hanem azért, hogy egyszerűen lefényképezzem azt, amit eszünk, akkor, amikor esszük, és úgy, ahogyan esszük...  NADE, nem veszett ám kárba, megettem azt a kis szendvicset, aztán még ettem egy kis rántott harcsát is...

Tavaly, ebben a blogbejegyzésben már vacakoltam az ellen, hogy bárki is kategóriákat állítson "az igazi padlizsánkrém" szószólójaként. Most ezt újra megerősítem, mindegyik igazi, bárhogyan is csináljuk, és mindegyik másképp és más miatt finom.

A mostani esetében, a szinte szenesre sütött padlizsánról leszedtem a héját. A padlizsánbelsőt összevagdaltam, és beletettem egy tálba. A héjdarabok belső oldaláról lekapargattam a finom füstös részeket, azt is, és a keletkezett „levet” is hozzátettem a „vagdalékhoz”. Rátettem egy nagy csipet sót, őröltem rá borsot, nyomtam hozzá majonézt (ez most bolti volt, az ALDI-nál egész jó vegán majonézt lehet venni).Szórtam rá összevagdalt medvehagymát és apró kockákra vágott kápia paprikát, azután alaposan összekevertem az egészet.

na, és az elülső erdő, különböző viszonyok között és különböző nézetekből

télen

a 2017.04.19-i havazásban

egy évvel ezelőtt esőben

Mustáros lencsekrém

Még nem találkoztam olyan emberrel, akinek ne ízlett volna ez a szendvicskrém, függetlenül az általa gyakorolt táplálkozási irányzattól. Higgyétek el, egy próbát megér, aztán meg rendszeressé válik. . Ha épp nincs otthon vöröslencse, vagy eleve nem jutsz hozzá, vagy eleve idegenkedsz tőle, akkor csináld abból, amiből főzeléket szoktál főzni. (Azt, hogy a Magyarországon általánosságban használt lencsét étkezési lencsének nevezik, nem tudom, és nem is akarom megérteni. Szerintem az összes lencse étkezési, ami ehető, függetlenül a formájától és a színétől. Ez a helyzet azt az elgondolásomat erősíti, hogy a magyar konyha viszonylag egysíkú - bár kevés alapanyagból változatosan főzni persze igen nagy tudomány -, és sajnos azt is gondolom, hogy az étkezés terén ugyanolyan kevéssé elfogadó ez a nép, mint az élet minden más területén, főleg úgy, hogy nem is ismeri igazán azt, amit elítél, de ez már egy más téma...

Nnnaszóval, ez az egyik legfinomabb szendvicskrém, amit enni szoktunk, és tényleg jószívvel ajánlom. Amellett, hogy nagyon jó ízű, ha a háztartásunkban szempont az ár-értékarány figyelembe vétele, akkor bizony bátram kimondhatjuk, hogy kevés pénzből, nagy mennyiségű, nagyon finom ennivalót tudunk csinálni (utálom a készíteni szót ebben a kontextusban...). Hozzáteszem azt is, hogy a lencsekrém (mint hüvelyes), kenyérre (mint gabona) kenve teljes értékű fehérjévé komplettálódik, tehát nem baj, hogy nincs benne állati eredetű fehérje. Egyébként meg, nem kell ahhoz vegánnak lenni, hogy akarjuk és szeressük ezt az ételt. Elégséges indok az, hogy változatosan akarjunk enni. Tényleg. Ésakkormostmár, nem szaporítom tovább a szót.

Hozzávalók: (hagyma helyett én hinget /asafoetida, ördöggyökér)

• 1 db vöröshagyma
• 2-3 evőkanálnyi (olíva)olaj
• só
• 2 db babérlevél
• 1 kávéskanálnyi (füstölt)paprika por
• 1 bögre (vörös)lencse
• 3 cikk zúzott fokhagyma
• 1 mokkáskanálnyi köménymag
• pár szem feketebors
• 1 db felkockázott paradicsom
• 2 kávéskanálnyi (vagy akár több is) mustár (én most fele magosat és fele nem magosat tettem bele)
• egy kis csokor felaprított petrezselyemlevél
• a végén még egy kis fokhagyma, még egy pici bors, meg paprika és olívaolaj

A felkockázott vöröshagymát pároltam olívaolajon sóval, babérlevéllel, megszórtam  füstöltpaprika porral, ráöntöttem a lencsét, beletettem 2 cikk zúzott fokhagymát, felöntöttem 2 bögre vízzel, fűszerlabdában tettem hozzá köményt és feketebors szemeket. Belekockáztam egy paradicsomot is (jó helyette konzerv paradicsom is), és addig főztem (kb. 20 perc), amíg a lencseszemek szétestek.

Néha megkavargattam közben, ami azért is fontos, mert ha elfő a víz, mielőtt puha lesz a lencse, akkor kicsit önteni kell hozzá.

Mikor kész lett és kihűlt, beletettem még egy cikk összezúzott fokhagymát, őröltem rá borsot, löttyintettem rá egy kevés nyers olívaolajat, beletettem a mustárt, és még egy kis paprikaport, meg a frissen aprított petrezselymet.

Fűszeres magpástétom

Nyers és vegán és finom és laktató. Munka szinte nincs vele, azazhogy a borsot meg kell őrölni, és a római köményt összezúzni a mozsárban, de ezzel együtt kb. 10 perc megcsinálni a nagy adag szendvicskrémet.

Az eredeti receptet a Vegavarázson  kerestem. Igen, kerestem, mert biztos voltam benne, hogy Hemanginak van olyan étele, amit én most csinálni szerettem volna, és természetesen volt is. Hagyma nélküli, magból van és nyers. Fűszeres napraforgópástétom a neve. Én alakítottam rajta, mert volt itthon napraforgómag-lenmag-szezámmag keverék, amit kiegészítettem még egy kis napraforgómaggal.

Azt tanácsolom, hogy próbáld ki! Nem drágább, mint az adalékanyagos, sós felvágottak, sőt! Ha idegenkedsz, vagy nincs otthon a hozzávalókból minden, akkor nyugodtan hagyd ki, cseréld le. Pl.: hing helyett tegyél bele 1-2 cikk zúzott fokhagymát, vagy hagymát, vagy mindkettőt, a sörélesztó elmaradhat, köménymagot is tehetsz római kömény helyett, kurkuma nélkül is finom. Azt azért mindenképp hozzáteszem, hogy akár a római kömény, akár kurkuma könnyen beszerezhető manapság, és aki szokott venni kurkuma kapszulát, az olcsóbban megússza, ha igazi kurkumával színesíti az ételeit, és nem kiegészítőket eszik.

Sajnos, a petrezselymet én most kifelejtettem belőle, de a maradékhoz nemsokára keverek, és holnap reggel még finomabb lesz, mint most.

Hozzávalók:

• 30 dkg napraforgómag, lenmag, szezámmag keverék
• 1 szelet kápiapaprika 
• ¾ kk hing (helyette 1-2 cikk fokhagyma)
• 2 ek élesztőpehely (elmaradhat)
• egy csipet őrölt feketebors
• 1 kk őrölt római kömény
• 1 tk citromlé
• ¼ kk kurkuma
• 1 kk só
• egy csokor petrezselyem apróra vágva

Hemangi 6 órára áztatta be a napraforgómagot, de nekem ez többre sikeredett, mert nem tudtam úgy itthon lenni, hogy betartsam.

Tehát:

Legalább 6 órányi időre beáztatjuk a magokat, majd leszűrjük.

Elkezdjük turmixolni (én aprítógépet használtam), kis idő múlva beletesszük a felkockázott paprikát, aztán újabb kis idő elteltével a fűszereket.

Amikor egyenletes pépet kaptunk, áttesszük egy tálba, és akár rögtön is ehetjük, de ha áll mondjuk egy éjszakát a hűtőszekrényben, akkor még finomabb.

Mi Graham kenyérrel ettük.